Rest In Peace: Palotai Zsolt

Hatvankét éves korában elment a Mester! A magyar elektronikus zenei világ ikonikus alakja Palotai Zsolt ezentúl már csak az egyre bővülő égi hallgatóságnak pörgeti a lemezeket. Ő volt a nagybetűs DJ archetípusa, egyfajta tájékozódási pont a magyar underground-ban, akit egy emberként mindenki imádott Magyarországon, mert zenei médiumként slágerek nélkül is mindig ráérzett a közönség hangulatára, igényeire. Mindenféle sztárallűröktől és botrányoktól mentesen, a zene iránti hatalmas alázat által vezérelve tette a dolgát rendületlenül, csendben, több mint 30 éven át!
A napokban került fel egy friss interjú vele az RTL.hu oldalára, melyből kiderült többek között, hogy alig hívják már fellépésekre, másrészt a közönségének nagyrésze az elmúlt két évtizedben külföldre távozott, illetve, hogy önmaga is a jelenlegi rendszer kritikusaként egyfajta belső emigrációban van. Pár nappal később november 18-án pedig jött letaglózó halálhíre. Személyesen nem vehette már át a neki a főváros által adományozott Pro Cultura Orbis díjat, és a Merlin Színház újranyitására tervezett fellépése is elmaradt.
Alábbiakban emlékezzünk rá a fent említett interjúból és korábban vele készült archív anyagokból tőle elhangzott kulcsmondatokkal, melyeket érdemes megszívlelni.

"Én mindig azt gondoltam, hogy az én életemben három dolog sose fog megváltozni, a rendszer meg az oroszok és az időjárás. Amikor kérdezik, hogy mit csináltunk '89 előtt, akkor azt szoktam mondani, hogy vártuk, hogy teljen az idő. Mintha most is ezt érezném."

"Közben meg teljesen egysíkú minden, minden zene hasonló vagy ugyanolyan. Még a bulikon is, ha egy-egy előadót hallgatsz, ahol elkezdi, ott is fejezi be. Tehát mintha egy zenét játszana egy órán keresztül, nincsenek hullámhegyek és -völgyek. Régebben egy zenei producer, ha csinált egy zenét, akkor még egy olyat nem készített, mert már csinált olyat. Most pedig addig klónozzák a zenéket, amíg csak lehet."

"Régen az volt, hogy lementünk egy héten egyszer a boltba, amikor jöttek az új lemezek, és mindig azt gondoltam, amikor hallgattam, hogy most már lehetne egy szar is köztük. Most két-háromszor annyi időbe telik összeszedni a zenét a heti három óra rádióműsoromra – szerda egy, szombat kettő. "

"A fiatal dj-k nem arra tanítják a következő generációt, hogy milyen a jó zene, és hogy kell összerakni, hanem hogy hogyan kell viselkedni a színpadon. Cirkusz lett az egész."

"Nemrég olvastam egy interjút a csikszentmihályi professzorral, aki először írta le a flow-t. Ha bármilyen tevékenységet végzel, és hosszabb ideig csak arra koncentrálsz, akkor jön létre a flow, amikor megszűnik az idő. Úgy belefeledkezel a tevékenységbe, ami lehet bármi, hogy egészen egyszerűen megszűnik. Ő azt mondja, hogyha nincs flow, akkor nincs boldogság. Lehet, hogy ezért boldogtalanok a mai fiatalok."

Nyugodj békében Zsolt!

Cikkek forrásai: 
Interjú az RTL.hu oldalán - 2023. november 14.
Interjú a Szabadeuropa.hu oldalán - 2022. december 23.

Kihagyhatatlan Palotai momentumok:
Palotai egyetlen kereskedelmi forgalomban megjelent, hivatalos mixlemeze az 'Abrak A Dubra' 2000-ből, ami hozzá hasonlóan maga a megtestesült eklektika.

Az 'Extázis 10-től 7'-ig című, 2002-ben készült dokumentumfilmben Czabán György és Györi Csilla rendezők mutatják be Palotai Zsoltot.

EgyCAST 2022. 10. rész - Dj Palotai zenékről, bulikról, trendkövetésről

Tudtad-e Vol.18.: Magyar szál a Techno Cat-nél, az ATB-Red 5 connection, Dream Dance-re kitalált álnevek, Dj Dick a cover guru

Hosszabb csend után újra nekifeszülünk az érdekes tények feltárásának. Ezúttal is van mit a tejbe aprítani: a Neoton énekesének Csepregi Évának közvetetten, de volt kötődése az elektronikus zenéhez, megtudjuk, hogy Thomas Kukula aka Red 5, mint mentor segítette ATB-t karrierje korai szakaszában, leleplezzük a bugyuta alteregós covereket a Dream Dance válogatáson, valamint megismerjük Dj Dick titkos cover designer énjét.

1. Csepregi Éva és a techno macska
Egészen vadnak tűnhet a párhuzam, pedig ha eszünkbe jut a blogon korábban posztolt hat lépés távolság elve végigfuttathatjuk az elkövetőket: nos Csepregi Évától a 'Techno Cat' szerzőjéig Tom Wilson-ig két lépésben juthatunk el. Csepregi Éva párja (és gyermekének édesapja) az a Bobby Heatlie volt, aki producerként segítette Tom Wilson munkáját és ő a szerzőtársa a később himnusz státuszig jutó 'Techno Cat'-nek is, de több elektronikus zenei projektben is részt vett. Ez azért érdekes, mert alapjában véve pop viszonylatban ismerhetjük a nevét szerzőként, de úgy néz ki a keményebb ütemek sem okoztak gondot a számára.

2. A Red 5-ATB kapcsolat
ATB-t, vagy ahogy mindenki ismeri Andre Tanneberger-t az a Thomas Kukula karolta fel, aki General Base, Candy Girls és Red 5 néven írogatott zenéket, elég hangos közönségsikereket elérve. Andre Amiga-ján gyártotta vadul a zenéket, amikor Thomas felajánlotta neki a stúdióját, s azt itt lévő Sequential Pro One nevű szintiről született meg első projektjének a Sequential One-nak a neve. Egyébként vékonyka hangzása miatt lesajnált Sequential One-ból többen is elég szép sikereket értek el később szólóban is. Wouter Willem van Eijden mint Woody van Eyden, Uli Pöppelbaum, mint Spacekid és Andre ATB projektjével dobott nagyot.

3. A Dream Dance válogatás és a cover verziók
A korai Dream Dance válogatásokon feltűnő jelenség volt, hogy egyes ismertebb produkcióknál nem az eredeti előadó neve bukkant fel, hanem egy másik fantázianév. Így jött szembe Robert Miles helyett Ronald Snypes, B.B.E. helyett B.B. Jones míg Future Breeze helyett a Futura Nostra.
Elég cheap shot, de feltételezem a kiadvány korai szakaszában (1996-ban jelent meg az első volume) a nagyobb kiadók (bár a válogatást gondozó Sony se volt nyeretlen kétéves, igaz a dance szekciójuk ekkor volt felfutóban) nem igazán voltak adakozó kedvükben és nem adtak engedélyt a kiadványon való szereplésre ('Children', 'Seven Days And One Week', 'Why Don't You Dance With Me') nem igazán látva bele, hogy a Dream Dance egy hosszútávú, sikeres projekt lesz. Későbbiekben egyébként a fent említett előadók eredeti nevükön eredeti produkciójukkal többször is szerepeltek. Minden esetre érdekes megoldás volt a Sony részéről ez a hárítás.

4. Fabian Lenz, mint cover designer
A Low Spirit Recordings kiadó és Mayday event társalapitója Fabian Lenz aka Dj Dick nemcsak zeneileg, hanem vizuálisan is képben volt. A Photoshop előtti időkben ő tervezte ugyanis jó néhány Low Spirit-es kiadvány borítóját, nagyjából 1988-tól 1997-ig bezárólag. Olyan előadó megjelenésein hagyta ott kéznyomát, mint Westbam ('The Mayday Anthem', 'The Roof Is On Fire', 'Let Yourself Go'), L.U.P.O. ('So Hard'), Dj Dick ('Weekend'), Members Of Mayday ('Rave Arena') és Marusha ('Over The Rainbow').
Ő fotózta továbbá Westbam legendás orosz gengszteres 'We'll Never Stop Living This Way' albumának borítóját is, ami mai (és már akkori) szemmel is viccesnek hatott.

A hónap videói: 2023. október

Október hónap kedvencei között egy német DJ és egy francia producer munkáját fülelhetjük meg. Mijk Van Dijk Superstition label katalógus megamixe egészen figyelemre méltó mennyiségű zenét mozgat meg egyszerre, míg Laurent Garnier korai klasszikusa mai füllel sem öregedett rosszul, s ez elég volt a hónap zenéje titulushoz.

A hónap mixe: Mijk Van Dijk - Decade - The Mix: Excrepts Of 10 Years Of Superstition
Sokan lenézik a megamixeket, mert technikailag live formában kivitelezhetetlen a rengeteg "content" miatt. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy az előkészítés, track szelekció és vágás valamint a pasting folyamat több időt elvesz az alkotótól, mintha csak a pultban letolna egy szettet. Aktuális mixmesterünk Mijk Van Dijk, mint artist is jelen volt a hamburgi Superstition életében így logikus döntés volt rá bízni a label 10 éves (1993-2003 közötti) visszatekintő egyvelegének elkészítését. Összesen 74 track fut le részleteiben a 71 perc alatt, mindenképp érdemes a zenetörténelem eme darabját magunkévá tenni, ha bírjuk a techno - trance fuziós német hangzást.

A hónap zenéje: Laurent Garnier - Wake Up
1993-as klasszikus, vérbő techno, acid és trance elemekkel megküldve. És hogy miért ilyen jó? Mert a zene társproducere az a Ludovic Navarre volt, aki pár évvel később 180 fokot fordulva St. Germain-ként a jazz, lounge fuziós munkáival teljesen más irányban indult el és hódította meg a világot, mint a french touch egyik hiteles alkotója. Egyszerűen megunhatatlan!

Hová tűnt?: FeralCode

Az alábbiakban új interjú sorozatunk indul, melyben kifejezetten olyan hazai producereket/DJ-ket/kiadó tulajdonosokat keresünk fel, akik egy ideje már nem aktív szereplői a zenei körforgásnak.
A rovat nyitó írásában Kocsis Ferenccel alias FeralCode-dal beszélgettünk produceri karrierről, kiadóról (FeralCode Records) és jelenlegi elfoglaltságairól.

DZ blog: Miként csöppentél az elektronikus zene izgalmas világába?
Kocsis Ferenc: Én gyerekkoromban klasszikus zenét tanultam, majd a gimiben blues és rock bandákban játszottam. Abban az időben kezdett érdekelni az instrumentális elektronikus zene világa is, például Jean-Michel Jarre, de szerettem a pop és dance vonalat is. Egy sequencerrel és egy szintivel már az érettségim környékén összeraktam egy albumot. A 90-es évek végén már a számítógépes zeneszerzés is elérhetővé vált, én a Reason-t szerettem meg, mely akkoriban még azért elég kezdetleges volt. Csatlakoztam a ctgmusic oldalhoz, először csak mint zenész, később mint admin, az oldalon fiatal elektronikus zenészek töltöttek fel dalokat, meghallgattuk, véleményeztük őket, sokszor voltak collabok, nagyon jó kis közösség volt.

DZ blog: Honnan jött az ötlet a label (FeralCode Records) alapításra? Akkoriban a digitális zenei kiadók még eléggé gyerekcipőben jártak.
Kocsis Ferenc: Akkoriban kezdődött a vinyl korszak „lecsengése” és egyre több lett a digitális megjelenés. Az Audiojelly, a Beatport beindulásával az underground kiadók felületet kaptak, ezeket akkor a mainstream és a nagy nevek még elkerülték, szerintem nagyon izgalmas korszak volt. A Proton vagy a friskyradio pedig játszotta ezeket a zenéket. Egyre több zenész barátom talált digitális kiadót. Én is próbálkoztam, volt remix megjelenésem, saját zeném is itt-ott. Követtem mit csinálnak az underground kiadók, izgalmasnak találtam ezt a világot, kezdett kialakulni egy zenészekből, promóterekből, rádiókból álló ismerősi csapat, szóval eljött az idő, hogy én is megpróbáljam. A kiadó indulásában nagy szerepe volt a Proton 'Lost In The Moment' remixversenyének, melynek a magyar részét én szerveztem. Ott ismertem meg például Coldfish-t, Retroid-ot, és velük később lényegében el is indult a label. Olyan kiadót szerettem volna, ami teret ad fiatal, feltörekvő zenészeknek, és időnként az én trackjeim és remixeim is megjelenhessenek.

DZ blog: Miért pont a progressive house volt az egyik preferált hangzásotok?
Kocsis Ferenc: A progressive house akkor nagyon menő volt, szépen lelassult a korábbi évek trance, techno csapatásából, szép hosszú melodic építkezések, breakdown, climax jellemezte, ma már viccesen hangzanak az akkor sztenderd 7-12 perces trackek. A kiadó elsősorban ebben a stílusban dolgozott, de azért voltak tech, minimal, vagy electro beütésű számaink is. Ez tényleg a digitális kiadások kezdeti évei voltak, és többször vezettük a proghouse chartot például a beatporton, izgalmas volt. Ahogy a kiadónak jöttek a megjelenései, egyre több demót is kaptam, nagyon erős volt a magyar és a dél-amerikai vonal, de tényleg szinte minden földrészről voltak zenészek, akikkel együtt dolgozhattam. 2005 novemberétől 2009 tavaszáig több mint 40 megjelenésünk volt két albummal, és akkor már szinte minden digitális platformon, például az Apple Music-on is elérhetőek voltunk.

DZ blog: Miért hagytad abba a labelt és akasztottad szögre a fülest produceri fronton?
Kocsis Ferenc: Elsősorban személyes okokból, 2008-ban sok minden összejött egyszerre, építkezés, költözés, munkahely, és egy darabig még próbáltam mindent beleadni, de éreztem, hogy le kell állnom és fel kell adnom dolgokat. A másik oka az, hogy addigra már ezeket a felületeket is elérte a mainstream, megjelentek a nagy kiadók és zenészek, illetve elindult az electro house térnyerése is.

DZ blog: Mennyire követed a mai zenei történéseket? Gondolom jó érzésekkel tekintesz vissza ezekre az időkre, mert számtalan olyan előadót karoltál fel, aki hosszú ideig vagy akár ma is része a zenei körforgásnak.
Kocsis Ferenc: Sok év telt el azóta, és sosem távolodtam el a zenétől, de azt a pörgést nem csináltam azóta semmilyen műfajban. Pár éve természetfotózással és filmezéssel foglalkozom szabadidőmben, a zene is visszatért valamelyest, a kisfilmek zenéjét én írom. Azokkal a zenészekkel, akikkel anno együtt dolgoztam ma már szinte semmilyen kapcsolatom nincs, ez érthető is. Mindig nagyon örülök, ha felbukkan a nevük Facebook-on, vagy más helyeken, új megjelenések, fellépések, tényleg nagyon jó érzés látni őket, hogy még mindig zenélnek, és csinálják, amit igazán szeretnek, szerettünk.

FeralCode discogs -> LINK
FeralCode Records discogs -> LINK

© all rights reserved
made with by templateszoo