 |
Darude - Touch Me, Feel Me [2000 - Urban]
A 2000-es esztendő egyértelműen a finn Darude éve volt, a 'Sandstorm' után szinte futószalagon kaptuk tőle a 'Sandstorm' kistestvéreit ('Feel The Beat', 'Out Of Control'), első nagylemezén a 'Before The Storm'-on is nagyjából a hangzóanyag 75%-át teszi ki az első slágerre rászabott szinti sound újrajátszása más-más dallamfutamokkal.
A 'Touch Me, Feel Me' pont emiatt egy üde színfolt, mert lassabb, komótosabb és más hangzással próbálja meggyőzni a hallgatóságot, hogy Ville nemcsak egy egydimenziós producer. Egyébként felfoghatjuk vízválasztóként is, hiszen innen datálva nagyjából a trance nagylemezek zöme tartalmazott legalább egy hasonló, törtütemes slow munkát.
Tiesto a 2001-es debütáló lemeze az 'In My Memory' után még magasabbra helyezte a lécet a 2004-es 'Just Be'-vel, több vokállal, több klasszikus dal szerű megmozdulással. A slágerek mellett jut idő kicsit megismerni Tijs líraibb oldalát. A Joanne Lloyd vokáljával hódító 'Sweet Misery' is ilyen, szépen meg is vesz kilóra. Nagy ívet járunk be vele, amikor az ének nyugvópontra jut, a zene akkor ered neki jobban és fordítva. Személy szerint egyik kedvenc nem gigasláger Tiesto produkcióm.
Jam & Spoon - Moment Gone [2003 - Universal Music]
Az előző cikkünkben is szerepelt egy váratlanul figyelemre méltó, de mégis mellőzött J&S produkció, a 'To Get Out', ami egy remekbe szabott liquid d'n'b bomba volt. A közös nevezőt a 'Tripomatic Fairytales 3003' nyitó tételével a vokalista személye jelenti. Plavka a Jam & Spoon sikerének legnagyobb letéteményese, csodálatos, egzotikus hangszíne remekül passzol bármilyen stílushoz. A 'Moment Gone' egy downtempo produkció, simogató gitárral, szépen megírt vokállal és finoman adagolt ritmikával.
U96 - Are U Ready (Space Symphony) [1996 - Guppy]
A U96 producereinek a 'Heaven' című 1996-os albumán a címadó tétel, a 'Seven Wonders' és a 'Night To Remember' mellett is jutott szufla a kreatív énjüket kiélni. A visszafogottan lüktető, 'Are You Ready' a hallgatós darabokat kedvelők kedvence lehet. Nem nehéz levenni, hogy a tétel Innocence 'Natural Thing' című klasszikusából inspirálódott, mesés női vokállal és szépségdíjas zongorafutammal.
Timo Maas - 4 UR Ears [2005 - Hope Records]
Timo Maas első nagylemezén a 2001-es 'Loud'-on is dolgozott együtt az amerikai r'n'b artist Kelis-szel, mégpedig a 'Help Me'-n. A "bevált recepten ne változtass" elvét követve jött a follow up a 2005-ös '4 UR Ears' formájában, ami legalább annyira élvezetesre sikerült, mint az említett első közös munkájuk. Igazából semmi köze a klub DJ Timo vonalához, tipikus album zene, ahol a szerző igazi skill set-je és diverz zenei ízlése utat tudott találni a közönség felé.
Ez egy speciális darab a listán, ugyanis a Positiva 1999-ben test pressing-et és promo lemezt is csinált belőle egy DuMonde remix társaságában, de valamiért itt elakadt a sztori és nem lett belőle hivatalos megjelenés. Pedig a zene maga túl jó ahhoz, hogy csak időkitöltő legyen, pedig végül ez a szerep jutott neki 98-as 'The Party Album'-án. Way Out West 'The Gift'-et idéző breakbeat-ek és sub-ok, Guru Josh szerű szaxofon melódia és a zongora egyveleg telitalálat. Úgy néz ki Danski és Delmundo a minőségibb anyagokat kutató nerd-eknek is próbált valamit adni egy vérkommersz albumon.
Robert Miles - Maresias [1997 - Deconstruction]
Robert Miles a második nagylemezén az 1997-es '23am'-en igyekezett levetkőzni a 'Children'-es kliséket, egyúttal távolodni a szimpla klubzenétől. A 'Maresias' a szívbe markoló zongorát ugyan nem mellőzi, de hoz szaxofont (úgy néz ki a '90-es évek imádta a szexi szaxit) és zakatoló drum 'n' bass ritmusképletet mélyen búgó subok kíséretében, mindezt megfejelve egyfajta mediterrán, filmszerű atmoszférával.
RMB - Madman's Legend [1998 - Low Spirit Recordings]
Az RMB duó 1998-as 'Widescreen'-je az év egyik legkellemesebb lemezem, teli pakolva slágerekkel ('Spring', 'Reality', 'Shadows', 'Break The Silence'), de az alárendelt darabok sem csak statisztálnak.
Egyfajta óvatos lavírozás a hardcore-os őrültködés és a dalszerű lassabb szerzemények között. A nyitó tétel a 'Madman's Legend' az utóbbi táborát erősíti, egyből megadva az esélyt a ráhangolódásra. A szöveg a filmek szerelmeseinek is ismerős lehet, ugyanis a 12 Majom című film L.J. Washington nevű karaktere "mondja azt tollba".
B.B.E. - Freetime [1998 - Positiva]
A B.B.E. a 'Seven Days And One Week' sikerével egy életre bebiztosította magának a kenyérre valót. Ez a siker nagyban meg is határozta későbbi működésüket, ugyanis legalább hasonló szintű slágereket várt tőlük a Positiva továbbiakban, melyet bár a sorban második és harmadik ('Flash', 'Desire') kislemezzel tudtak hozni, de nyomába sem sértek a nagy előd eladási számainak. A két Bruno és az egy Emmanuel azért csak az underground irányából jött, még ha ezt a formációt el is nyelte a kommersz, de egyetlen albumukon az 1998-as 'Games'-szen azért megvillantották mire képesek. Az elvárt klubtrance adag mellett kapunk, ambient átkötőket, free jazz-t, drum 'n' bass-t és súlyos acid-et is. A 'Free Time' egy könnyed szaxofonos jazzy d'n'b, ami visszahoz valamit a legszebb nyarunk csillogásából, örömteli gondtalanságából.
Underworld - Sola Sistim [2002 - Junior Boys Own]
A 2002-es 'A Hundred Days Off' albumról a 'Two Months Off' és a 'Dinasour 3D' kapta meg a single megjelenés lehetőségét, nem csoda, hiszen mindkettő tökéletesen passzol az Underworld imidzshez, zakatoló klubbombák a javából!
A 'Sola Sistim' kicsit az ellenpont, itt pont a belassulás hozza a felüdülést az albumon zúgó 4/4-ek közepette. A harmóniák kicsit Leftfield 'El Cid'-jét villantják meg hangulatiságában, de a köré épülő "infrastruktúra" teljesen új dimenziókat nyit, a kompozíció végül nem ragad le az egyszerű másolásnál, szerencsére!
Folyt. köv.
