Albumok, melyek 2024-ben ünneplik a harmadik ikszet

Ezen gyűjtőposzt célja az, hogy újra leporoljunk olyan albumokat / válogatáslemezeket / DJ mixeket, melyek idén ünneplik készítésük/összeállításuk harmincadik évfordulóját. Vannak köztük méltatlanul elfeledett, alul értékelt és ma már klasszikusként ünnepelt, szép (kereskedelmi) sikereket elérő kiadványok is.
Célunk nem csupán egy tízes listát közölni, a fontosabb darabokhoz néhány mondatos kommentárt is fűzünk. A korszakról magáról mondani sem kell, hogy az elektronika aranykora, újító ötletekkel, a kezdetekhez képest már jobb stúdió technikai megvalósításokkal, fejlettebb, célirányosan ehhez a zenei világhoz gyártott gear-ekkel. A massza, ami az elektronikus zene volt a '80-as évek végén, '90-es évek elején egyre több és több alstílusra bomlott és a frissen érkező producerek zenei önkifejezését és a közönség igényeit is figyelembe véve megteremtette a saját szubkultúráit.
Ekkoriban az Egyesült Királyság volt a szív, ami az elektronikus zenei vérkeringést működtette és juttatta el a zenei betevőt megannyi csatornán keresztül világszerte az egyre bővülő piacok irányába. Éppen ezért a legtöbb listán szereplő kiadvány vagy angol szerzők műve, vagy brit label-ek gondozásában jelent meg. 
Röviden summázva a '94-es év erős volt klubzenében, de még mindig a hallgathatóság és nem feltétlenül a táncolhatóság volt a fő zenei szerkesztőelv a szerzői lemezeknél, ahová olyan számokat is felrakhattak a szerzők, amik messze estek attól a hangzásról, amiről megismerhettük őket, hirdetve a több lábon állásukat, zenei nyitottságukat.
A válogatások tekintetében elmondható, hogy ekkor még nem vonakodtak későbbi legendák odaadni egy-egy zenéjüket, mert egy rendkívül erős mezőnyben mutathatták meg mit is tudnak valójában. 

1. V.A. - Cafe Del Mar Volumen Uno [React - 1994]
A fehér sziget, Ibiza hangzóanyagba zárt esszenciája (downtempo, chill out, ambient), Jose Padilla által gondosan szelektálva. Olyan előadók húzzák a talpalávalót, mint a Sabres Of Paradise, William Orbit, az Underworld, a Man Called Adam, Leftfield és maga Padilla mester. A kiadvány zsenialitása, hogy széles stílus spektrumon mozogva tudja közvetíteni az ibizai vibe-ot.

2. V.A. - Dope On Plastic [React - 1994]
A Dope On Plastic szintén az angol React válogatás kiadványa volt, ami rögtön elsőre nagyot durrantott - trip hop / downtempo, dub, fúziós jazzy hip-hop, breakbeat vonalon mozogva. A szelekciót végző John Stapleton nyolc részen keresztül töltötte be a válogató szerepet, a harmadik epizódtól pedig DJ-ként formálta mixszé az anyagot. A sornyitó lemezen olyan előadók jutnak szóhoz, mint a Red Snapper, a 9 Lazy 9, DJ Edge.

3. Sasha & John Digweed - Renaissance: The Mix Collection [Renaissance - 1994]
A DJ mixek kapcsán három részes cikksorozatunkban már részletesen taglaltuk a formátum jelentőségét. Ha létezik utánozhatatlan szimbiózis elektronikus zenei DJ-k tekintetében akkor a Sasha- Digweed páros együttműködése ilyen. A progressive house boom-mal egy időben révbe érő Renaissance kiadó jó lóra tett, hiszen mixszériáik közül rögtön megalakulásuk évében ezzel a tripla CD-s vitték is a prímet. Ebben hatalmas érdeme van a fent említett DJ duónak, pl. egy szám három verzióban megy le egymás után!, folyamatosak a több perces egymásra úsztatások, illetve Sasha és Digweed saját produceri munkáikkal még egyedibbre szabja a szelekciót.   

4. V.A. - Artificial Intelligence II. [Warp - 1994]
Két évvel a sort nyitó legendás első rész után a sheffield-i Warp vájtfülű csapata révén kapunk egy újabb adag 'electronic listening music'-ot, csupa nagy név (Speedy J, Richard H. Kirk a Cabaret Voltaire alapító tag, Autechre, Kenny Larkin, Aphex Twin aka Polygon Window) tolmácsolásában. Az elektronikus zene nem csupán a testnek szól, lehet szellemi táplálék is, a végtelen hangképek, úsztatások, csavargatások is ezt a tézis erősítik. IDM, ambient, techno - megfelelő adagolásban, hibátlan kivitelezésben.

5. Vangelis - Blade Runner Soundtrack [EastWest - 1994]
Vangelis 'Szárnyas Fejvadász'-hoz komponált soundtrack-je nagyon sok későbbi producert inspirált futurisztikus szintetizátor futamaival, körbe írva a cyberpunk életérzést hangképekkel. Az hogy a film kultikussá vált három tényező együtt állására volt szükség: Ridley Scott-ra, mint rendezőre, egy parádés szereplőgárdára Harrison Ford-dal és Rutger Hauer-rel a főszerepben, valamint Vangelis-re, aki zenéjével tökéletesen kiszolgálta a képi világot. Az 'End Titles' és a 'Rachel's Song' a két kulcsmomentum, de az egész album borzongatóan frissnek hat ma is. Bár a film 1982-es, a soundtrack első hivatalos megjelenése 1994-ig váratott magára.

6. The Future Sound Of London - Lifeforms [Virgin - 1994]
Garry Cobain és Brian Dougans duója a The Future Sound Of London a '90-es évek elejének futurista hangszobrászai voltak. 1992-es debütálásuk az 'Accelerator' hangos szakmai sikereket aratott, főleg a 'Papua New Guinea'-nak köszönhetően, míg az 1994-es második lemez a 'Lifeforms' egy tört ütemekkel operáló ambient lemez csengő-bongó elemekkel. Rögtön a nyitó 'Cascade' berántja az embert, de a dupla album végig szolgál meglepetésekkel, amiért megéri (többször is) végighallgatni.

7. Global Communication - 76:14 [Dedicated - 1994]
Mark Pritchard és Tom Middleton közöse a Global Communication egy neo-klasszikus ambient csodával lepett meg minket 1994-ben. A '76:14' nemcsak az album címe, hanem a lemez teljes lejátszási ideje is, a számcímek nemes egyszerűséggel a zenék hosszai. Az ember csak rányom a play gombra és folyamatosan sodorják a finom, lassan épülő textúrák. A lemez kiemelkedő darabja a '14:31', ami meseszép dallamával és a hozzá asszisztáló, fáradhatatlan arp-pal egymásba kapaszkodva ringat a végtelenségig.

8. Underworld - Dubnobasswithmyheadman [Junior Boy's Own - 1994]

Az Underworld trió (Karl Hyde, Rick Smith és Darren Emerson) ebben a felállásában újra kalibrált magát a zene palettán. A korábban new wave wave, synth pop spektrumon mozgó banda a DJ Darren Emerson bevonásával egy sokkal elektronikusabb irányba mozdult el. A 'Dubnobasswithmyheadman' esszenciáját a nyitó 'Dark & Long' valamint a 'Dirty Epic' és a 'Cowgirl' is remekül hozza, a Fluke féle hipnotikus, kántálós-éneklős house vonalat, amin a későbbiekben is megmaradtak, hol szigorítva a ritmusképleten, hol szabadabbra engedve a dallamokat.

9. The Prodigy - Music For The Jilted Generation [XL Records - 1994]
A lemez, ami magára haragította az UK breakbeat hangzást preferáló Prodigy rajongókat, s a lemez, ami megannyi új követőt nyert meg magának fáradhatatlan energikusságával és a folyamatosan változó, az aktuális trendekhez adaptálódó, de mégis sajátos hangzásuk miatt. A korszakos slágerek ('Voodoo People', 'No Good', 'Poison') révén a formáció jegyet váltott a brit elektronika halhatatlanjai közé, a 'Music For The Jilted Generation'-t pedig sokan a csúcsművüknek tartják. 

10. Paul Van Dyk - 45 RPM [MFS - 1994]

A szubjektív top 10-ben elfért egy trance lemez is, ami történetesen Paul Van Dyk produceri debütálása a legendás MFS labelen '45 RPM' címmel. Az album egyfajta házi best of munka, ugyanis Johnny Klimek (Effective Force,030) és Christian Graupner (Voov, Futurhythm) segítettek Paul-nak kivitelezni technikailag a lemez anyagát. Innen a zászló vívő 30 év távlatában egyértelműen a 'For An Angel' eredetije, de nem szabad leírni a többi zenét sem ('A Magical Moment' és az 'I'm Comin' például egészen parádés), hiszen egy komplett utazásra visznek a frissen formálódott germán trance sound romlatlan dimenzióin át.



Alábbi listánkon találhattok még bőven 1994-es megjelenéseket:
Aphex Twin - Selected Ambient Works Volume II.
Fila Brazilia - Old Codes New Chaos
Freak Power - Drive-Thru Booty
The Sabres Of Paradise - Haunted Dancehall
Towa Tei - Future Listening!
Ralf Hildenbeutel - Looking Beyond
Oliver Lieb - Constellation
Delerium - Spheres II.
The Orb - Pomme Fritz
Eat Static - Implant
Pete Namlook - Namlook IV.
Richard H. Kirk - Virtual State
Denki Groove - Dragon
Thee Madkatt Courtship - By Dawns Early Light
Banco De Gaia - Maya
The Grid - Evolver
Acrid Abeyance - Bon Appetit
Biosphere - Patashnik
System 7 - Point 3 Fire
Robert Hood - Internal Empire
Kenny Larkin - Azimuth
Ultra-Sonic - Tekno Junkies
Westbam - Bam Bam Bam
Opus III - Guru Mother
Orbital - Snivilization
B-Zet - Archaic Modulation
Club 69 - Adults Only
Marusha - Raveland
Der Dritte Raum - Mentalmodulator
Hardfloor - Respect
Resistance D. - Ztringz Of Life
Ken Ishii - Reference To Difference
Spicelab - A Day On Our Planet
Massive Attack - Protection
Portishead - Dummy
Juno Reactor - Transmissions
Sven Vath - The Harlequin, the Robot and the Ballet Dancer
Cosmic Baby - Thinking About Myself
Microglobe - Afreuropamericasiaustralica
Autechre - Amber
Laurent Garnier - Shot In The Dark
Plastikman - Musik
The Irrisistible Force - Global Chillage

Classics Gate Reloaded 003: Mac Zimms

Mac Zimms 1970. január 2-án látta meg a napvilágot a hollandiai Hoogezand-ban Willem Jelle Faber néven. Willem az 1987-es és 1991-es holland DMC finalistájaként DJ-ként már viszonylag fiatalon bizonyította rátermettségét, de a nemzetközi hírnevet produceri munkáival sikerült kivívnia. Főleg a house keményebb vonalán (hard & pumpin') és klub techno-ban nyomult, de a 2000-es évek elején egyre többször bukkant fel trance release-szeken a neve Scott Mac oldalán Mac & Mac-ként.
A Randy "Katana" Joubert nevével fémjelzett BPM Dance (1996-2004) kiadócsoport (olyan sublabelekkel, mint 2Play, Jinx, Bango, Smoke Free DJ-Tools, Tri Lamb és Willem saját kiadója a Mac's Wax) házi producere volt. Később a BPM jogutódjánál a Spinnin' Records-nál 2011-ig bezárólag publikált, azóta nem nagyon hallani felőle. Alábbiakban igyekszünk betekintést adni rendkívül sokszínű diszkográfiájába.
Szerzői projektek: Incisions, Fellow Man, Wishbone, Talespin, The Freak & Zimms, Dj Randy & Mac & Mac, Those 2, Perfect Phase.
Kiadványok, ahol felbukkant a neve: Global Underground 010 Athens, Global Underground Departures, Magik One, Dream Dance, The DJ - In The Mix, A State Of Trance Classics Vol. 4.
Kiadók, ahol felbukkant a neve: Boxed, Spinnin Records, Bango, BPM Dance, Black Hole, 3 Lanka, Sony Music.
DJ-k, akik játszották a zenéit: Danny Tenaglia, DJ Jean, DJ Sammy, Erick E, DJ Sin Plomo, DJ Tatana, DJ Shog, Sonique, Paul Van Dyk, ATB, Tiesto, DJ Budai, Sterbinszky, Náksi vs. Brunner, Andrew J & Gemhand, DJ Levi, Johnny d'Ark. 

Mac Zimms - L'Annonce Des Couleurs [1997 / 2 Play]

Az 1997-es 'L'Annonce Des Couleurs' Mac Zimms egyetlen fő alteregóján jegyzett trance klasszikusa. Bár az alapok egyértelműen house-ra jellemző, a légies, egyszerű dallamfutam trance szerzeménnyé varázsolja a darabot, ahogy rétegek egymásra rakódnak. A honfitárs Tiesto gond nélkül elsütötte a 'Magik' sorozat debütáló mixén, ennél nem is kell nagyobb bizonyíték a track stílusa kapcsán. Az igazi meglepit a 2003-as remix csomag okozta (készült '97-ben egy Kai Tracid és '99-ben egy Vincent De Moor is belőle), arról is kiemelkedik Ron Van Den Beuken aka The Mystery (Shane, Clokx, Floyd stb.) átirata, ami 'Timeless' című opuszának karakterisztikájából merít, az eredeti flow-ját és akkordmenetét nyomaiban meghagyja, de szinte teljesen nulláról újraépíti a track-et. A további remixek The Freak, Mac Zimms és Basic Dawn révén szintén hoznak egy erős színvonalat, mindenképp érdemes csekkolni!

Mac Zimms / D-Factor / Talespin - Batido / Sub-Division / Bouncer [1997 - Tri Lamb]

A recept: 2/3 rész Mac Zimms, 1/3 rész Signum, és akkor a végeredmény már nem lehet rossz. A szintén BPM sublabel Tri Lamb sikerrel vitte azt a koncepciót, hogy három különböző artiszt egy-egy számát egymás mellé rakva adott ki samplereket. A fenti kislemeznél is erről volt szó.
Az A oldalas bomba a 'Batido' egyből egy tribal szörnyeteg, minimalista vonalvezetéssel, öblös base drum-mal, tökéletes DJ weapon house-ból a techno felé tartva (köszi a tippet Mr. Tenaglia).
A B1-es 'Sub Division' a Signum-os Ron és Pascal pumpálósabb énjét a D-Factor-t volt hivatott promótálni.
A B2-es pozit Zimms Talespin álnéven maxolta ki egy újabb tech-house zúzással.

Mac Zimms - Born To Porn [1999 / Bango]

Azt hiszem ez az EP sokak számára a számcímek ismerete nélkül is bevésődött, ugyanis magyar viszonylatban is rengeteget pörgött Budai, Levi és Sterbinszky révén. A 'Born To Porn' percussion-jei már előre bocsátják, hogy egy táncos darabbal lesz dolgunk. A kibontakozó egyszerű, repetitív dallam csak még tovább fokozza a hipnotikus behúzás érzését.
A 'Build For Dancing' egy ügyes funk sample köré épül (egy kicsit nekem Chili Hifly 'Is it love'-jára hajaz), ami alá Mac egy hihetetlenül sodró alapot pakolt megfűszerezve egy női „music” kiáltással. 
Aki szerette az ezredforduló környéki holland pumpin house vonalat (Tim J, Joff Roach, The Freak, Silvio Ecomo) tutira elmorzsol néhány nosztalgia könnycseppet eme darabok ehallgatásakor.

Mac Zimms - Feel What I'm Feeling [1999 / Tripoli Trax]

A 'Feel What I'm Feeling'-et a fél ország a Sterbinszky féle 'Egy Nyár A Flörtben' című mixalbumról ismerheti, igaz ott viszonylag hamar lekeveri Karesz. A negédes, fülbe mászó női vokál már az elején próbál megnyerni magának, miközben a funky, pumpálós alap és a Mac-re jellemző effektek és kavargó riser-ek teszik tovább a dolgukat. Az első rövid kiállás után jön a meglepi: Mac a bostoni b-boy-t, azaz Armand Van Helden-t hívja tetemre Tori Amos 'Professional Widow' remixéből nyúlt basszusgitár mintával. A Tripoli Trax-es re-release-n (az eredeti '98-as 2 Play-es EP-n a 'Sunburst' került a B oldalra) a Mark 'Kulak' Franklin remix is jóféle megközelítés, kicsit plasztikusabb az alap, megy benne egy snare-szerű csipogás a nyolcadokon, illetve Klubbheads-szerű dumafoszlányok is teszik itt a dolgukat.  

MAC ZIMMS TRACKS & REMIXES

Mac Zimms - Doo Bee Doo
Mac Zimms - Make Me Wanna
Mac Zimms - Fine Pitching
Mac Zimms - Right Here
Mac Zimms - Knock The Spots Off
Those 2 - Get Wicked
The Freak & Mac Zimms - Submission
The Freak & Mac Zimms - Spin Me Wild
Wishbone - 50 Grooves
Perfect Phase - Horny Horns
Fellowman - F The Funk
Incisions - Amorak
Dj Randy & Mac Zimms - Ultra Curve
Dj Randy & Mac Zimms - Incertia
Substate - Horizon (Mac Zimms Remix)
Scott Mac - Damager 02 (Mac Zimms Remix)
Coast 2 Coast - Home (Mac Zimms Remix)
Deep Voices - Imagenetic (Mac Zimms Remix)
D-Tune - Into The Light (Mac Zimms Remix)
Albert Vorne - Ares (Mac Zimms Remix)
DJ Jose - Hecitate (Mac Zimms Remix)
Travel - Bulgarian (Incisions Remix)
T-Spoon - Summer Love (Mac Zimms Remix)
Travel - Pray To Jerusalem (Incisions Remix)
Starfighter - Apache (Joff Roach & Mac Zimms Remix)
Vincent De Moor - Shamu (Mac Zimms Remix)
Blank & Jones - Cream (Mac Zimms Remix)
Porno DJ - The Judgement (Mac Zimms Remix)

Brothers In Crime VI.: Sikeres családtagok a stúdiók világából

Ahogy haladunk előre a rovatunkban egyre kevesebb a nagyobb név a családi összefonódásokat kereső írásainkban. Ennek ellenére gondos keresgélés után még mindig találtunk olyanokat, akik a családon belül (testvér/unokatestvér/gyermek) elismerésre méltót alkottak az elektronikus zenében.

1, Scott Kinchen (Scotti Deep) & Mark Kinchen (M.K., 4th Measure Men)
Rögtön elsőnek érkezzenek a detroiti Kinchen tesók, akik a house műfajában alkottak nagyot. Az ismertebb név közülük Mark aka M.K., aki mind saját zenéivel ('Burning', 'Always', 'Love Changes'), mind átirataival (ezek közül is a leghíresebb Nightcrawlers 'Push The Feeling On'-jának Dub of Doom Edit-je) hatalmas szakmai és chart sikereket aratott világszerte. Scott-nak sem kell azonban szégyenkeznie, hiszen neki is jutott underground "sláger", Scotti Deep-ként ugyanis ő jegyzi azt az 1996-os 'Brooklyn Beats'-t, mely felkerült Tommyboy első mixlemezére is a 'House Matic Classics'-re (Pulse 2 Rhythm verzióban). Sokan azonban nem is ezt, hanem az első kislemezét az 1992-es 'Fathoms'-szát tartják a legjobbnak, melyen a detroiti house hatások keverednek, nem beszélve, arról, hogy a tesó Mark is beszállt ide egy átirattal (és a kiadónak, az Aztonk Records-nak is Scott volt az alapítója).

2, Peter Lee (Soda Club, Love To Infinity), Andy Lee (Soda Club, Love To Infinity), Dave Lee (Love To Infinity)
A Love To Infinity projekt főként pop produkciókhoz készített remixeikkel került be a köztudatba. A három Lee fivér trenírozott zenészek révén remek érzékkel nyúlt a szélesebb rétegeknek szánt alapanyagokhoz (Grace Jones, Michael Jackson, Simply Red, Gloria Estefan, Aqua stb.) és ültette át azokat táncosabb, elektronikusabb miliőbe mindezt. Mondhatni az övék egy szócső projekt volt, ami a nyálasabb alapanyagokból kihozta a maximumot. A rengeteg átirat (1993 és 2009 között több, mint 700! remix fűződött a formáció nevéhez) mellett még saját darabokra is maradt idejük. 1998-ban jelent meg eddigi egyetlen, 'Classic Paradise' című nagylemezük, ahol az éneklős, klasszikus amerikai soulful house vonalra fókuszáltak (érdemes például meghallgatni a 'Pray For Love'-ot vagy a 'Keep Love Together'-t és az ember máris a teljes csomagot kapja az említett hangzásból).
Idővel a harmadik Lee tesó, Dave kilépett a formációból (nem, nem Joey Negro-ról van szó) és idővel már csak újra maszterelt, digitális formátumban jöttek ki tőlük archív anyagok, amit a klasszikus, éneklős house kedvelőknek meleg szívvel ajánlok!

3, Seb Kohler (Seb K, Bel Air Project, Ghost Dancer, Shakedown), Stéphane Kohler (Stephane Mandrax, Ghost Dancer, Shakedown)
A svájci Kohler tesók Seb és Stéphane Kohler vitték a 2000-es évek elejének egyik legdögösebb house duóját a Shakedown-t (amit sodró hangzása alapján minimum olasznak gondolhattunk), ahol olyan számokat jegyzetek mint a 'Get Down', az 'At Night' és a 'Drowsy With Hope', két nagylemez ('You Think You Know' 2001-ből és a 'Spellbound' 2006-ból) után el is tűntek. Nyilván erre hatással volt, hogy ők a funky-sabb, filter house platformról átnyergeltek az elektrósabb sound-ra, amivel viszont már nem volt olyan sikeresek. Egyébként pont mostanában lehetett tőlük új anyagot is hallani - közel egy évtized után, a korábbi sikereik remixeit leszámítva - , a Bootsy Collins-szal közös 'Funky And You Know It'-ot és a Giorgio Moroder 'I Wanna Rock'-jához gyúrt remixük továbbra is a kellemes kategóriába esik.  

4, Thomas Gerlach (DJ Tonka, Chiptunes, T'N'I) & Nicoletta Gerlach (Nicoletta, Tonka Seine Schwester)
Gerlach-éknál is többen szerepelnek a büszkeségtablón. Thomas DJ Tonka-ként a '90-es években german wunderkind-ből (Ian Pooley oldalán, mint T'N'I) igazi megasztárrá avanzsált house/italo/funk hatásokat elegyítő stílusával és energikus remixeivel. Testvére Nicoletta is zenélget, ugyan közös produkciójuk nincs Thomas-szal, két Tonka release-hez készített borítót ('Don't Be Afraid', 'Heartjumpa'), illetve egyik projektjében nyíltan utal a családi szállra (Tonka Seine Schwester). A tesójától függetlenül azért egy nagylemezt kiadott 'Cranky' címmel, fura elektronika, latinos behatással, egy kislemezzel ('Friendly'), valamint a Pastaboys 'Let The Sunshine' című 2000-es house trackjében rábízták a vokált és nagyon szépen megoldott a rábízott feladatot.

5, Rita Liebrand (Goldilox), Ben Liebrand (Goldilox, Brussel Syndicate, ISCO, The Riddler)
Ben Liebrand neve már ismerősen csenghet a blog olvasói számára. A holland mágust remixei és hihetetlen érzékkel összerakott megamixei rég a pop és elektronikus zene halhatatlanjai közé emelték. Talán kevésbé közkézen forgó információ vele kapcsolatban, hogy a húgával Rita-val is volt közös zenei projektje. Ez volt a Goldilox, s egyetlen közös munkájuk az az 1994-es cheesy happy hardcore nótácska 'You're My Sunshine'. Ben a zenéért/zajért, Rita a vokálért volt felelős (nem mellesleg egy 1940-ben készült Jimmie Davis nóta feldolgozásáról beszélünk). Egyébként ezt leszámítva Rita DJ-ként is fel-fellépett, illetve maga is készített megamixeket egyes előadók (pl. Alexander O'Neal, Bobby Brown) munkáiból.

6, Paul Godfrey (Morcheeba), Ross Godfrey (Morcheeba)
Az angol Morcheeba formáció a '90-es, 2000-es évek egyik meghatározó downtempo, trip hop csapata volt, akik 'Rome Wasn't Built In A Day' című ópuszokkal poposabb terepre lépve a slágerrádiók rotációjában is megragadtak (és a dalt a mai napig sokat játsszák a magyar rádiók is, annak ellenére, hogy egy két évtizedes szerzeményről van szó). A zenéért a két Godfrey tesó Paul és Ross volt a felelős, a produkció Skye Edwards vokálkjával kiegészülve mindig is egy egzotikus szegletét jelentette a bedőlésre, mélázásra vágyók zenei konglomerátumának. 1996-os debütáló nagylemezük a hangzás definiáló 'Who Can You Trust', a slágerekkel teli tűzdelt 1998-as 'Big Calm' és a kereskedelmi sikerek felé nyitó 2000-es  'Fragments Of Freedom' tekinthető a trió aranykorszakának, annak ellenére is, hogy Paul kilépésével a mai napig duóként zenélnek és vannak új megjelenéseik is.

Rest In Peace: Mulya

2024. november 18-án érkezett a szomorú hír, hogy Nagy Levente, Yvel (az Yvel & Tristan duóból), vagy ahogy manapság ismerhettük őt Mulya tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Nagyjából két héttel korábban (november 6-án) Levente zenésztársa, kiadójuk a Complaint Kulture társtulajdonosa Sobek posztolt a közösségi médiában arról, hogy Levente egy komoly sztrókon van túl és kritikus az állapota. Akkor még bizakodtak benne, hogy felépülhet és Levente valamint a családja támogatására közösségi gyűjtésbe kezdtek (közel 15 ezer eurót adtak össze), mivel akkor még látni sem lehetett mikor térhet vissza a stúdióba.
A sors fura fintora, hogy pont a közelmúltban, egészen pontosan október 25-én jelent meg egy háromszámos kislemeze a német Innervisions  gondozásában (Dixon & âme), ami eddigi karrierjének legnagyobb szakmai sikere volt. 
A zenei kötődését édesapjának köszönheti, aki opera karmesterként dolgozott. Jómaga szolfézs és zongoraleckéket vett, így a producerkedéshez szükséges zenei alapok a kisujjában voltak.
Levente az Yvel & Tristan duó tagjaként Szlaby Viktor (Tristan) oldalán vált ismerté, a 2003-ban létrehozott formációt a hazai progressive szcéna nagyja Chriss vette a szárnyai alá és első megjelenésüket rögtön a FREEE Magazinnal kooperálva (2004. novemberében) megjelent Quasar  'Remixes 2004' papírtokos CD-n fülelhette meg a közönség ('Sandal Wood', 'Opportunity').
Ezzel párhuzamosan a 'Pillow' és 'Lifted' című számukkal felkerültek Chriss 'The Trip Redirection Of Sound' című CD-jére, előbb említett produkciójuk Quasar remixben Nick Warren GU028-as Shanghai mixén is szerepelt. Warren a GU035 Lima-n is játszotta két munkájukat, a nemzetközi vérkeringésben tartva a srácok nevét. Itthon a progressive house elit - Kühl, Chriss, Dandy - hivatalos DJ mix megjelenésein is állandó résztvevők voltak munkáikkal, valamint a Justmusic.FM-en saját műsort is vihettek, illetve a csatorna támogatásával 2007-ben DJ mixük is megjelent.
Olyan nívós labeleken bukkant fel a nevük, mint a Steve Lawler féle Viva Music-ja, Eelke Kleijn Outside The Box Music-sza és DAYS Like Nights-ja vagy Michel De Hey Hey! Records-za.
Saját klubestet is vittek Hi!Fly néven, illetve saját imprintjük a Hi!Fly Music is igyekezett minél több embert megszólítani minőségi megjelenéseivel. DJ-ként megfordultak a hazai zenei élet vezető eseményein (Sziget, S.U.N. fesztivál, B My Lake, Balaton Sound).
Aztán a 2010-es évek derekára Levente előrukkolt egy új aliasszal, a Mulya-val, ami nevével ellentétben véletlenül sem béna, esetlen dolgokkal próbálkozott. Itt is megjárta a krémek krémjét (Chapter 24, microCastle, Monaberry) és a koronát pont a fentebb már említett Innervision-ös megjelenés jelentette. Sobek-kel közösen gründolt kiadójuk a Complaint Kulture viszonylag rövid időn belül kivívta a szakma és a közönség elismerését is.
Levente már azon fiatal magyar zenei producer generáció tagja volt, aki az elektronikus zene világában szocializálódott, úgymond nem menet közben alkalmazkodva, véleményes próbálkozásokon keresztül jutott el a saját hangzásához, zenéivel egyből egy kiérlelt, gondosan kivitelezett, szofisztikált vonalat célzott meg és vitt egészen élete végéig.
Azon szűk hazai elitbe tartozott - Jay Lumen, Crazibiza és Belocca társaságában - , akik minden megjelenésükkel mind a Beatport-on, Spotify-on valamint az A-listás, nemzetközileg legmagasabban jegyzett DJ-k playlistjén kimagaslóan szerepeltek. Még rengeteg zene volt benne, amit a neki adatott rövid időben már nem tudott megalkotni. Nyugodjék békében!

Tíz tény és érdekesség Mousse T-ről

A soulful, funky-val átitatott groovy house német félistene, a 'Horny' és a 'Sexbomb' producere Mousse T a megaslágerek ellenére is hű maradt underground gyökereihez. A mai napig aktív tagja a nemzetközi house közösségnek, mint producer, mint mentor, s mint DJ egyaránt. Alábbi összeállításunkban tíz tényt és érdekességet gyűjtöttünk össze a karrierjéről.

1. Bár polgári neve Mustafa Gündoğdu, nem Törökországban, hanem Németországban, a Kölnhöz közeli Hagen-ben született 1966-ban. Édesapja orvos (nőgyógyász) volt, őt is orvosnak szánták a szülei.

2. Bár édesapja ellenezte, hogy zenész legyen, mégis ő vette neki az első szintetizátorát, ami egy Roland JX3P volt. Később, amikor fia sikeres lett producerként úgymond fellélegzett, hogy Mustafa mégis jó pályát választott magának.

3. Fiatalon a rock keményebb ágát kedvelte, nagy AC/DC fan volt, viszont amikor először hallotta a rádióban Donna Summer 'I Feel Love'-ját az megváltoztatta érdeklődését és a zenével kapcsolatos hozzáállását. 

4. 1993-ban stúdió partnerével Errol Rennals-szel megalapította a Peppermint Jam labelt (és a Peppermint Park stúdiót), mivel a garage, soul és house hatásokkal tarkított zenéiknek nem találtak lokális kiadót, lévén a németeknél akkoriban a trance, euro dance és techno pörgött ezerrel. Mondhatni túl brit/amerikai volt a hangzásuk a keményebb ütemekhez szokott germánoknak.

Inaya Day és Emma Lanford

5. Első világslágere a 'Horny' 1997-ben jelent meg instrumentális darabként a Peppermint Jam-nél. Eredetileg Mousse egy Michael Jackson remixen dolgozott, amiből több változatot is készített, mire végül úgy döntött hogy az alapot inkább megtartja magának. Persze megfeledkezett róla, viszont amikor Roger Sanchez-zel bandázott és ezt a darabot is lejátszotta neki, Roger egyből imádta és sürgette Mousse-t hogy adja ki azt. Ez meg is történt. A német vinyl kiadás már akkora sikert aratott, hogy több brit A&R menedzser is felfigyelt rá és licenszelni szerették volna a számot. Viszont Mousse-ék vittek egy csavart a sztoriba, mert éneket felvéve dallá alakították az újrakiadáshoz. Mivel a szám címe a kürtök miatt (amit nem mellesleg Earth, Wind & Fire 'Something Special'-jéből mintázott) 'Horny' volt, ezt megtartva és másodlagos jelentéstartalmát meglovagolva egy modernkori "szerelmes dalt" kerekítettek belőle egy fülledt hangulatú, mégis vicces videóklippel megtoldva.
A Hot 'n' Juicy Emma Lanford és Inaya Day duóját takarja, akik a klipben is szerepetek Mousse T oldalán. Lanford a refrént írta, akibe Errol Rennals futott bele teljesen véletlenül. Emma küldött neki egy demót és két héttel később már a 'Horny'-ra vették fel a vokált a hanoveri stúdióban.
Inaya Day Düsseldorfban élt és Mousse T-t már ismerte, mert Boris D'Lugosch-sal közös 'Keep Pushin'-ban és a 'Hold Your Head Up High'-ban is dolgoztak együtt. Ő jegyezte az átkötő részeket a 'Horny'-ban. A formáció háttér énekesei Nadine Richardson és Nikki Belle voltak.
Érdekesség, hogy mind Lanford mind Inaya a későbbiekben rendszeresen bukkantak fel Mousse T produkciókban vokalistaként.

6. Az 1998-as év a 'Horny' óriási világsikere mellett még egy nagy dolgot hozott Mustafa-nak, mégpedig Grammy díjra nevezték. A legjobb remixek kategóriája 1998-ban startolt és akkor még nem egy átiratot választottak ki, hanem 5 munkát, Mousse esetében pl. Ann Nesby 'Can I Get A Witness' és a Simply Red 'Your Eyes' variációja is szerepelt a kiválasztottak között. Végül a díjat Frankie Knuckles vitte el ebben az esztendőben, de mindenképp nagy fegyvertényként tekintett rá, hogy négy amerikai producer mellett ötödik, európai arcként szállhatott versenybe a díjért.

7. Saját remix munkái közül egyébként Quincy Jones 'Stomp', Ann Nesby 'Can I Get A Witness?', Selace 'So Hooked On You’re Loving', Horse Meat Disco 'Love If You Need It'-je a kedvence. Magáról a remixekről azt tartja, hogy az eredeti darabot tiszteletben kell tartani. A remixelés van, hogy csak apró változtatásokat jelent, de van hogy például a vokál köré egy teljesen más zenei körítéssel lehet kihozni az eredetiben rejlő potenciált.

'99-ben Kölnben a The Dome rendezvényen 

8. Édesanyja imádta Tom Jones-t, így amikor adódott a lehetőség hogy együtt dolgozhatnak ő is átérezhette, hogy milyen nagy zenei tehetséggel hozta össze a sors. Egyszer véletlenül találkoztak Mark-kal, Tom Jones fiával, egyben menedzserével. Először csak arról volt szó, hogy Mousse T remixelhetne Tom Jones régebbi slágerei közül néhányat, végül ez nem jött össze, de kapcsolatban maradtak Mark-kal elküldtek neki egy blues riffre épített dalt, melyben Emma Lanford énekelt, ez volt a 'Sexbomb', ami egyfajta főhajtás volt Tom előtt. Végül Tom-nak is tetszett a darab, ezért Mustafa elrepült Londonba, ahol először találkoztak személyesen. Tom Jones a valóságban is egy igazi úriember volt, előszeretettel sztorizgatott szürreálisnak tűnő dolgokról, pl, amikor Elvis-szel együtt turnézott. Emellett 200%-ot adott a stúdióban, ami a végeredményen is érezhető volt és hatalmas sláger lett világszerte, egyben újabb lendületet adott a Tom Jones karrierjének is.

9. Zsűritagként szerepelt a 2018-as Germany's Got Talent-ben (DSDS).

10. Bár nagyon sokan felültek arra a divatvonatra (Pete Tong, Milk & Sugar, Alex Christensen), ahol régi elektronikus zenei kompozíciókat szólaltatnak meg komolyzenei támogatással, sok esetben eltalálva, de néha öncélúan, kontextus nélkül prezentálva az adott alkotásokat. Mousse T a Deutsches Filmorchester Babelsberg-gel fogott össze 2013-ban és saját zenéiből készített el egy csokorra valót (Mousse T 'Re-Orchestrated') komolyzenei miliőben, ami hozza az elvárt rendkívül magas színvonalat.

Elektronika a Grammy-n [1998-2006]

Az 1958 óta futó Grammy a zenei világ legpatinásabb elismerése, amit több különböző kategóriában osztanak ki az adott év legjobbjainak (az Amerikára jellemző cukormáz és felhajtás kíséretében). A jelöléseket a Hanglemez Akadémia tagjai illetve a lemezkiadók adhatják le, a bíráló biztosságok pedig az adott zenei területeken megvizsgálják, hogy a nevezett darabok megfelelnek-e a díjazás feltételeinek. Ezt követően minden kategóriában 5 produkciót jelölnek ki, melyből a végső győztes is kikerül.
A Grammy alapjában véve nem is lenne a blog tematikájába vágó téma, de tartalmaz olyan kategóriákat, ahol az elektronikus zenével egy szűk metszetet képez, s ami már mindenképp érdekes alapanyag egy cikkhez. Ilyen a Best Dance/Electronic Recording, a Best Remixed Recording - Non Classical és a Best Electronic/Dance Album kategória, melyeknek 1998-2006 közötti győzteseivel ismerkedünk most meg.
A Best Dance/Electronic Recording kategóriáját 1998-ban vezették be (az Electronic kiegészítéssel később látták el). Az első győztes Donna Summer és Giorgio Moroder párosa volt, a fődíjat a 'Carry On' című dallal hozták el. A jelöltek között már ott toporgott a Daft Punk formáció a 'Da Funk'-kal, de ekkoriban még nem volt akkora marketingértéke a francia duónak, ami hatással tudott volna lenni a szavazás végső - számukra kedvező - eredményére.

Knuckles remixe '98-ban vitte a prímet

A remix kategóriában - ami szintén az 1998-as átadón debütált - Frankie Knuckles Toni Braxton 'Un-Break My Heart' átirata kapta az aranyszobrot. 1998 és 2000 között a kategória további jelöltjeinél nem emeltek ki konkrét munkát, inkább az adott évben hozok remix termésüket ismerték el ily módon. Az 1998-as seregszemle futottak még kategóriájába tartozott Armand Van Helden, Todd Terry, David Morales és Mousse T.
1999-ben Madonna 'Ray Of Light'-ja lett a legjobb dance produkció, ami nagyban köszönhető az elektronikus zenei berkekben méltán elismert William Orbit produceri munkájának, többek között az őrült punkok 'Around The World'-jét maguk mögé utasítva. Az átiratoknál az előző évben már jelölt David Morales győzedelmeskedett Mariah Carey 'My All'-jához készített verziójával egy rendkívül erős mezőnyben (további nevezettek: Steve "Silk" Hurley, Frankie Knuckles, Masters at Work, Roger Sanchez).
2000-ben Cher (és az autotune) duplán örülhetett, hiszen a 4/4-ekben a potenciált meglátó díva a legjobb dance dal (pl. Fatboy Slim 'Praise You'-ját is lepipálva) és a legjobb remixelt produkció díját is megnyerte a 'Believe'-vel. Utóbbinál az osztrák Peter Rauhofer aka Club 69 volt hathatós segítségére Hex Hector, Steve "Silk" Hurley, Masters at Work által "szorongatva".
2001-ben Baha Men-ék ugatták a Holdat a 'Who Let The Dogs Out'-tal, pedig Moby 'Natural Blues'-za nemes(ebb) ellenfelük volt a best dance produkciók között. Az átiratoknál az ex-Spice Girl Mel C 'I Turn To You'-jának Hex Hector verziója diadalmaskodott Deep Dish-sel, Maurice Joshua-val, Peter Rauhofer-rel és Richard Humpty Vission-nal a sarkában.
2002-ben Janet Jackson vitte a dance pálmát az 'All For You'-val Daft Punk 'One More Time'-ját és Depeche Mode 'I Feel Loved'-ját beelőzve. A legjobb remixeknél a Deep Dish duó nyert Dido 'Thank You' verziójukkal, Danny Tenaglia-t (Depeche Mode 'I Feel Loved'), K-Klass-t (Samantha Mumba 'Baby Come Over'), Steve '"Silk" Hurley-t (Bob Marley 'Soul Shakedown Party') és E-Smoove-ot (Sunshine Anderson 'Heard it All Before') lenyomva.

A 'Days Go By' 2003-ban Grammy-t ért

2003-ban a legjobb dance dal Dirty Vegas 'Days Go By'-ja lett, ezzel a kategória nagyobb lépést téve az elektronikus zenék irányába. Groove Armada 'Superstylin'-ja is az öt esélyes között végzett. Remixeknél Roger Sanchez gyarapította az otthoni vitrint No Doubt 'Hella Good' átiratáért járó szobrocskával, lepipálva Steve "Silk" Hurley-t (Brandy 'What About Us'), Maurice-t (Beyoncé 'Work It Out') és Felix Da Housecat-et (Rinôçérôse 'Lost Love').
2004-ben Kylie Minogue vitte a prímet a 'Come Into My World'-del a dance szegmensben, kihívói többek között Télépopmusik 'Breathe'-je és Groove Armada 'Easy'-je voltak. A díjhalmozó Beyoncé a remixeknél is örülhetett, hiszen Maurice Nu Soul verziója a Jay-Z-vel közös 'Crazy In Love'-ból kapta a legtöbb voksot, beelőzve olyan neveket, mint a Masters At Work (The Latin Project 'Lei Lo Lai'), Bill Hamel (Seal 'Get It Together'), Timo Maas (Tori Amos 'Don't Make Me Come To Vegas') és Peter Rauhofer (Christina Aguilera 'Beautiful').
2005-ben Britney Spears 'Toxic'-ja tarolt Basement Jaxx 'Good Luck'-ja és Chemical Brothers 'Get Yourself High'-ja előtt, az átiratoknál Jacques Lu Cont megközelítése ért első pozíciót No Doubt (azaz Talk Talk) 'It's My Life'-jából, elspoilerezve Sasha (Felix Da Housecat 'Watching Cars Go By'), Basement Jaxx (N.E.R.D. 'She Wants To Move') és Full Intention (George Michael 'Amazing') nagy pillanatát. 2005-ben a Best Electronic/Dance album kategóriáját is útjára bocsátották. A remixeknél is nevezett Basement Jaxx végül a 'Kish Kash' LP-jével kiérdemelte a díjat, Paul Van Dyk ('Reflections'), Paul Oakenfold ('Creamfields'), a Prodigy ('Always Outnumbered, Never Outgunned') és a Crystal Method ('Legion Of Boom') előtt.

Tom és Ed több arany Gramofont is besöpört

2006-ban a Chemical Brothers örülhetett a 'Galvanize'-zal Deep Dish-t ('Say Hello'), Fatboy Slim-et ('Wonderful Night'), LCD Soundsystem-et ('Daft Punk Is My Playing In My House') előtt. A remixeknél végre a Masters At Work részsikerének tapsolhatott a közönség, ugyanis Louie Vega Curtis Mayfield remixét ('Superfly') találták a legjobbnak Jacques Lu Cont (The Killers 'Mr. Brightside'), David Guetta & Joachim Garraud (Deep Dish 'Flashdance') előtt. A legjobb elektronika/dance album Chemical Brothers 'Push The Button'-ja lett Daft Punk-ot ('Human After All'), Fatboy Slim-et ('Palookaville') és a Kraftwerk-et ('Minimum Maximum') megelőzve.

Összegezve kicsit a látottakat elmondhatjuk, hogy az elektronikus zene folyamatosan, de apránként kapta meg a lehetőséget a díjak elnyerésére. Eleve tendenciaként látszódik, hogy bizonyos - amerikai - előadókkal rengeteg díjat "nyerettek meg", de ez a statisztikai mutatók és a hazafiasság országában mondhatni nem kirívó. Azt is megjegyezhetjük, hogy mivel ez egy népszerűségi díj, nem feltétlenül a művészileg és technikailag legjobb produkciókat díjazták. A major labelek lobbija is többet tudott nyomni a latba, mint egy independent kiadó verejtékes próbálkozásai.
Ennek ellenére, vagy pont emiatt és a történelmi hagyományok végett a mai napig - ha botrányoktól is övezve - de a Grammy az egyik fontos tájékozódási pont a zenei előadók piacán.
Grammy tulajdonosnak mondhatja magát többek között Tiesto, David Guetta, Daft Punk, Kraftwerk, Aphex Twin és Benny Benassi is. Jelölést ért többek között Above & Beyond, Armand Van Helden, Deadmau5, Armin Van Buuren és Eric Prydz is.

2024-ben is ég a megemlékezés lángja az elhunyt zenészek emlékére

Ahogy az az elmúlt években az idei esztendőben is - immár negyedjére - tematikus mixszekkel készültünk halottak napja alkalmából, főhajtásként az elhunyt zenészek, producerek, DJ-k és énekesek emléke, munkássága előtt. Ezt a hagyomány 2021-ben kezdtük, akkor még a Deep Zone Musix blogon tettünk közzé két, egyenként 25 track-ből álló, összesen közel 5 órás egyveleget, ahol olyan nevek zenéi pörögtek, mint Marc Spoon, Robert Miles, Pascal F.E.O.S, Slacker, Keith Flint, Cosma, Caspar Pound, Tillmann Uhrmacher, hogy csak néhányat említsünk az azóta is folyamatosan (és rohamosan) bővülő listáról.
2022-ben egy szimpla másfél órás mix érkezett, melyet átköltöztettünk az időközben az érdemleges funkcióit tekintve fizetőssé váló Mixcloud-ról a sokkal interaktívabb Youtube-ra (akik szépen blokkolták is bizonyos országokban a mix elérhetőségét). A 2023-as dupla szelekció a jó minőségű letöltést is preferáló hearthis.at-en lett elérhető, az oldskool zenegyűjtők igényeit is szem előtt tartva.
A 2024-es megemlékezés 2x15 track-es mixből áll, közel három órában felidézve az elhunyt zenészek munkásságának egy-egy darabját.
A mixek szokás szerint igyekeznek a lehető legeklektikusabbak lenni (Dj Tomcraft-től kezdve Rino Cerrone-én és Warmduscher-en át Mallorca Lee-ig), minél több zenészt megemlítve, illetve olyan zenéket és verziókat beemelve, melyek még nem szerepeltek itt korábban, elkerülve az önismétlést. 

2024-es elhunytjaink: Thomas Brückner (DJ Tomcraft), Rino Cerrone, Frncesco Principato (Franchino), Julee Cruise, Thilo Markvort (Warmduscher), Paul Spencer (Dario G.), Mallorca Lee (Ultra-Sonic), Angela McCluskey, Sören Bodner (Wighnomy Brothers), Danielle Moore (Crazy P), Shifty Shellshock (Crazy Town).

Nyugodjanak békében!

Korábbi megemlékezéseink:
Memorial Day 2021 - Part 1
Memorial Day 2022 - Part 2
Memorial Day 2023 - Part 3

Electronic Golden Era presents Icons To Remember 2024/Part 1.

Tracklist:
1. Rising High Collective - Fever Called Love (Ambient Mix) [RIP Caspar Pound]
2. Schunraketen - Superheftig People (Superheftig Mix) [RIP Marco Iletschko aka Marc O'Tool]
3. Taucher - Bizarre (Extended Club Mix) [RIP Pierre Stadelmann]
4. Kai Tracid - Destiny's Path (Warmduscher Remix) [RIP Thilo Markwort aka Warmduscher]
5. Warmduscher - Saeurebad (Kai Tracid vs. Der Verfall Club Remix) [RIP Thilo Markwort aka Warmduscher]
6. Franchino - Elettronica (Megamind Remix) [RIP Francesco Principato aka Franchino]
7. The Advent - Untitled (Rino Cerrone Remix) [RIP Rino Cerrone]
8. Faithless - We Come One (Dave Clarke Remix) [RIP Maxwell Alexander Fraser aka Maxi Jazz, Faithless]
9. Little Jam - Black Hill (Original Mix) [RIP Henrik Klein Rasmussen aka Little Jam]
10. Dj Tomcraft - Prosac (Marc Manga Remix) [RIP Thomas Brückner aka DJ Tomcraft]
11. Hybrid feat. Julee Cruise - If I Survive (Album Mix) [RIP Julee Cruise]
12. Brainbug - Rain (Cascade Remix) [RIP Alberto Bertapelle aka Brainbug]
13. Dario G - Voices (Kriana Remix) [RIP Paul Spencer aka Dario G]
14. Sterbinszky & Tranzident feat. Winand Gábor - It's No Good (Original Mix) [RIP Winand Gábor]
15. Ultra-Sonic - Obsession (12" Mix) [RIP Mallorca Lee, Ultra-Sonic]

Electronic Golden Era presents Icons To Remember 2024 / Part 2.

Tracklist:
1. Telepopmusik feat. Angela McCluskey - Breathe (Album Mix) [RIP Angela McCluskey]
2. Gamat 3000 - Feeling Love (Wighnomy's Give Peace A Chance Mix) [RIP Sören Bodner aka Wighnomy Brothers]
3. Lukas Greenberg - Alte Schule [RIP Nikolas Jakoby aka Lukas Greenberg]
4. Crazy P - Lean On Me (Album Mix) [RIP Danielle Moore]
5. Cassius - Cassius 1999 (Cassius Remix) [RIP Philippe Zdar Cerboneschi, Cassius]
6. Paul Johnson - Get On My Camel (Major Boys Remix) [RIP Paul Leighton Johnson aka Paul Johnson]
7. Bob Marley - Jammin' (Olav Basoski Remix) [RIP Bob Marley]
8. Frankie Knuckles feat. Robert Owens - Tears (Full Intention Remix) [RIP Frankie Knuckles]
9. Rising High Collective - Tangled In My Thoughts (Hardfloor Remix) [RIP Caspar Pound]
10. Sinéad O'Connor - Troy (John Creamer & Stephane K Remix) [RIP Sinéad O'Connor]
11. Hamel - Close (Original Mix) [RIP William Thomas Hamel aka Bill Hamel]
12. Oakenfold feat. Shifty Shellshock - Starry Eyed Surprise (Oliver Lieb Remix) [RIP Seth Brooks Binzer aka Shifty Shellshock]
13. Jon Vesta - Substance (Original Mix) [RIP John Horrocks aka Jon Vesta]
14. Watergate - Heart Of Asia (Merry Christmas Mr. Lawrence) (Des Mitchell Remix) [RIP Ryuichi Sakamoto]
15. Dario G - Dream To Me (Airscape Remix) [RIP Paul Spencer aka Dario G, RIP Dolores O'Riordan, Cranberries]

A harmadik techno fellegvár: a nápolyi techno rövid története

Nápoly, az élénk-színes dél-olaszországi metropolisz nemcsak gazdag kultúrájáról, történelméről, gasztronómiájáról és focicsapatáról híres, hanem egy (kezdetben) maréknyi, hasonlóan gondolkodó zenészről is, akik szembe menve a lokális zenei trendekkel az európai techno harmadik fellegvárává tették szeretett szülővárosukat és akkori sajátos hangzásukkal két és fél évtized távlatában is képesek megszólítani a fiatal, technóért lelkesedő új generációt.
Ezen cikkünk egyben főhajtás is a nápolyi techno egyik kulcsfigurájának Rino Cerrone-nak az emléke előtt, aki 2024. szeptember 25-én, 52 éves korában elhunyt. Nyugodjék békében!

Minden álom megvalósításához kell egy határozott vízionárius, aki tántoríthatatlanul a saját feje és megérzése után megy. Jelen történetükben ő nem más, mint Gaetano Parisio.
„A nápolyi techno hangzásnak megvolt a sajátos karaktere” - emelte ki a Bandcamp Daily-nek adott 2021-es interjújában Parisio, a Conform Records tulajdonosa és alapítója. A legendás labelt 1997-ben hozta létre, hogy saját, klub orientált próbálkozásait, valamint nápolyi és nemzetközi barátainak munkáit prezentálhassa a techno-t kedvelő közönségnek.

Parisio a nápolyi sound alfája és omegája

„Új hangzást kerestünk, és ez a különböző művészek közötti szinergiából jött létre, akiknek ugyanaz volt a víziójuk.”
Parisio és nápolyi producertársai, úgy mint Marco Carola, Davide Squillace, Rino Cerrone, Danilo Vigorito és Markantonio mind eltérő utat jártak be az elektronikus zenei színtéren az évtizedek során.
„A fő célunk az volt, hogy egy olyan sound-ot hozzunk létre, ami csak a mi hangzásunkként ismerhető fel” - magyarázta tovább Parisio. "Számomra különösen Jeff Mills Purpose Maker kiadójának kiadványai voltak igazán inspirálóak abban az időben, mindannyian más művészektől merítettünk inspirációt, de a saját módszereinket követve dolgoztunk, anélkül, hogy másokat próbáltunk volna utánozni.”
Az 1997-es indulásától kezdve egészen a 2005-ös megszűnéséig (amit 2020-ben reaktiválták) a Conform egy olyan kiadó volt, mely a lecsupaszított, loop alapú, szigorú, de groovy techno stílus szinonimája volt szakmai berkekben. Amellett, hogy a nápolyi szcéna legjobb tehetségeinek lemezeit adta ki, Parisio olyan nemzetközi nagyágyúk zenéit gondozta még, mint Adam Beyer, Ben Sims és The Advent.
„Határozott elképzelésem volt arról, hogy mit akarok játszani a szettjeimben és könnyebbnek éreztem, hogy magam csináljam meg azt a zenét, amit játszani akartam” - foglalta össze.
A kiadó fejlődésének egyik kulcsmomentuma egy londoni utazás volt, amelyet közeli barátjával, Marco Carola-val tett.
„Egy DAT kazettát vittem magammal, melyen egy tucat általam készített szám volt” - emlékezett vissza Parisio. „Elmentünk vele a Prime Distribution irodájába, és nagyon izgatottak voltunk. Egyszerűen otthagytam a kazettát anélkül, hogy egy pillanatig is reménykedtem volna abban, hogy valami történni fog vele.”
Miután visszatért Nápolyba, már be is futott egy ajánlat a Prime Distribution fő kiadójától, a Primate-tól. Három EP-je követte egymást (egy Faces, kettő pedig Gaetek néven) 1997-ben.
„Elkezdtem dolgozni a Prime Distribution-nel, ők terjesztették a Conform kiadványokat is. Amikor elkezdtem zenéket írni, nem számítottam arra, hogy kiadok belőle bármit is, így meglepett, hogy az másoknak is tetszett."
A következő nyolc évben a Conform folyamatosan hozta ki a jobbnál-jobb kiadványokat, ám egy sor „traumatikus” élmény miatt Parisio végül úgy döntött, hogy bezárja a kiadót, és visszavonul.
„Szünetet tartottam magamban” - vallotta erről az időszakról. „Teljesen megváltoztattam az életmódomat. Kiléptem mindenből, otthagytam a booking ügynökségemet is”.
Csendben azonban folytatta a munkát, zenéket készített magának, ezt egy terápiához hasonlítja. „Vannak, akik festenek, én szeretek zenét csinálni”.
Parisio környezetváltozást is eszközölt, hiszen átköltözött Barcelonába, s számos véletlen találkozás révén lassan elkezdte újraértékelni a Conform örökségét és mindazt, amit maga mögött hagyott.
„A legszebb bók az, amikor a régi lemezeimmel egyidős fiatalok mesélik nekem, hogy imádják a zenéimet és a kiadómat”.
A Conform 16 év kényszerpihenő után 2020-ban egy remix EP-sorozattal (I., II., III., IV.) jelentkezett újra, melyen ismert zenészek dolgozták át a kiadó klasszikusait. 2021-ben újabb mérföldkőként a kiadó teljes katalógusát digitálisan elérhetővé tették, ugyanezt tervezik az Advanced Techno Research-csel is, melyen csak Parisio munkái jöttek ki.
"Mai füllel visszahallgatva az első Conform kiadványt ('Gaetek' EP), a felvétel minősége egy katasztrófa” - viccelődött Parisio. „Ennek is megvan a maga szépsége. Akkoriban még nem teljesen tudtam, hogy mit csinálok. Nagyon sok kiadatlan zeném van abból az időszakból, és amikor átnézem a régi DAT-kazettákat, olyan zenéket találtam, melyek egész karakterét az adta, hogy egyáltalán nem tudtam, mit csinálok. Magabiztos voltam, de nem voltam teljesen tudatában”.
Parisio Jeff Mills-t, Steve Bicknell 'Lost Recordings' sorozatát és a The Advent felvételeit említi, mint a korai munkásságára gyakorolt kulcsfontosságú hatásokat, melyek tisztán kivehetők pl. a 'Minimal Act'-ben és a 'Maastricht'-ban. Magukhoz a zenék elkészítéséhez Roland TR-808-as és Roland TR-909-es dobgépeket valamint egy AKAI MPC sampler/sequencer-t használt, és a gépek határait feszegetve, hosszasan kísérletezte ki, hogy mi az ami jól szól együtt.

Marco Carola a sikerkovács

Korai harcostársai közül minden bizonnyal Marco Carola érte el a legnagyobb sikereket, a mai napig elektronikus zenei rendezvények headlinereként szolgálja ki a minőségi zene kedvelőit. Parisio-val egy nápolyi klub kistermében futottak össze először.
„Pontosan emlékszem, milyen lemezt játszottam akkor - a Slam 'Positive Education' című számának Richie Hawtin remixét” - adomázott Parisio a nagy találkozásról. „Marco odajött hozzám, és azt mondta: tetszik, amit játszol, én is próbálok valami hasonlót csinálni a stúdióban. Először nem nagyon figyeltem rá, de az este végén találkoztam vele, és telefonszámot cseréltünk. E nélkül a találkozás nélkül most sok minden másképp lenne”.
A Conform harmadik kiadványán Parisio és Carola összeállt a C & G Southsystem nevű formációban. A 'Dual EP' kimért ütemei és hipnotikus loop-jai a két művész közötti intenzív kísérletezés óráiban születtek, amikor megosztották egymással tudásukat és stúdiófelszereléseiket. „Ha jól figyelsz, hallhatsz néhány hibát, amikor még csak élőben kevertük DAT-szalagra” - mondta Parisio. „Ez a szépsége az ilyen dolgoknak számomra. Még most is azt mondom, hogy a tökéletlenség egyfajta kitüntetés, mert ez azt jelenti, hogy valamit teljesen kézzel csinálunk, gépek általi korrekció nélkül.”

Nápolyi techno és művelői:

A finom groove-ok királya

Danilo Vigorito [Imaginary Boy, Orion Muzik]
Kiadó: Orion Muzik
Danilo Vigorito 1974-ben született Nápolyban. 1991-ben kezdte karrierét DJ-ként kihasználva az elektronikus zene által kínált friss perspektívákat, ám idővel rájött, hogy önmagában a lemezpörgetés nem elég neki, ezért stúdiókban kezdett el dolgozni, hogy kitanulva a producerkedést saját zenéket írhasson. Három évet húzott le hangmérnökként, mire elég magabiztosnak érezte magát, hogy a saját neve alatt futó produkciókkal kiléphessen a világ elé. Első kislemeze a 'Syncmode' 2001-ben jelent meg az Informale gondozásában, amit megannyi remek további megjelenés követett olyan neves kiadókon, mint a Primate, Zenit, vagy Phont Music.
Bár zenéinek zöme egyértelműen a klasszikus nápolyi iskolához sorolható, van bennük egy "lágyító él", tech-house hibrid hatás is.

Emlékezetes számok, produkciók:
Danilo Vigorito - Bolt
Danilo Vigorito - Drill
Danilo Vigorito - Soul
Danilo Vigorito - In
Danilo Vigorito - De-Mo
Danilo Vigorito - Life After Loops
Danilo Vigorito - Shells In The Dark Sky

Cerrone-ról hősként beszélnek

Rino Cerrone [Junction Hands, QMen]
Kiadó: Rilis
Rino Cerrone 1972-ben látta meg a napvilágot Nápolyban, Cerrone szakmai karrierje a '90-es évek végén kezdődött, amikor Lino Monaco-val és Nicola Buono-val együtt megalapította a Q-Men nevű live techno formációt. A trió 1997-ben adta ki első EP-jét Marco Carola Design Music nevű kiadójánál. Két évvel később Cerrone Mario Manganelli-vel együtt elindította első kiadóját, a Ri'li:s-t. A Ri'li:s elsősorban Cerrone saját produkcióinak adott otthont. Emellett számos más underground kiadónál is megjelent, többek között a Speaker Attack-nél, a Genetic Recordings-nál, a Music Man Records-nál és a Phont Music-nál. 
2005-ben Cerrone és Manganelli két másik platformot is indított, a Loose Records-ot és az Unri'li:s-t. Előbbi a fiatal művészek népszerűsítésére koncentrált, míg utóbbi eredetileg Cerrone saját, kiadatlan anyagainak felkarolásáról szólt. Karrierje során olyan fesztiválokon lépett fel, mint az I Love Techno, az Innercity és az Awakenings, valamint a világ különböző helyszínein pörgette a fekete korongokat Cerrone 2012 körül vonult vissza az aktív DJ-zéstől.
"A nápolyi techno szcénában mindenki hősként beszél róla" - osztotta meg gondolatait barátja halálhíre kapcsán az RA-nak nyilatkozó Joseph Capriati, akinek karrierje indulásakor sokat segített. "Rino igazi underground művész volt, megtisztelő volt vele közösen dolgozni” - folytatta Capriati. „Ő indította el a nápolyi minimal funky hangzást, ez a zene időtlen.”

Emlékezetes számok, produkciók:
Rino Cerrone - Optik Way
The Advent - Untitled (Recreations) (Rino Cerrone Remix)
Rino Cerrone - Total Off
Rino Cerrone & Markantonio - Swiper
Rino Cerrone - Basic Drum
Rino Cerrone - Massive Compressed
QMen - Globule

Gaetano Parisio [Gaetek, G & C Southsystem, Shock System, Faces]
Kiadók: Conform Records, ART, Southsoul, Adagio
Parisio munkásságáról és biográfiájáról fentebb már részletesebben értekeztünk, így nála csak pár fontosabb zenei momentumot sorolunk fel.

Emlékezetesebb számok, produkciók:
Gaetek - Pain023 A1 
Gaetek  - Full Logic
Gaetano Parisio - 19-99 A1
Gaetano Parisio - 19-99 B1
Gaetano Parisio - The Move
Gaetano Parisio - Suprema B1
Gaetano Parisio - Ritmatica A1
Advanced Techno Research 98-00

Marco Carola [Shock System, G & C Southsystem, Question]
Kiadó: Design Music
Ha valaki megkérdezi, hogy ki vitte a legtöbbre a nápolyi producerek közül, akkor mindenképp Marco Carola neve merül fel sokaknál. Carola a '90-es évek derekától volt aktív producerként (és mint label tulajdonos: Design Music), pályatársaitól eltérve előszeretettel készített nagylemezeket és próbált ki a szikár, groovy techno-n kívül más komplexebb hangzásokat is (pl. a 2001-es 'Open System' LP-n). Olyan labeleken fordult meg, mint a Primate, a Plus8, a Minus és a Zenit.
A zenei trendek változásával is sikerült megőriznie egyediségét, Ibizán gyakori vendég, az egyik legkeményebben dolgozó olasz DJ, amit 1,2 millió Facebook követővel bíró artist oldala is jól jelez.

Emlékezetesebb számok, produkciók:
Marco Carola - Fokus
C & G Southsytem - Dual B2
Marco Carola - Questions
Marco Carola - Poison
Marco Carola - Open System

Davide Squillace [Omix, Eriko Tanabe]
Kiadó: This And That

Emlékezetesebb számok, produkciók:
Davide Squillace - Liquid Brain B1
Davide Squillace - Appendix B1
Davide Squillace - Ambient Soul

Markantonio
Kiadók: Analytic Trail, MKT Records

Emlékezetesebb számok, produkciók:
Markantonio - Everlasting Brain B2
Markantonio - The Beginning A1
Markantonio - Appendix B1
Markantonio - Mission A