A 'Track by track' koncepcióján annyit csavarunk, hogy itt arra figyelünk, hogy ki húzódik meg az adott alias mögött (inkább a lexikális tudást és kapcsolati hálót előtérbe tolva), hogy milyen további említésre méltó munkája volt még az illetőnek, valamint milyen érdekesség fűződik még az adott producer nevéhez.
Első kiszemeltünk egy kevésbé hájpolt, de annál kellemesebb darab, a 'House*Matic' brand második "gyermeke', a Slam Jr. által jegyzett 'House*Matic Club Hits Vol.1-e 1998-ból.
A brand építését megkezdő 'House*Matic Classics' Tommyboy mixelésében eléggé magasra tette a lécet, így egyértelmű volt, hogy lesz folytatása, de inkább az aktuális trendekre és számokra fókuszálva. A 'Club Hits' széria első darabja a '90-es évek derekára országos hírnévre szert tevő Slam Jr. munkája, akinek történetesen ez volt az első hivatalos mix CD megjelenése. Ekkoriban a funky, filter és groovy house-ban utazott és ezt tökéletesen hozza ez a mix, ráadásul szinte a korszak majdnem minden valamire való, menő house producere szóhoz jutott (Roger Sanchez, Armand Van Helden, Olav Basoski, Silvio Ecomo pl.). Lássuk hát a a tracklistában szereplő darabokat részletesebben!
Nina Simone 1965-ös 'Feeling Good'-jának epic house spin off verziója igazi mestermunka. Már az intró is sejteti, hogy nagy utazás veszi kezdetét, majd a chunky groove és az eredetiből ismert vokál megkezdi munkálkodását és egyből a dolgok sűrűjében találjuk magunkat.
Ben Langmaid-et (Huff) és Jeff Patterson-t (Herb) a projekt mögötti két producert más munkákból is ismerhetjük. Langmaid Roland Armstrong oldalán (Rollo a Faithless-ből) Huff & Puff-ként is ténykedett, valamint 2014-ig a La Roux formáció zenei agya volt Elly Jackson énekes mellett, valamint
W.O.S.P.-ként Katherine Ellis vokalistával kiegészülve elkövette 2001-es 'Gettin Into U'-t (ami egyébként Laurent Garnier 'Man With The Red Face-ből' adaptál és a Rollo-val ápolt jó kapcsolata révén egy Faithess remixet is kapott az EP-re).
Jeff Patterson pedig a The 3 Jays-ből lehet még ismerős, akiknek a 'Feeling It Too' volt a legnagyobb slágerük még 1999-ből.
Tipikus french house track, funky mintával, némi tribállal és dögös női vokállal. A Housegroove 'I Take'-je Antoine Clamaran és Martin Ekam-Dick közös projektje. A track először Montelimar projekt név alatt '98-ban jelent meg a Cola Records-nál The Lone Stuntman és Dirty Rotten Scoundrels remixekkel. A 'House*Matic Club Hits Vol.1.' vinyl EP edition mellett még egy 1999-es Straddle Up Music-os válogatáson bukkant fel.
A zenében felhasznált Earth, Wind & Fire 'September' sample biztosan nem segítette a track megjelenést követő utóéletét, kivéve ha jó pénzt fizettek a jogtulajdonosoknak (ami gondolom nem történt meg), mert akkor nem kellett volna "bújtatni" a produkciót és a nyúlás tényét (és sok-sok más kiadványra is felfért volna).
A D'Menace Sandy Rivera és Jay 'Sinister' Sealée projektje (a Kings Of Tomorrow szintén az ő alteregójuk), a 'Deep Menace' pedig Jimmy "Bo" Horne 1978-ra datálható klasszikusának a 'Spank'-nek az adaptációja.
Sandy Rivera neve garancia a minőségre, munkái konstansan hozzák a funky és deep house kellemes elegyét, elegáns ritmusokon tovagördülve.
Itt nem finomkodtak, beálltak a sorba, találtak egy filterezhető és variálható főtémát (ami szépen kimintázható rögtön a 'Spank' első taktusaiból) és a vokált a 'Spanking Mix' kihagyta, ettől pumpálósabb, vadabb a track.
4. The Funkjunkeez - Got Funk (Heavy In Da Bass Mix) [1997 - Strictly Rhythm]
Sandy Rivera neve garancia a minőségre, munkái konstansan hozzák a funky és deep house kellemes elegyét, elegáns ritmusokon tovagördülve.
Itt nem finomkodtak, beálltak a sorba, találtak egy filterezhető és variálható főtémát (ami szépen kimintázható rögtön a 'Spank' első taktusaiból) és a vokált a 'Spanking Mix' kihagyta, ettől pumpálósabb, vadabb a track.
A jö öreg Roger Sanchez is felbukkan itt a 'The Funkjunkeez' emblematikus 'Got Funk'-jával.
Talán itt sem kell sokáig részletezni, hogy ez is egy adaptáció, mégpedig a vokál a Positive Force 'We've Got The Funk'-ját mintázza vokáljában (igaz Redman 'Can't Wait' acapella-jából átemelve) a derék Roger. A baseline-hoz egészen odáig merészkedett, hogy a The Clash 'Radio Clash'-sét dobta be, persze ezt a vájtfülűeken kívül csak a die-hard Clash rajongók szúrták ki.
A 'Heavy In Da Bass Remix' egy jól eltalált speed garage verzió, szépen hadrendbe állítva a kérészéletű stílusirányzat legfőbb és leghatásosabb elemeit.
Dj Junior is döngette a 'Got Funk'-ot a 'Hot Mix 2'-őn, igaz ő a Da Mongoloids remixében, amit Armand Van Helden-nek köszönhetünk szintén a speed garage jegyében.
Olav Basoski a speed garage hangzásba is belekóstólt, a 'Les Indescretes' projekt ennek jegyében fogant. Ha lehet így fogalmazni ezt a feladatot is Basoski-san oldotta meg, mert nem az örült angol hangzást dobta be, hanem az iskolaindító Armand Van Helden féle kifinomultabb verziót, női vokállal, csatogós ritmusokkal és egy gyomorrángató baseline-nal (a B oldalon felbukkanó 'The Way pedig pont a fordítottja). Számomra ez a válogatás egyik meglepetés track-je, amit előszeretettel ismételtettem a CD lejátszómban.
A lemezt gondozó Fresh Fruit Records (Dj Zki & Dobre tulajdonlásával) jegyzett egy másik Les Indiscretes EP-t is ugyanebben az évben. A 'Mob Hunter' kicsit 187 Lockdown 'Gunman'-jét és Serious Danger 'Deeper'-jét idézi, míg az 'Excession' a The Wideboys féle csapatós feeling jellemzi.
Kis sejtette, hogy Chris Liebing egykoron még nem szikár, szögelős techno-ban utazott, hanem a house hangzásban is otthonosan mozgott. Az E.H.R. alterego tagjai Liebing mellett: Andre Walter, Antonio Jose Ferro, azaz művésznevükön Andrew Wooden és Toni Rios. Mindannyiukra a techno szcénában betöltött fontos szerepük miatt emlékszik rájuk, de a house és techno határán lavírozó hangzásokat is villantottak kiadványaikon (erre jó iskolapélda az 1996-os 'Enrapture' EP-jük, amit Danny Tenaglia pörgetett előszeretettel).
Szóval visszatérve Armand-ra, Jungle Juice álnéven készítette a számot, amit 1994-ben a legendás Nervous Records adott ki. A közel-keleti fúvós és percussion minták abszolút jól passzolnak a sötét tribal alaphoz. Az E.H.R. trio mondhatni egy totál új diszkóban megmártott tracket írt a 'You've Got To Be There' rigmus meghagyásával (ami Kadoc 'You've Got To Be There'-jének is szerves része amúgy).
Jim 'The Happy Human' Sullivan egy igazi vidám, sallangmentes produkcióval igyekezett mosolyt csalni mindenki arcra. A 'Blow Your Own' amolyan fújom a magamét típusú örömzenélés.
A vicces duda szerű effektre valamiért rajzfilm miliőt kölcsönöz, viszont a komoly groove már jelzi, itt nem a poén a fő csapásirány. Kisvártatva megérkezik a dal karakterét nagyban befolyásoló szaxofonszóló, ami tutira valahonnan mintázva lett, bár az alapanyagot sehol sem találtam meg. Igazából egy idő után maga alá gyűr az ultimate feel good faktor és tipikusan az a darab, amit bármikor-bárhol felismernék pár taktus után.
A tracket egyébként Slam Jr. után egy évvel Sterbinszky is pörgette az 'Egy Nyár a Flörtben' anyagán, csak ott a kicsivel klubosabb Marc Van Dale & Enrico verziót.
Apró érdekesség, hogy Sullivan a The Wideboys duóban Eddie Craig oldalán sikert-sikerre halmozott 2Step, garage és speed garage alkotásaikkal. Emellett legalább 30 különböző projektet futtatott még emberünk, számomra még a Bodie & Doyle (igen a 'Headloop' ismerős lehet a 'HM Club Hits Vol.2'-ről) volt igazából ismerős ezek közül.
A tracket egyébként Slam Jr. után egy évvel Sterbinszky is pörgette az 'Egy Nyár a Flörtben' anyagán, csak ott a kicsivel klubosabb Marc Van Dale & Enrico verziót.
Apró érdekesség, hogy Sullivan a The Wideboys duóban Eddie Craig oldalán sikert-sikerre halmozott 2Step, garage és speed garage alkotásaikkal. Emellett legalább 30 különböző projektet futtatott még emberünk, számomra még a Bodie & Doyle (igen a 'Headloop' ismerős lehet a 'HM Club Hits Vol.2'-ről) volt igazából ismerős ezek közül.
A holland (haarlem-i születésű, ugyanúgy, mint Olav Basoski, akivel a későbbiekben közös trackek is készültek) Georgio Schultz fő projektje volt a Manjaro, amin 1994-től 2000-ig volt aktív. Ezt követően saját nevén Georgio Schultz-ként vagy Georgio-ként voltak még kiadványai zömében groovy house produkciói, általában a Spiritual Records gondozásában.
Schultz további említésre méltó projektjei (a teljesség igénye nélkül): The Shadowman, Limitation, Stargate, Beathoven, Epsilon, Dj Georgio, Kasjmir.
A 'The Creator' - tipikus holland pumpin house - megjelenése után két évvel jött ki Dj Georgio pres Manjaro 'Apperception'-je, ami pedig Sterbinszky 'Trance Sound of Dance Tuning Disco'-ján bukkant fel, klasszikus klubtrance hangzással felvértezve.
Igazi egyszámos előadó, akinek egy EP-n (rajta egy track kétféle verziójával - 'Everybody' vokállal és az 'Everydrumbeat' vokáltalanítva) kívül nem termett túl sok babér. A szerzők kilétét nem volt könnyű kinyomozni, viszont a 'House*Matic Club Hits Vol.1' anyagából készült EP-n is felbukkan az 'Everydrumbeat' és a két producer Jerry Bouthier és Paul Woods neve. Bouthier az Electrique Boutique formáció tagja volt (Dan Hewson, Jerry Bouthier, Maxine Barker, Simon Grainger). Az EB fő műve az 1999-es 'Revelation' volt, ami igazi trance anthem volt, még Ferry Corsten is készített rá remixet.
Ha belegondolok volt humorérzéke a srácoknak, ugyanis a lemezt gondozó Continental Records első kiadványaként a Trash-t bedobni artist névként elég meredeknek tűnik.
Egy korai gyöngyszem, amit először a 'Dee Zone Trax' első részén hallottam, igaz ott Daydream-ként futottak még a srácok, s a 'Hot & Wet (Life Moves Remix)'-ével nyitották a hazai piacon elsőnek számító, kimondottan elektronikus zenékre fókuszáló, mára már kultikusnak számító válogatást. A tény az, hogy ugyanebben az évben 1997-ben Tommyboy Juice Records-szán már Alex & Tommyboy-ként futott a projekt, maga a zene kicsit másképp lett megoldva az arrangement tekintetében és rákerült a hírhedt 1990-es acapella C'hantal 'The Realm'-je.
A tribal elemeket a hipnotikus main string-gel, valamint a szuggesztív vokállal ügyesen ötvöző original az egyetlen magyar vonatkozású produkciója a mixnek (ilyen tekintetben az első magyar hivatalos DJ mix, ami hazai számot szerepeltetett a tracklistáján).
Egy újabb korai, 1991-es Olav Basoski klasszikus (techno-trance skatulyába sorolják), ezúttal Sil álnév alatt. Én korábban abban a hitben voltam, hogy az eredeti kiadvány a legendás Work Records-szön jött ki, de a discogs megcáfolt, mivel először a (szintén holland) Rhythm Records-os 'Solid Circles / Windows' EP B oldalán bújt meg ez a remekmű.
Hét sztendővel később a kilencvenes évek második felének legérzékenyebb fülű mágusa/label guruja Red Jerry remek érzékkel licenszelte az original darabot és uszította rá a Sharp Boys-t remixerként (egy két lemezes remix pakk részeként). A 'Sharp Tools' hangzása szépen vegyül az eredeti fődallamával, abszolút partibomba (ez azért alap volt ekkoriban Mitchell-éktől.
Rabon O. Brunings aka Silvio Ecomo is elég szép karriert épített magának az agressziv, triballal megküldött pumpin, speed garage kreációival, köztük nem egy Magyarországon is sláger lett ('Uprising', 'Standing', 'Woodworks'). Utóbbi darab a Randy Katana által gründolt BPM Dance oldalága volt Mac Zimms-szel és Ecomo-val kéz a kézben Bango Records-ként.
A 'Woodworks' a második Bango kiadvány, ami egy elég minimál, groovy darab, ahol a percussion-ök sűrűsödése adja az igazi intenzitását.
A kiállásban megérkik Big Moses feat. Kenny Bobien 'Brighter Days' acapella-ja és szépen egybeforr az eredeti komor textúrával, feldobva kicsit a hangulatot.
A '80-as években igazán jól ment Boy George-nak és a Culture Club-nak, ám a '90-es években az egyre jobban a mainstreambe beszűrődő elektronikus zene új utat adott George-nak, aki Jesus Loves You alteregóján, mint Angela Dust adott elő. A melankólikus, tipikus kezdeti stílusolvasztó elektronika nagyon is jól állt neki, később nem csoda, hogy itt kötött ki (emlékezzünk csak a Ministry of Sound mix CD-ire, ahol HD mixeket hallhattunk, ugyanis eleinte Boy George képtelen volt két lemezjátszóról pontosan mixelni. De ne szaladjunk ennyire előre, az 1990-es szám a francia Jean F. Cochois aka The Timewriter révén kapott egy dögös - bár unofficial - deep house köntöst Boy George vokáljával megfűszerezett produkció. Külön öröm, hogy ez is track is megjelent a fentebb említett vinylen és unreleased státusza miatt a mix egyik igazi kuriózuma.
Érdekes tény, hogy a 'HM Club Hits Vol.2' is Timewriter produkcióval ér véget, mégpedig a 'Generations of Love' remix hangzására kísértetiesen hasonlító 'Belief'-fel.
Hello Gergő!
VálaszTörlésA 2. zene megjelent 1998-ban: https://www.discogs.com/release/174833-Montelimar-Ill-Take-U
köszi Tomi. Mindkét észrevételt beleépítettem a cikkbe.
TörlésSilvio Ecomo Woodworks zenéjének kiállásában Big Moses Feat Kenny Bobien - Brighter Days acapellája szól.
VálaszTörlés