Filmajánló: Human Traffic

Megfogadtam, hogy az elektronikus zenei szcénával (akár érintőlegesen is) kapcsolatos játékfilmeket beszerzem és megnézem. Túlvagyok a 'Trainspotting'-on, a 'Trend'-en, a 'Sorted'-on, a 'Berlin Calling'-on, 'It’s All Gone Pete Tong'-on és a 'Kevin & Perry Go Large'-on.
A kultfimként emlegetett 1999-re datálható 'Human Traffic' valahogy kimaradt a szórásból. A közelmúltban – a puszta véletlen folytán – az egyik szupermarket polcán megpillantottam a DVD-t jutányos áron. Egyértelmű volt, hogy a vásárlás mellett döntötök. Főleg úgy, hogy a film soundtrack dupláját – amit mellesleg Pete Tong állított össze – évekkel ezelőtt sikerült original formátumban beszereznem. A filmmel kapcsolatban voltak fenntartásaim, mert teli van drogos utalásokkal, nem hiába köti össze a köztudat a tudatmódosító szerekkel az elektronikus tánczenét. Persze nem kell szépíteni a helyzeten sokan szedik, szívják, adagolják vénásan, de hogy minden film ezt használja fő gondolati szálnak, és nem magát a zenét az több, mint lehervasztó. Jelen esetben az öt – cardiff-i - főhős Jipp, Moff, Koop, Lulu, Nina életébe tekinthetünk be. Jipp szexuális frusztrációja miatt épít falat maga köré, ez nagyjából le is nullázza a nőknél való sikerességét. Szimplán utálja a szürke hétköznapokat, alig várja, hogy péntektől vasárnapig elmerüljön a 4/4 és a drogok világában. Moff gyakorlatilag a valóságban tölti a legkevesebb időt, Koop, a lemezboltos vigyori figura, akinek édesapja betegségével is meg kell birkóznia. Lulu pszichopatákkal van körbevéve, Nina – Koop barátnője – nap, mint nap a sültkrumpli szagot szívja magába a munkahelyén. Az öt fiatal a zenén és a drogokon – s ebből adódó közös témákon, érzéseken – keresztül egymásra talál. A sztori egy ilyen átbulizott hétvégét követ végig, nem mélységekben, csupán csak a felszínt kapargatva. A végére akad happy end: Lulu és Jip összejönnek. Jip szerszáma újra aktivizálja magát, Lulu végre lehorgonyozik egy olyan srác mellett, aki éveken át az orra előtt volt. Moff pedig egy igen komoly haluzás után megpróbál drogmentes életet élni.
Közben dübörög a zene: Age Of Love-tól elkezdve Public Enemy-n, William Orbit-on és Cj Bolland-on át több stílust átölelve. Pete Tong igen remek munkát végzett. A soundtrack cd-n ügyesen bevágások is hallhatók a filmből, külön gondolati egységeket képezve. A film rendezője Justin Kerrigan a fanyalgásom ellenére is egy nézhető anyagot rakott össze, poénnal és iróniával, valamint mögöttes tartalommal fűszerezve. Némi plusz adalék, hogy a filmben Carl Cox is megcsillantja színészi vénáját, egy klubtulajdonost játszik, akit Jip próbál átverni egy ingyenjegy érdekében. Egy nagy negatívum: a filmnek nem létezik magyarra szinkronizált változata, így kénytelenek vagyunk a feliratot böngészni!

Human Traffic (1999) Hossz: 99 perc Stílus: Vígjáték Rendezte: Justin Kerrigan Zenei szerkesztő: Pete Tong Szereplők: John Simm - Jip Lorraine Pilkington - Lulu Shaun Parkes - Koop Danny Dyer - Moff Nicola Reynolds - Nina

Hungarian Grooves Vol.12: rádióbarát és groovy - Ranbo-tól az olcsó kávéig

Tizenkettedik részével dübörög tovább a 'Hungarian Grooves' sorozat. Ezúttal rádióbarát hangnemet ütünk meg, pár kommerszebb munka is helyet kapott a szelekcióban.
Kapásból TNT 'Fogd A Kezemmel' kezdünk, ami egy frankó dance track, kicsit M People-re emlékeztet hangulatában (amiért nagy pacsi jár a produceri munkába besegítő Császár Elődnek). A folytatásban Newl és Brunner közöse az 'Aerobic Norbival' úszik be, melyben Schobert Norbi hangjával megküldve, egy az egyben Bob Sinclar és Jane Fonda (valamint a szerző Thomas Bangalter khmmm) 'Gym Tonic'-ját helyezi át magyar miliőbe. Deutsch Gábor aka Gary Blade 'Gimme Your Love'-jának 80's Disco Fever Mix-sze (Candela 1982-es 'Love You Madly'-jéből merítve) legalább olyan jó, mint a korábban már pörgetett Tommyboy's & Gary's Jumpin mix, kicsit közelebb áll a klasszikus diszkó sound-hoz.
Még mindig nem fogyott el a muníció Sterbinszky 'Discography' albumáról, ezúttal a pumpálós 'Funk Express' zakatol itt. Innen ismét a lájtosabb témák felé fordulunk, Shane 54 és Mester Tamás közöse az 'Altass El' ad egy szusszanásnyi időt, majd kisvártatva Andro Pink Floyd 'The Wall'-jából készített bootlegje veszi át az irányítást. Ez a verzió 2004-ben mondhatni tarolt, a nemzetközi élvonalhoz számító DJ-k is vadul pörgették. Maradunk Andro-nál, társul hozzá Snake Sedrick és egy álmodozós, melankólikus breaks darab érkezik a 'She Is My Destiny'. A progi feeling sem maradhat el, Duel zseniális Sleepfreeks 'Chemical Shift' remixe hozza a hipnotikus faktort. Collins és Behnam (Lofti Begi csak még techno arcként) féle magyar Mayday hímnusz némi techno ízt csempész ide, majd ráfordulunk egy trance-sebb blokkra: Mr Sam Shane 54 vokáljával tolja a 'Lost & Found'-ot, Peter Dubs és Tranzident megmutatja, hogy milyen erős tud lenni a magyar progresszív trance a 'Drift'-tel, majd Előd az Above & Beyond 'Far From In Love'-jához készített remixével zárja a mix, második, szállósabb harmadát. Amadeus a 'Dee Zone Traxx 2'-ről jön a 'Kék Fény' című bűnügyi műsor főcím dalának (az eredeti dal Kurt Edelhagen 'Hut Ab, Charly'-ja 1958-ból) 4/4-re ültetett adaptációjával, majd a Brunner Zsolt navigálta Infinity trió csavar oda egy TV reklámból ismert szlogent a 'Kávé' című ópuszban, majd szinte váratlanul acid-be mártott big beat-tel megyünk tovább Neo 'Ranbo 13'-ja kapcsán. Két Budai & Vic produkció még kipréseli a maradék energiánkat (Lisa Lisa bootleg és a 'Jack In The House'), majd zárszóként visszatérünk a Neo-hoz, a még Popular-ként elkövetett 'Budapest Underground'-hoz, ami törtütemeivel és atmoszferikus hangulatával tökéletes keretet ad a tizenkettes epizódnak.

Greyloop - Hungarian Grooves Vol. 12

Katalógus szám: HGV012
Megjelent: 2022. június 29.
Stílus: Dance, House, Trance, Breaks
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. TNT - Fogd A Kezem (12" Mix) (Taken From TNT - Bomba LP - 1997)
2. Dj Newl feat. Brunner - Aerobic Norbival (Taken from Dj Newl - Együtt LP - 1999)
3. Gary Blade - Gimme Your Love (80's Disco Fever Mix) (Taken from Gary Blade - Gimme Your Love EP - 1999)
4. Sterbinszky - Funk Express (Taken from Sterbinszky - Discography LP - 2000)
5. Shane 54 feat Mester Tamás - Altass El (Extended Mix) (Taken from Shane 54 - Altass El EP - 2006)
6. Pink Floyd - The Wall (Andro Remix) (Not On Label / Unofficial - 2004)
7. Snake Sedrick & Andro - She Is My Destiny (Breaks Mix) (Taken From Snake Sedrick & Andro - She Is My Destiny EP - 2004)
8. Sleepfreaks - Chemical Shift (Duel's Swap Mix) (Taken from Sleepfreaks – Chemical Shift (Remixes) EP - 2002)
9. Collins & Benham - U Make The Rules (Welcome To Mayday) (Dub Version) (Taken from Collins & Benham - U Make The Rules (Welcome To Mayday) EP - 2005)
10. Mr Sam feat. Shane 54 - Lost & Found (Original Mix) (Taken from Mr Sam - Lyteo LP - 2006)
11. Tranzident & Peter Dubs - Drift (Original Mix) (Taken from Tranzident & Peter Dubs - Perfect Mind  / Drift EP - 2007)
12. Above & Beyond - Far From In Love (Shane 54 Mix) (Taken from Above & Beyond - Far From In Love Remixes - 2003)
13. Amadeus - Kék Fény (Taken from VA - Dee Zone Traxx 2 - 1998)
14. Infinity - Kávé (Taken from Infinity - Ilyen Nincs És Mégis Van LP - 1997)
15. Neo - Ranbo 13 (Taken from Neo - Eklektogram LP - 1999)
16. Budai & Vic feat. Lisa Lisa - Let The Beat Hit 'Em (Taken from Budai & Vic - Bootlegs 01 EP - 2006)
17. Budai & Vic - Jack In The Base (Original Mix) (Taken from Budai & Vic - Jack In The Base EP - 2004)
18. Populär - Budapest Underground (Taken from VA - Dee Zone Traxx 2 - 1998)

Brothers In Crime: sikeres testvérpárok a stúdiók világából

Az anyaggyűjtéskor szembesültem magával a ténnyel, hogy régebben kevesebben adták a fejüket arra, hogy saját testvérükkel társuljanak a stúdióban, vagy éppen egymástól függetlenül (nyilván a testvéri jó tanácsokat hasznosítván), de családi égisz alatt járjanak be sikeres karriert a show biznisz világában.
Ezúttal ilyen testvéreket gyűjtöttünk össze párat - igazából egy tucatot - vegyes stílusokból.

1. Ramon Zenker (Hardfloor, Bellini, Interactive, Paffendorf, Fragma stb.), Frank Zenker (DJ Scot Project, Tocs, Arome, Sound Of Overdose) & Niki Zenker (Gaspar Inc., Nightbreed)
Ez a páros gyakorlatilag egy egész estés playlistet tudna összehozni, Ramon a bratyó előbb underground acid techno-val helyezte el magát a térképen, mint Hardfloor ('Acperience', 'Mahagony Roots' , 'Into The Nature') , majd belekóstolt kommerszebb dolgokba: Interactive, ('Who Is Elvis?') Bellini ('Samba De Janeiro'), Paffendorf ('Terminator II'), Mega 'Lo Mania ('Circus Clown'), Perplexer ('Acid Folk'), Fragma ('Toca Me'), Celvin Rotaine ('I Believe').
Frank Zenker Dj Scot Project néven vált ismertté - side projektkei: Arome ('Hands Up!'), Tocs ('2'), Sound Of Overdose (Dj Sakin, Ugly Jay Kid, S.H.O.K.K, DJ Wag és Hypetrax-szel közös projekt 'City 2 City') - főleg hard trance körökben szerzett magának legendás státuszt.
Ami igazán furcsa, hogy két ilyen géniusz nem egyesítette erőit egy közös projekt kedvéért.
Ramon viszont a legkisebb Zenker-rel Niki-vel együtt vitte a Gaspar Inc. formációt. Mindössze két átiratot készítettek ezen a néven, emellett Niki Nico Gasolino néven felbukkant Interactive trackek remixereként is.

2. Dirk Duderstadt & Marco Duderstadt (Fragma, In Petto, Davy Van Eyde)
Dirk és Marco előbb a Fragma-ban trance-ztek együtt Ramon Zenker oldalán, majd a 2000-es évek derekán valóságos intézmény lettek Duderstadt-ként. Nem is nagyon aprózták el magukat, viszonylag konstansan dolgoztak Fragma-ként vokálos rádióbarát trance-t hozták, Duderstadt-ként az aktuális elektrós - Deadmau5-os house/trance irányzatot lovagolták meg.
Két említésre méltó side projektjük a Davy Van Eyde ('Irawadi') valamint az In Petto ('Brahmaputra' - Mauro Picotto nyomdokain).

3. Pete Hartnoll & Phil Hartnoll (Orbital)
Pete és Phil a legendás londoni körüli autópályákról kölcsönözte az Orbital nevet. Megannyi klasszikus fűződik a nevükhöz, elég csak a 'Chime'-ra, a 'Belfast'-ra, a 'Satan'-ra, a 'The Box'-ra, a 'Halcyon'-ra a 'The Saint'-re vagy a 'Nothing Left'-re gondolni, a Hartnoll tesók a '80-as évek végétől folyamatosan hozták az emlékezetesebb darabokat. Még 2018-ban is adtak ki új nagylemezt, legutóbb idén (2022-ben) egy Netflix-es sorozathoz ('The Pentaverate') írtak zenét. Legendák!

4. Ruven Flaishler, Ilan Flaishler & Shmuel Flaishler (Flash Brothers)
A názáreti testvértrió 2001-ben Flash néven robbant be a Perfecto-s 'The Day After / Megatron' című kislemezével ügyesen lavírozva a trance és a progressive határán. Idővel a nevük kibővült a Brothers utótaggal. Olyan kiadóknál jöttek ki, mint a Hooj Choons, Silver Planet, Whoop, Baroque, vagy éppen a Coldharbour. Shmuel volt a három tesó közül aktív saját alterego-n Shmuel Flash-ként a Bedrock-on dobantott egy nagyot 2002-ben a 'Chilling Moments'-szel, de megfordult Shmuel-ként a Yoshitoshi-n, az In Trance We Trust-on sőt még Robbie Rivera Juicy Traxx-szén is.
A discogs szerint 2013-14 környékén adtak ki utoljára lemezt. 

5. David Webster & Brendan Webster (Transa, Catcher, Escape, Kinetic, Cascade)
A Webster tesók a '90-es évek derekának és végének nagy trance sztárjai voltak köszönhetően a szintén skót Hook Records-szal (Chris Cowie kiadója), valamint Paul Oakenfold és Tiesto mixein is gyakori vendégek voltak produkcióik. Transa-ként elég csak a 'Prophase'-re, az 'Enervate'-ra, a 'Supernova'-ra, a 'Behind' The Sun'-ra és az 'Astro Dawn'-ra gondolni, míg további alteregóikon is születtek egészen elképesztő munkák (Cascade 'Transcend', 'Retrode'; Catcher 'Destiny Sunrise', Escape 'Nothing To Fear', Kinetic 'Phoenix'). Majd kicsit kiégtek és közel 20 évig csendben voltak. Nemrég aktivizálták magukat, s egy vinyl szériát indítottak régi klasszikusaik újra maszterelt verzióival és új remixekkel.

6. Steven Helstrip (The Thrillseekers, En-Motion, Hydra, Insigma, Rapid Eye) & Richard Helstrip (Free Radical)
A Helstrip családban sem panaszkodhattak a tehetség kapcsán, ugyanis Steven és Richard is megvillantotta zenei zsenijét. Steven ma is household név a trance szcénában, Thrillseekers-ként és Hydra-ként is aktív, rögzített klasszik vinyl szettjei élményszámba mennek, zenei produkciói a trance ellaposodásával sem veszítettek bájukból. A kisebb testvér Richard-ot egyértelműen Steve munkássága inspirálta, alig volt 14 éves, amikor 2000-ben az első kislemeze az 'Unity Theme' megjelent Free Radical-ként. Legerősebb momentuma a 'Surreal' volt, amire Steve En-Motion-ként gurított egy világbajnok remixet, amit mindenki rongyosra játszott. Richard ezt követően már elvétve hallatott magáról, utoljára 2011-ben jött ki EP-vel.

7. Jörg Stenzel (Metal Master, York) & Torsten Stenzel (York, Suspicious, Diver & Ace, Red Light District, Taucher + Dj Sakin - producer)
A Stenzel tesók közül Torsten volt a zenei örökmozgó, 1990 óta folyamatosan az elektronikus szcéna körül lebzselt, besegített társproducerként Taucher-nek (talán vele szerezte a legtöbb elismerést), DJ Sakin-nak, emellett raklapszám készítette a remixeket. Jörg egy gyakorlott gitáros volt. 1997-ben jött az ötlet, hogy kezdjenek valamit az elektromos gitár és trance elegyével, így született meg a York formáció. A nyitó 'The Aweakening' című számuk hatalmas siker volt, legnagyobb dobásukat mégis 1999-ben Chris Rea 'On The Beach'-ének adaptált verziójával érték el. A mai napig aktívak, s ők tekinthetők a gitáros trance mozgalom alapítóinak, amit később flamenco gitáros irányban Dj Shah épített szépen tovább.

8. Torsten Fenslau (Abfahrt, Force Legato, Klangwerk, Tyrell Corp.) & Frank Fenslau (Culture Beat)
Torsten Fenslau korának egyik meghatározó dj-je és producere volt. Korai elektronikus produkciói (Abfahrt 'Alone It's Me', Force Legato 'System', Klangwerk 'Die Kybernauten', Tyrell Corp. 'Running') ma már a korszak halhatatlanjai közé emelkedtek, ugyanúgy mint szerzőjük, aki tragikusan fiatalon 1993-ban autóbalesetben veszítette életét, épp amikor Culture Beat nevű euro dance formációja a topon volt a 'Mr Vain' gigantikus sikerének köszönhetően. A verkli viszont nem állt meg itt, hiszen testvére Frank Fenslau úgy döntött, hogy Peter Graber-rel tovább viszi Torsten sikereit. A Culture Beat ázsiója ha lehet mondani tovább nőtt, olyan slágerek születtek még, mint az 'Inside Out', a 'Crying In The Rain', a 'Pay No Mind' és a 'Rendezvous'.
Persze az euro disco kifulladásával a formációnak is leágazott, de véleményem szerint Frank Torsten emlékét nagyon szépen tovább vitte.

9. Roger P. Shah (Dj Shah, Sunlonger, Savannah, Magic Island, Global Experience, Balearic Session) & Patrick Shah (Pedro Del Mar)
A Shah testvérek vitathatalanul a baleári trance nagykövetei. Roger kezdetben kommerszebb és keményebb trance hangzással próbálkozott ('Claps', 'The Riddim'), de idővel egyre szelídebbek és komplexebbek lettek a munkái. A 2000-es évek derekán kezdte kihozni baleári trance muzsikáit (Sunlounger 'White Sand', Dj Shah 'Who Will Find Me', Balearic Session 'Flamenco Mediterraneo'), amivel a mai napi azonosítják. Ezzel párhuzamosan öccsével Patrick-kal (aki Pedro Del Mar néven ténykedett és olyan számokat köszönhetünk neki, mint a 'Feel', 'Mayela' vagy a 'Seven Ways') megalapították és futtatták a Shah-Music kiadót és a Mellomania mix brandet.

10. Ali Schwarz & Basti Schwarz (Tiefschwarz)
Ali és Basti Schwarz közöse a Tiefschwarz 1996-ban alakult Stuttgartban. Kezdetben klasszikus, soulful house-t készítettek, ennek ékes példája a '24 Seven' és a 'Music' című számuk és első albumuk a 'RAL9005 is. 2003 környékén beleálltak egy elektrós sound-ba (az International Deejay Gigiolo féle electro clash-ra kell itt gondolni, mint inspirációra), ami szerintem már nem állt annyira jó nekik, a váltás egyik kézzel fogható eredménye a 'Ghosttrack' volt. Az elektro hullám elcsendülését követően egy lassabb, vokálos, de baljós hangulatú tech house vonalra áltak rá, amihez igencsak kell egy különleges lelkiállapot, hogy megfogjon.

11. Ian Masterson (Monoboy, Konkrete, Planet Perfecto, Trouser Enthusiasts) & Paul Masterson (Yomanda, Hi-Gate, Amen! UK, Candy Girls)
A Masterson tesók különböző irányokon haladva értek el sikereket. Ian főleg trance-ben, Paul hand és hardbag house-ban utazott főleg. Ian kapcsán mindenképp érdemes kiemelni a Monoboy ('The Music In You'), a Konkrete ('Law Unto Myself'), Planet Perfecto (Paul Oakenfold-dal és Jake 'Mekka' Willams-szel közös 'Bullet In The Gun') és a Trouser Enthusiasts ('Sweet Release') alteregókat. Paul nagyobb mennyiségben öntötte a világra a bohokás, naív, helyenként vicces, máskor kemény, nyers alkotásait. Yomanda-ként ('Synth & Strings') figyelt rá fel Judge Jules, akivel együtt vitték a Hi-Gate ('Pitchin', 'Canned & Unable') formációt, szintén kommerszebb vizeken evezve.

12. Frank Lenz (Dj Dick) & Maximilian Lenz (Westbam, TekBam, Mr. X & Mr. Y, Dicktator, Cowboy Temple, Members Of Mayday, The Love Commitee)
Frank és Maximilian története összefonódik, együtt alapították a Low Spirit Records-ot (Klaus Jankuhn-nal és William Röttger-rel) valamint a Mayday partik megálmodói is ők voltak.
Produceri pályafutásból Fabian-nak adatott a rövidebb és kevésbé sikeresebb, Dj Dick-ként 1988 és 96 között gyakran előfodult Low Spirit-en EP-ken illetve Mayday és Love Parade válogatásokon ('Sono In Coma', 'The Iron Raver', 'Upturn', 'Format', 'We Have Risen', 'Amazing Discoveries').
Westbam jól választott társproducert Klaus Jankuhn személyében - végigtolta a stíluspalettát proto-house-tól kezdve ('17 - This Is No a Boris Becker Song', Monkey Say, Monkey Do', 'The Roof Is On Fire') az összeborulós happy hardcore-on ('Wizards Of The Sonic', 'Celebration Generation', 'Bam Bam Bam') és kommersz elektro break-en ('Beatbox Rocker', 'Crash Course', 'Hard Times', Love Bass) át a sima slágertechno-ig ('Sonic Empire', 'Save The Robots', 'Sunshine', 'One World, One Future', The Oldskool') mindent kipróbált és a könnyed alkalmazkodási képessége miatt egy igazán hosszú karriert tudhat a magáénak, jelenleg is aktívan zenél.

Tudtad-e Vol.8.: Roger Shah és Commander Tom közöse, szlovén ifjúsági sorozatból vágtak klipet a furulyás klasszikusnak, a Neo egy kiadatlan Populär számról nevezte el magát, a kukában landoltatott Chicane album

Kisebb szünet után visszatér a 'Tudtad-' rovat. A nyolcadik kiadásban némileg kötődve a szomorú aktualitáshoz egy 2004-es Commander Tom produkció kapcsán világítunk rá egy érdekes összefüggésre, szóba kerül egy bizarr videoklip, ami egy brazil zenei formációtól kölcsönzött sample-lel ment nagyot a youtube-on, miközben a képi világot egy jugoszláv ifjúsági fimből ollózta össze. Fény derül továbbá arra is, hogy a Neo honnan is vette a nevét, illetve miért nem jelent meg hivatalosan a harmadiknak szánt Chicane album, az 'Easy To Assemble'.

1. Commander Tom és Giorgio E. Bomidelli oda-vissza csörte az 'Attention'-nél
A közelmúltban robbant a negatív hírbomba, Commander Tom életét vesztette. Akkor egy hosszabb nekrológban emlékeztünk meg szerteágazó munkásságáról. Szóba került a kommerszebb körökben is taroló single sikere az 'Attention', amivel kapcsolatban mindenképp érdemes megemlíteni egy apró érdekességet. Commander Tom átemelt (zenei struktúrát) és mintázott (vokált) is az ominózus alkotásban. A zenei alapokhoz a 2003-ban megjelent Giorgio E. Bomidelli (Roger Shah és Oli Böhm egylemezes formációja) 'Never Let You Go' című számát porolta le. Az eredeti vokál lekerült a track-ről és adalékként jött a "Come On, Don't Hestitate, Hesitate And Show Me Your Attention" rigmus Tom Novy vs. Eniac 1997-es 'Superstar'-jából. Persze Tom Novy-ék is megérik a pénzüket, hiszen a slágerükhöz az alap zenei - zongora - témát War 1982-es! 'Cinco De Mayo' című opuszából merítették. Na de ez más tészta! Visszakanyarodva Commander-hez azért volt annyira rendes, hogy Shah-éknak is lökött valamit a fazékból: felkérte őket, hogy remixeljék az 'Attention'-t! Persze, szegények nem tudtak mit hozzátenni a track-hez, ami igazából a sajátjuk volt. Az alap, meg minden maradt, csak egy kicsivel veretősebb lett a dobszerkó és egy plusz szinti prüttyögést is beletettek. Az alábbi videóban csekkolhatjátok a hasonlóságokat!

2. Amikor a szlovén és brazil kollektív kreativitás találkozik egymással
Pár hete jött velem szembe egy igencsak weirdo videoklip + zene kombo. Egy zöldbe bújt törpe egy furulyán játszik, átszeli az erdőt, majd egy komor tekintetű alak nézi, ahogy hintázik. Mint kiderült a zenei alapot J-Cut & Kolt Siewerts 2008-as 'The Flute Tune'-ja adja, ami egy furi, de annál inkább fülbemászó furulyaszólamot állít csatarendbe egy igencsak zakatolós d'n'b alapon. Kisebb utánajárást követően kiderült, hogy ez a furulya loop eredetileg Barbatuques 2002-es muzsikájából a 'Baiao Destemperado' lett kölcsönözve. 2013 januárjában került fel egy videóklip a szám Soulpride remixéből a youtube-ra, ami a mai napig bezárólag 20 milliós megtekintésnél jár (és nem ez az egyetlen feltöltés, amiben ugyanez a tartalom található zeneileg és képileg). A remix maga szépen kitisztázza a J-Cut féle eredeti csacskaságait és igazi öröm dobbaszus kerekedik a brazil banda furulyás nótájából.
A klip pedig igazi kuriózum, mert valaki fogta a 'Kekec trükkjei' című Jože Gale által rendezett 1968-as jugoszláv (szlovén) ifjúsági kalandfilmet és részleteket adaptált belőle a 'The Flute Tune'-hoz.
A film Josip Vandot kekec-hegyi elbeszélésein alapul, amelyeket eredetileg a szlovén Zvonček ifjúsági magazinban tettek közzé és egy fiatal srác nyári kalandjait meséli el. Megnézve a klipet elég bizarr dolgok történhettek a hegyekben akkoriban szünidő jogcímen...

3. Egy kiadatlan Populär track címe volt a formációból kiváló Neo banda névadója

Mint ismert a Populär formáció (Milkovics Mátyás, Moldvai Márk, Kolonics Csaba, Babos Norbert) a '90-es évek derekán a Depeche Mode hangzásvilágából merítkezve a magyar melankólikus synth pop üde színfoltja volt. 1995-ös, az 'Új Arcok a Feszületen' című debütáló albumuk után mindenki zeneileg valami hasonlóra számított tőlük a második LP-jüknél (ami végül kiadatlan maradt), de a banda lépést tartva az elektronikus zene térnyerésével kibővülő hangzáspalettával sokkal "gépiesebbre", "szigorúbbra" vette a figurát. Az 1998 januári, második lemezük bemutatójának hirdetett bulijukon ezzel a ténnyel a közönség is szembesült, ahol több új számot is konferáltak ('Lobog A Léptem', 'Gyermek Univerzum', 'Neo (!)'), és azt is bejelentették, hogy a következő kislemezük a 'Budapest Underground' című big beat dalból lesz.
Még mindig Populär néven készült el a 'Pink Panther Theme', viszont idő közben a kilépők miatt a projektet tovább vívő Milkovics Mátyás és Moldvai Márk új nevet keresett a gyökeresen más hangzáshoz. Így esett a választásuk egy végül meg nem jelent Populär dal címére, a 'Neo'-ra.

4. A harmadik Chicane album hányatott sorsa
Nick Bracegirdle-ről többször írtunk már, viszont legutóbb egy érdekes, nem túl gyakran megénekelt sztorira bukkantam vele kapcsolatban. Nick 2000-re már csúcsra járatta a hangzását, egyik klubbomba követte a másikat, az őt a kezdetekben felkaroló és az első két lemezét kiadó Alex Gold féle Xtravaganza Records azt várta, hogy a folytatásban is Saltwater 2.0-ákat és 'Don't Give Up' folytatásokat kapnak majd a harmadik nagylemezen. Nem így lett. Nick ragaszkodott a vokál orientált hangzáshoz, az alapokban pedig távolodni kedzett a trance-s kliséktől, helyette a gitárhangzást emelte át produkcióiba. Talán mondani sem kell, hogy az anyag, az 'Easy To Assemble' nem tetszett Gold-éknak, az egész helyzet pedig pereskedésig fajult, ami arról döntött, hogy Nick megtarthatja-e a Chicane nevet és továbbra is hozhat ki új megjelenéseket ezen az alterego-ján. Megtarthatta!
2003-ban végre új szelek fújtak, ezért Nick megpróbálta a Warner-nél kihozni az lemezt, viszont valahogy a kész anyag idő közben kiszivárgott (hello internet!), emiatt a kiadó az eredeti tervekhez képest csúsztatta a hivatalos megjelenést, s bár két promo single-t kihoztak, a 'Love On The Run'-t, illetve a 'Locking Down'-t végül a lemez megmaradt az asztalfiókban. Később a 2007-es hivatalosan harmadik - harmatgyenge - nagylemezen, a 'Somersault'-on Nick pár elemet, ötletet megvillantott az 'Easy To Assemble'-ről, de ennyiben kifújt a dolog.

Kőteleki Richárd: "a Draft-tal jókor voltunk jó helyen"

Kőteleki Richárd, mindenki Richie-je a hazai elektronikus tánczenei színtér egyik elismert figurája. Nem csoda, hiszen sok projektet vitt már sikerre, elég csak a két legismertebbet, a Draft-ot és a The Quasar-t említeni. Ricsi mesél a kezdetekről, a Draft megalakulásáról, a 'Dombok Felett' születéséről, a The Quasar-ról, finnországi kalandjáról és új zenei megmozdulásairól is.

EGE blog: Kezdjük egy bemelegítő, mondhatni standard kérdéssel: hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Mik az első zenével kapcsolatos élményeid? Milyen lemezek - feltételezem a szülői gyűjtemény - formálták a korai ízlésedet? Mikor érezted úgy, hogy te is a zenével szeretnél foglalkozni?
Kőteleki Richárd: Édesapám zenész volt. Talán revü zenekarnak mondják azt, amikben ő játszott. Gitározott, basszusgitározott és hegedült. Olyan emlékeim vannak róla másfél-kétéves koromból, hogy épp a Fővárosi Nagycirkuszban játszott és felmehettem hozzá és a zenekarhoz. A színpadon minden hangszer csillogott: a dobok, a cintányér, a gitárok, a pozan (harsona) és a szaxofon is, ráadásul mindezt tükörgömb és különböző színes lámpák fénye világította meg. Teljesen elvarázsolt és azóta sem múlt el ennek az élménynek a hatása. Bár apa szinte sohasem volt otthon, mert a világot járta, a zenék otthon voltak. Ebből a korból leginkább az igazi klasszikus, nagy zenekaros, karmesteres disco zenék iránt maradt meg a rajongásom a mai napig. Egyébként úgy gondolom, hogy minden zene, amit hallunk, befolyásol minket így, vagy úgy. Formálja ízlésvilágunkat, alakítja lelkiségünk. Úgyhogy nagyon nem mindegy, hogy gyerekként mit kap az ember! Mindenképp meg kell említenem édesanyámat is, aki sokat hallgatott Vangelis-t, Mike Oldfield–ot, de Csajkovszkij is nagy kedvence volt. 10-12 évesen nagy Queen rajongó voltam. Ezután kapott el ismét a disco, annak is a modernebb vonala, és itt érkeztem meg a house, az acid house világába. A szomszéd lány akkori fiúja hozzáfért valami lemezbolt lemezeihez és százasával vette fel nekem kazettára az akkori EP-ket. Minden, ami 1988–89-ben megjelent az megvolt kazettán, az összes változattal együtt. 

EGE blog: Sokan mai napig, mint a Draft formáció oszlopos tagja ismernek. Mesélnél, hogyan alakult meg Draft és hogyan jutottatok el alapvetően elektronikus zene act-ként egy major kiadós lemezszerződésig?
Kőteleki Richárd: 1992-ben Sáray Gyuri barátommal kezdtünk el egy projektet. Klasszik techno volt. Eközben egy másik barátom elhagyott egy klubot fénytechnikusként és megkérdezte van-e kedvem ott helyette folytatni a melót. Ez a Club Acid volt a Gyömrői úton. Később a Bangkok Hilton nevű szórakozóhelyen is én váltottam őt a fénypultban. Szó szerint karnyújtásnyira voltam a DJ pulttól már az ősidőkben is. A zenélés ekkor is cél volt, de a technika rohamosan fejlődött és anyagilag nem tudtuk lekövetni. Nem tudtunk már olyan hangzást produkálni, ami 1994-ben modernnek számított. Aztán jött Kecel, ahol szintén fénytechnikusként ténykedtem. Akkoriban nem lehettem volna közelebb a tűzhöz, nemzetközi kedvenceimhez kerültem szó szerint egy karnyújtásnyira a pultban. Ott ismertettek össze Warez!-zal is. Mondták, hogy ő egy nagy mágus és amiket csinálok az tetszene neki. Ráadásul neki a technikai háttére is megvan hozzá. És valóban így lett. 1996-tól kezdtem Warez!-hez járogatni, a studióba. Nagyon hálás vagyok neki, amiért nyitott volt. Eleinte csak ötletelgettünk, abból az időből is van egy csomó demo, ami akkor a klubokban már megállta volna a helyét, de még mindig nem volt a piac felkészülve Magyarországon a klubzenére, ami akkor már több stílusra szétszakadt. Volt a techno, volt a house, a trance. Egy-egy dj szettben sokszor teljesen vegyesen volt mindenből. A Dj-k mixeit kazettán félhivatalos megjelenések formájában már be lehetett szerezni, de nagy kiadó még nem állt mögöttük.
A nagy ötletelgetésben pedig becsúszott egy-két demo, köztük a ’Dombok Felett’, amire a környezetünk úgy reagált, hogy érdemesnek tartottuk nagyon komolyra fordítani a történetünket. Ekkor találtuk meg Dórit, aki pont passzolt az elképzeléseinkbe és vele megszületett a ’Dombok Felett’ énekes verziója. Mindig azt mondom, hogy jókor voltunk jó helyen. Ez az egyik amiért később olyan sikeres lehetett, amilyen lett. Ekkor már a nagy kiadók is nyitottabbak voltak az elektronikus klubzenék irányába és a dj-mixekből is egyre több került a piacra, ekkor már CD-n. Sok DJ-t ismertem a klubokból, ezért ők hallották, tudták, hogy készülünk valamivel. Jutasi Tamás volt az Heinz Valentin barátjával, akik először kezdtek el szervezni körénk dolgokat, az első live act fellépésünket és még egy testpressing bakelitig is eljutottunk, amin a ’Dombok Felett’ eredeti 10 perces breakbeat változata volt. Talán össze-sen 8 db készült ebből, de ezek a legjobb helyre kerültek: Sasha, Lee Burridge, Anthony Pappa, akikre emlékszem, hogy biztosan megkapták. Akkoriban még a nyomtatott sajtó volt a mérvadó és az internet nem volt annyira kihasználva, mint manapság, A szakújságoknak nagyon nagy jelentősége volt. Így, hogy a DJ Mag-ben egy-egy jó nevű dj top 10-ében benne volt a ’Dombok Felett’ és felkerült egy hazai népszerű mix CD-re, Kühl ’Liquid Trance’-re, már felkeltette itthon a Warner/Magneoton figyelmét is. Évek teltek el az első instrumentális demók után, de a sztori további részét már ismeritek. 

EGE blog: A Dombok Felett egy igazi sikersztori, úgymond egy átjáró, amin a nem elektronikus zenerajongók közösen, kéz a kézben átléphetnek a stílus fanatikusaival. Hogyan sikerült ilyen univerzális számot alkotni? Miben rejlik a szám igazi különlegessége?
Kőteleki Richárd: Mint említettem, nagyon fontosnak tartom a sikerben azt, hogy jókor voltunk jó helyen. Nagyon népszerűek voltak akkor a vokálos trance zenék és ekkor már minden naprakészen eljutott az országba. A Draft nagyon jókor tömött be egy „piaci rést”. Sok hasonlót hallgattunk, igazából volt recept, de az egyedi fűszerezés is jól sikerült. Több változat is készült belőle, a 4 perces verzió jó volt a rádióknak, TV-knek, élőben is más volt és persze létezett klub verzió is.

EGE blog: Technikai oldalról tudnál mesélni a dal keletkezéséről? Milyen felszerelésen készült, ki melyik alkotási folyamatért volt felelős, miként fogadták a hazai dj-k?
Kőteleki Richárd: Warez! studiójában jöttek mentek a cuccok. Ami az alkotás elején és a végén is megvolt az Warez! Kurzweil K2500-asa volt. Még a zeneszerkesztő programokat is váltogattuk. Cubase-szel kezdtünk neki az elején PC-vel, de Mac-en Pro Tools-on fejeztük be a keverést. Folyamatosan alakult a stúdió ezalatt. A végleges masztert pedig a Magneoton Aquarium studiójában kapta meg az albummal együtt. A folyamatokban Warez!-nek volt a legnagyobb része. Mind zeneileg, mind technikailag egy zseni. Mindent tőle tanultam. Persze egymás nélkül ez a project nem tudott volna létre jönni. Shootie-nak és nekem is sok ötlete és munkája van benne. Akkoriban szinte együtt laktunk. Hajnalig tartó zenélések, kísérletezgetések után ott aludtunk a studióban, másnap meg folytattuk tovább. 

EGE blog: Shootie és Warez! kilépése után Dórival ketten vittétek tovább a projektet, közülük Shootie Monkz-ként épített nemzetközileg színtéren is elismert karriert. A régi tagokkal tartjátok-e a kapcsolatot?
Kőteleki Richárd: Inkább azt mondanám, tudunk egymásról, ha nem is napi szinten. Más-más irányokba kanyarodott az életünk. Shootie valóban kilépett a zenekarból, még mielőtt az album megjelent volna. Őt beszippantotta a DJ pult. Warez! soha nem lépett ki a Draft-ból! Ezt tisztáznom kell! Én voltam, aki kilépett a zenekarból. Belekerültünk egy stagnáló állóvízbe, nem születtek újabb dalok. Sőt az albumról a ’Dombok Felett’ kislemez után csak 2004-ben jelent meg a második kislemez a ’2000 Év’. A menedzserünk és Dóri viszont velem akarták tovább folytatni. 

EGE blog: Mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy a kiadó felől érkező nyomás volt, hogy poposabb - dal orientáltabb hangzást hoztatok a második Draft nagylemezen, a 2005-ös 'Átutazó'-n?
Kőteleki Richárd: Az nem volt már igazi Draft, sokat harcoltam a menedzsmenttel, mert nem is akartam Draft néven megcsinálni. Nyilván marketing szempontokból ragaszkodás volt a névhez és a szponzoroknak fel kellett mutatni egy új Draft albumot. Az ’Átutazó’ album nagyon rövid idő alatt, egy már akkor gyenge PC-n készült el, semmi köze sem volt már a studióban évekig tartó munkákhoz, ami kiemelte a Draft-ot. Bár ezt az albumot is jelölték a Viva Comet-díjra és készültek klipek, de ez már nem az volt, amitől a Draft Draft lett. 

EGE blog: 2003-ban alakult meg a The Quasar formációtok Chriss-szel. Mondhatni itt is learattatok minden babért, amit lehetséges volt. John Digweed imádta a számaitokat, még szerepeltetek is egy guest mixszel a Kiss FM-es Transitons-ben, ami akkoriban nem sok hazai arcnak adatott meg. Az itt elért siker, illetve a Draft-os "kényszerpálya" miatt döntöttél, hogy inkább a Quasar-ra fókuszálsz?
Kőteleki Richárd: Chriss-szel nagyon régről ismertük egymást. Még a Draft előtt is tervben volt vele egy projekt. Ez akkor volt, amikor még nem volt meg a megfelelő technikám, se pénzem, hogy ebbe invesztáljak. Később 2003-ban azért már könnyebb volt a szoftverek elterjedése miatt és amikor megkeresett, hogy csináljunk közösen most már valamit, akkor nagyon örültem neki, hogy a Draft mellett tudok foglalkozni más projekttel is, ami sokkal inkább egy klubos világ, és pont ez az a vonal, amit szeretek. Nagyon hamar kiderült, hogy van rá igény is. 

EGE blog: Miért ért véget a közös munkátok Chriss-szel? Ha jól láttam - a közösségi médiában - újra valami közösben sántikáltok.
Kőteleki Richárd: 2007-ben elköltöztem Finnországba. Akkor még távolból alkottunk egy két dolgot, de ez se volt így az igazi. Azt pedig megerősítem, hogy igen, újra lesz közös project, de ez már nem a The Quasar, és ez így is van jól!

EGE blog: Volt egy időszak, amikor zeneileg inaktív voltál. Ez egyfajta eltávolodásnak tekinthető a zenészek felfokozott életvitelétől?
Kőteleki Richárd: Édesapám a nagy világjárása során végül Finnországban telepedett le. Ő már nem élt, amikor kiköltöztünk a párommal és a tesómmal, de az ottani családjával nagyon jóban voltunk mindig, van 4 finn féltesóm is. Abban a életkorban voltam, hogy vagy most próbálok meg valami teljesen mást, vagy soha. Azért a zenétől nem távolodtam el, sőt Dávid tesómmal alapítottunk egy zenekart. Ő gitározik és megható volt találkozzak apám gitárjával, kábeleivel és később egy színpadon lenni velük. Volt egy énekesünk is Jari és az egész jelenséget a cyberpunk írja le leginkább. Boga néven éveken át zenéltünk, kisebb-nagyobb pubokban, nyáron parkokban. Nagyon vegyes zenei repertoárunk volt és talán ezt a zenekart éreztem mindig a legnagyobb kiugrási lehetőségnek a világ színpadaira. Ám 6-7 év elteltével kicsit belefásultunk, és nem jött semmiféle kiugrás. Nem fedezett fel semmilyen menedzsment, vagy kiadó minket. Egyikünk sem volt az a nyomulós fajta, aki házalt volna ezzel a projekttel. Nagyon jó volt velük. Néha keményen zúztunk, néha lírikusak voltunk, néha pop és néha még vicc dalok is belefértek. Igazi ereszd el a hajam zenekar volt.

EGE blog: A Discogs szerint 2009 után 2017-ben jelent meg először új anyagod, ekkor már Ricardo Piedra-ként. Mi hozott vissza a zenei körforgásba? Az új alteregódnál szempont volt, hogy kapcsolódjon korábbi munkásságodhoz (progressive house) hangzásvilághoz csak az aktuális zenei trendekhez illeszkedve?
Kőteleki Richárd: A Ricardo Piedra az első projekt, amiben egyedül vagyok, én magam. Finnországi életem alatt alakult át a progressive house EDM-é, ami már nem tetszett és úgy éreztem kihalóban van az a fajta prog house, amit én szeretek. Aztán a Beatport átsorolta az EDM-et main room-ba és a progressive house ismét felfedte magát előttem. Úgy néz ki, hogy bár nem nagy szelet az elektronikus zene tortájából, de állandó. A Piedra nyilván azért olyan amilyen, mert ezt szeretem. Van egy másik szoló projektem is a Richard Stonefield. Ez a psy chill iránti rajongásomból alakult ki. Ez még az a műfaj, ahol bár meg vannak a keretek, de azok szélesek és igazán színes zeneileg és hangszerelésileg. 

EGE blog: Idő közben 2017-ben csatlakoztál a Artica Sound bandához, ahol egy másik zenei oldaladról ismerhet meg a közönség. Emellett szinte hetente jelentek meg munkáid Ricardo Piedra-ként. Hogyan tudtad a koncerteket összeegyeztetni a stúdió munkával?
Kőteleki Richárd: Az Artica Sound megkeresésének nagyon örültem, mert hiányzott a rockosabb vonal az életemből, amit Finnországban annyira élveztem. Igaz az Artica Sound egy sokkal elegánsabb banda, nincs földön fetrengés a színpadon és én is kevésbé vagyok jelen alkotói szinten, de ha egyszer csinálsz egy élő koncertet gitárral, énekessel, dobossal az onnantól örök függőség. Ez persze próbákkal jár és sok időt visz el, de mindig ezeket az élményeket kerestem a zenében. Idő közben az Artica most pihenőpályán van, a Covid megtörte a lendületünket és mindannyiunknak vannak más elfoglaltságai. 

EGE blog: Dynamic Illusion-nel közösen alapítottátok meg a Star Dive Records kiadót. Mennyire fontos, hogy egy producernek saját kiadója legyen a mai világban? Milyen művészi koncepciót tűztetek ki a zászlótokra?
Kőteleki Richárd: Daninak már volt egy kiadója a Deep Dive. Azt hiszem én kezdtem érdeklődni, hogy hogy megy ez, mert úgy éreztem van annyi kontaktom a szcénából, hogy valahogy hasznosítani kéne.
Az a koncepció, hogy olyan EP-ket jelentessünk meg, amiket mi is be tudunk illeszteni a szettjeinkbe, tehát tetszenek és teret adjunk feltörekvő producereknek.
Az is hozzá tartozik, hogy annyira kevés az anyagi visszacsatolás mióta nincs igazi hanghordozó-eladás, hogy személy szerint sok kicsi sokra megy alapon, legalább minimális bevételt szeretnék produkálni, hiszen sok munka van a projektekben és a folyamatos jelenlétben.

EGE blog: A Danival közös munka közös zenélést is jelent, ugyebár Flow Company-ként liquid d'n'b-t is játszotok. Mennyire vevő a közönség ma a drum 'n bass ezen intelligens válfajára, amikor a többség az amúgy is feszített heti taposómalom után inkább egy zúzdára, táncolással adná ki magából a feszültséget?
Kőteleki Richárd: Azt vettem észre, hogy a liquid d’n’b is színes. A chill-es, jazz-es zenéktől egész a popos és zúzós darabokig van minden. Egy szépen felépített szettben egész nagy távlatok közt lehet utaztatni a közönséget. Vannak fesztiválok, ahol nagyon sok ember pörög. Igaz ez a zúzósabb része. Nem szeretnénk megállni Danival a DJ szettnél. Egy olyan projekt a cél, amit színpadra viszünk majd zenészekkel! Hagyjuk sodródni és nem erőltetjük. Élvezzük! 

EGE blog: Zárszóként engedj meg egy szintén klasszikus kérdést - milyen számokból állna össze az all time top 10-es listád?
Kőteleki Richárd: Ez a legnehezebb. Változik. Mikor mit raknék be ide. Más az is, hogy mit tartok a legjobbnak, legértékesebbnek és mi az, amit a leggyakrabban hallgatok. De ebből most ez sült ki:
1. Vangelis – Eternity
2. Mike Oldfield – Supernova
3. Tony Anderson – Like a Child
4. Fred V – Apeldoorn Jamming
5. Scooter – Rhapsody In E
6. Jam & Spoon – Odyssey To Anyoona
7. KLF – Last Train To Trancentral
8. Guru Josh – Infinity
9. Freddie Mercury – Love Kills (Extended Mix)
10. Erasure – Drama

és egy kis hanganyag az interjú olvasásához csak Ricsihez köthető darabokkal...

Isten veled Commander Tom!

Június 12-én a Muzikxpress-es Twan posztjából értesültem róla, hogy Tom Weyer, mindenki Commander Tom-ja elhunyt. Bár az okokról nem osztottak meg információt, annyit Tom korábbi - 8 évvel ezelőtti - Facebook bejegyzéseiből meg lehet tudni, hogy tumor volt az agyában, emiatt többször is műtötték, mert kiújult.
Tom Weyer 1963-ban született a baden-würtembergi Kehl-ben, ami pont a német-francia határon található. Weyer a '80-as években kezdte lemezlovasi karrierjét, első rezidenciáján az ötigheimi Trianon diszkóban kapta későbbi művésznevét. A hely tulajdonosa gyakran mondogatta, hogy "ő lesz a parancsnok a diszkó fedélzetén", innen a Commander előtag a polgári Tom-hoz toldva. Ezt követően felbukkant a Drops SuperDisco, a Radio Drops és a germersheimi Rheinpark rezidenseként is a DJ pultban. Ekkoriban, mint a többség hip-hop-ot, rap-et és, funky-t játszott, ám remek mixelési képességei miatt hamarosan a stílus egyik legnépszerűbb DJ-jévé avanzsált hazájában.
A producerkedés szele is hamar megcsapta, viszont ekkor még nem volt tevékeny részese a zeneszerzési procedúrának. Első két kislemeze, az általa játszott zenei vonalhoz passzolva a dallamosabb alapokon nyugvó rap-et hozta hangzásában. Az 1987-es 'And The Rap Goes On'-ja a The Whispers 'And The Beat Goes On' 1979-es alapját nyúlja és Tom erre rappel rá Dj Sven & MC Miker G 1986-os 'Holiday Rap'-jében már használt flow-val. Két évvel később 1989-ben jött a 'Last Night Rap', ami pedig az Indeep 1982-es 'Last Night A DJ Saved My Life'-ját formálja át.
A '90-es években aztán jött a megtérés, hiszen a frankfurti Dorian Gray-ben hallotta játszani Dj Dag-ot és Sven Vath-et és érdeklődése az ekkoriban szárba szökkenő techno mozgalom felé terelődött. A producerkedésről sem tett le, Raymund Beyer aka Ray Boyé segítségével 1995-ben készítette el első igazán nagy dobását saját név alatt, mégpedig az 'Are Am Eye' című hard trance bombát. A korai single-ök sorát ('Eye C Red', 'Eye B M', 'The Vulcan', 'Kiss Myself') 1997-ben az 'Eyes' című szerzői albumával foglalta keretbe.
Kicsit korábbra visszanyúlva 1993 júliusában alakult Noom Records A&R managere lett, ami a korszak egyik legmeghatározóbb acid trance / hard trance / techno labelévé nőtte ki magát és gyakorlatilag egybeforrt a Commander Tom névvel.
Különböző álneveken is alkotott, így a Chef New Yorker, a Nexus 6, a Phan-Tom, a Tom De Luxe és a Toronto moniker is hozzá köthető.
Emellett tagja volt a Der Tanz Command, a The Freaquez, a König Deluxe és a Mandala formációknak is. DJ-ként is aktív volt, hiszen olyan jelentős rendezvényeken lépett fel, mint az Energy (1992-1996 között), a Tribal Gathering és a berlini Love Parade, valamint járta a világ klubjait is. Egyedi DJ szettjeinek hangulatvilágát volt hivatott átadni az 'In The Mix' sorozat, amiből 1996 és 1999 között négy rész is készült. Mesteri keveréke annak, amit Commander Tom képviselt, néha zakatoló, vegytiszta ipari techno, néha hard trance némi acid-del nyakon öntve. Abszolút hiteles kordokumentumok, amiket minden a korszak után érdeklődőnek kiemelten ajánlok meghallgatásra.
Persze változtak az idők. Az elektronikus tánczene első évtizede bőven teret adott a határok nélküli zenei tombolásra, úgy az új évezreddel a fejlődő technikával és a megmerevedő stílusi határok kialakulásával Commander Tom-nak is fel kellett vennie a versenyt. Az útkeresés a 2004-es 'Attention'-ben csúcsosodott ki, ami révén a vágyott mainstream áttörés is eljött, a Ministry of Sound-dal szerződött le. Az 'Attention' nem volt egy rossz darab, sokkal szelídebb húrokat pengetett, mint, amit tőle megszoktunk.
Tom egy elég privát személy volt, nem is igazán lehet róla sok mindent megtudni, hiába túrja fel az ember az internet világát. Néhány vele kapcsolatos sztorit el lehet csípni innen-onnan, pl. Baby Doc Facebook-os visszaemlékezős posztjából. Isten veled Parancsnok, nyugodj békében!

Egy hevenyészett Commander Tom diszkográfiát készítettünk Spotify playlist formájában ismertebb munkáiból:

Stílusmustra Vol. 2.: Space Disco

A Stílusmustra rovat második cikkében a szintén kérész életű, de annál nagyobb hatású irányzattal a space disco-val foglalkozunk.
Az ún. space-disco az 1970-es évek eurodisco zenéjének egyik variációja volt, ami 1977 és 1979 között élte fénykorát. A stílus eredetét a tudományos-fantasztikum témaköréhez kötik (világűr, robotok, jövő), a számok címében, a borítóterveken, szövegekben a sci-fi erősen jelen volt. A futurisztikus hangzást légies szinti játékkal, űrbéli effektekkel valamint arpeggiator-futamokkal érték el.
Népszerűségében nagy szerepet játszott a Csillagok háborúja című 1977-es film világsikere: szociológusok szerint a diszkózene a jelen problémái elől való menekülés egyik formájának tekinthető, a space-disco pedig a jelen helyett a jövő felé irányította a figyelmet.
Persze e zenei irányzattól eleve nem volt elvárható a különösebben magvas szöveg: a space-disco számos felvételének szövege a hagyományos diszkó slágerek szövegeinek csacskaságait helyezte át „űrmiliő”-be.
Természetesen a space-disco-n belül is születtek instrumentális, illetve vokális felvételek. Az amerikai Meco például a klasszikus Star Wars-trilógia mindhárom részének John Williams által komponált zenéjét diszkósította, de a sci-fi műfaj más klasszikusainak ('Superman', 'Star Trek', 'Harmadik típusú találkozások') zenéjét is feldolgozták, nem is szólva egyéb filmzenékről (pl. 'Óz, a csodák csodája').
A francia Space repertoárján instrumentális és vokális darabok egyaránt szerepeltek, a legismertebb a ’Magic Fly’. Számos előadó van, aki csupán alkalmilag hódolt a space-disco divatjának: például a francia Sheila & B. Devotion (’Spacer’), az angol Sarah Brightman (’I Lost My Heart To A Starship Trooper’; ’Love In A UFO’), a német Boney M. (’Nightflight To Venus’) vagy az akkoriban az NSZK-ban dolgozó angol Dee D. Jackson, aki első nagylemezét (’Cosmic Curves’) teljes egészében a space-disco jegyében készítette. A francia szintetizátor-mágus, Cerrone egyes felvételeit ugyancsak a space-disco-hoz sorolják, nem beszélve az egyslágeres előadók tevékenységéről. 
Még a magyar Szűcs Judith is beállt a space-disco képviselői közé az ’Űrdiszkó’ című sláger erejéig. Az irányzat egyik legnépszerűbb sztárja azonban az osztrák Ganymed volt.
A diszkókban ekkor használtak először lézerfényt illetve további fényeffekteket. A futurista hatás az előadók kinézetét is meghatározta: a glam rockból kölcsönözött extravagáns elemeket ötvözték a számos korabeli space-sorozatból látott űrviselettel.
A space-disco sound egyébként sokat merített az underground diszkóból, a korai Detroit technoból és Italo disco-ból. Nagyon népszerű volt Franciaországban és Németország egyes részein. Németországi elterjedésében nagy szerepe volt a 'Musikladen' nevű zenés showműsornak, amit az NDR sugárzott. A ZDF 'Disco'-ja is hasonlóan space-disco előadókat látott vendégül. A stílus Németországból továbbterjedt Olaszországba, Görögországba, hatott az Italo disco szcénára. Dee D. Jackson révén a stílus Latin Amerikába is eljutott (Brazília, Argentína).
A space-disco olyan további stílusokra volt hatással, mint a P-Funk (Chic), a canadian disco (Trans X, Lime), italo disco (Koto, Laserdance), vagy éppen a '90-es évek közepén beleerősítő french house (Daft Punk, Cassius, Etienne De Crecy).

Néhány meghatározó space disco szám:

Boney M 'Nightfly to Venus'
Az eurodisco hangzás meghatározó bandájának harmadik albumának címadó dala a 'Nightfly to Venus'. Frank Farian bevállalt egy kis space-disco kalandozást (noha a 10 számos LP-n olyan dalokat találunk, mint a 'Brown Girl In The Ring’ és a 'Rivers Of Babylon'). Természetesen kilövés előtti visszaszámlálással kezdünk, máshogy ugyanis nem juthatnák el a távoli Vénuszra.
Egy kis törzsi dobolás, majd egy kis női hangon történő ’Nightflight To Venus’ skandálás. A gitározás is beindul, majd egy torzított robothang halandzsázik valamint, az utazáshoz társul egy orgona és egy légies szinti is. Kellemes, mérsékelten slágeres.

Sheila & B. Devotion 'Spacer'
Ebben a számban erősen benne van az amerikai diszkó bandának, a Chic-nek a keze. Amikor felcsendül az elő taktus, egyből belénk hasít a felismerés: te ez nem az Alcazar ’Crying At The Discoteque’-je, csak más vokállal? De de, csak ez előbb volt cirka húsz évvel. Az alap szépen kidolgozott, a funky hangulat fokozására még egy kis gitárszólót is bedobnak (kb. ennyiben, na meg a szövegében tér el az említett Alcazar változat). Klasszikus.

Cerrone 'Supernature'
A francia szintetizátormágus epikus, 18 és fél perces alkotása a ’Supernature’, olyan mintha egy Giorgio Moroder számot hallgatnánk végtelenítve. A basszus és a szintihangok nagyon hasonlítanak, viszont azt kell mondjam a vokál itt erősebb, mint a bajszos olasz számai esetén. Folyamatosan épül a track, abszolút nincs megállás. 13 perctől átvált chill out-ba, ahonnan gyakorlatilag gravitációmentesen lebegünk a záró taktusig.

Droids 'The Force'
Igazi oldskool elektrós beütésű baseline-nal startolunk, majd egy csellószerű hang nyomatja a fődallamot. Középtájban feltörünk valamilyen űrhajót, legalábbis erre utalnak a sípoló, csipogó hangok. Rafkós szerzemény, hiszen ott feszül benne végig az energia, vigyázni kell vele, jó kis darab ez is.

Meco 'Star Wars: Title Theme'
Már régen is léteztek pihent agyú producerek, akik más tollaival ékeskedve tettek népszerűségre szert. Ilyen Meco is, aki gyakorlatilag a 'Csillagok háborújának' fő tételeit átdiszkósította. Kíváncsi vagyok rá, hogy a jó öreg John Williams mit szólt a boogie-woogie-hoz? Egyébként a zeneszerző iránti tisztelet érződik a szám megszólalásán (ellentétben a mai feldolgozások esetén), hiszen profin hangszerelték a cuccot, ami a Star Wars taktusok nélkül önmagában is fergeteges diszkó szörnyeteg lenne.

Automat 'Droid'
Olyan sejtelmes hangokkal indulunk, mint anno a Kraftwerk féle ’Radioactivity’ (legalábbis ami a ’Minimum Maximum’ című dupla live válogatás cd-n található), aztán bejön egy szinti téma, ami abszolút felpörgeti a hallgatót. Ha jobban a dal mögé nézek nem kimondottan az a funky alapú diszkó track, de ettől még le lehet izzadni tőle táncoláskor. Egy kicsit elvont, de azért még hallgatható.

Space 'Magic Fly'
Ez is tipikusan egy olyan szám, amit senkinek sem kell bemutatni, hiszen az ezredforduló környékén újra ez folyt a csapból Andry Nalin jóvoltából. Bugyborékolásra emlékeztető hangszínnel érkezik a dallam, valamint az aláfestő szintik is szépen dolgoznak, igazi szállós hangulatot teremtenek: súlytalanok vagyunk, lebegünk, időnként beverjük a fejünket egy-egy bárányfelhőbe, de ez szerencsére túlélhető.

Dee D. Jackson 'Automatic Lover'
Az angol származású, de egy időre Németországban tanyát verő Dee D. Jackson Giorgio Moroder-rel közösen jegyzet száma valódi telitalálat, amit ma az igényes pop kategóriába sorolhatunk. Egy idegesítő dolgot azért felfedeztem: nem kéne ez a folytonos 'I'm Your Automatic Lover' férfimormogás. A darabot Michael Cretu is remixelte (az Enigma szíve és lelke), ám ez a verzió nem volt túl sikeres, mert a vokált minimálra kurtította, míg az 'Automatic Lover' rigmus túlburjánzott benne.

Giorgio Moroder 'The Chase'
Eme örökzöldet Moroder 1978-ban Alan Parker ’Éjféli expressz’ című felkavaró drámájának kísérőzenéjeként komponálta. Munkájáért többek között Oscar- és Golden Globe-díjat vehetett át. A film a török igazságszolgáltatást bírálta egy kábítószer-csempészésért elítélt amerikai fiatalember megtörtént esetén keresztül. A zene a film nélkül is megállja a helyét, különleges megszólalása és dallamvitele miatt számos producer készített belőle saját változatot.

Giorgio Moroder 'From Here To Eternity'
Igazi kétarcú szerzemény. Az 1977-es 'From Here To Eternity' monoton basszusával valódi klubhimnusz hatását kelti, ám a váltáskor könnyed pop cuccá szelídül. Én ezt a részt egyszerűen mellőztem volna, no de másképp gondolkoztak akkoriban, meg másra is gerjedtek (nem úgy, mint a mai teljesen automatizált világban). Felejthetetlen, kihagyhatatlan klasszikus minden szempontból.

Ganymed 'We Like You (The Way You Like Us)'
Hogy az osztákok se szürke egerek zeneileg arra ékes bizonyíték a Ganymed nevű banda, amely a space-disco éra egyik legelismertebb csapata volt. Később csak Falco tudta hazájukban túlszárnyalni a népszerűségüket (csak érdekességképpen Falco is basszusgitározott egy rövid ideig a bandában). Itt is valami géphanggal startolunk, majd iszonyat húzós funky cuccot kapunk az arcunkba, a szintik is ügyesen dolgoznak, a női és férfi vokál váltogatása sem egy rossz húzás. Abszolút nemzetközi szintű produkció.

Forrás: Deep Zone Musix 2012. december 15.

A hónap videói - 2022. május

Érkeznek májusi kedvenc videóink: a Wintergatan tagja szépen eljátszadozik a fémgolyókkal és közben zenél is vele. A hónap track-je a Young American Primitive 1993-as 'Sunrise'-za ma is döbbenetesen jól szól, meghallgathatjuk Nick Bracegirdle sztoriját arról, hogy mi inspirálta a 'Saltwater' elkészítésekor, valamint Mousse T. enged betekintést studiójába.

A hónap videója: Wintergatan - Marble Machine
Nemcsak a mérnökök csettintenek majd elégedetten az alábbi videóra. 
A svéd Wintergatan quartett tagja Martin Molin mit sem törődött azzal a ténnyel, hogy a mai zenei felszerelések egyre kisebb méretűek a könnyebb hordozhatóság miatt az ő marble machine-ja millió apró alkatrészével, robosztusnak ható favázával egy igazán szemrevaló kütyü. A 2000 darab fémgolyót forgató gép nemcsak működésében nyűgöz le, zenét is lehet vele csiholni!
A videó 2016-ban készült és 209 millió megtekintésnél jár azóta, nem semmi!

A hónap zenéje: Young American Primitive - Sunrise
Kicsit visszatekerjük az idő kerekét egészen 1993-ig, amikor is az amerikai Greg Scanavino elkészítette első LP-jét 'Young American Primitive' címmel ötvözve a korai trance, ambient és breaks elemeit.
A lemez egyik legkomolyabb darabja a 'Sunrise' lett, tipikusan hozza a kora 90-es évek eklektikáját, egy track-en belül több hatás is vegyül, de leginkább a trance kategóriába tudnám tenni (belassult tempó ide vagy oda). Nem csodálom, hogy Sasha és John Digweed is olyan sokszor játszotta YAP lemezeit.

A hónap videója: The Story of Chicane 'Saltwater'
Nem titok, hogy Clannad 'Harry's Game' volt a fő inspirációja. Az első verziót elküldte a Brennan családnak, mire Maire 'Moya' Brennan jelezte, hogy mit szólna, ha felénekelné neki a vokál részt. Voltak olyan harmóniák, amik 6-7 éneksávból álltak össze, ez a lemez keverésekor okozott némi fejtörést Nick-nek, hiszen csak egy analóg keverő olt külön a vokál részeknek. Két-három ember a megadott script alapján dolgozott rajta, hogy megfelelően szóljon, végül 4-5 hónap kellett mire teljesen elkészült a 'Saltwater' jelenlegi verziója keverésestől mindenestől.

A hónap tech momentuma: Producer Masterclass Mousse T - Quincy Jones Remix
Mindig is imádtam azokat a producereket, akik "értették is', amit studióban csinálnak, azaz zenei előképzettséggel bírnak. Ilyen Mustafa Gündogdu aka Mousse T. is, akit a többség hangzásilag egyetlen trackjével a 'Horny'-val azonosít tévesen, mert zeneileg sokkal több van benne. Egy igazi géniusz, ezt az alábbi videóban is bizonyítja, melyben a legendás Quincy Jones 'Stomp'-jára (eredetiben The Brothers Johnson track) készített verzióiról mesél részletesebben.