Az ún. space-disco az 1970-es évek eurodisco zenéjének egyik variációja volt, ami 1977 és 1979 között élte fénykorát. A stílus eredetét a tudományos-fantasztikum témaköréhez kötik (világűr, robotok, jövő), a számok címében, a borítóterveken, szövegekben a sci-fi erősen jelen volt. A futurisztikus hangzást légies szinti játékkal, űrbéli effektekkel valamint arpeggiator-futamokkal érték el.
Népszerűségében nagy szerepet játszott a Csillagok háborúja című 1977-es film világsikere: szociológusok szerint a diszkózene a jelen problémái elől való menekülés egyik formájának tekinthető, a space-disco pedig a jelen helyett a jövő felé irányította a figyelmet.
Persze e zenei irányzattól eleve nem volt elvárható a különösebben magvas szöveg: a space-disco számos felvételének szövege a hagyományos diszkó slágerek szövegeinek csacskaságait helyezte át „űrmiliő”-be.
Természetesen a space-disco-n belül is születtek instrumentális, illetve vokális felvételek. Az amerikai Meco például a klasszikus Star Wars-trilógia mindhárom részének John Williams által komponált zenéjét diszkósította, de a sci-fi műfaj más klasszikusainak ('Superman', 'Star Trek', 'Harmadik típusú találkozások') zenéjét is feldolgozták, nem is szólva egyéb filmzenékről (pl. 'Óz, a csodák csodája').
A francia Space repertoárján instrumentális és vokális darabok egyaránt szerepeltek, a legismertebb a ’Magic Fly’. Számos előadó van, aki csupán alkalmilag hódolt a space-disco divatjának: például a francia Sheila & B. Devotion (’Spacer’), az angol Sarah Brightman (’I Lost My Heart To A Starship Trooper’; ’Love In A UFO’), a német Boney M. (’Nightflight To Venus’) vagy az akkoriban az NSZK-ban dolgozó angol Dee D. Jackson, aki első nagylemezét (’Cosmic Curves’) teljes egészében a space-disco jegyében készítette. A francia szintetizátor-mágus, Cerrone egyes felvételeit ugyancsak a space-disco-hoz sorolják, nem beszélve az egyslágeres előadók tevékenységéről.
Még a magyar Szűcs Judith is beállt a space-disco képviselői közé az ’Űrdiszkó’ című sláger erejéig. Az irányzat egyik legnépszerűbb sztárja azonban az osztrák Ganymed volt.
A diszkókban ekkor használtak először lézerfényt illetve további fényeffekteket. A futurista hatás az előadók kinézetét is meghatározta: a glam rockból kölcsönözött extravagáns elemeket ötvözték a számos korabeli space-sorozatból látott űrviselettel.
A space-disco sound egyébként sokat merített az underground diszkóból, a korai Detroit technoból és Italo disco-ból. Nagyon népszerű volt Franciaországban és Németország egyes részein. Németországi elterjedésében nagy szerepe volt a 'Musikladen' nevű zenés showműsornak, amit az NDR sugárzott. A ZDF 'Disco'-ja is hasonlóan space-disco előadókat látott vendégül. A stílus Németországból továbbterjedt Olaszországba, Görögországba, hatott az Italo disco szcénára. Dee D. Jackson révén a stílus Latin Amerikába is eljutott (Brazília, Argentína).
A space-disco olyan további stílusokra volt hatással, mint a P-Funk (Chic), a canadian disco (Trans X, Lime), italo disco (Koto, Laserdance), vagy éppen a '90-es évek közepén beleerősítő french house (Daft Punk, Cassius, Etienne De Crecy).
Néhány meghatározó space disco szám:
Boney M 'Nightfly to Venus'
Az eurodisco hangzás meghatározó bandájának harmadik albumának címadó dala a 'Nightfly to Venus'. Frank Farian bevállalt egy kis space-disco kalandozást (noha a 10 számos LP-n olyan dalokat találunk, mint a 'Brown Girl In The Ring’ és a 'Rivers Of Babylon'). Természetesen kilövés előtti visszaszámlálással kezdünk, máshogy ugyanis nem juthatnák el a távoli Vénuszra.
Egy kis törzsi dobolás, majd egy kis női hangon történő ’Nightflight To Venus’ skandálás. A gitározás is beindul, majd egy torzított robothang halandzsázik valamint, az utazáshoz társul egy orgona és egy légies szinti is. Kellemes, mérsékelten slágeres.
Sheila & B. Devotion 'Spacer'
Ebben a számban erősen benne van az amerikai diszkó bandának, a Chic-nek a keze. Amikor felcsendül az elő taktus, egyből belénk hasít a felismerés: te ez nem az Alcazar ’Crying At The Discoteque’-je, csak más vokállal? De de, csak ez előbb volt cirka húsz évvel. Az alap szépen kidolgozott, a funky hangulat fokozására még egy kis gitárszólót is bedobnak (kb. ennyiben, na meg a szövegében tér el az említett Alcazar változat). Klasszikus.
Cerrone 'Supernature'
A francia szintetizátormágus epikus, 18 és fél perces alkotása a ’Supernature’, olyan mintha egy Giorgio Moroder számot hallgatnánk végtelenítve. A basszus és a szintihangok nagyon hasonlítanak, viszont azt kell mondjam a vokál itt erősebb, mint a bajszos olasz számai esetén. Folyamatosan épül a track, abszolút nincs megállás. 13 perctől átvált chill out-ba, ahonnan gyakorlatilag gravitációmentesen lebegünk a záró taktusig.
Droids 'The Force'
Igazi oldskool elektrós beütésű baseline-nal startolunk, majd egy csellószerű hang nyomatja a fődallamot. Középtájban feltörünk valamilyen űrhajót, legalábbis erre utalnak a sípoló, csipogó hangok. Rafkós szerzemény, hiszen ott feszül benne végig az energia, vigyázni kell vele, jó kis darab ez is.
Meco 'Star Wars: Title Theme'
Már régen is léteztek pihent agyú producerek, akik más tollaival ékeskedve tettek népszerűségre szert. Ilyen Meco is, aki gyakorlatilag a 'Csillagok háborújának' fő tételeit átdiszkósította. Kíváncsi vagyok rá, hogy a jó öreg John Williams mit szólt a boogie-woogie-hoz? Egyébként a zeneszerző iránti tisztelet érződik a szám megszólalásán (ellentétben a mai feldolgozások esetén), hiszen profin hangszerelték a cuccot, ami a Star Wars taktusok nélkül önmagában is fergeteges diszkó szörnyeteg lenne.
Automat 'Droid'
Olyan sejtelmes hangokkal indulunk, mint anno a Kraftwerk féle ’Radioactivity’ (legalábbis ami a ’Minimum Maximum’ című dupla live válogatás cd-n található), aztán bejön egy szinti téma, ami abszolút felpörgeti a hallgatót. Ha jobban a dal mögé nézek nem kimondottan az a funky alapú diszkó track, de ettől még le lehet izzadni tőle táncoláskor. Egy kicsit elvont, de azért még hallgatható.
Space 'Magic Fly'
Ez is tipikusan egy olyan szám, amit senkinek sem kell bemutatni, hiszen az ezredforduló környékén újra ez folyt a csapból Andry Nalin jóvoltából. Bugyborékolásra emlékeztető hangszínnel érkezik a dallam, valamint az aláfestő szintik is szépen dolgoznak, igazi szállós hangulatot teremtenek: súlytalanok vagyunk, lebegünk, időnként beverjük a fejünket egy-egy bárányfelhőbe, de ez szerencsére túlélhető.
Dee D. Jackson 'Automatic Lover'
Az angol származású, de egy időre Németországban tanyát verő Dee D. Jackson Giorgio Moroder-rel közösen jegyzet száma valódi telitalálat, amit ma az igényes pop kategóriába sorolhatunk. Egy idegesítő dolgot azért felfedeztem: nem kéne ez a folytonos 'I'm Your Automatic Lover' férfimormogás. A darabot Michael Cretu is remixelte (az Enigma szíve és lelke), ám ez a verzió nem volt túl sikeres, mert a vokált minimálra kurtította, míg az 'Automatic Lover' rigmus túlburjánzott benne.
Giorgio Moroder 'The Chase'
Eme örökzöldet Moroder 1978-ban Alan Parker ’Éjféli expressz’ című felkavaró drámájának kísérőzenéjeként komponálta. Munkájáért többek között Oscar- és Golden Globe-díjat vehetett át. A film a török igazságszolgáltatást bírálta egy kábítószer-csempészésért elítélt amerikai fiatalember megtörtént esetén keresztül. A zene a film nélkül is megállja a helyét, különleges megszólalása és dallamvitele miatt számos producer készített belőle saját változatot.
Giorgio Moroder 'From Here To Eternity'
Igazi kétarcú szerzemény. Az 1977-es 'From Here To Eternity' monoton basszusával valódi klubhimnusz hatását kelti, ám a váltáskor könnyed pop cuccá szelídül. Én ezt a részt egyszerűen mellőztem volna, no de másképp gondolkoztak akkoriban, meg másra is gerjedtek (nem úgy, mint a mai teljesen automatizált világban). Felejthetetlen, kihagyhatatlan klasszikus minden szempontból.
Ganymed 'We Like You (The Way You Like Us)'
Hogy az osztákok se szürke egerek zeneileg arra ékes bizonyíték a Ganymed nevű banda, amely a space-disco éra egyik legelismertebb csapata volt. Később csak Falco tudta hazájukban túlszárnyalni a népszerűségüket (csak érdekességképpen Falco is basszusgitározott egy rövid ideig a bandában). Itt is valami géphanggal startolunk, majd iszonyat húzós funky cuccot kapunk az arcunkba, a szintik is ügyesen dolgoznak, a női és férfi vokál váltogatása sem egy rossz húzás. Abszolút nemzetközi szintű produkció.
Forrás: Deep Zone Musix 2012. december 15.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése