 |
Ezek ellenére is aki meghallgatja a mixet jól szórakozik majd, táncoláshoz, autóban döngetéshez, önfeledt bólogatáshoz tökéletes aláfestő. A mix 100% live, ez főleg a trance-s részeknél hallatszik, ahol kicsit visszaesik a mixelés színvonala, némi csúszás és harmónia probléma befigyel, de pont ezért emberi és szerethető a produktum.
 |
A dal producere az angol Paul Souter volt, aki Paul Mac álnéven vált igazán híressé techno berkekben. A Herman Funker III álnév alatt három kislemeze jelent meg az 'Extra Time', a 'Minute Details' és az ominózus 'Rhino'. Az 1999-es 'Rhino'-t a Primevil (a legendás Primate kiadó 1997-ben alakult sublabele) vette gondozásába. A 'Rhino EP' húzószáma a 'Rhino Rhythm Section' (a mixlemez borítóján a Section szavacska valamiért lemaradt, bár a későbbi kiadáson a címadó tétel már csak simán 'Rhino'-ként szerepel) betekintést ad a profi dob és percussion programozás rejtelmeibe, a 'Forward Spring' sötét, baljós atmoszférával (khmm James Ruskin) dolgozik, míg a záró 'Box's' baseline-ja is megér egy misét. A lemez 2021-ben az Iliantape-n kapott egy re-release-t, ott a 'Forward Spring' helyett a 'Rhino Remake' valamint a 'Collection of Stuff' kapott helyet.
 |
Vincent Kriek a zenei elme a Milkshake projekt mögött. Vincent-nek nem ez a debütálása, korábban együtt dolgozott a Touché társalapító Jamez-szel P.I.M.P. álnéven, illetve Vinny-ként is publikált néhány zenét. Az 1999-ben életre keltett Milkshake álnevét a szintén holland Basic Beat kiadó karolta fel.
A 'Stop!' original mixben egy igazi tech-house bomba. A Discontinue mix egy kicsit többet variál a dallammal, mint az eredeti, és egy minimális vokált is becsempész a koncepcióba. Az 'I Like It' Shaking mixben egy dögös baseline, egy Chic-szerű vokál és egy hipnotikus szinti dallam egyvelegére épít. A Stop At Nothing version még inkább csavar egyet a témán, kicsit jobban kiszínezi a groove-ot, még fülbemászóbb lesz tőle az összkép.
 |
A 'Born To Porn' minden bizonnyal Mac Zimms egyik legtöbbet játszott kislemeze. Három univerzális track, ami könnyedén beilleszthető house és techno szettekbe is egyaránt. A címadó tétel egy lassan épülő pumpin' house gyöngyszem, amiben minden hang a helyén van. A lemez B oldala is tartogat meglepetést: a 'Build For Dancing' a funk faktort a maximumra csatolja, amiben nagyon nagy szerep jut az 1981-es Kool & The Gang klasszikus 'Be My Lady'-ből csórt rövid dallam loop-nak. A B2-es 'Thumpin Vinyl' kicsit elhalványul a másik két produkció mellett, pedig ez is abszolút hozza a laza funky house-os lüktetést.
.jpg) |
Silvio Ecomo első felbukkanása a mixben (később ugye lesz még egy a 'Sectors'-szal). Abszolút 'Uprising' szint, nem annyira kurrens mintázással, szolidan épülős klasszik holland pumpin house körítéssel. A 'Tell You Something' itt is valami rejtélyes okból a B oldalra került, az A oldalt a 'Some Fun' sajátította ki magának. A filter effektet kimaxolják benne rendesen, de kb. ugyanazt kapjuk zenei elemek és felépítés tekintetében, mint a 'Tell You Something'-ban. A B2-es 'Free Your Soul' szintén egy érdekes momentum, sokkal tisztább, minimálabb alapok, némi speed garage-ból ismert morgás és egy egyértelmű vokál nyúlás (ami később, 2002-ben Ian Wilkie 'Guten Morgen' című ópuszában is főszerepet vállalt) adja a produkció gerincét.
 |
A. Crash művésznév Andreas Kremer-t takarja. Bár a név nagyon hasonló, de nem Andreas Krämer-ről van szó, akinek a Solid Sleep, Russenmaffia és Junk Project formációkat köszönhetjük. Jelen Andreas-unk kevesebb projektet menedzselt egy időben, az A. Crash név alatt vitte a legtöbb produkcióját. A '25 Of October' a mixlemezen szereplő zenék közül az egyetlen, ami nem kapott külön kislemezt, remixekkel, hanem más előadók munkáival együtt egy 4 trackes válogatás - United Efforts Volume Two - Perishable Delicacys - részét képezi. A válogatás nem kifejezetten techno orientált, a '25 Of October' egyedül a szögelősebb darab, a 'Bushy Whiskers' egy jamakai dub hatással nyakon öntött lassabb breakbeat darab, míg a 'Desire' egy morcos detroiti elektro stílusgyakorlat (sajnos a 'Dark Skies Over A Grey City' nem találtam meg zenei oldalakon, hogy bele tudjak hallgatni. Mindegyik darab kifejezetten érdekes és szórakoztató a maga nemében.
 |
A Tuscani & Venice a korábban már a tracklistában szereplő Vincent Kriek (2. track szerzője: Milkshake 'Stop!') és Jean Paul Vis projektje. Itt is a Basic Beat adta a kiadói hátteret és majdnem sikerült is félrevinni a nem túl szerencsés track sorrenddel a hallgatóságot. Előre tették azt a Southside Bros remixet, ami egy elég gyenge Klubbheads-szerű hard house próbálkozás, és nem igazán épít érdeklődést a lemez irányába. A B1-es fish Remix már inkább körvonalazza, hogy miről lenne szó, kellemesebb house alapon, egy disco számból loop-olt részlet variálódik, megfelelő adagolással. A B2-es Blackberry mix ezt a szemléletet tökéletesíti, igazi itt kicsit techno-sabb a körítés, de abszolút a lemez legizgalmasabb 5 percét hozza.
 |
A Kontiki Geoffrey Engels aka Joff Roach alteregója. Két kislemezt készített: az 1998-as 'Vocal Flavour / Rock Da Big Beat / Scratchpad'-et és egy évvel később az 'I Don't Care' címűt, melyen a Levi által pörgetett 'Intersolid' is helyet kapott.
A címadó 'I Don't Care' egy dögös slap bass gitár játékkal húz magára a megszokott húzós, tempózós alapokon. Az A2 'Ready My Lips' kb. ugyanazt hozza, mint az 'I Don't Care' abszolút jól kiegészítik egymást. A B oldalra szorult 'Intersolid' már egy másabb utazásra visz, sokkal szikárabb, tech-esebb karakterisztika.
8. D-Factor - Save As Wipe [Tri Lamb Records]
A D-Factor a Signum-os srácok keményebb, kevésbé dallamos zenékre specializálódott projektje. Ha csak a Signum-ból indulunk ki Ron és Pascal előszeretettel használtak pumpálós house alapokat, amit további melódiákkal szépen megszelídítettek. A D-Factor esetén nyugodtan elengedhették a gyeplőt. A 'High Storage' kislemezre három zene került. A nyitó, s egyben címadó track hangzásra ismerős lehet, nos itt Joff Roach ugrott be kicsit vendégszerepelni szerzőként, a rá jellemző funky-s kisördög végig ott bújkál a kompozícióban. A 'Dual Shock' elég szűk eszközkészlettel dolgozik, inkább tudom elképzelni felhozó zenének egy szett elején. A B oldalra került az ominózus 'Save As Wipe' ami rendesen odacsap, ropogós groove-ja egyből húzza magával az embert. Később egy filterezett, repetitív szinti dallam csatlakozik és nyitja meg kicsit a teret.
9. Christian Smith & John Selway - Streak [Tronic]
A Smith & Selway 1999-től kezdve az egyik legmegbízhatóbb pont volt a groovy, dallamos techno-n. belül A 'Silver Streak' Christian Smith saját kiadóján, az 1994-ben alapított Tronic-on jött ki és három figyelemre méltó produkciót gyűjtött egybe. A nyitó 'Silver' közel másfél perc után mutatja ki a foga fehérjét, a magányosan lüktető alap a kiállást követően kap egy elég pszicho hatású, bugyborékoló groove-ot. A 'Streak' ehhez képest sokkal békésebb húrokat penget, az tribal-os groove mellé társul egy egyszerű, de nagyszerű dallamelem. A 'Silver Oxide' mind közül a legfinomabb tétel, abszolút átjön rajta a John Selway-re jellemző úsztatós "deep techno" atmoszféra.
 |
A nagy Signum sláger 'Coming On Strong' (Cheryl Pepsii Riley 'Aint No Way (Jazz House Overhaul)' vokál részletével felvértezve) ezen a kislemezen szerepel. Az 1999-es esztendő egyik legnagyobb dobása számtalan remixet ért meg és például a 'Kevin és Perry a csúcsra tör' című filmben is felcsendül (nagyban segítve a track további népszerűségét).
A B1-es egy érdekes hard house tétel a 'Just Do It', amit a Tidy Trax-ra gerjedők némi plusz BPM formájában faltak bőszen, de összességében egy elég gyengécske produkció. A B2-es pozícióig csúszott vissza a 'Contained Project'. Ez a groovy gyöngyszem eleve handicappel indult dallamosabb társával szemben, de tökéletesen hozza a korai Signum, illetve a D-Factor-ként vitt minimalistább, lüktetőbb vonalat.
 |
A 'Sand Crawler' az első kislemez, ahol Monika Kruse neve producerként felbukkan. A korábbi modellből első rangú techno DJ-vé avanzsáló szőkeség a debütáláshoz egy hétpróbás techno veteránt kért fel segítőnek, mégpedig
Holger Wick aka Hoschi-t. A Hoschi sound pedig egyértelműen tetten érhető az EP három produkciójánál, amit a fentebb már szintén emlegetett Primevil szerződtetett. A nyitó 'Sand Crawler' a deep house és groovy techno elegáns ötvözése, a 'Decent Jumper' ugyanezt a feeling-et hozza, a záró 'Day Break' már a hamisítatlan '90-s évek szikár (nápolyi) techno-ját villantja meg (kicsit Gaetano Parisio-san).
 |
A Partision projekt Erik de Konig (Dj Enrico, Club Royale, Delegate, Three Drives On a Vinyl) és Rob De Waard (Club Royal, Delegate) együttműködéséből jött létre. De Waard idővel kilépett, az 1998-as 'Broken EP' már csak de Konig jegyezte producerként. A 'No May Gustah'-hoz visszatérve, az eredeti darab 1997-ben jelent meg, az azonos című kislemez fő tételeként, további két másik original-t ('Imagine', 'Sheppard's Avenue') tartalmazott. A hangzás ügyesen lavíroz a sallang mentes holland klub trance és groovy house határán. 1999-ben a kiadást intéző X-Plicit Records leporolta az original-t és pár aktuális átirattal kiegészítve újra harcba küldte azt a slágerlisták meghódításáért. A Dub Foundation remix Enrico és Marc Van Dale közös munkája, alig tér el az eredeti track-től. Az Atlantic Ocean Remix pulzálóbb dallamvilággal egészítette ki a darabot, az igazi átütő erőt viszont Literon Remixében találhatjuk meg. Gert-Jan Bijl aka Literon odatette magát és egy megnyerőbb alappal és a fő alkotóelemek ügyes adagolásával oldotta meg a rábízott feladatot.
 |
A mixben a 'Sectors'-nál kezdődik a trancesebb blokk, ami jelen esetben elég meglepő, ismerve Silvio korábbi munkáit. Persze a lemez másik két alkotása nem hazudtolja meg a house gyökereket, mert instant pumpálást is kap a hallgató. Az A1-es 'Gotta Go' egy ismert partirigmusra épül (Size 9), az A2-es 'Dub Hole' egy jó húzású klub alap (loop) és egy delay-ezett gitár riff találkozása, amit a filter/flange effektek csavargatása hoz közös nevezőre. A track hangulata alapján Mac Zimms és The Freak korai minimalistább munkái jutnak az ember eszébe. A B1-es címadó 'Sectors' több harmóniával és szelídebb alapokkal hoz felüdülést, s ami jelzi az elmozdulást produceri vonalon egy dallamosabb irányba, ami végül a Hooj Choons által is licenszelt megasiker 'Standing'-ben csúcsosodott ki a későbbiekben (hogy aztán 180 fokos fordulattal emberünk beálljon a kétdimenziós elektro house kreátorok közé).
 |
Aki esetleg nem tudná a 'Saltwater' eredetiben a Clannad nevű ír folk-rock banda (családi zenekar) munkája ('Theme From Harry's Game'). Ahogy azt Nick Bracegirdle (Chicane) a DJ Mag-nak a 'Saltwater' kapcsán készült videóban elmondta az első verziót elküldte a Brennan családnak, mire Maire 'Moya' Brennan jelezte, hogy mit szólna, ha felénekelné neki a vokál részt. Voltak olyan harmóniák, amik 6-7 éneksávból álltak össze, ez a lemez keverésekor okozott némi fejtörést Nick-nek. Végül minden nehézséggel együtt a 'Saltwater' tokkal-vonóval 4-5 hónap alatt készült el. Az Xtravaganza-s release B oldalára DJ-k szempontjából könnyebben keverhető Tomski vs. Disco Citizens Remix került, ami kicsit lineárisabban építkezik, de legalább olyan jó, mint az eredeti.
 |
Az Eve Records atyja az olasz Pablo Gargano, az acid trance fáradhatatlan hittérítője, aki egy hosszabb alkotói pihenőt követően tért vissza a producerkedéshez a közelmúltban. Pablo a '90-es évek derekán egyre-másra hozta ki a kislemezeit, amiket általában csak a megjelenéshez tartozó katalógus számokkal nevezett el. Így járt az 'Eve 30'-as is, amin a 'Camouflage' található. A 'Camouflage' meglepően visszafogott tempót és atmoszférát produkál, így nemi kicsit reflektál az évtized végét jelző nagy trance boom-ra. A dallam könnyen megjegyezhető, addiktív, mégsem túl cheesy, hogy a semmitmondó eurotrance-kkel kelljen egy lapon emlegetni. A B oldalon lévő 'The Clubbers' egy energiabomba, kicsit múltba visszanyúló sound design-nal és nyersebb hangzással, de remekül ellenpontozza dallamosabb társát.
 |
Henrik B a svéd techno mozgalom egyik hiteles képviselője volt, aki egészen a 2000-es évek derekáig kitartott az általa vitt groovy, percussion fejnehéz, 140 BPM körül techno-knál, majd átállt a "sötét" (vagy inkább kommersz) oldalra és Eric Prydz-szerű elektro és vokál house-okkal vétette észre magát.
De kanyarodjunk vissza 1999-be és az 'Inte Bara B' nevű kislemezhez, ami a fenti 'Den Här Heter Pa B'-t is rejti. Az EP egy kellemes meglepetés, kisérletezés a szeletelős technoháttér.
A 'Den Här Heter Pa B' egy hipnotikusan örvénylő szinti riff-et úsztat a feszes ritmusképleten, a B1-es 'Det Är Inte Så B Som Det Låter'-t egy hajnali techno szett végére tudom elképzelni, ahol már inkább a megnyugvást keresik a kluberek. Szépen kivitelezett melódiák, éteri hangképek. A B2 az 'En Riktig B-Sida' egy lassabb techno tétel, deep-es, delay-ezett szintidallammal, az Alexander Kowalski rajongóknak szinte kötelező!
 |
Külön öröm volt a 'Together'-t a lemezen látni, mivel a '99-es év egyik legkedvesebb darabja volt számomra, köszönhetően az MTV Ibiza '99 dupla kazis szerepeltetésnek. Az eredeti darab 1997-es és a Talla nevével fémjelzett Technoclub mix CD sorozat első válogatásához készült, melyen Taucher volt a meghívott vendég (a későbbiekben is készültek ilyen zenék a közreműködőkkel - pl. Resistance D, Tom Wax). Egyrészt Talla 2XLC és Taucher külön-külön is nagyon jó volt (főleg a produceri segítségnek köszönhetően Talla - Vernon B; Taucher - Torsten Stenzel), de együtt és főleg a török-német Sean Dexter (Cengiz Özmaden) hathatós segítségének köszönhetően sikeresen szintet lépett a kiadvány. Egy sokkal karakteresebb alapon nyugvó klubtrance bomba lett, az eredetiből ismert vokállal és fő dallamkarakterisztikával. A kislemezen szerepel még egy Talla 2XLC mix illetve egy Phase 3 Mix, utóbbi Torsten Stenzel munkája.
 |
Az északír Agnelli & Nelson duót a dubini RGB Records fedezte fel, második közös kislemezük az 'El Nino' Marcella Woods vokáljával (eredetileg Sueno Latino 'La Puerta Del Sol' acapella-jából használtak fel részletet, de a jogi problémák elkerülése végett újravették azt) felturbózva elég magasra helyezte a lécet. A follow-up-nak szánt 'Everyday' (később rájöttek, hogy így röviden sokkal könnyebb lesz rá hivatkozni) az Alex Gold féle Xtravaganza egyik legsikeresebb kiadványa lett (persze a sok-sok Chicane kislemez mellett), melyről főleg a Lange remix pörgött frekventáltan, de az original mix sem volt gyengébb minőségű.
 |
Matt Darey bármihez nyúlt az arannyá változott. Jelen esetben az alapanyagot egy brit synth pop duó (Kate Holmes a Client-ből és Xanthe Tyler) a Technique szolgáltatta. A csajok egy nagylemezt jegyeztek 2001-ben 'Pop Philosophy' címmel, amiről 1999-ben két kislemezzel ('You + Me', 'Sun Is Shining') is szondázták a piacot. Matt Darey-t mindkét kislemezre felkérték remixelni. A maradandóbb átiratot a 'Sun Is Shining'-ra készítette, igazi epik trance bomba kerekedett az eredeti visszafogott trackből. A másik átiratot is érdemes csekkolni, hiszen Dave Seaman-Alan Bremner-Steve Anderson féle Brothers In Rhythm egy progressive house köntöst adott a dalra, a maga nemében ők is csúcsra járatták azt.
Korábbi cikkeink a témában:
Vol.1.: Slam Jr. - House Matic Club Hits Vol.1.
Vol.2.: DJ Junior - Hot Mix 2
Vol.3.: DJ Sylvie - ProgresSylvie
Vol.4.: Kühl - Liquid
Vol.5.: Slam Jr. - Strictly Trance Symphony
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése