Save A Track For Me: szerzői albumon hallott, elfeledett remekművek

Az induló 'Save A Track For Me' rovatban kifejezetten olyan zenéket szedünk listába, melyek nem kaptak semmilyen single megjelenést, szimplán csak szerzői albumon szerepeltek, s ezért csak limitált figyelmet kaptak, rádióban/klubokban nem igazán csendültek fel, nem tudtak slágerré válni.

Jam & Spoon - To Get Out [1996 - Kaledioscope]
A Jam & Spoon duó sikere egyértelműen abban rejlett, hogy Jam aka Rolf Ellmer zeneileg jó érzékkel valósította meg azokat az ötleteket, amiket Spoon aka Marc Spoon DJ tapasztalataira építve hétről-hétre hurcolt be a stúdióba fellépéseiről. Az 1996-os 'Kaledioscope' albumuk talán sokak számára érződhet túlságosan pop-osnak, nyilván ebben nagy szerepe volt az első kimásolt single-nek a Plavka hangjával operáló, flamenco gitáros 'Kaledioscope Skies'-nak, viszont a Sony eladási számainak való megfelelésen túl azért a zeneiséget sem felejtették el az urak. A 'To Get Out' például egyből a liquid drum'n'bass világába kalauzol bennünket, szertefoszlatva, a popsallang kényelmes, álmatag három akkordos textúráinak egyeduralmát.

Kai Tracid - Bad Shape [2002 - Trance & Acid]
Véleményem szerint Kai Tracid signature albuma a 2002-es 'Trance & Acid' nagylemez volt, mellyel Tracid hangzásvilága önmagához (a korábbi B.B.E. 'Seven Days and One Week epigon sound-hoz) képest szintet lépett felfelé. Az LP három igen combos kislemezt termelt ki magából, a 'Deep Blue / Tiefenrausch', 'Too Many Times' és a 'Life Is Too Short', viszont tartalmazott még olyan muzsikákat, melyek megértek volna egy misét. Ezek közül is kiemelkedett a 'Bad Shape', mely szintén megvillantotta a Tracid eszköztár új elemeit, egy mesés dallamvezetéssel a kiállásban. Furcsállom, hogy még senki se fedezte fel magának, de adná magát egy friss bootleg-re szerintem!

Marusha - First Class Day [1998 - No Hide No Run]
A zöld szemöldökű nürnbergi rave iron lady nemcsak súlyos happy hardcore-t tud pakolni, hanem a lassabb dolgokban is otthon érzi magát. Persze ehhez szükség volt a Raver's Nature hathatós hangmérnöki segítségére. A kiérleltebb hangzás már az 1995-ös 'Wir'-en is érződött, viszont a korszellem a '90-es évek végére a tempó drasztikus visszaesésével a 'No Hide No Run' anyaga pont a legjobb környezetbe érkezett. A tribalos 'Free Love', a líraibb 'My Best Friend' és a groovy 'Ur Life' mellett a 'First Class Day'-ra már nem maradt kellő figyelem, pedig egy egész pofás kis darab, ami kicsit adja a Quench féle 'Dreams' hangulatát.

Mark' Oh - The Hunt [1996 - Magic Power]
Mark' Oh bevallom egy nagy talány számomra, aki számtalan stílusban próbálta megvetni a lábát több-kevesebb sikerrel. Az 1996-os második LP-je a 'Magic Power' pont egy 360 fokos fordulat zenei eredménye, hiszen a korábbi happy hardcore-os zsáner mázt zömében jóval lassabb funky/jazzy/swing house-osra váltotta. Azért a 13 track között megbújt egy nem várt gyöngyszem is, amit hangzásvilága alapján trance skatulyába tudnék tenni. A 'The Hunt a maga 150 BPM-es tempójával már elsőre is erőt demonstrál, a belepakolt dallamok és zenei ötletek pedig meglepően jól hozzák az üldözés/vadászat tematikájának hektikusságát.

Adam Beyer - Truncated Truth [2002 - Ignition Key]
Hogy a techno se maradjon ki zenei a szórásból mindenképp ide kívánkozott Adam Beyer 'Truncated Truth-ja a 2002-es 'Ignition Key' albumról, ahol szerencsére nemcsak 4/4-del dübörgő svéd ipari technót, hanem más izgalmas hangzásokat is találhatunk. A 'Truncated Truth' egy deep-es hatású stab-ből és egy éteri string dallamból merítkező breaks darab, melynek egyetlen gyengéje csupán a rövidsége (4:26). Aláírom, nem egy olyan produkció, ami belefér Beyer techno keresztapa imidzsébe, és annyira nem is nagyívű, mint a címadó 'Ignition Key' a maga detroiti inspirációjával, de egy kreatív zenei elme egy hiteles megnyilvánulása, ami megérdemli a figyelmet.

Folyt. köv.