Happy Hardcore Nation: fiatalságunk soundtrack-je 68 percbe sűrítve

Nincsenek megjegyzések 0

Pár hónapja a 'Hungarian Grooves' speciális kiadásaként már posztoltunk egy kizárólag hazai happy hardcore produkciókból álló egyveleget, ezúttal nagyobb merítéssel a nemzetközi felhozatalt sűrítjük bele egy 31 trackes 68 perces mixbe.
A mix nagyban épít a német-holland tengelyre, főleg Raves Nature-RMB-Charly Lownoise & Mental Theo-Dune produkciók adják a kilincset egymásnak, színesítés képpen belefér egy-egy Marusha, Tokyo Ghetto Pussy, Mark 'Oh, Das Modul vagy Music Instructor féle tempós aprítás.
A koncepció az volt, hogy legyen egy intrónk (Members Of Mayday 'The Judgement Day'), majd dinamikusan, harmonikusan és nem csupán fade in-fade out módszerrel következzenek egymás után a muzsikák. Nagyjából 164-től 174 BPM-ig szépen kúszunk felfelé tempóban. Azoknak sem kell aggódniuk akik ennél gyorsabb zenék hívei, mert a készülő második epizód magasabb BPM számot fog hozni. Azt is érdemes leszögezni, hogy ez a típusú happy hardcore elég távol esik a Thunderdrome vonal legjobb pillanataitól, itt a dallamosság és a finomabb "megjelenés" dominál, a sötét, gonosz effektek, horrorfilm szöveg szemplingek és ritmusközpontú fókusz helyett. Jó szórakozást hozzá!

Electronic Golden Era presents Happy Hardcore Nation 1.

Tracklist:
1. Members Of Mayday - The Judgement Day
2. Marusha - Raveland
3. Dune - Can't Stop Raving (12' Mix)
4. Charly Lownoise & Mental Theo - Childhood
5. Scooter - Endless Summer (Maxi Version)
6. Dune - Hardcore Vibes (South Bound Mix)
7. RMB - Reality (Long Vocal Version)
8. Charly Lownoise & Mental Theo - Live At London (Hardcore Mix)
9. Microwave Prince - I Need Your Love
10. Charly Lownoise & Mental Theo - Get Funky
11. Tokyo Ghetto Pussy - I Kiss Your Lips (Club Mix)
12. Dune - Are You Ready To Fly (12' Mix)
13. Ravers Nature - Go Back
14. Genlog - Revolution
15. Tokyo Ghetto Pussy - To Another Galaxy
16. Sequential One - Dance (Remix)
17. Music Instructor - Hymn (Dance Mix)
18. Marusha - Over The Rainbow (Hooligan Remix)
19. Mark 'Oh - Higher Than Five
20. Meteor Seven - Circular Riot
21. Charly Lownoise & Mental Theo - Fly, Fly, Fly
22. Charly Lownoise & Mental Theo - Wonderful Days (Remix by Etienne Overdijk & Sven Maes)
23. Dj Paul Elstak - Luv U More (K & A's Extended Blast)
24. RMB - Redemption
25. RMB - Love Is An Ocean
26. Das Modul - Robby Roboter (Extended Version)
27. Ravers Nature - Bring Me Noise! (Remix)
28. Dune - Million Miles From Home (12' Mix)
29. Ravers Nature - Illegal Pirate Radio
30. Ravers Nature - Stop Scratchin'
31. Dune - Hand In Hand (12' Mix)

Tudtad-e Vol.17.: A 'Confusion' másodvirágzása, az Aquagen más track címmel gyúrt cover-t korábbi sikeréből, Faithless és az Ikarusz buszok

Nincsenek megjegyzések 0

A 'Tudtad-e' tizenhetedik felvonásában újrabb érdekes sztorikat olvashatunk többek között New Order 'Confusion'-jéről és annak utóéletéről, szó esik a német Aquagen sikerének receptjéről, amit saját magukon is gond nélkül alkalmaztak számcím átnevezéssel, valamint megnézzük, hogy mi köze a Faithless-nek az Ikarus buszokhoz.

A New Order féle 'Confusion' utóélete
A New Order legendás 'Confusion'-je 1983-ban jelent meg, a brit synth-pop banda hatodik single-jeként. A maga korában szépen  megmászta a slágerlistákat, az UK Indie Charts-ának első pozícióját is elhódította (az UK single charts-szán "csak" a 12. helyig vitte). Ezt a klasszikust porolta le 1995-ben a The Pump Panel duó - Dan Zamani, Tim Taylor - és jelentették meg a Pete Tong nevével fémjelzett FFRR kiadónál két verzióban (Floatation és Reconstruction) szimplán Pump Panel 'Confusion'-ként (egy másik 303 fanatikus remekmű a 'Re-Mover' társaságában). A darab mondhatni a robotszerűvé torzított vokálon kívül semmiben sem hasonlít az alaptémára, a kőkemény acid már az első taktustól büntet. A track olyan népszerű lett, hogy 2001-ben is kiadták a Missle Records gondozásában.
Csupán egy dolog, ami nem volt tiszta sokaknál, hogy a Pump Panel-é az érdem, hogy ezt a 10 percnyi hallhatatlanságot elénk varázsolta (abba már bele se merek gondolni, hogy milyen hosszú lenne a zene, ha 10 percnél nem alkalmaznának stúdió halkítást), viszont a kreditet valamiért mindig a New Order kapja...
Az sem elhanyagolható, hogy pl. a Public Domain az 'Operation Blade'-ben, a Warp Brothers a 'Phatt Bass'-ben és Randy Katana 'Play It Louder'-ban már a Pump Panel loop-pal irányítják magukra a figyelmet.

Az önmagát más címen feldolgozó Aquagen
A német Aquagen formáció a kommerszebb vizeken evezve ügyesen gyűjtött rajongótábort dance / hard trance körökből 1999-2002 között, olyan slágerekkel gyarapítva a Viva TV kliprotációját, mint a 'Phatt Bass', a 'The Summer Is Calling', vagy a 'Hard To Say I'm Sorry'. A projekt mögött megbúvó két producer Olaf Dieckmann és Gino Montesano sosem riadtak vissza a samplingeléstől, előszeretettel mintáztak innen-onnan és formálták azt saját ízlésvilágukra. Elég csak az egy bekezdéssel fentebb említett Pump Panel által átgyúrt 'Confusion'-re ('Phatt Bass'), Ramirez 'La Muzika Tremenda'-jára ('Ihr Seid So Leise'), Sandy B 'Makes The World Go Round'-jára ('The Summer Is Calling'), Supermax 'Lovemachine'-jére ('Lovemachine'), vagy a Chicago szentimentális, csöpögős 'Hard To Say I'm Sorry'-jára ('Hard To Say I'm Sorry') gondolni.
A duó önmagát sem félt feldolgozni, ugyanis a 2000-es 'Partyalarm' single-jük nem volt más, mint Olaf Dieckmann aka Wippenberg 1995-ös acid trance klasszikusának a 'Neurodancer'-nek friss cover verziója. Ez persze szintén nem számit unorthodox dolognak, mivel a technikai fejlődéssel új köntösbe öltöztetett sikerszámok kaptak egy-egy re-boostot időnként (ilyen volt pl. Space Frog 1993-es 'Time Slip'-je, ami 'Lost In Space'-ként szállt harcba 1998-ban a slágerlistákon).

Faithless és az Ikarus 260
Önmagában elég távoli képzettársításnak tűnhet egy angol elektronikus banda és egy magyar szocialista sikertörténet párhuzamba hozása, de ez nem a mi fejünkből pattant ki, hanem a Faithless kreatív csapata döntött úgy, hogy becsempész egy falatnyi Magyarországot a saját világukba.
Történt ugyanis, hogy az együttes 1998-as második 'Sunday 8 P.M.' című albumáról kimásolt (talán méltánytalanul mellőzött) 'Take The Long Way Home' EP maxi CD verziójához egy olyan képmontázs készült borítóként, melynek jobb oldalán Maxi Jazz feszít egy fekete napszemüvegben, a bal szélen pedig egy huszáros átmenettel feltűnik egy Ikarus 260-as típus, ami egyből melegséggel tölti el az ember szívét a hazai kötödés miatt. A kép környezetének tanulmányozása után azt tippelem, hogy nem itthon készült fotóról van szó. Találgatni viszont lehet bőséggel, mivel az 260-as modell nagyon népszerű volt a szocialista blokkban (NDK, Csehország, Lengyelország, Szovjetúnió) és még távolabbi országokba (Tajvan, Izland, Madagaszkár, Peru) is jutott belőle.

Classics Gate Reloaded 001: Hardy Heller

Nincsenek megjegyzések 0
A Deepzone Musix (DZM) tematikai átalakítása miatt a közeljövőben jó néhány korábban már megjelent, de a friss publikáláshoz újra lektorált és friss infókkal és vizuális megoldásokkal kibővített írásunk fog szembejönni veletek kedves olvasók az Electronic Golden Era-n, ugyanis az úgynevezett retro vonalat egy az egyben integráljuk ide (ami annó a DZM témáinak közel 40 százalékát tette ki). Elsőként személyes kedvencemet a 'Classics Gate' rovatot reload-oljuk angolul és csúnyán mondva. Ezt a rovatot Arko Madley vitte (viszi is) és rövid idő alatt egy valódi információkban gazdag Discogs/Youtube kivonatot csinált előadók munkásságáról, ami alapján totál képbe lehetett kerülni, hogy ki mit csinált, milyen kislemezei, remixei készültek. Ezek az írások érkeznek majd egymás után sorszámozva Arko tollából a könnyebb követhetőség érdekében.

Hartmut Heller aka Hardy Heller német származású dj és producer az egyik legnagyszerűbb iparos a trance-szakmában. Arról viszont nem tehet, hogy nevét kevesen ismerik, pedig minden tekintetben korszakalkotó, és korszakalkotó figurája ennek a szcénának! Hogy miért is? Neki köszönhető a híres Planetary Consciousness kiadó felvirágoztatása. A kiadó neve alatt igazi trance nagymesterek munkái jöttek ki. Egyébként a kiadó 1998 óta működik. Egyik sikerszériája a 'Trance Central' sorozat, mely igazi opiumként hat a trance-et szeretőkre, minden egyes darabja egy igazi kincs! A kiadó másik mixsorozata a 'Global Clubbing' szintén közkedvelt partikellék. De visszatérve Hardy Hellerhez, Ő valóban sokat tett azért, hogy ezt a műfajt népszerűsítse és tovább éltesse. Szerencsére nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezte a hangsúlyt, hiszen amit alkotott az igazán maradandónak számít. Pár klasszikusát ezen cikk fogja bemutatni és aki eddig nem ismerte az is remélhetőleg meg fogja szeretni a zenéit.

HH – ICE [1999]
Ray Boyé és Hardy Heller keze munkáját dicséri ez a remek klasszikus.
Titokzatos, misztikus, jéghideg effektek csapnak elő a semmiből és mint a főnix madár úgy kelnek életre a dallamok. Ebben a légkörben minden szépséget megtalálunk. Hardy és Ray hűvös transz klasszikusával minden kétséget kizáróan beírta magát ezen műfaj klasszikusai közé (ami egyébként a sheffield-i Gatecrasher egyik nagy himnusza is volt egyben).
Remixek: Thanks To Berlin Dub Mix, Gigolo Remix

HH – PLANETARY [1999]
Az 'ICE' kislemezen található meg a 'Planetary' című szerzemény, ami leginkább Tiesto 'Magic Two – Story Of The Fall' mixalbumáról lehet ismerős.
Nagyjából egy rituális zenéhez hasonlítható ezen alkotás, ahol mi hallgatók vagyunk az igazi áldozatok, mert ha megtalál egyszer minket ez a zene, akkor onnantól kezdve nincsen menekvés!
Maga a cover kicsit hajaz Slam Jr 'Strictly Trance Symphony'-jának borítójára, csak kék tónussal. Hogy melyik volt előbb? Ki tudja...

HARDY HELLER & RAY BOYE – LOVIN' [2001]
Nagyon patinás szerzemény Hardy & Boye 'Lovin’-ja! Az a tipikus, progresszív gyöngyszem, amiért a legtöbb fanatikus majd meg örül! A remixek önmagukért beszélnek, mert szinte a tökéletesség határát súrolják! Nekem a Fred Numf vs. Five Point O Remix jön be a legjobban, mert imádom a dallamosságát és a ritmikáját. De egyszerűen lehetetlenség megmondani, hogy melyik remix sikerült a legjobban.
Remixek: Fred Numf vs. Five Point O Remix, Heller & Henze Remix, Ohral Dub Mix.

HARDY HELLER VS. INKFISH - FEELINGS [2002 - TRUE INN]
Egy igazi nemzetközi projekt, ahol a a svéd Inkfish négyes társult Hardy Heller-rel. Az original darab elég szögelős, hideg progi, míg az Inkfish remix sokkal szelídebb, deep-es tónusú. Az igazi csemege remix kiadványon érkezik, ez pedig a John Johnson remix, ami John-hoz képest szokatlanul dallammentes, de pont ezért igencsak előremutató. Igazi peak time darab, a tipikus 'bárhol, bármikor' tétel, amit ha bedobsz minden kéz egyszerre emelkedik a levegőbe. A sort Hardy saját verziója zárja, amely méltó módon foglalja keretbe a morcosabb house vonalat.
Remixek: Inkfish Remix, John Johnson Remix, HH Remix.

Remix munkák tekintetében igencsak foglalkoztatott artist volt Heller-ünk (szerzőtársával Ray Boye-val az oldalán), jó néhány ma már klasszikusnak számító darabon hagyta ott a kézjegyét, mint például Ambassador 'The Fade'-je, Zero Gravity 'A New Sensorium'-ja vagy éppen Push 'Strange World'-je. Átiratai révén a DJ-k szépen át tudták vezetni a tribal-os, progis kezdésből az eufórikusabb, trancesebb irányba szettjüket. A 2000-es év második felében Heller átállt a tech-esebb, deep-esebb vonalra, mondhatni próbált megújulni, mérsékelt sikerrel.

HARDY HELLER TRACKS & REMIXES



Save A Track For Me: szerzői albumon hallott, elfeledett remekművek

Nincsenek megjegyzések 0

Az induló 'Save A Track For Me' rovatban kifejezetten olyan zenéket szedünk listába, melyek nem kaptak semmilyen single megjelenést, szimplán csak szerzői albumon szerepeltek, s ezért csak limitált figyelmet kaptak, rádióban/klubokban nem igazán csendültek fel, nem tudtak slágerré válni.

Jam & Spoon - To Get Out [1996 - Kaledioscope]
A Jam & Spoon duó sikere egyértelműen abban rejlett, hogy Jam aka Rolf Ellmer zeneileg jó érzékkel valósította meg azokat az ötleteket, amiket Spoon aka Marc Spoon DJ tapasztalataira építve hétről-hétre hurcolt be a stúdióba fellépéseiről. Az 1996-os 'Kaledioscope' albumuk talán sokak számára érződhet túlságosan pop-osnak, nyilván ebben nagy szerepe volt az első kimásolt single-nek a Plavka hangjával operáló, flamenco gitáros 'Kaledioscope Skies'-nak, viszont a Sony eladási számainak való megfelelésen túl azért a zeneiséget sem felejtették el az urak. A 'To Get Out' például egyből a liquid drum'n'bass világába kalauzol bennünket, szertefoszlatva, a popsallang kényelmes, álmatag három akkordos textúráinak egyeduralmát.



Kai Tracid - Bad Shape [2002 - Trance & Acid]
Véleményem szerint Kai Tracid signature albuma a 2002-es 'Trance & Acid' nagylemez volt, mellyel Tracid hangzásvilága önmagához (a korábbi B.B.E. 'Seven Days and One Week epigon sound-hoz) képest szintet lépett felfelé. Az LP három igen combos kislemezt termelt ki magából, a 'Deep Blue / Tiefenrausch', 'Too Many Times' és a 'Life Is Too Short', viszont tartalmazott még olyan muzsikákat, melyek megértek volna egy misét. Ezek közül is kiemelkedett a 'Bad Shape', mely szintén megvillantotta a Tracid eszköztár új elemeit, egy mesés dallamvezetéssel a kiállásban. Furcsállom, hogy még senki se fedezte fel magának, de adná magát egy friss bootleg-re szerintem!


Marusha - First Class Day [1998 - No Hide No Run]
A zöld szemöldökű nürnbergi rave iron lady nemcsak súlyos happy hardcore-t tud pakolni, hanem a lassabb dolgokban is otthon érzi magát. Persze ehhez szükség volt a Raver's Nature hathatós hangmérnöki segítségére. A kiérleltebb hangzás már az 1995-ös 'Wir'-en is érződött, viszont a korszellem a '90-es évek végére a tempó drasztikus visszaesésével a 'No Hide No Run' anyaga pont a legjobb környezetbe érkezett. A tribalos 'Free Love', a líraibb 'My Best Friend' és a groovy 'Ur Life' mellett a 'First Class Day'-ra már nem maradt kellő figyelem, pedig egy egész pofás kis darab, ami kicsit adja a Quench féle 'Dreams' hangulatát.


Mark' Oh - The Hunt [1996 - Magic Power]
Mark' Oh bevallom egy nagy talány számomra, aki számtalan stílusban próbálta megvetni a lábát több-kevesebb sikerrel. Az 1996-os második LP-je a 'Magic Power' pont egy 360 fokos fordulat zenei eredménye, hiszen a korábbi happy hardcore-os zsáner mázt zömében jóval lassabb funky/jazzy/swing house-osra váltotta. Azért a 13 track között megbújt egy nem várt gyöngyszem is, amit hangzásvilága alapján trance skatulyába tudnék tenni. A 'The Hunt a maga 150 BPM-es tempójával már elsőre is erőt demonstrál, a belepakolt dallamok és zenei ötletek pedig meglepően jól hozzák az üldözés/vadászat tematikájának hektikusságát.


Adam Beyer - Truncated Truth [2002 - Ignition Key]
Hogy a techno se maradjon ki zenei a szórásból mindenképp ide kívánkozott Adam Beyer 'Truncated Truth-ja a 2002-es 'Ignition Key' albumról, ahol szerencsére nemcsak 4/4-del dübörgő svéd ipari technót, hanem más izgalmas hangzásokat is találhatunk. A 'Truncated Truth' egy deep-es hatású stab-ből és egy éteri string dallamból merítkező breaks darab, melynek egyetlen gyengéje csupán a rövidsége (4:26). Aláírom, nem egy olyan produkció, ami belefér Beyer techno keresztapa imidzsébe, és annyira nem is nagyívű, mint a címadó 'Ignition Key' a maga detroiti inspirációjával, de egy kreatív zenei elme egy hiteles megnyilvánulása, ami megérdemli a figyelmet.

Folyt. köv.

A hónap videói: 2023. április

Nincsenek megjegyzések 0

Április hónap kedvencei között szerepel két techno legenda Carl Cox és Sven Vath 2000-es Sensation White-os szettje, valamint a német happy hardcore chartbustere a Dune, ezúttal egy líraibb hangvételű drum'n'bass trackkel.

A hónap DJ mixe: Carl Cox & Sven Vath - Sensation White 2000
Manapság zsúfolt fellépési dátumaik (és sztárgázsijuk) miatt már nehezebb összehozni ezt a két jómadarat egy rendezvényen és egymás után, de a 2000-es Sensation White-on ez megtörtént és az úriemberek bizony szépen kizenélték magukat ízelítőt adva (nem ok nélkül) felmagasztalt szelektori képességeikről.
Olyan vérbő techno előadók produkciói váltották egymást a Technics-eken ebben a közel 3 órában, mint Devilfish, Johannes Heil, The Advent, Umek aka Mumps, James Ruskin, Terrence Fixmer, Luke Slater, Marco Carola, Joey Beltram, Steve Stoll. Aki szerette a klasszikus értelemben vett menetelős techno-t némi funk és electro behatással nyakon öntve az most tapsolni fog örömében.

A hónap zenéje: Dune - So Beautiful
Happy hardcore act-ként talán fura lehet, hogy a német Dune drum'n'bass vizekre is evezett, bár a tempó hasonló, a ritmusképlet és a hangsúlyok viszont kicsit eltérőek. Verena hangja és a lírai dallamvezetés telitalálat, egyben üde színfoltja egy amúgy sem rossz albumnak ('Expedition').

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
© all rights reserved
made with by templateszoo