 |
1. Mark 'Oh és a szigorú matektanár
Marko Albrecht aka Mark 'Oh, aki karrierje korai szakaszában súlyos rave számokkal ('Randy', 'Love Song', 'Tears Don't Lie') büntette a népet nem pályatársat, hanem iskolai matektanárját pécézte ki egy kis verbális kakaskodásra. Mint azt egy korai interjújában felvállalta a 'Droste, Hörst Du Mich?'-et Herr Droste-nek címezte, aki szerint gyenge iskolai teljesítménye miatt teljes kudarcot fog vallani az életben.
2. A Danny Tenaglia - Junior Vasquez rivalizálás
A két new york-i tribal house géniusz a '90-es évek második felében feszült egymásnak, pedig szakmailag elismerték egymást korábban, viszonyul barátinak volt mondható.
Vasquez a Sound Factory rezidense volt, amit 1995-ben bezártak, a helyén nyitott meg a Twilo, ahol Tenaglia lett rezidens. Vasquez nagyon letaglózott volt, amikor a Sound Factory bezárt, új rezidenciáján a Tunnel-ben nem sokáig tanyázott, 1997-ben átette a székhelyét a Twilo-ba, ahonnan Tenaglia ment át a Tunnel-be, magyarul a két DJ helyet cserélt. A DJ Times interjújában jelent meg, hogy 1998-ban Vasquez a biztonsági őrökkel kidobatta a klubestjén felbukkanó, korábbi rezidens Tenaglia-t, amit utóbbi nem viselt valami jól. Nyilván a rivalizálásuknak volt alapja, hiszen mindketten megfordultak ugyanazon klubok pultjaiban DJ-ként, és mindketten magas polcról választhattak remix munkákat, elismertek voltak producerként is (az már csak hab a tortán, hogy a feszültséget mennyire generálta a szenzációéhes média).
3. Dj Shoko, a kiutált hardcore guru
Oliver Kall aka Dj Shoko a hamburgi Nordcore G.M.B.H. csapatának tagja volt, akik kemény hardcore-ban utaztak. Shoko viszont nyitott volt a lágyabb hangzások irányába, így hátat fordított nekik, hogy hard trance vonalon folytathassa szóló karrierjét. Emiatt régi pályatársai két diss számukban ('Asshole', 'Arschgeburt') is nyíltan inzultálták őt.
4. "Low Spirit, Suck My Cock"
Úgy néz ki a keményebb hangzásokhoz jól passzol a pokróc viselkedés. Az elektronikus zene punkjai a hardcore arcok sokszor nem tudták magukat visszafogni, pl. a frankfurti Planet Core-hoz tartozó, és az extrém csapatós brigád a Leathernecks 'At War' című számában süti el a kritikus 'Low Spirit. Suck My Cock' szóösszetételt, mellyel a berlini megakiadónak szólnak be, akik a Mayday-ek szervezésében - és a stílus felvizezésében - is érdekeltek voltak, nem mellesleg az 1993-as 'Judgement Day' fantázianevű eventjükön, ahol a Planet Core Productions is fellépett (az egyik PCP alapító Marc Trauner a Leathernecks projekt tagja is volt) idő előtt húzták le a hangerőt a live-juk alatt, ami már akkor is láthatóan megviselte a srácokat.
5. Nem Courtney Love volt a hivatásos özvegy
Az 1996-os Tori Amos féle 'Professional Widow' igazából két dologról lett ismert. Egyrészt az Európában óriásit robbantó Armand Van Helden remixről, mely totálisan más miliőbe helyezi az eredeti darabot, másrészt a dal szövegéről, melyről mindenki azt hitte, hogy az Courtney Love-ról Kurt Cobain özvegyéről szól, amit Amos végül tagadott, hangsúlyozva, a dal a saját tapasztalatairól szólt, s a benne élő Lady Macbeth inspirálta". Courtney Love egyébként sosem vette magára, hogy róla szólna a dal, Amos pedig személyesen nem is ismerte őt, de a háttérsztori lebegtetése miatt a média úgy értelmezte, hogy a 'Professional Widow' egyfajta felhívás keringőre.
6. Neil Landstrumm track címben oltotta DJ Hell-t
A 'Gigolos Trapped In Retro Hell' című számot Neil Landstrumm Dj Hell-nek dedikálta. Történt ugyanis, hogy a megjelenés előtti 'Pro Audio' albumának anyagát megmutatta a müncheni gurunak, aki cserébe az egyik ott hallott ötletet beépítette egy saját zenéjébe és gyorsan ki is adta, ami természetesen felhúzta Neil-t és cserébe az egyik számát beszédesre keresztelve.
7. Derrick May pofátlanul lenyúlta és kiadta a saját kiadóján a 'Der Klang Der Familie'-et
Derrick May mérhetetlen egójáról sokfelől hallani, nyilván emiatt elég sok mindenkivel össze is rúgta a port. Egy kimondottan legendás sztori róla, amikor a berliniek folyamatosan hívták a Tresor-ba zenélni a nagy detroiti alapítókat a 90-es évek elején, akkor az egyik vizitálásakor May figyelmes lett egy track-re, aminek rákérdezett a címére. Ez volt Dr. Motte és 3Phase közös muzsikája a 'Der Klang Der Familie', ami annyira megtetszett neki, hogy fogta a lemezt a pultból és elvitte magával, s nem sokkal később pedig a saját kiadóján a Transmat-on jelent meg a lemez, az előadók és a Tresor hozzájárulása nélkül (magát a sztorit Motte-ék az azonos című, a berlini techno kultúráról szóló könyvben is elmesélik). Ez okozott némi repedést a Detroit-Berlin tengelyen.
8. Az Underground Resistance-t felhúzták a detroiti zsaruk
Az 1992-es 'Message To The Majors' című lemez egyfajta hangadás a rendőri erőszak ellen.
Történt ugyanis, hogy ugyanebben az évben egy detroiti lakost Malice Green-t két civil ruhás rendőr igazoltatott, aki a nála lévő crack-et nem akarta átadni, mire az egyik rendőr Larry Nevers a kezében lévő elemlámpával többször is megcsapta Green-t, aki végül belehalt sérüléseibe. A két rendőrt felfüggesztették és emberöléssel vádolták meg. Detroit városa végül 5,25 millió dollár fájdalomdíjat fizetett ki Green családjának. A társadalmi változásokra mindig is érzékeny UR a lemez címkéjén folytatta az üzengetést: "Message to all murderers on Detroit Police Force - We'll see you in hell! Dedicated to Malice Green".
