Hungarian Grooves Megamix Edition - pörgös koncepcióval, sűrítve érkeznek a magyar klasszikusok

Poénból jött az ötlet, hogy a tizenkettedik részénél tartó 'Hungarian Grooves' mixsorozathoz összegyűjtött magyar elektronikus zenei produkciókból egy pörgősebb koncepciójú, rövidebb mixet készítsek. Eredetileg ugye 80 percre van egy epizód időkerete szabva, itt azonban inkább a track-ek mennyisége számított. Összesen 20 zenét akartam minél rövidebb idő alatt letudni, úgy hogy az egyes tételek azért még részeikben felismerhetők maradjanak. Végül 15 és fél percben sikerült egy olyan mixet összerakni, aminek azért íve is van: house-ból indul és nagyjából meg is marad, hol funky-bb, hol pumpálósabb, míg a végére beúszik némi trance-s feeling is.
Persze klasszikus értelemben véve nem nevezném a kész művet megamixnek, mert ott szokott lenni egy vezér dobgroove, ami összefogja, egyben tartja a zenéket. Itt két-három trackenként van egy szám, ami hosszabb ideig szól és alapjával adja ezt a groove-ot. A vágásokkal sikerült leszűkíteni egy-egy zene témáját, volt pedig ahol csak a vokál, vagy az acapella jutott szóhoz. Remélem nektek is tetszeni fog!

Greyloop - Hungarian Grooves Megamix Edition

Tracklist:
1. Junior & Schulz - Darts (Radio Edit)
2. Newl feat. Brunner - Aerobic Norbival
3. Sterbinszky - Discography I.
4. Anima Sound System - '68 (Album Mix)
5. Warpigs - Monte Carlo (Tommyboy's Disco Revenge Mix)
6. Sterbinszky - Discography II.
7. Newl feat. Budai - Blue Nights Are Beautiful (Náksi & Budai Palace Mix)
8. Corvin Dalek - Poundz & Pénz (Alex Flatner's Deutsche Mark Remix)
9. Dj Junior feat. Mc Roneemac, Mc Sorel - Rappers In The House (Club Mix)
10. Sterbinszky - Get Your Feedback (Original Mix)
11. Sonic Age - Delight (Original Mix)
12. Gary Blade - Gimme Your Love (Tommyboy & Gary's Jumpin Mix)
13. Jazz+Az - Lusta Szerető (Dj Junior Hot Mix)
14. DNS - Makes You Move (Dj Newl Remix)
15. Jazz+Az - Ma Jól Vagyok (Schulz Remix)
16. Skyland - My Banana
17. Dj Junior - Poison (Album Mix)
18. Sonic Age - Napfogyatkozás (Radio Edit)
19. Skyland - Érezd A Ritmust (Album Mix)
20. Szeifert & Krash feat. Dukai Regina - Rhythm Of Noise (Radio Edit)

Dobrocsi Krisztián: "Számomra a zenélés lényege valamilyen érzelmi állapotot megzenésíteni"

Dobrocsi Krisztián egy igazi zenei örökmozgó számtalan, külön-külön hangzásoknak dedikált projekttel. Forteba-ként írt első nagylemezére a legendás német Plastic City egyből lecsapott, ami azért nem volt kis fegyvertény idehaza. Bár deep house vonalon nem ez volt az egyetlen nagy dobása, elmondása szerint az igazi énjét az érzelmekre ható, nem 4/4-ekkel operáló darabokban tudja kiélni. Krisztián az alábbi interjúban mesél zenei evolúciójáról, friss, várható produkcióiról, szót ejt továbbá arról is, hogy miért nem indít saját kiadót és miért nem lesz mentor, annak ellenére sem, hogy bárkivel szívesen leül szakmázni, ha arról van szó.

Electronic Golden Era blog: Engedd meg, hogy egy személyes élménnyel kezdjem a beszélgetésünket. Teljesen tisztán emlékszem, hogy az első általad jegyzett produkciókat - Le Garage-ként - a Juice Samples 2001-es válogatásán hallottam először. Amellett, hogy egy remek válogatásról van szó, ezek a munkák magasan kiemelkedtek megszólalásukban és ötletességükben a többi közül. A 'Délibáb' és az 'Európa Camping' a Juice univerzumában más kiadványokon is megjelentek, emellett Jutasi 'Sunset Café'-ján is felbukkant az utóbbi track. Tekinthető a Le Garage a kiugró projektednek? Jól tudom, hogy a másik alapítóval, Pasztorális Gáborral közösen a váci Garage Studióban dolgoztatok hangmérnökként és innen ered a név?
Forteba: Így van, igen! Gáborral a középiskolában ismerkedtünk meg, aztán hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk technikailag. Ő főleg hangtechnikázott és bulikat vezényelt le, én pedig már akkoriban próbálgattam magam zenékben, szintizés, egy-két diákbuli fellépésen, cibáltuk a hangfalakat buliról bulira. Aztán adódott egy lehetőség Ferencz Tibor kollégénkkal /itt már egy cégnél dolgoztunk mindhárman/ felépítettünk egy stúdiót Vác ipari területén, egy bérelt, lepukkant épületben, amit szépen berendeztünk és ott kezdődött el igazán az, hogy komolyan vegyük azt, amit csinálunk. A stúdióban dolgoztunk mindenféle hangtechnikai témában, prózafelvételtől kezdve, színdarab hanganyagokon át hiphop lemezeken, jazz albumon és persze közben készültek a saját dalok is. Akkor még nagy keverőn kisávozva minden, samplerekből, szintikből, külső effektekkel hosszas munkával készültek a zenék. Talán ez hallatszódik rajtuk. Ja és nem vagyunk hangmérnökök, csak lelkes stúdiózók! :)

Electronic Golden Era blog: Még az országos hírveréssel futatott Pepsi Sztárcsináló tehetségkutató versenyén is elindultatok, ahol elektronika kategóriában szép eredményt értetek el. Az élőben előadott ’First Day Of Summer’ egy igazi szállós d'n'b muzsika volt, hangzásában abszolút kurrens volt. Erre mennyire volt megérve akkoriban a hazai piac?
Forteba: Igen, eljutottunk a döntőig is a versenyben. Úgy emlékszem itthon akkoriban csak pár együttes készített D'n'B zenéket, de nem futott be egyik sem különösebben. Más volt akkor a divat, de ahogy látom ma sem bővelkedünk ilyen előadókban. Valahogy itthon ez nem tudta befészkelni magát a hétköznapokba azóta sem. Egészen underground maradt a műfaj.
De persze nem bírunk a seggünkön maradni a témában és készülőben van egy D'n'B, amolyan klasszik Good Looking Records-os lemez anyag, amit Dudás Marcellel álmodtunk meg, de azt hiszem Gelka is be fog csatlakozni a projektbe, mert neki is hiányzik ez a vonal. Persze majd meglátjuk, hogy lesz időnk foglalkozni a lemezzel.

Electronic Golden Era blog: A 2002-2004 környékén már Decay-ként az akkor futó utaztatós, dallamos progressive house hangzást vitted. A Slam Jr féle Strictly! csapat oszlopos tagjának számítottál többek között Lank, Stone, B Craack és Sanfranciscobeat mellett. Egy hihetetlenül felkészült, tehetséges csapatba csöppenttél, melyből sokan a mai napig profi szinten zenélnek.
Hogyan ismerkedtetek meg, milyen volt a közös munka és milyen visszhangja volt a munkáitoknak a külföldi piacon?
Forteba: A Garage Studio 3 éven át üzemelt Vácon, majd a cuccok egy részével együtt felkerült Budapestre a Strictly stúdióba. Hát én ott folytattam stúdiós pályafutásomat, további hanganyagok készültek, de elsősorban a Strictly csapatának a támogatására lett használva a stúdió. Itt ismerkedtem meg eme díszes társasággal! :) Nagyon pörgős időszak volt, mindenki hozta az új zenéket, készültek a válogatások, mixek, fellépések, rádióműsorok, sok új ismeretség alakult ki. Az egész projekt azt hiszem a hazai dolgokra koncentrált, mert Zsazsa elsődleges célja az volt, hogy a hazai előadókat ismertesse meg a közönséggel. 

Electronic Golden Era blog: Mindig is nagy rajongója voltál a német Plastic City Records-nak, végül Forteba-ként öt szerzői albumod is itt jelent meg, illeszkedve a tech house / deep house esztétikához. Mennyit jelentett az, hogy egy nagy nemzetközi kiadó szárnyai alá kerültél? Ez a lemezszerződés kizárólagos volt, vagy máshol is jelenhettek meg produkcióid Forteba néven? Illetve, ha jól tudom utat nyitottál további hazai deep/dub producereknek (bdtom, Specdub) is a Plastic City-s kislemez megjelenések irányába.
Forteba: Meglepően alakult a dolog, ugyanis az első albumom demóját elküldtük pár kiadónak Thanaszisz barátommal, majd a Plastic-től jött a válasz, hogy 3 lemezre le is szerződnének velem. Volt meglepetés, hiszen valóban a számomra legnagyobbak közé kerülhettem. Akkoriban csak remixeim jelentek meg más kiadóknál, de amint elkészült egy új albumra való zeném, már küldtük is a Plasticnek. Valahogy nálam ez azóta is természetes, hogy mindíg náluk leszek a nagylemezeimmel. Egyébként TLB Junior fedezte fel a többi magyar kollégát, de ők inkább a dub-osabb vonalon találtak egymásra, azóta nekik is volt pár megjelenésük a PlasticCity FX alkiadónál.

Electronic Golden Era blog: Idővel, ahogy olvastam eltelítődtél a 4/4-es produkciókkal és a lassabb, textúragazdagabb lo-fi, chill és lounge hangzások felé húztál. Még a '90-es években volt egy nagy felfutása a chill out-nak világ szinten, ami némi spéttel itthon is begyűrűzött, de 2000-es évek végére egyre kevesebb lett az egyedi ötlet. Mennyiben tartogat újdonságot ez a típusú hangzás ma 2022-ben, ami miatt izgalmas lehet? Húsz év távlatában már beszélhetünk egy friss, revival hullámról ezzel kapcsolatban, ami kibővíti az ismert elemek tárházát?
Forteba: Alapvetően mindig is a nyugodtabb dolgok érdekeltek jobban, vagy legalább is olyan zenék, amelyek erősen érzelem központúak. Számomra ez a zenélés lényege. Valamilyen érzelmi állapotot megzenésíteni. A 4/4 típusú zenékben ezért is orientálódtam mindig a deep house felé, de a D'n'B-ben is a liquid vonal tetszik a legjobban. Mára viszont a 4/4 zenék másról sem szólnak, csak a buta egybites monotonitásról, aztán lábdob kiáll, süvítés, kezek a magasban, lábdob visszajön, taps! - felállásról. Persze értem én, hogy ez kell a népnek! Jól el lettek butítva egy időben, de hát ezt kívánta a közönség, mondták a megélhetési dj-k annó! Ezért is fejeztem be a dj-zést ilyen bulikban, meg persze nem is hívtak többé, mert deep-et csak az elején lehetett játszani a ruhatárosoknak kb.
Mára persze új stílusok alakultak ki a villanyzenében, de ezek meg mind ugyanazt a német vonalat követik, mintha mindenki ugyanazt a zenét készítené. Nagyon sok zenész kollégámnak elege is lett ebből a világból és mindenki a chill-nél kötött ki, vagy legalább is annak valamelyik leágazásánál. Most éppen lo-fi hiphop számokat készítünk, de nyilván lesz itt még mindenféle nyugisabb téma a jövőben és persze ez nem jelenti azt, hogy ne készülnének majd klubosabb darabok. Talán ahogy az ember idősebb lesz, természetes, hogy nyugodtabb vizekre evez, már ha nem a közönség folyamatos kiszolgálásának él és ha beledöglik is, akkor is ott ugrál a dj pultban.

Electronic Golden Era blog: Lank-kal folytattad a közös munkát Stone-nal kiegészülve, s mint Colourblock 2012-ben egy nagylemezt is kiadtatok a Proton égisze alatt. Ezt a mélyebb karakterű, de még progis vonalat végül miért nem vittétek tovább? Lank-kal később saját kiadóján a Bounce Back Music-on közösködtél John D. Walkman álnéven - igaz egy teljesen más hangzással - egy 4 számos EP-vel a Tape Select-tel. Ez egy nagyon kreatív ötvözése volt a dallamos elektronikának az aktuális, elektrósabb hangzásoknak - végül ez az egyéb teendőid miatt került parkolópályára?
Forteba: A Colourblock lemez egy teljes véletlenségből alakult ki, leutaztam Ajkára Szabihoz egy kis Cubase DAW áttekintésre, majd másnap poénból megjelent Lank és kb. 4 nap múlva elkészült a nagylemez fele. Nagyon inspirált minket, hogy igazi vas szintiken szórakozhatunk és csak úgy ömlöttek az ötletek egymás után. Természetesen végigökörködtük az egészet, szóval ez így kibukott belőlünk. Azóta persze több százszor megbeszéltük, hogy folytatni kéne, de egyszer sem sikerült reprodukálnunk azt a lelkesedést, mint ami akkor volt bennünk. Közben mindenkinek alakult az élete, meló, más zenei gondolatok, kicsit legyen gitárosabb a hangzás, de inkább mégse, legyen énekes, de nem találtunk odaillő vokálost, stb, stb. Mára csak ökörködni járunk össze, de szintikből soha nem látott mennyiség áll rendelkezésre, szóval kéne valamit kezdeni magunkkal már végre :)
Ami a John D. Walkman megjelenést illeti, ott poénból elengedtem magam a torzított, elmebeteg hangzások felé és Peti nyilván rákapott, ő az ilyeneket nagyon szereti és megdumáltuk, hogy akkor a kiadóján debütálunk a hanganyaggal. Egyébként ennek a korszaknak a folytatása jelent meg már bakeliten a német KOMPAKT KX kiadónál a saját nevem alatt, Playback Philosophy címmel 2016-ban.

Electronic Golden Era blog: Mint a '80-as évek hangzásának nagy kedvelője Nagy Gergellyel közösen keltettétek életre az 8BIT nevű szintipop formációt, ami a melankólikus vonalon haladva elég szép sikereket ért el rövid idő alatt, még a Dürer Kertben koncerten is bemutattátok 'A Múlt Halott' című lemezetek anyagát. Maradt még muníció egy újabb anyagra, vagy ezt célirányosan egy egylemezes örömzenélésnek szántátok?
Forteba: Pont a napokban vettünk fel éneksávokat az új lemezhez. Kialakult egy kisebb szubkultúrája ennek a stílusnak itthon. Időnként néhány kisebb fesztivált rendeznek a lelkes tagok, DM klubokat, ilyesmit. Ott szoktunk fellépni. Ezek a srácok mind a Depeche Mode zenéin nőttek fel és természetes, hogy ez is a zenei repertoárunk részei. Most fog megjelenni egyébként a csak hazai együttesek zenéiből összeválogatott cd az Advoxya kiadónál, Hungarian Synthpop Allstars Vol.2 címmel, ahol ott leszünk újra egy dallal.

Electronic Golden Era blog: Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy ennyire szerteágazó diszkográfiával és a mellé társuló alkotói aktivítással - a saját számok mellett közel 600 szerzeményben működtél közre - nem lenne-e létjogosultsága egy saját kiadónak? Vagy vannak annyira bejáratott kiadói kapcsolataid, hogy stílustól függően a szerzeményeid megtalálják az utat a hallgatósághoz?
Forteba: Igen, ezt már sokszor felvetették, hogy saját kiadó kéne, viszont nincs energiám már egy kiadót is üzemeltetni. Szerintem arra egy külön csapat kell, akik intéznek mindent, mert sok vele a meló, ha az ember jól akarja csinálni. Jelenleg elvagyok azzal, hogy heti szinten megkeresnek kiadók, hogy sok szeretettel várják az új zenéimet. Igazából nem is tudok lépést tartani a megkeresésekkel, főleg 4/4 vonalon, mert nem érzem a késztetést, hogy nekiálljak egy újabb szokásos zenét elkészíteni. Nem nagyon inspirál a dolog. Ami a számokat illeti a 600 szerzemény kicsit túlzás, inkább azt mondanám, hogy többszáz megjelenésem van a világban, ami persze magában foglalja azt, hogy ugyanaz a zeném több különböző kiadónál is megjelent az idők folyamán. 

Electronic Golden Era blog: Elég sokszor lehetett a hazai médiában a COVID vírus kapcsán hallani, hogy a zenészek a nyilvános fellépések visszaesésével és a szórakoztatóipart érintő recesszió miatt kénytelenek voltak mindent (is) elvállani. Te, mint akinek a zene nemcsak a hobbija, hanem a munkája, hogyan oldottad meg ezt a magánemberként és alkotóként is embert próbáló időszakot? Honnan merítettél mégis ihletet, miként hidaltad át a személyes (akár a közönséggel, akár a pályatársakkal való) találkozások hiányát?
Forteba: Én személy szerint semmit nem éreztem a recesszió kapcsán, ugyanis sem előtte, sem utána nem kaptam felkérést, hogy elmenjek zenélni valahova. Abban az időszakban pont reklámzenei felkéréseken dolgoztunk, szóval semmi sem változott, ugyanúgy ültem itthon a gép előtt és dolgoztam :) Persze jól esett a bezárások után a haverokkal zenélni egyet itt Vácon egy tök jó helyen a Kertünk Kilátóban, de az csak egy ilyen délutántól este 10-ig tartó örömzenélés és ez elég is nekem, nem vágyom már klubokba meg partikba járni zenélni. 

Electronic Golden Era blog: Megannyi saját produkció közül melyik az amelyik a leginkább közeled áll hozzád és miért?
Forteba: Egyformán közel áll mindegyik produkció hozzám, hiszen mindegyikben örömmel veszek részt és mindegyikben a barátaimmal dolgozom. Talán inkább azt lehet mondani, hogy a produkciók között vannak kiemelkedő alkotások, ahol úgy érzem vagy érezzük, hogy ott valamit nagyon eltaláltunk és különösen jól sikerült egy bizonyos zene vagy zenék az albumról.. Ha viszont ki kell emelnem valamit, akkor a legutóbbi albumomat említeném, ami a Bandcamp oldalamon jelent meg, akkor az a PAVILON lenne. Ott aztán van érzelem bőven! De mondhatnám a THE TUBBS nagylemezt is Marcellel, ott az volt a cél, hogy senkinek nem fogunk megfelelni, sem stílusban, sem semmi másban, csak ami jól esik és poén, az lesz a lemezen. 

Electronic Golden Era blog: Cáfolj meg, de nálad az album formátum abszolút az alapértelmezett közlési forma. Mennyire van igény a mai világban albumokra szerinted, amikor az általános hallgatóság többsége 2 és fél perces trackeken, és hektikusan stílusokon átugrálva szocializálódik és a történetmesélős, koncept dolgokat tényleg csak a tudatos hallgatók keresik?
Forteba: Törekszem én is arra, hogy 2, maximum 4 számos dolgokat adjunk ki a projektjeinkben éppen ezért amit írtál. A Faunabeats-el pl. számonként vannak a megjelenések 2 hetente, de a végén összegezzük egy albumba, plusz egy-két új zenével kiegészítve a már megjelenteket. Egyébként mi is már a 2-3 perces zenékben hiszünk és annyi elég is a mai világban. Persze ettől miért ne lenne létjogosultsága egy fél órás albumnak, amin van 15-20 zene..? :) 

Electronic Golden Era blog: Mostanában együttműködsz Gelka-val, aki az elmúlt időszak egyik legsikeresebb lounge / slow electronica projektjévé avanzsált Cafe Del Mar-os és Wax On-os kiadványokkal. Marcel-lal együtt The Tubbs néven zenélsz, lo-fi chill hop-ként aposztrofáljátok munkáitokat, ami mögött a nagy nevű Mole Listening Pearls húzódik kiadóként. Csupa-csupa világszínvonalú produkció. Ilyen széles rálátással nem gondoltál még saját zenei kurzus indítására, ahol a tudásodat megosztanád a feltörekvő generáció arra érdemes tagjaival?
Forteba: Ezt a kérdést is megkaptam már sokszor, meg azt, hogy privátban nem tanítanék-e pár dolgot. Szeretek beszélgetni szakmai dolgokról, tapasztalatokról baráti körben, meg is tesszük minden alkalommal ha összeülünk, a beszélgetés egy ponton mindig a szakmázásra lyukad ki természetesen. Tanítani, meg online kurzust tartani viszont nem szeretnék. Szakmai dolgokat tömegével lehet találni a neten, boldog boldogtalan már oktatónak érzi magát. Pl. szoktam mások zenéit masterelni, de mindig elmondom, hogy csak arra a tapasztalatomra támaszkodom, amikor masterelek, amit az évek alatt szedtem össze a saját zenéim megírása kapcsán. Nem vagyok profi, vannak tőlem okosabb mérnökök milliós cuccokkal, velük nem lehet felvenni a versenyt, de az a tapasztalatom, hogy sokszor semmit nem ér a tudásuk, mert olyan fosra tudnak maszterelni profinak mondott mérnökök, hogy az ember elsírja magát. Amit pedig a zenekészítésről lehetne tanítani, arra meg csak azt tudnám mondani, hogy le kell ülni, csinálni kell és majd idővel kialakul az ember egyénisége és hangzásvilága. Feltéve ha nem az előre elkészített billiárdnyi groove-ból készít zenét egy délelőtt alatt, mert akkor csak ugyanaz a konfekció zene lesz, mint a többieké. 

Electronic Golden Era blog: Ezen kívül mi a helyzet a kortárs zenei irányzatokkal, melyik az, amit szívesen meghallgatsz, vagy hatással van a munkáidra? Egyáltalán mennyi időd jut új zenék hallgatására a sok-sok zenélés, studio session mellett?
Forteba: Gyakorlatilag egész nap szól a zene nálam, hol a különböző munkák miatt, hol csak szórakozásból szól a háttérben. Nem mondom azért néha besokallok és kikapcsolok mindent vagy fél órára :) Kikapcsolódásként olyanokat szoktam hallgatni, mint pl. Com Truise zenéi, Vaporwave dolgokat, Shoegaze lejátszási listákat, Drab Majesty-t, időnként némi liquid D'n'B-t, Library Music válogatásokat, sok chillt. Viszont, amit egyáltalán nem hallgatok évek óta azok a 4/4 mixek. Semmilyen szinten nem hoznak már lázba a house, electro, techno, akármilyen 4/4 mixek. De ami a legjobban kikapcsol, az a régi super8-as, archív 80-as évek magyarországi bármi összes videófelvételei. Imádom bennük a koszos háttérzenéket, az oktatófilmek képi és hangzásvilágát :)

Electronic Golden Era blog: Milyen megjelenlésekre számíthatunk tőled a közeljövőben?
Forteba: A napokban fogom leadni egy 4 számos deep house EP anyagát Dél-Afrikába a Do it Now Records-nak, ami csak bakeliten fog megjelenni, a gyártási időtől függően kb 2-3 hónap múlva kb. Aztán pedig folyamatosan érkeznek az új Faunabeats zenék pár héten belül. Közben azért folyamatosan jelenik meg itt ott valami, de azokról mindig dobok fel infót a facebook oldalamra.
Köszönöm az interjút! Üdv mindenkinek!

Forteba Bandcamp
Forteba Soundcloud
Forteba Beatport
Forteba Spotify
Forteba Discogs

Könyvajánló: Der Klang Der Familie - Berlin, Techno and the fall of the Wall (2014)

A 'Der Klang Der Familie' egészen véletlenül jött velem szembe. Tartalmas olvasnivalót kerestem elektronikus zenei témában, lehetőleg angolul és lehetőleg nagyon sok történeti utalással. És lőn világosság, megkaptam!
A szerzőpáros Felix Denk és Sven von Thülen több száz interjút készítve gyűjtött anyagot a könyvhöz, aminek központjában a berlini korai techno szcéna kialakulása volt a fal leomlása előtt és közvetlenül és azt követően. Természetesen végigházaltak mindenkit, aki akkoriban a techno mozgalom környékén serénykedett (dj, producer, promóter, táncos, dekoratőr, lemezboltos, lemezkiadó tulajdonos, klubtulaj, újságíró, marketing expert stb). Nyilatkozik például Dr. Motte, Rok, Tanith, Mark Reeder, Wolle XDP, Willam Röttger, Marusha, Westbam, Jonzon, Cosmic Baby, 3Phase, Dimitri Hegemann, Paul Van Dyk, Disco, Der Würfler, Clé, Roland 128bpm és még sokan mások. Emellett megszólalnak a detroiti nagyok is - Jeff Mills, Mike Banks, Blake Baxter - akikkel a párhuzam kikerülhetetlen (pusztuló város - hihetetlen kreatív energiák - óriási társadalmi feszültségek).
Azért a pirítgatások sem maradhatnak ki a könyvből - az egyértelműen látszik, hogy Westbam és Motte is sokaknak a bögyében van, szerepvállalás ide vagy oda. Leginkább azért roast-olják őket, mert a techno-ra nem közösségi ügyként, hanem mint egyéni boldogulásuk kulcsaként tekintettek. 
Persze azt is érdemes megjegyezni, hogy a vádak underground arcoktól érkeznek, mondhatni savanyú a szőlő.
Az szépen kikristályosodik, hogy a társadalmi változások által tüzelt elektronikus zenei mozgalomhoz kellett az a megfelelő háttér. Sok kelet-berlini fiatalnak teli lett a hócipője az elnyomó kommunista rendszerrel, ami a '80-as évek utolsó harmadára kezdte a kimúlás jeleit mutatni. Elképesztő kontraszt volt Kelet és Nyugat-Berlin között. A keletiek (ossie) jobban megbecsülték az értékeiket, mint a kapitalizmustól elkényelmesedő nyugatiak (wessie). Talán ezért sem csoda, hogy a kivirágzó rave kultúrának és klubhálózatnak is a NDK-sok adták a legizgalmasabb helyeket (bunker, erőmű, trezor szoba, elhagyott szappangyár stb). A lerobbant miliő kitermelte a leglelkesebb partiarcokat is.
A könyv végén tematikus playlisteket is találhatunk dj-ktől, ami alapján legalább elképzelhetjük milyen zenék pörögtek akkoriban a berlini éjszakában.
A könyvet rövid név és klubleírás is gyarapítja, ha valamiért olvasás közben elvesznénk az ismeretlen helyek és személyek rengetegében.
Ajánlom a könyv mellé a 'We Call It Techno' című dokumentumfilmet 2008-ból, amiben szintén vannak berlini hivatkozások és tök jól kiegészíti az olvasmányt. A filmről korábban a Deep Zone-on írtunk már ajánlót, azt ITT találjátok.

Szerzők: Felix Denk, Sven von Thülen
Kiadási év: 2014. október 27.
Oldalszám (print): 308 oldal

Beszerezhetőség - https://www.amazon.com/Klang-Familie-Felix-Denk/dp/3738604294 (nyomtatott verzió)

Tudtad-e Vol.9.: Kembe Sorel Dj Junior-nak rappelt, William Röttger kettős kötődése a Lenz testvérekhez, Norman Feller félreértett névválasztása

A 'Tudtad-e' rovat kilencedik cikkében három érdekességre hívjuk fel a figyelmet. Elsőként kiderül ki is az az Mc Sorel Dj Junior  'Rappers In The House'-ában. A folytatásban rávilágítunk, hogy a Low Spirit Records és a Mayday brand egykori társtulajdonosának William Röttger-nek a közös bizniszen kivül milyen kötődése volt Westbam-ékhez. Zárásként pedig a tech/deep house atyjának Norman Feller-nek a sajátos névválasztásáról olvashatunk egy sztorit, hogy miként lett belőle Terry Lee Brown Jr.

1. A sorozatsztár MC-ként is bizonyított
Kembe Sorel egy igazi soktényezős figura. Műsorvezető, rádiós, sorozatszínész (Jóban Rosszban), a kongói vívószövetség alapítója és eddigi egyetlen olimpikonja a 2004-es athéni játékokon. Kembe Sorel MC-ként is kipróbálta magát, mégpedig Dj Junior 1998-as 'Rappers In The House' című számában, ahol Danone Honvéd akkori amerikai légiós kosárlabdázója Ronnie McMahan aka Mc Ronniemac mellett nyomta a szöveget. 
A track maga Junior debütáló 'My House' című albumának (melynek hangzásbéli kivitelezésében Náksi Attila volt a segítségére) lett a kiemelt single-je.
A koncepció az volt, hogy megcsinálják Run DMC vs. Jason Nevins féle 'It's Like That' saját verzióját. Persze nem magyar szöveggel, hanem a nemzetköziség jegyében angolul. A hip house nagyot ment ekkoriban, így a szám is sokat pörgött a zenecsatornákon (a videoklipet itt tudjátok csekkolni). A szövegben egyébként a híres rappereket veszik lajstromba, ami szintén nem újkeletű dolog, hiszen korábban a Daft Punk a 'Teachers'-ben a house ikonokat, míg a Scooter a 'Hyper Hyper'-ben a rave arcokat sorolja végeláthatatlanul.

2. William Röttger, a Low Spirit és a Mayday brand társalapítója már gyermekként is ismerte a Lenz fivéreket
William Röttger a német Low Spirit kiadó társalapítója (Maximilian, Fabian Lenz, Klaus Jankuhn és Sandra Mohlzahn társaságában). Üzleti partnereivel 1986-ban döntöttek, úgy hogy saját kiadó alapítanak, zömében azért, hogy az akkoriban már javában a szárnyait bontogató Westbam számára megjelenési lehetőségeket biztosítsanak ezáltal. Persze a label repertoárja folyamatosan bővült más artist-okkal is, a '90-es években a kommerszebb hangzások igazi fellegvárának számítottak. Emellett Röttger 1991-ben a Mayday alapításában is részt vett, a brand és a kiadó is 2006-ig volt a tulajdonukban. 
Röttger egyébként a '70-es években tudományos asszisztensként Otto Lenz mellett dolgozott, aki művészetet oktatott a Westfalen-Lippe-i Pedagógiai Főiskolán. Otto Lenz pedig nem más, mint Westbam (Maximilain Lenz) és Dj Dick (Fabian Lenz) édesapja, így már gyerekkoruk óta jól ismerte a fiúkat, kapcsolatuk baráti volt, nem csupán üzleti.
Röttger menedzselte egyébként Westbam-et, aki neki köszönheti első fellépését 1983-ban a münsteri Odeon klubban. Emellett Marusha-t is Röttger protezsálta be, hogy a DT64 rádiócsatornán vezessen saját műsort, ami óriási hallgatótábora miatt valósággal berobbantotta a nürnbergi raver hölgy karrierjét.

3. Terry Lee Brown Jr-ról azt hitték egy afroamerikai producert takar a művészneve

Norman Feller érdeklődése a '90-es évek derekán a zakatoló techno és csillogó trance helyett a bedőlős hangulatú house megoldások felé fordult (korábban Tom Wax-szal közösen zenéltek Dj Tom & Norman valamint Wax Scientist álneveken). A Plastic City kiadó alapítójával Alexander Hendorf-fal egy frankfurti house bulin ismerkedett meg, majd hamarosan kapott is tőle egy remix felkérést. Ekkor kezdett  el agyalni azon, hogy milyen nevet is használjon az új zenei irányához, ami hangzásában passzol, ahhoz amit képvisel. Először leírta a Terry nevet egy papírra, ami lehet női és férfi név is egyben, univerzális. A Lee nem tudni honnan jött, a Brown Norman egyik amerikai ismerősének volt a vezetékneve. A friss névvel kapcsolatban felhívta Alex-et, hogy kikérje a véleményét, ő azt mondta tegyék mellé a Jr. tagot és tökéletes lesz. Részéről nem volt szándékos, hogy amerikai hangzású lett a végeredmény, de Feller amerikai ismerősei is mondták, hogy a választása egy tipikus, afroamerikaiaknál gyakori névre esett. Emellett a debütáló albumára a 'Brother For Real' nagylemezre felkerült egy karikatúra figura is (egy csésze feketekávé közepébe illesztve), ami alapján már tényleg joggal hihették, hogy ő bizony Chicago szülötte (Brown név - feketekávé - afro figura). Aztán mindenki meglepődött, hogy ő valójában egy fehér srác Németországból.

Nyugodj békében Michael Urgacz aka Beam!

Épp a közelmúltban a 'Tudtad-e' rovatban írtam róla, hogy Beam aka Michael Urgacz végstádiumú rákkal küzd és az emelt fővel viselt szenvedést fotókkal gazdagon illusztrálva, pozitív szemléletét és elszánt élni akarását kendőzetlenül tárta a világ elé. Július 19-én jött a szomorú hír, hogy Urgacz elvesztette a harcot a rák ellen (nagyjából 4 évvel élte túl a diagnózisából eredő élettartamra tett becslést), előbb Dj Cyrus, Megara vs. Dj Lee majd Accuface is szomorúan búcsúzott pályatársától Facebook bejegyzésében.
Michael egy dortmundi klubból indulva kezdte DJ karrierjét, és először a Ruhr-vidéket hódította meg. Alig egy évbe telt és más európai klubok lemezjátszói mögé is meghívták és ő nem hagyta cserbe a közönséget. Logikusnak tűnt, hogy nem elégedett meg mások lemezeinek lejátszásával, hanem saját készítésű zenékkel akarta meghódítani a tömegeket. Elsőként 1994-ben lépett ki a nyilvánosság elé a Dancefloor Syndroma nevű banda tagjaként - Jan Peter Odendahl (ebből az ismertségből született meg később a JPO & Beam projekt), Mark Mosmüller, Giussi Camaratta aka Juice) mint a 'Can't You See' kislemez társszerzője, amit két másik lemez követett ('Power of Luv', 'Brand New Way') a sorban.
Michael saját stúdiót alapított, készített néhány számot és lassanként producerként is hírnevet szerzett magának. Olyan projektekben volt benne, mint Beam & Yanou (Yann Peifer-rel közösen - 'The Sound Of Love', 'On Y Va', 'Paraiso', 'Rainbow Of Mine', 'The Freefall'), mint Beam vs. Cyrus (Cyrus Sadeghi-Wafa-val - 'Launch In Progress', 'Thunder In Paradise', 'All Over The World', 'Lifestyle'), mint Jungle Kids (Markus Ehinger-rel - 'Back To The Jungle'), mint 64Bit (Sean-Tyas-szal - 'Virtual Disoctech 1.0'), Angyla (szintén Sean Tyas-szal - 'All Out of Love') vagy mint Sonar Systems (újfent Sean Tyas-szal - 'Sonar Systems'). Tyas egyébként Beam 'Amun' és 'Odin' című számaiban is bizonyította zsenijét, mint koproducer, klasszikus uplifting trance irányába terelgetve Michael-t.
Urgacz sohasem rejtette véka alá a kommerszebb hangzások iránti kötödését. Dolgozott az EMI lemezkiadó menedzsereként és sokat segített a más zenei vonalakon mozgó major kiadónak a dance / house divizióban is megvetni a lábát. A kiadósdi annyira bejött neki, hogy 2000-ben útjára indította saját labelét Beam Traxx neven. Az első kiadvány a Beam & Yanou féle 'Sound Of Love' volt, ami a 2000-es Nature One fesztivál indulója volt egyébként. Zömében saját zenéket adtak ki, de lincenszeltek nemzetközi sikerszámokat (Delerium 'Silence', MR 'To France', Conjure One 'Tears From The Moon', Daisy Dee 'Open Sesame'). 2009 környékén fogyott ki a balaszt a tankból.
Michael a betegsége ellenére is újra zenélni kezdett, újra beröffentette a Beam Traxx-et két single erejéig 2020-ban ('The Rhythm Of My Heart' és a 'Elements'), ezzel párhuzamosan néhány régebbi klasszikusát is újradolgozta (Avalon 1 'Light Of Mystery', Jungle Kids 'Back To The Jungle'), közösen alkotott Kosmonova-val, illetve Megara vs. Dj Lee-vel. 
Isten nyugosztalja!

Alábbi Spotify listában összegyűjtöttünk néhány Beam-hez köthető munkát:

Stílusmustra Vol.3.: Dream House

Ezúttal is egy ismert rétegstílusról próbáltunk meg néhány érdekességet összeszedni. Ez nem más, mint a dream house. Persze van, aki dream trance-nek vagy dream dance-nek hívja, ízlés kérdése.
Sokan a progressive house műfaj "lebutításának" tartják, emellett sok psytrance producer is merítkezett a dream house-ból, például az Infected Mushroom is.
A műfaj gyökerei a '90-es évek Olaszországába visznek vissza. A house/techno forradalom a '80-as évek második felében lángolt fel Chicago-ban, New York-ban és Detroit-ban, míg a '90-es évek elejére a mozgalom központja mégis az Egyesült Királyságba került át, ahol egymást érték az elektronikus zenei tematikájú bulik. Mint minden mozgalom ez is a perifériákra lassabban jutott el az internet előtti időkben. Olaszország viszont mindig is arról volt ismert, hogy zeneileg abszolút befogadók és sikeres formálói egy-egy hangzásvilágnak. A turizmusnak köszönhetően rengeteg angol turista fordult meg a népszerű itáliai tengerparti lokációkon, akik persze hozták magukkal a kedvenc lemezeiket, amik hatással voltak az olasz DJ-k ízlésvilágára is. Az italo disco-t és euro disco-t egy sokkal szikárabb hangzás váltotta a klubokban, ezek a rave-k ezreket vonzottak. A partikon ment az ereszd el a hajam, zakatolt a BPM és be vagy lecsúszott ez-az. Sajnos ugrásszerűen növekedett a halálos közlekedési balesetek száma (nagyjából 1990 és 1996 között 2000 haláleset), melyben bulikból hazafelé tartó fiatalok veszítették életüket. Az aggasztó trendeknek úgy próbáltak gátat vetni a DJ-k, hogy estjüket kevésbé agresszív hangzású lemezekkel zárták. Ebben is élen járt a svájci-olasz Roberto Concina alias Robert Miles, akinek 'Children' című száma ezen sajnálatos halálesetek visszaszorítása kapcsán (is) íródott. Miles Roberto Milani néven kezdett alkotni 1994-ben rukkolt elő a 'Ghost' című EP-vel, amit egy évvel később az 'Oxygen EP Vol.1' követett, melyen már felfedezhető volt a jövő hangzása, pl. a 'Love Dream' című szerzeményben. Ezzel párhuzamosan alakított a nevén és a hangzatosabb Robert Miles alteregóján jött ki 1995-ben a 'Soundtracks' című kislemezével, ami a 'Children' eredeti verzióját tartalmazta. Itt az akusztikus gitárdallam viszi a hátán a produkciót, míg a később megahit-té avanzsáló 'Dream Version' inkább a zongorafutamot helyezi előtérbe. A 'Children' igazi hódító útjára a Platipus Records-os megjelenése után indult (az olasz Joe T. Vannelli által alapított DBX Records-on jött ki először a kislemez, majd Simon Berry-ék onnan licenszelték). A 'Dream Version' annyira sikeres lett a lemezről, hogy a bigott, elektronikát ignoráló rádiók aktív rotációjába is beverekedte magát, napi többször is lejátszották népszerűsége csúcsán.
Az angol megakiadó a Deconstruction megérezve a Miles-ban rejlő óriási potenciált rögtön le is szerződtette őt egy nagylemezre. Az 1996-ban, viszonylag gyorsan készülő 'Dreamland' egy igazi kompromisszumos anyag lett, mivel a Deconstruction azt szerette volna, hogy a 'Children'-hez hasonló hangulatú darabokkal töltik meg az LP-t. A következő kislemezeknek szánt 'Fable' abszolút hozta a 'Children'-ben megismert formulákat, míg a Maria Nayler vokáljával sikeresen próbálkozó 'One & One' abszolút bebetonozta Miles ázsióját. A derék olasz időközben Londonba költözött és mivel az angollal eléggé hadilábon állt a kiadó azt etetett vele meg, amit akart. Ennek az eredménye az lett, hogy Miles kénytelen-kelletlen ismét egy őrlődős szituációban találta magát a második nagylemez kapcsán. Itt is kellett volna tartania a megkezdett irányt hangzásilag, pluszban vokálos verziókban kellett gondolkoznia (a 'One & One hatalmas sikeréből kiindulva). Miles végül annyit kért, hogy ezt a maga módján intézhesse: lett 'Children'-es dream house, érkeztek könnyfakasztó vokálok, de kicsit másabb zenei hatásokat is be tudott emelni a lemez anyagába.
Az 1997-es '23 A.M' ennek ellenére már nem volt akkora közönségsiker, pedig zeneileg sokkal komplexebb, több a hallgatós, chill out / downtempo darab. Az LP két erősebb pillanatot leszámítva (a Sister Sledge-ből ismert Kathy Sledge vokáljával készített csodaszép 'Freedom'-ot és a goa-s hatást villantó 'Full Moon'-t) kimaxolta és elsíratta a dream house műfaját.
Miles kiábrándult lett a kommersz sikerektől és a folyamatos kiadói nyomástól, legközelebb 2001-ben hallhattuk új anyagot tőle, viszont az 'Organik' igazi arcledobósra sikerült, 360 fokkal elrugaszkodva a korábbi munkáitól, teljesen más territóriumot fedezett fel magánnak.
Persze nem ő volt az egyetlen, aki a műfajon belül ténykedett, a tortából hagyott más olasz formációknak is. Flavio Daddato avagy művésznevén DJ Dado is csípkedte magát a siker felé vezető úton. Ő nem bízott semmit sem a véletlenre, hiszen zömében már ismert sorozat és filmzenei darabokat ültetett át dream house köntösbe ('X-Files', 'Twin Peaks', 'Mission Impossible Theme' vagy éppen Giorgio Moroder legendás 'Metropolis'-sza). 1996-os 'The Album' c. LP-jének ezek a produkciók adták a gerincét, ha lehet mondani ő még gyorsabban égette el a sikeresség kanócát. 
Két single erejéig az olasz-német producereket tömörítő Zhi-Vago formáció is elkapta a dream house fonalát, a 'Celebrate (The Love') és a 'Dreamer' szintén megjárta a slágerlistákat, viszont a tagok inkább más irányba mentek (Gottfried Engels a Bellini-ben és a Paffendorf-ban is megfordult, míg Claudio Mangione és Svan Taurus együttes erővel próbáltak sikereket elérni).
Magyar viszonlatban is akadnak dream house ihletésű produkciók 1996-97 környékéről. Ezek közül a legjobban kétségtelenül a Bionic 'Út a Fénybe' című alkotása sikerült, amit fénykorában a 'Children'-nel felváltva játszott a Juventus Rádió (azonos című nagylemezük tartalmaz még dream house munkákat, így a 'Pulzus'-t és a 'Hajnali Percek'-et). A trendekre mindig is érzékeny Dj Junior a Monti csárdást formálta át 'Monti House'-zá, amolyan Dj Dado-san, ezzel a track-kel indult a Hungarian House Only válogatás első darabja. Egy nem várt helyről is érkezett egy dream-es remix, ezt az Alvajárókból ismert Csonti készítette Máté Péter 'Egy Darabot A Szívemből' című slágerére és meglepően jól szólt ebben a köntösben is. Az Anima Sound System-nek is volt egy több, mint kellemes próbálkozása a 'Csángó'-val a 'Hungarian Astronaut' albumról, ami a Dee Zone Traxx tracklistjén is felbukkant.
Összességében a dream house stílusilag remek ötvözete volt az euro dance-nek a trance-nek és a house-nak. Az euro dance-ból jött a viszonylag egyszerű, four to the floor-t diktáló, kopogós dob plusz az offbeat-en húzott, morgó basszus. A trance-ből érkezik az érzelmes zongora és a bőszen dolgozó arpeggiator (kora '90-es évek MFS féle hangzása Cosmic Baby, Paul Van Dyk, Mystic Force), maga a körítés inkább house-ra jellemző, nem annyira keresi az eufóriát, mint a trance.
Egyéb akusztikus hangszerekkel is próbálták tovább dúsítani a hangzást, így akusztikus gitárral, hegedűvel vagy éppen szaxofonnal.
A viszonylag szűk zsánerkeretek és a sok rákapó producer miatt hamar körbeért a kiaknázható lehetőségek száma, 1998-ra a dream house, mint önálló ág eltűnt, beolvadt a korábban említett műfajokba.

Fontosabb válogatások:
Dream Dance 1-4. (1996-1997)
Dream House Compilation (A Dream Come True)

Ismertebb dream house előadók: Robert Miles, Zhi-Vago, Dj Dado

Felbukkanása, népszerűsége: 1995-1998 között

Ismertebb nemzetközi dream house számok: Robert Miles 'Children', Robert Miles 'Fable', Robert Miles & Maria Nayler 'One & One', Robert Miles & Kathy Sledge 'Freedom', Zhi-Vago 'Dreamer', Zhi-Vago 'Celebrate (The Love)', Dj Dado 'X-Files', Dj Dado 'Metropolis', Nylon Moon 'Sky Plus', Unit 01 'Who Do You Love'.

Magyar viszonylatban: Máté Péter 'Egy Darabot a Szívedből (Remix by Csonti)', Dj Junior Project (Monti House', Bionic 'Út A Fénybe', Anima Sound System 'Csángó'.

A stílussal kapcsolatban Jonas Steur / Estuera készített egy tutorial videót, melyben egy teljesen új dream house track-et rak össze.

Spotify playlist

A hónap videói - 2022. június

Következzenek június hónap legjobbjai. Kutiman zenét és videót is mixel a nagyvárosokból, Boris 'Dlugosch és Mousse T közöse a 'Hold Your Head Up High' 25 év ide vagy oda, de ma is az egyik legdögösebb funky diszkóba mártott house munka. A hónap videójaként Jens Lissat Andry Nalin-t kapja mikrofonvégre 'Music Unterricht' nevű vlogján, míg a hónap tech momentumát az előadónak sem utolsó Mark Ronson szolgáltatja, aki vicces, tanulságos prezentációt tart, hogyan formálta át a sampling technika a zenei világot.

A hónap videója: Kutiman - Mix Hamburg
Nem is tudom miként bukkantam rá az izraeli örömzenész Kutiman-re a youtube-on, de amint megnéztem két videóját (a 'Tel-Aviv'-osat és a 'Hamburg'-osat) egyből átjött az a koncepcionális zsenialitás, amit eddig még nem sokan próbáltak meg ilyen formában.
Szóval Kutiman felkeres nagyvárosokat, ahol ott élő zenészekkel feljátszat különböző hangszeres improvizációkat, amit képi világában és zeneileg is szépen egybegyúr. Ez egyrészt egy remek imázsvideó az adott városnak, illetve külön PR-értékkel bír az itt felbukkanó zenészeknek. 
Az epizódok közül egyértelműen a 'Mix Hamburg' a kedvencem, főleg az első harmadban kibontakozó afro house téma Lebo Masemola gyönyörű vokáljával megfejelve.

A hónap zenéje: Boris Dlugosch feat. Boom! - Hold Your Head Up High
Boris Dlugosch a hamburgi house szcéna egyik nagy ikonja, aki a Boom! fedőnév alatt Mousse T-vel és Inaya Day-jel adta közösködésre a fejét. A 'Hold Your Head Up High' egy igazi biztató, pozitív hangulatú house track, funk és diszkó hatásokkal megküldve. Nem csoda, hogy a Positiva csapott le rá kiadóként! Az idén 25 éves darab mit sem veszített csillogásából, mondhatni remekül öregedett.

A hónap interjúja: Jens Lissat pres. Musikunterricht with Andry Nalin
Jens Lissat évekkel ezelőtt kezdett bele a vlogolásba. Olyan neveket hív el a stúdióba egy jó ízű - német nyelvű - nosztalgiázásra, akik sokat tettek az elektronikus zenék népszerűsítéséért. Járt már nála többek között Dj Dag, Tom Wax, Jam El Mar, Dj Quicksilver, Ramon Zenker, Taucher és Talla 2XLC is. Igazi kuriózumként találtam nála egy interjút Andry Nalin-nal, aki nem túl gyakran áll kamerák mögé és most elég részletesen mesél miként csöppent bele az elektronikus zenei körforgásba.

A hónap tech momentuma: Mark Ronson - How Sampling Transformed Music
Mark Ronson egy olyan ritka sziget a mai popzene világában, aki még az igényességet tartja a legfontosabbat, ha a zenék összerakásáról van szó. Elég csak a 'Stop Me'-ra és a 'Valerie'-re és az 'Uptown Funk'-ra gondolni a munkásságából és máris bevillan, hogy ez az ember nem spórolja el a kreativitást a produkcióiból. Mark nemcsak zenésznek, hanem előadónak is első osztályú, a most tőle választott prezentációban arról mesél, hogy miként forgatta fel a sampling technika berobbanása a zenei világot. Ajánlott néznivaló mindenkinek!