 |
Sokan a progressive house műfaj "lebutításának" tartják, emellett sok psytrance producer is merítkezett a dream house-ból, például az Infected Mushroom is.
A műfaj gyökerei a '90-es évek Olaszországába visznek vissza. A house/techno forradalom a '80-as évek második felében lángolt fel Chicago-ban, New York-ban és Detroit-ban, míg a '90-es évek elejére a mozgalom központja mégis az Egyesült Királyságba került át, ahol egymást érték az elektronikus zenei tematikájú bulik. Mint minden mozgalom ez is a perifériákra lassabban jutott el az internet előtti időkben. Olaszország viszont mindig is arról volt ismert, hogy zeneileg abszolút befogadók és sikeres formálói egy-egy hangzásvilágnak. A turizmusnak köszönhetően rengeteg angol turista fordult meg a népszerű itáliai tengerparti lokációkon, akik persze hozták magukkal a kedvenc lemezeiket, amik hatással voltak az olasz DJ-k ízlésvilágára is. Az italo disco-t és euro disco-t egy sokkal szikárabb hangzás váltotta a klubokban, ezek a rave-k ezreket vonzottak. A partikon ment az ereszd el a hajam, zakatolt a BPM és be vagy lecsúszott ez-az. Sajnos ugrásszerűen növekedett a halálos közlekedési balesetek száma (nagyjából 1990 és 1996 között 2000 haláleset), melyben bulikból hazafelé tartó fiatalok veszítették életüket. Az aggasztó trendeknek úgy próbáltak gátat vetni a DJ-k, hogy estjüket kevésbé agresszív hangzású lemezekkel zárták. Ebben is élen járt a svájci-olasz Roberto Concina alias Robert Miles, akinek 'Children' című száma ezen sajnálatos halálesetek visszaszorítása kapcsán (is) íródott. Miles Roberto Milani néven kezdett alkotni 1994-ben rukkolt elő a 'Ghost' című EP-vel, amit egy évvel később az 'Oxygen EP Vol.1' követett, melyen már felfedezhető volt a jövő hangzása, pl. a 'Love Dream' című szerzeményben. Ezzel párhuzamosan alakított a nevén és a hangzatosabb Robert Miles alteregóján jött ki 1995-ben a 'Soundtracks' című kislemezével, ami a 'Children' eredeti verzióját tartalmazta. Itt az akusztikus gitárdallam viszi a hátán a produkciót, míg a később megahit-té avanzsáló 'Dream Version' inkább a zongorafutamot helyezi előtérbe. A 'Children' igazi hódító útjára a Platipus Records-os megjelenése után indult (az olasz Joe T. Vannelli által alapított DBX Records-on jött ki először a kislemez, majd Simon Berry-ék onnan licenszelték). A 'Dream Version' annyira sikeres lett a lemezről, hogy a bigott, elektronikát ignoráló rádiók aktív rotációjába is beverekedte magát, napi többször is lejátszották népszerűsége csúcsán.
Az angol megakiadó a Deconstruction megérezve a Miles-ban rejlő óriási potenciált rögtön le is szerződtette őt egy nagylemezre. Az 1996-ban, viszonylag gyorsan készülő 'Dreamland' egy igazi kompromisszumos anyag lett, mivel a Deconstruction azt szerette volna, hogy a 'Children'-hez hasonló hangulatú darabokkal töltik meg az LP-t. A következő kislemezeknek szánt 'Fable' abszolút hozta a 'Children'-ben megismert formulákat, míg a Maria Nayler vokáljával sikeresen próbálkozó 'One & One' abszolút bebetonozta Miles ázsióját. A derék olasz időközben Londonba költözött és mivel az angollal eléggé hadilábon állt a kiadó azt etetett vele meg, amit akart. Ennek az eredménye az lett, hogy Miles kénytelen-kelletlen ismét egy őrlődős szituációban találta magát a második nagylemez kapcsán. Itt is kellett volna tartania a megkezdett irányt hangzásilag, pluszban vokálos verziókban kellett gondolkoznia (a 'One & One hatalmas sikeréből kiindulva). Miles végül annyit kért, hogy ezt a maga módján intézhesse: lett 'Children'-es dream house, érkeztek könnyfakasztó vokálok, de kicsit másabb zenei hatásokat is be tudott emelni a lemez anyagába.
Az 1997-es '23 A.M' ennek ellenére már nem volt akkora közönségsiker, pedig zeneileg sokkal komplexebb, több a hallgatós, chill out / downtempo darab. Az LP két erősebb pillanatot leszámítva (a Sister Sledge-ből ismert Kathy Sledge vokáljával készített csodaszép 'Freedom'-ot és a goa-s hatást villantó 'Full Moon'-t) kimaxolta és elsíratta a dream house műfaját.
Miles kiábrándult lett a kommersz sikerektől és a folyamatos kiadói nyomástól, legközelebb 2001-ben hallhattuk új anyagot tőle, viszont az 'Organik' igazi arcledobósra sikerült, 360 fokkal elrugaszkodva a korábbi munkáitól, teljesen más territóriumot fedezett fel magánnak.
Persze nem ő volt az egyetlen, aki a műfajon belül ténykedett, a tortából hagyott más olasz formációknak is. Flavio Daddato avagy művésznevén DJ Dado is csípkedte magát a siker felé vezető úton. Ő nem bízott semmit sem a véletlenre, hiszen zömében már ismert sorozat és filmzenei darabokat ültetett át dream house köntösbe ('X-Files', 'Twin Peaks', 'Mission Impossible Theme' vagy éppen Giorgio Moroder legendás 'Metropolis'-sza). 1996-os 'The Album' c. LP-jének ezek a produkciók adták a gerincét, ha lehet mondani ő még gyorsabban égette el a sikeresség kanócát.
Két single erejéig az olasz-német producereket tömörítő Zhi-Vago formáció is elkapta a dream house fonalát, a 'Celebrate (The Love') és a 'Dreamer' szintén megjárta a slágerlistákat, viszont a tagok inkább más irányba mentek (Gottfried Engels a Bellini-ben és a Paffendorf-ban is megfordult, míg Claudio Mangione és Svan Taurus együttes erővel próbáltak sikereket elérni).
Magyar viszonlatban is akadnak dream house ihletésű produkciók 1996-97 környékéről. Ezek közül a legjobban kétségtelenül a Bionic 'Út a Fénybe' című alkotása sikerült, amit fénykorában a 'Children'-nel felváltva játszott a Juventus Rádió (azonos című nagylemezük tartalmaz még dream house munkákat, így a 'Pulzus'-t és a 'Hajnali Percek'-et). A trendekre mindig is érzékeny Dj Junior a Monti csárdást formálta át 'Monti House'-zá, amolyan Dj Dado-san, ezzel a track-kel indult a Hungarian House Only válogatás első darabja. Egy nem várt helyről is érkezett egy dream-es remix, ezt az Alvajárókból ismert Csonti készítette Máté Péter 'Egy Darabot A Szívemből' című slágerére és meglepően jól szólt ebben a köntösben is. Az Anima Sound System-nek is volt egy több, mint kellemes próbálkozása a 'Csángó'-val a 'Hungarian Astronaut' albumról, ami a Dee Zone Traxx tracklistjén is felbukkant.
Összességében a dream house stílusilag remek ötvözete volt az euro dance-nek a trance-nek és a house-nak. Az euro dance-ból jött a viszonylag egyszerű, four to the floor-t diktáló, kopogós dob plusz az offbeat-en húzott, morgó basszus. A trance-ből érkezik az érzelmes zongora és a bőszen dolgozó arpeggiator (kora '90-es évek MFS féle hangzása Cosmic Baby, Paul Van Dyk, Mystic Force), maga a körítés inkább house-ra jellemző, nem annyira keresi az eufóriát, mint a trance.
Egyéb akusztikus hangszerekkel is próbálták tovább dúsítani a hangzást, így akusztikus gitárral, hegedűvel vagy éppen szaxofonnal.
A viszonylag szűk zsánerkeretek és a sok rákapó producer miatt hamar körbeért a kiaknázható lehetőségek száma, 1998-ra a dream house, mint önálló ág eltűnt, beolvadt a korábban említett műfajokba.
Fontosabb válogatások:
Dream Dance 1-4. (1996-1997)
Dream House Compilation (A Dream Come True)
Ismertebb dream house előadók: Robert Miles, Zhi-Vago, Dj Dado
Felbukkanása, népszerűsége: 1995-1998 között
Ismertebb nemzetközi dream house számok: Robert Miles 'Children', Robert Miles 'Fable', Robert Miles & Maria Nayler 'One & One', Robert Miles & Kathy Sledge 'Freedom', Zhi-Vago 'Dreamer', Zhi-Vago 'Celebrate (The Love)', Dj Dado 'X-Files', Dj Dado 'Metropolis', Nylon Moon 'Sky Plus', Unit 01 'Who Do You Love'.
Magyar viszonylatban: Máté Péter 'Egy Darabot a Szívedből (Remix by Csonti)', Dj Junior Project (Monti House', Bionic 'Út A Fénybe', Anima Sound System 'Csángó'.
A stílussal kapcsolatban Jonas Steur / Estuera készített egy tutorial videót, melyben egy teljesen új dream house track-et rak össze.
Spotify playlist
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése