 |
EGE blog: Kezdjük egy bemelegítő, mondhatni standard kérdéssel: hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Mik az első zenével kapcsolatos élményeid? Milyen lemezek - feltételezem a szülői gyűjtemény - formálták a korai ízlésedet? Mikor érezted úgy, hogy te is a zenével szeretnél foglalkozni?
Kőteleki Richárd: Édesapám zenész volt. Talán revü zenekarnak mondják azt, amikben ő játszott. Gitározott, basszusgitározott és hegedült. Olyan emlékeim vannak róla másfél-kétéves koromból, hogy épp a Fővárosi Nagycirkuszban játszott és felmehettem hozzá és a zenekarhoz. A színpadon minden hangszer csillogott: a dobok, a cintányér, a gitárok, a pozan (harsona) és a szaxofon is, ráadásul mindezt tükörgömb és különböző színes lámpák fénye világította meg. Teljesen elvarázsolt és azóta sem múlt el ennek az élménynek a hatása. Bár apa szinte sohasem volt otthon, mert a világot járta, a zenék otthon voltak. Ebből a korból leginkább az igazi klasszikus, nagy zenekaros, karmesteres disco zenék iránt maradt meg a rajongásom a mai napig. Egyébként úgy gondolom, hogy minden zene, amit hallunk, befolyásol minket így, vagy úgy. Formálja ízlésvilágunkat, alakítja lelkiségünk. Úgyhogy nagyon nem mindegy, hogy gyerekként mit kap az ember! Mindenképp meg kell említenem édesanyámat is, aki sokat hallgatott Vangelis-t, Mike Oldfield–ot, de Csajkovszkij is nagy kedvence volt. 10-12 évesen nagy Queen rajongó voltam. Ezután kapott el ismét a disco, annak is a modernebb vonala, és itt érkeztem meg a house, az acid house világába. A szomszéd lány akkori fiúja hozzáfért valami lemezbolt lemezeihez és százasával vette fel nekem kazettára az akkori EP-ket. Minden, ami 1988–89-ben megjelent az megvolt kazettán, az összes változattal együtt.
 |
Kőteleki Richárd: 1992-ben Sáray Gyuri barátommal kezdtünk el egy projektet. Klasszik techno volt. Eközben egy másik barátom elhagyott egy klubot fénytechnikusként és megkérdezte van-e kedvem ott helyette folytatni a melót. Ez a Club Acid volt a Gyömrői úton. Később a Bangkok Hilton nevű szórakozóhelyen is én váltottam őt a fénypultban. Szó szerint karnyújtásnyira voltam a DJ pulttól már az ősidőkben is. A zenélés ekkor is cél volt, de a technika rohamosan fejlődött és anyagilag nem tudtuk lekövetni. Nem tudtunk már olyan hangzást produkálni, ami 1994-ben modernnek számított. Aztán jött Kecel, ahol szintén fénytechnikusként ténykedtem. Akkoriban nem lehettem volna közelebb a tűzhöz, nemzetközi kedvenceimhez kerültem szó szerint egy karnyújtásnyira a pultban. Ott ismertettek össze Warez!-zal is. Mondták, hogy ő egy nagy mágus és amiket csinálok az tetszene neki. Ráadásul neki a technikai háttére is megvan hozzá. És valóban így lett. 1996-tól kezdtem Warez!-hez járogatni, a studióba. Nagyon hálás vagyok neki, amiért nyitott volt. Eleinte csak ötletelgettünk, abból az időből is van egy csomó demo, ami akkor a klubokban már megállta volna a helyét, de még mindig nem volt a piac felkészülve Magyarországon a klubzenére, ami akkor már több stílusra szétszakadt. Volt a techno, volt a house, a trance. Egy-egy dj szettben sokszor teljesen vegyesen volt mindenből. A Dj-k mixeit kazettán félhivatalos megjelenések formájában már be lehetett szerezni, de nagy kiadó még nem állt mögöttük.
A nagy ötletelgetésben pedig becsúszott egy-két demo, köztük a ’Dombok Felett’, amire a környezetünk úgy reagált, hogy érdemesnek tartottuk nagyon komolyra fordítani a történetünket. Ekkor találtuk meg Dórit, aki pont passzolt az elképzeléseinkbe és vele megszületett a ’Dombok Felett’ énekes verziója. Mindig azt mondom, hogy jókor voltunk jó helyen. Ez az egyik amiért később olyan sikeres lehetett, amilyen lett. Ekkor már a nagy kiadók is nyitottabbak voltak az elektronikus klubzenék irányába és a dj-mixekből is egyre több került a piacra, ekkor már CD-n. Sok DJ-t ismertem a klubokból, ezért ők hallották, tudták, hogy készülünk valamivel. Jutasi Tamás volt az Heinz Valentin barátjával, akik először kezdtek el szervezni körénk dolgokat, az első live act fellépésünket és még egy testpressing bakelitig is eljutottunk, amin a ’Dombok Felett’ eredeti 10 perces breakbeat változata volt. Talán össze-sen 8 db készült ebből, de ezek a legjobb helyre kerültek: Sasha, Lee Burridge, Anthony Pappa, akikre emlékszem, hogy biztosan megkapták. Akkoriban még a nyomtatott sajtó volt a mérvadó és az internet nem volt annyira kihasználva, mint manapság, A szakújságoknak nagyon nagy jelentősége volt. Így, hogy a DJ Mag-ben egy-egy jó nevű dj top 10-ében benne volt a ’Dombok Felett’ és felkerült egy hazai népszerű mix CD-re, Kühl ’Liquid Trance’-re, már felkeltette itthon a Warner/Magneoton figyelmét is. Évek teltek el az első instrumentális demók után, de a sztori további részét már ismeritek.
EGE blog: A Dombok Felett egy igazi sikersztori, úgymond egy átjáró, amin a nem elektronikus zenerajongók közösen, kéz a kézben átléphetnek a stílus fanatikusaival. Hogyan sikerült ilyen univerzális számot alkotni? Miben rejlik a szám igazi különlegessége?
Kőteleki Richárd: Mint említettem, nagyon fontosnak tartom a sikerben azt, hogy jókor voltunk jó helyen. Nagyon népszerűek voltak akkor a vokálos trance zenék és ekkor már minden naprakészen eljutott az országba. A Draft nagyon jókor tömött be egy „piaci rést”. Sok hasonlót hallgattunk, igazából volt recept, de az egyedi fűszerezés is jól sikerült. Több változat is készült belőle, a 4 perces verzió jó volt a rádióknak, TV-knek, élőben is más volt és persze létezett klub verzió is.
EGE blog: Technikai oldalról tudnál mesélni a dal keletkezéséről? Milyen felszerelésen készült, ki melyik alkotási folyamatért volt felelős, miként fogadták a hazai dj-k?
Kőteleki Richárd: Warez! studiójában jöttek mentek a cuccok. Ami az alkotás elején és a végén is megvolt az Warez! Kurzweil K2500-asa volt. Még a zeneszerkesztő programokat is váltogattuk. Cubase-szel kezdtünk neki az elején PC-vel, de Mac-en Pro Tools-on fejeztük be a keverést. Folyamatosan alakult a stúdió ezalatt. A végleges masztert pedig a Magneoton Aquarium studiójában kapta meg az albummal együtt. A folyamatokban Warez!-nek volt a legnagyobb része. Mind zeneileg, mind technikailag egy zseni. Mindent tőle tanultam. Persze egymás nélkül ez a project nem tudott volna létre jönni. Shootie-nak és nekem is sok ötlete és munkája van benne. Akkoriban szinte együtt laktunk. Hajnalig tartó zenélések, kísérletezgetések után ott aludtunk a studióban, másnap meg folytattuk tovább.
 |
Kőteleki Richárd: Inkább azt mondanám, tudunk egymásról, ha nem is napi szinten. Más-más irányokba kanyarodott az életünk. Shootie valóban kilépett a zenekarból, még mielőtt az album megjelent volna. Őt beszippantotta a DJ pult. Warez! soha nem lépett ki a Draft-ból! Ezt tisztáznom kell! Én voltam, aki kilépett a zenekarból. Belekerültünk egy stagnáló állóvízbe, nem születtek újabb dalok. Sőt az albumról a ’Dombok Felett’ kislemez után csak 2004-ben jelent meg a második kislemez a ’2000 Év’. A menedzserünk és Dóri viszont velem akarták tovább folytatni.
EGE blog: Mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy a kiadó felől érkező nyomás volt, hogy poposabb - dal orientáltabb hangzást hoztatok a második Draft nagylemezen, a 2005-ös 'Átutazó'-n?
Kőteleki Richárd: Az nem volt már igazi Draft, sokat harcoltam a menedzsmenttel, mert nem is akartam Draft néven megcsinálni. Nyilván marketing szempontokból ragaszkodás volt a névhez és a szponzoroknak fel kellett mutatni egy új Draft albumot. Az ’Átutazó’ album nagyon rövid idő alatt, egy már akkor gyenge PC-n készült el, semmi köze sem volt már a studióban évekig tartó munkákhoz, ami kiemelte a Draft-ot. Bár ezt az albumot is jelölték a Viva Comet-díjra és készültek klipek, de ez már nem az volt, amitől a Draft Draft lett.
 |
Kőteleki Richárd: Chriss-szel nagyon régről ismertük egymást. Még a Draft előtt is tervben volt vele egy projekt. Ez akkor volt, amikor még nem volt meg a megfelelő technikám, se pénzem, hogy ebbe invesztáljak. Később 2003-ban azért már könnyebb volt a szoftverek elterjedése miatt és amikor megkeresett, hogy csináljunk közösen most már valamit, akkor nagyon örültem neki, hogy a Draft mellett tudok foglalkozni más projekttel is, ami sokkal inkább egy klubos világ, és pont ez az a vonal, amit szeretek. Nagyon hamar kiderült, hogy van rá igény is.
EGE blog: Miért ért véget a közös munkátok Chriss-szel? Ha jól láttam - a közösségi médiában - újra valami közösben sántikáltok.
Kőteleki Richárd: 2007-ben elköltöztem Finnországba. Akkor még távolból alkottunk egy két dolgot, de ez se volt így az igazi. Azt pedig megerősítem, hogy igen, újra lesz közös project, de ez már nem a The Quasar, és ez így is van jól!
EGE blog: Volt egy időszak, amikor zeneileg inaktív voltál. Ez egyfajta eltávolodásnak tekinthető a zenészek felfokozott életvitelétől?
Kőteleki Richárd: Édesapám a nagy világjárása során végül Finnországban telepedett le. Ő már nem élt, amikor kiköltöztünk a párommal és a tesómmal, de az ottani családjával nagyon jóban voltunk mindig, van 4 finn féltesóm is. Abban a életkorban voltam, hogy vagy most próbálok meg valami teljesen mást, vagy soha. Azért a zenétől nem távolodtam el, sőt Dávid tesómmal alapítottunk egy zenekart. Ő gitározik és megható volt találkozzak apám gitárjával, kábeleivel és később egy színpadon lenni velük. Volt egy énekesünk is Jari és az egész jelenséget a cyberpunk írja le leginkább. Boga néven éveken át zenéltünk, kisebb-nagyobb pubokban, nyáron parkokban. Nagyon vegyes zenei repertoárunk volt és talán ezt a zenekart éreztem mindig a legnagyobb kiugrási lehetőségnek a világ színpadaira. Ám 6-7 év elteltével kicsit belefásultunk, és nem jött semmiféle kiugrás. Nem fedezett fel semmilyen menedzsment, vagy kiadó minket. Egyikünk sem volt az a nyomulós fajta, aki házalt volna ezzel a projekttel. Nagyon jó volt velük. Néha keményen zúztunk, néha lírikusak voltunk, néha pop és néha még vicc dalok is belefértek. Igazi ereszd el a hajam zenekar volt.
 |
Kőteleki Richárd: A Ricardo Piedra az első projekt, amiben egyedül vagyok, én magam. Finnországi életem alatt alakult át a progressive house EDM-é, ami már nem tetszett és úgy éreztem kihalóban van az a fajta prog house, amit én szeretek. Aztán a Beatport átsorolta az EDM-et main room-ba és a progressive house ismét felfedte magát előttem. Úgy néz ki, hogy bár nem nagy szelet az elektronikus zene tortájából, de állandó. A Piedra nyilván azért olyan amilyen, mert ezt szeretem. Van egy másik szoló projektem is a Richard Stonefield. Ez a psy chill iránti rajongásomból alakult ki. Ez még az a műfaj, ahol bár meg vannak a keretek, de azok szélesek és igazán színes zeneileg és hangszerelésileg.
 |
Kőteleki Richárd: Az Artica Sound megkeresésének nagyon örültem, mert hiányzott a rockosabb vonal az életemből, amit Finnországban annyira élveztem. Igaz az Artica Sound egy sokkal elegánsabb banda, nincs földön fetrengés a színpadon és én is kevésbé vagyok jelen alkotói szinten, de ha egyszer csinálsz egy élő koncertet gitárral, énekessel, dobossal az onnantól örök függőség. Ez persze próbákkal jár és sok időt visz el, de mindig ezeket az élményeket kerestem a zenében. Idő közben az Artica most pihenőpályán van, a Covid megtörte a lendületünket és mindannyiunknak vannak más elfoglaltságai.
 |
Kőteleki Richárd: Daninak már volt egy kiadója a Deep Dive. Azt hiszem én kezdtem érdeklődni, hogy hogy megy ez, mert úgy éreztem van annyi kontaktom a szcénából, hogy valahogy hasznosítani kéne.
Az a koncepció, hogy olyan EP-ket jelentessünk meg, amiket mi is be tudunk illeszteni a szettjeinkbe, tehát tetszenek és teret adjunk feltörekvő producereknek.
Az is hozzá tartozik, hogy annyira kevés az anyagi visszacsatolás mióta nincs igazi hanghordozó-eladás, hogy személy szerint sok kicsi sokra megy alapon, legalább minimális bevételt szeretnék produkálni, hiszen sok munka van a projektekben és a folyamatos jelenlétben.
EGE blog: A Danival közös munka közös zenélést is jelent, ugyebár Flow Company-ként liquid d'n'b-t is játszotok. Mennyire vevő a közönség ma a drum 'n bass ezen intelligens válfajára, amikor a többség az amúgy is feszített heti taposómalom után inkább egy zúzdára, táncolással adná ki magából a feszültséget?
Kőteleki Richárd: Azt vettem észre, hogy a liquid d’n’b is színes. A chill-es, jazz-es zenéktől egész a popos és zúzós darabokig van minden. Egy szépen felépített szettben egész nagy távlatok közt lehet utaztatni a közönséget. Vannak fesztiválok, ahol nagyon sok ember pörög. Igaz ez a zúzósabb része. Nem szeretnénk megállni Danival a DJ szettnél. Egy olyan projekt a cél, amit színpadra viszünk majd zenészekkel! Hagyjuk sodródni és nem erőltetjük. Élvezzük!
EGE blog: Zárszóként engedj meg egy szintén klasszikus kérdést - milyen számokból állna össze az all time top 10-es listád?
Kőteleki Richárd: Ez a legnehezebb. Változik. Mikor mit raknék be ide. Más az is, hogy mit tartok a legjobbnak, legértékesebbnek és mi az, amit a leggyakrabban hallgatok. De ebből most ez sült ki:
1. Vangelis – Eternity
2. Mike Oldfield – Supernova
3. Tony Anderson – Like a Child
4. Fred V – Apeldoorn Jamming
5. Scooter – Rhapsody In E
6. Jam & Spoon – Odyssey To Anyoona
7. KLF – Last Train To Trancentral
8. Guru Josh – Infinity
9. Freddie Mercury – Love Kills (Extended Mix)
10. Erasure – Drama
és egy kis hanganyag az interjú olvasásához csak Ricsihez köthető darabokkal...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése