 |
A '90-es évek sem maradhatott Ball slágerek nélkül, ugyanis Richard Norris oldalán The Grid-ként is történelmet írt, mellyel ügyesen lavírozott a különböző műfajok között, s méltó nagykövetei lettek a művészi, mégis közérthető formulákkal operáló elektronikus hangzásnak.
Alábbiakban rendhagyóan emlékezünk meg munkásságáról tíz tényt és érdekességet felidézve pályájáról.
I. Örökbe fogadták, emiatt mindig kicsit kívülállónak érezte magát
Dave Ball 1959-ben született az angol-walesi határhoz közeli Chester-ben. Másfél éves korában vér szerinti édesanyja örökbe adta. A helyi turizmus fellegvárában Blackpool-ban nőtt fel, nevelőszülei, Donald és Brenda Ball voltak, húgát Susan-t szintén örökbe fogadták.
Mint oly sok más adoptált személynél az örökbe fogadottság benne is azt az érzést keltette, hogy más, mint a többiek.
„Mindig kívülállónak éreztem magam. Korábban félénk, magányos típus voltam, ami azért idővel pozitív irányba változott” – nyilatkozott egy interjújában.
II. Kraftwerk 'Autobahn'-ja tüzelte fel a szintetizátorok iránti rajongását
Az Arnold Boys School-ba járt már, amikor erősebben érdeklődni kezdett a zene és a művészet iránt. A glam rocktól a Status Quo-n, Black Sabbath-on, Pink Floyd-on és King Crimson-on át a punkig minden hatott rá. Tizenöt éves korában szerezte be első gitárját, de az érdeklődése a szintetizátorok felé fordult, miután meghallotta Kraftwerk 'Autobahn' című számát. Ez, valamint a northern soul iránti rajongása képezte később a Soft Cell alapját.
„Amikor megláttam a Kraftwerk-et a Tomorrow’s World-ben, csak azt akartam, hogy én is olyan hangzást hozzak létre” – emlékezett vissza a korai inspirációra.
 |
| Cella tagok: Ball és Almond |
Ball képzőművészetet tanult a Leeds Polytechnic főiskolán. A későbbi Soft Cell frontember Marc Almond ugyanitt előadó-művészetet hallgatott, valójában ő volt az első ember, akit Ball leszólított az iskolában, hogy útbaigazítást kérjen tőle.
Zenei kapcsolatuk akkor alakult ki, amikor Almond meghallotta, hogy Ball „furcsa zajokat” kelt a szintetizátorán a főiskolai stúdióban, beszédbe elegyedtek, a zene iránti rajongásukból szoros barátság szövődött, s közös projektbe kezdtek Soft Cell néven.
„Az első fellépésünket Soft Cell-ként 1979-ben adtuk a művészeti tanszék karácsonyi buliján – onnantól kezdve indult be minden.”
IV. A Soft Cell első kislemezét a 'Mutant Moment'-szet Ball édesanyja finanszírozta
A duó korai koncertjeit a Warehouse-ban és John Keenan F Club-jában adta, aki később a Futurama 2 fesztiválra is meghívta őket a Queens Hall-ba. Ott adta át Ball John Peel-nek a Soft Cell első EP-jét, a 'Mutant Moments'-t, melyet Peel később le is játszott a Radio 1-en a 'Peel Sessions'-ben.
„Az egy meghatározó pillanat volt” – mondta Ball. „Nem volt rossz teljesítmény, tekintve, hogy a saját kitalált kiadónk alatt jelent meg, menedzserünk sem volt még akkor. John Peel háromszor is lejátszotta a ‘Metro MRX’-et a műsorában. Mindig hálás leszek John Keenan-nek és a Futurama-nak ezért.”
Az EP kiadását Ball édesanyja finanszírozta, aki férje 1977-es halála után szenvedélyesen támogatta fia zenei törekvéseit. Ball később úgy hálálta meg anyja feltétlen bizalmát benne, hogy vett neki egy házat Blackpool-ban 40 ezer fontért.
V. Legnagyobb slágerük, a 'Tainted Love' egy soul zene feldolgozása volt
1981-ben a duó 'Tainted Love' címmel elkészítette a statement song-ját, ami a mai napig a legsikeresebb munkájuk, a szám 17 országban lett listavezető, napjainkig bezárólag világszerte 21 millió példányt adtak el belőle. Talán azt már csak kevesebben tudják, hogy a Soft Cell verzió csupán egy feldolgozás volt, az eredeti darabot Ed Cobb írta és Gloria Jones vitte sikerre 1964-ben.
Ezt a verziót Ball régebbről már jól ismerte, hiszen rendszeresen felbukkant vendégként a '70-es években a blackpool-i és wigan-i Northern Soul klubokban, ahol ez a darab is rengeteget pörgött.
 |
| Norris és Ball a Grid stúdiójában |
Ball és Richard Norris – később együtt vitték a The Grid-et – akkor ismerkedtek meg, amikor Genesis P-Orridge-dzsel (Throbbing Grisle) dolgoztak a Psycho TV 'Jack The Tab' című projekten.
Ez egy kísérlet volt egy pszichedelikus acid-house lemez létrehozására 1987-ben, még mielőtt Angliában bárki is igazán tudta volna, hogy mi az az acid house, ma pedig már a műfaj egyik klasszikusának számít.
„Kicsit ideges voltam – ő (Ball) igazi popsztár volt, én meg csak egy fiatal srác, akiben több volt a lelkesedés, mint a tudás.” – adomázott Richard Norris. „Azonban összekovácsolt bennünket egy szám, amit együtt készítettünk, ez volt első közös munkánk a ‘Meet Every Situation Head On’ (M.E.S.H. név alatt), amit még számtalan másik követett a későbbiekben."
VII. A Grid-hangzást az analóg és digitális technológia keveréke adta
VIII. A 'Swamp Thing' megmutatta a világnak, hogy a banjo legalább annyira jól szól elektronikus ritmusokkal, mint amennyire vicces is
Az 1994-es esztendő az elektronikus ütemeken dübörgő banjós country dallamok éve volt, ugyanis nagyot ment a Rednex féle 'Cotton Eye Joe' és a The Grid féle 'Swamp Thing'-je is.
A 'Swamp Thing' tavaszi megjelenés volt (1994 május), míg a Rednex ősszel jött ki, utóbbival kapcsolatban Pat Reiniz a Rednex producere azóta sem erősítette meg vagy cáfolta, hogy az inspirációt innen merítette-e vagy sem (szerintem egész egyértelmű a dolog).
"Egyik lemezünk sem járt korábban a top 20-ban, egészen a 'Swamp Thing'-ig. Dave egy pub-ban talált rá egy banjo-virtuózra Roger Dinsdale-re. Felvettük, ahogy játszik, mintát vettünk belőle és azt loop-oltuk. A „Feel, feel all right” vokál sample Lloyd és Patsy Papa 'Do It Sweet' című, 1973-as reggae számából származik - idézte fel a dal keletkezésének körülményeit Richard Norris a Guardian-nak adott interjújában.
X. A 2008-as nagy visszatérés felemásra sikerült
A Grid projekt 1994-ben a nagy sikerű 'Evolver' albummal vonult majd másfél évtizedes pihenőre. A nagy visszatérésre 2008-ig kellett várni. A 'Doppelgänger' kritikai szempontból a radar alatt maradt, bár próbált reflektálni a 2008 környéki elektro house hullámra, mellette remekül megidézte a '80-as évek zenei szellemiségét, vegyítve lassabb, hömpölygősebb témákkal és játékosabb, extravagánsabb hangzású darabokkal. A legfőbb ok, hogy 2008-ban a lemez végül nem jöhetett szóba az év albuma díjazásnál, mivel ilyen hosszú kihagyás után a duó technológiai és hangzásbeli előnye elillant, ami a '90-es évek elején mások felé helyezte munkáikat. Az is tény, hogy a 2000-es évek közepére jelentősen megváltozott a piac és a túlkínálat nehezebbé tette a kiemelkedést a tömegből, miközben túl sok új, lebilincselő formulát már nem tudtak villantani a producerek.
Felhasznált cikkek:
Muzines.co.uk
thesun.co.uk
theguardian.com
theindependent.co.uk
musicradar.com
VII. A Grid-hangzást az analóg és digitális technológia keveréke adta
Ball és Norris gyakran keverték az analóg és digitális technológiát, mert Ball szerint az „analóg hibák” és az „öreg gépek karaktere” teszik emberibbé a zenét.
„Mi a régebbi hangzásokra és különféle szintikre bukunk, mert azoknál furcsa, véletlenszerű eltérések vannak a hangokban” – ecsetelte Norris a Muzines riporterének. „A Prophet 5 például amíg nem melegszik be, addig kissé hamiskás, vagy amikor egy arpeggiator furcsa, véletlenszerű hangokat ad ki, az sokkal izgalmasabb, mint egy számítógép."
„Volt, hogy nagyon high-tech hangokat használtunk, majd olyan eszközökkel, mint a Leslie-szekrények, szándékosan koszos, torz hangzást hoztunk létre” – vette át a szót Ball. „Használtunk Roland Space Echo-t és wah-wah pedált pusztán szűrőként. Néha parametrikus EQ-kat is bevetünk és a szekvenciát belevezetjük, miközben változtatjuk a szűrőt, hogy feldobjuk a hangzást.”
„Volt, hogy nagyon high-tech hangokat használtunk, majd olyan eszközökkel, mint a Leslie-szekrények, szándékosan koszos, torz hangzást hoztunk létre” – vette át a szót Ball. „Használtunk Roland Space Echo-t és wah-wah pedált pusztán szűrőként. Néha parametrikus EQ-kat is bevetünk és a szekvenciát belevezetjük, miközben változtatjuk a szűrőt, hogy feldobjuk a hangzást.”
A Grid idején az alábbi felszerelést használta rendszeresen:
- PPG 2.2
- Roland Space Echo, Leslie-cabinet, wah-wah pedálok kísérleti célokra
 |
| Banjo in the house! |
Az 1994-es esztendő az elektronikus ütemeken dübörgő banjós country dallamok éve volt, ugyanis nagyot ment a Rednex féle 'Cotton Eye Joe' és a The Grid féle 'Swamp Thing'-je is.
A 'Swamp Thing' tavaszi megjelenés volt (1994 május), míg a Rednex ősszel jött ki, utóbbival kapcsolatban Pat Reiniz a Rednex producere azóta sem erősítette meg vagy cáfolta, hogy az inspirációt innen merítette-e vagy sem (szerintem egész egyértelmű a dolog).
"Egyik lemezünk sem járt korábban a top 20-ban, egészen a 'Swamp Thing'-ig. Dave egy pub-ban talált rá egy banjo-virtuózra Roger Dinsdale-re. Felvettük, ahogy játszik, mintát vettünk belőle és azt loop-oltuk. A „Feel, feel all right” vokál sample Lloyd és Patsy Papa 'Do It Sweet' című, 1973-as reggae számából származik - idézte fel a dal keletkezésének körülményeit Richard Norris a Guardian-nak adott interjújában.
IX. Remixek terén nem féltek teljesen újraalkotni az eredeti darabot
A The Grid gyakran kapott remixfelkérést – többek között készíthettek saját verziót az Erasure-nek, a Happy Mondays-nek, a Pet Shop Boys-nak, Yazz-nak, a Cabaret Voltaire-nek és a Bananarama-nak is.
A remixekhez való hozzáállásuk viszont eltért a legtöbb producertől.
„A remix számunkra nem azt jelenti, hogy csak kicsit fésüljük át az eredeti számot” – mesélte ars poetica-jukról Ball. „Ha remixet csinálunk, teljesen új dalt akarunk készíteni belőle. Néha a zenekarok kifejezetten ezt kérik, máskor pedig teljesen kiborulnak, amikor meghallják, hogy mit csináltunk. Ez egyfajta alkotói szabadság, amit mindig is élveztünk.”
Az Art Of Noise 'James Bond Theme'-jét például úgy átdolgozták, hogy alig maradt az eredeti hangzásból benne valami, és ezt a zenekar/kiadó már nem tartotta megfelelőnek kiadásra. A Cabaret Voltaire-nek viszont annyira tetszett a The Grid verziója, hogy csak azt tették rá az albumukra.
 |
| Retro és kurrens |
A Grid projekt 1994-ben a nagy sikerű 'Evolver' albummal vonult majd másfél évtizedes pihenőre. A nagy visszatérésre 2008-ig kellett várni. A 'Doppelgänger' kritikai szempontból a radar alatt maradt, bár próbált reflektálni a 2008 környéki elektro house hullámra, mellette remekül megidézte a '80-as évek zenei szellemiségét, vegyítve lassabb, hömpölygősebb témákkal és játékosabb, extravagánsabb hangzású darabokkal. A legfőbb ok, hogy 2008-ban a lemez végül nem jöhetett szóba az év albuma díjazásnál, mivel ilyen hosszú kihagyás után a duó technológiai és hangzásbeli előnye elillant, ami a '90-es évek elején mások felé helyezte munkáikat. Az is tény, hogy a 2000-es évek közepére jelentősen megváltozott a piac és a túlkínálat nehezebbé tette a kiemelkedést a tömegből, miközben túl sok új, lebilincselő formulát már nem tudtak villantani a producerek.
Felhasznált cikkek:
Muzines.co.uk
thesun.co.uk
theguardian.com
theindependent.co.uk
musicradar.com
