Stílusmustra Vol.5: Hip-house - rap flow az elnyűhetetlen ritmusdoboz 4/4-es taktusain

Különböző stílusokat bemutató cikksorozatunk ötödik részében egy fontos house mellékszálat, a hip-house-t mutatjuk be, mely bár a '80-as évek végén/'90-es évek elejénk rövid ideig (1988-1992 között) lubickolt a mainstream "dicsfényben", de később különböző elemeiben, megreformálva, a műfaji kereteket kibővítve tovább élt későbbi produkciókban is (csak, hogy pár igazán sikeres klónt említsünk: Run DMC vs. Jason Nevins 'It's Like That', Mantronik vs EPMD 'Strictly Business', Reel 2 Real 'I Like To Move It' pl).
Mint ahogy a nevéből is kiderül a hip-house egy hibrid műfaj, melynek a szintetizátorokkal és dobgépekkel (Roland TR-808 & 909) operáló house zene adja a fémes lüktetését, míg a hip-hop/rap hagyományokat az agyament szkreccselés, a funk/soul minták halmozása és az MC-k 120-130 BPM tempóra tuningolt szövegelése idézi meg.
A hip-house az 1980-as évek második felében jelent meg Chicago-ban, ahol a house is megszületett, míg a hip-hop több, mint 1200 kilométerrel távolabbról New York Bronx negyedéből származott. A két stílus nem véletlenül fuzionált: mindkét műfajt egy szegregált, társadalmilag periférián élő közösség alkotta meg, az akkori klub kultúra ki volt éhezve az új hibrid stílusokra, s nem utolsó sorban a house és hip-hop hasonló karakterisztikájú dobalapokon dübörgött ekkoriban (a Roland dobgépeinek köszönhetően).
A hip-house evolúciója szempontjából fontos korai lépcsőfok volt George Clinton zenei hagyatékából (Parliament, Funkadelic) jócskán merítő, az elektronikát megelőlegező elektro funk mozgalom (Mantronik, Newcleus, Hasim, Egyptian Lover), ahol a kulcsszerepet az 1982-es 'Planet Funk'-nak köszönhetően Afrika Bambaataa töltötte be.

Az első hip-house

Ha az első vinylen hivatalosan megjelent hip-house zenét keressük, akkor a brit The Beatmasters háza táján kell tapogatóznunk, ugyanis a Cookie Crew-val közös 'Rok Da House' az első amerikai release-t, a stílus névadójának számító Fast Eddie féle 1988-as 'Hip-House'-t egy évvel előzte be. A műfaj úttörőjeként kikiáltott Fast Eddie egyébként némileg máshogy közelített a hip-house-hoz: az ő olvasatában a keresztezés inkább "house-rap" volt, ahol sokkal változatosabb, lassabb tempójú rap-eket pakolt az ütemekre, mint, amivé később az egész irányzat fejlődött. Azért is őt tartják a hip-house atyjának, mert tudatosan kapcsolta össze a két műfajt és nemcsak producerként volt aktív, hanem csipkedte magát annak népszerűsítésében is.

Fast Eddie

Ő fertőzte meg a másik jelentős korai hip-house arcnak számító Tyree Cooper-t is, akinek (a Kool Rock Steady közreműködésével készült) 'Turn Up The Bass'-szét szintén a műfaj klasszikusai között tartjuk nyilván. A lemezkiadók oldaláról a Rocky Jones féle DJ International Records állt oda teljes mellszélességgel, aki már a house műfajban addigra letette a névjegyét, hiszen olyan lokálisan elismert nevek kiadványait gondozta itt, mint például Chip E, Steve Silk Hurley, Farley "Jackmaster" Funk, Frankie Knuckles vagy éppen Larry Heard.
A műfaj sármját épp az adta, hogy nem volt ciki belevágni, még igazi rap arcok is kipróbálták benne magukat, elég a Jungle Brothers formációra gondolni az 'I'll House You'-val (aminek alapját Todd Terry féle Royal House 'Can You Party'-ja szolgáltatta), vagy Queen Latifah 'Come Into My House'-szát megemlíteni, de Big Daddy Kane ('The House That Cee Built') és Doug Lazy ('Let The Rhythm Pump') is belekóstolt a műfajba.

Tyree Cooper

Az Amerikában "feltalált" stílusokra jellemző, hogy máshol lettek igazán népszerűek, így a house, a hip-house és az acid egy csomagba Angliába érkezve, Európában szólt igazán nagyot, ahol egy teljesen más kulturális miliőben valóságos forradalmat indított (Second Summer of Love, '88-'89 nyarán) az eddigi konvencionális stílusokhoz képest. 
A hip-house limitált skillset-jéhez képest nagyon sikeres időszakot tudhatott maga mögött, ami hidat képezett a fekete amerikai klub kultúra (house, hip-hop) és az európai dance szcéna között. A hip-house hozzájárult ahhoz is, hogy a rap elfogadottabb legyen a klubokban és a táncparketten. A stílus sok fiatal DJ és MC számára ugródeszkát jelentett.
Igazi (kereskedelmi) jelentősége a későbbi általa inspirált stílusok révén kerekedett ki, hiszen az euro diszkó, dance-rap, majd a big beat is merített belőle és saját javára fordította azt.

Fontosabb hip-house korongok:
Fast Eddie - Hip House
Tyree Cooper feat. Kool Rock Steady - Turn Up The Bass
The Beatmasters - Rok Da House
2 In A Room - Wiggle It!
Jungle Brothers - I'll House You
Technotronic - Pump Up The Jam
Doug Lazy - Let The Rhythm Pump
Double Trouble & Rebel MC – Street Tuff
Deskee - Let There Be House
Tony Scott - That's How I Living
Fast Eddie featuring Sundance – Git On Up
KC Flightt - Let's Get Jazzy
Big Daddy Kane - The House That Cee Built

Egy rövid riport a hip-house-ról:

Spotify playlist a témával kapcsolatban:

A harmadik techno fellegvár: a nápolyi techno rövid története

Nápoly, az élénk-színes dél-olaszországi metropolisz nemcsak gazdag kultúrájáról, történelméről, gasztronómiájáról és focicsapatáról híres, hanem egy (kezdetben) maréknyi, hasonlóan gondolkodó zenészről is, akik szembe menve a lokális zenei trendekkel az európai techno harmadik fellegvárává tették szeretett szülővárosukat és akkori sajátos hangzásukkal két és fél évtized távlatában is képesek megszólítani a fiatal, technóért lelkesedő új generációt.
Ezen cikkünk egyben főhajtás is a nápolyi techno egyik kulcsfigurájának Rino Cerrone-nak az emléke előtt, aki 2024. szeptember 25-én, 52 éves korában elhunyt. Nyugodjék békében!

Minden álom megvalósításához kell egy határozott vízionárius, aki tántoríthatatlanul a saját feje és megérzése után megy. Jelen történetükben ő nem más, mint Gaetano Parisio.
„A nápolyi techno hangzásnak megvolt a sajátos karaktere” - emelte ki a Bandcamp Daily-nek adott 2021-es interjújában Parisio, a Conform Records tulajdonosa és alapítója. A legendás labelt 1997-ben hozta létre, hogy saját, klub orientált próbálkozásait, valamint nápolyi és nemzetközi barátainak munkáit prezentálhassa a techno-t kedvelő közönségnek.

Parisio a nápolyi sound alfája és omegája

„Új hangzást kerestünk, és ez a különböző művészek közötti szinergiából jött létre, akiknek ugyanaz volt a víziójuk.”
Parisio és nápolyi producertársai, úgy mint Marco Carola, Davide Squillace, Rino Cerrone, Danilo Vigorito és Markantonio mind eltérő utat jártak be az elektronikus zenei színtéren az évtizedek során.
„A fő célunk az volt, hogy egy olyan sound-ot hozzunk létre, ami csak a mi hangzásunkként ismerhető fel” - magyarázta tovább Parisio. "Számomra különösen Jeff Mills Purpose Maker kiadójának kiadványai voltak igazán inspirálóak abban az időben, mindannyian más művészektől merítettünk inspirációt, de a saját módszereinket követve dolgoztunk, anélkül, hogy másokat próbáltunk volna utánozni.”
Az 1997-es indulásától kezdve egészen a 2005-ös megszűnéséig (amit 2020-ben reaktiválták) a Conform egy olyan kiadó volt, mely a lecsupaszított, loop alapú, szigorú, de groovy techno stílus szinonimája volt szakmai berkekben. Amellett, hogy a nápolyi szcéna legjobb tehetségeinek lemezeit adta ki, Parisio olyan nemzetközi nagyágyúk zenéit gondozta még, mint Adam Beyer, Ben Sims és The Advent.
„Határozott elképzelésem volt arról, hogy mit akarok játszani a szettjeimben és könnyebbnek éreztem, hogy magam csináljam meg azt a zenét, amit játszani akartam” - foglalta össze.
A kiadó fejlődésének egyik kulcsmomentuma egy londoni utazás volt, amelyet közeli barátjával, Marco Carola-val tett.
„Egy DAT kazettát vittem magammal, melyen egy tucat általam készített szám volt” - emlékezett vissza Parisio. „Elmentünk vele a Prime Distribution irodájába, és nagyon izgatottak voltunk. Egyszerűen otthagytam a kazettát anélkül, hogy egy pillanatig is reménykedtem volna abban, hogy valami történni fog vele.”
Miután visszatért Nápolyba, már be is futott egy ajánlat a Prime Distribution fő kiadójától, a Primate-tól. Három EP-je követte egymást (egy Faces, kettő pedig Gaetek néven) 1997-ben.
„Elkezdtem dolgozni a Prime Distribution-nel, ők terjesztették a Conform kiadványokat is. Amikor elkezdtem zenéket írni, nem számítottam arra, hogy kiadok belőle bármit is, így meglepett, hogy az másoknak is tetszett."
A következő nyolc évben a Conform folyamatosan hozta ki a jobbnál-jobb kiadványokat, ám egy sor „traumatikus” élmény miatt Parisio végül úgy döntött, hogy bezárja a kiadót, és visszavonul.
„Szünetet tartottam magamban” - vallotta erről az időszakról. „Teljesen megváltoztattam az életmódomat. Kiléptem mindenből, otthagytam a booking ügynökségemet is”.
Csendben azonban folytatta a munkát, zenéket készített magának, ezt egy terápiához hasonlítja. „Vannak, akik festenek, én szeretek zenét csinálni”.
Parisio környezetváltozást is eszközölt, hiszen átköltözött Barcelonába, s számos véletlen találkozás révén lassan elkezdte újraértékelni a Conform örökségét és mindazt, amit maga mögött hagyott.
„A legszebb bók az, amikor a régi lemezeimmel egyidős fiatalok mesélik nekem, hogy imádják a zenéimet és a kiadómat”.
A Conform 16 év kényszerpihenő után 2020-ban egy remix EP-sorozattal (I., II., III., IV.) jelentkezett újra, melyen ismert zenészek dolgozták át a kiadó klasszikusait. 2021-ben újabb mérföldkőként a kiadó teljes katalógusát digitálisan elérhetővé tették, ugyanezt tervezik az Advanced Techno Research-csel is, melyen csak Parisio munkái jöttek ki.
"Mai füllel visszahallgatva az első Conform kiadványt ('Gaetek' EP), a felvétel minősége egy katasztrófa” - viccelődött Parisio. „Ennek is megvan a maga szépsége. Akkoriban még nem teljesen tudtam, hogy mit csinálok. Nagyon sok kiadatlan zeném van abból az időszakból, és amikor átnézem a régi DAT-kazettákat, olyan zenéket találtam, melyek egész karakterét az adta, hogy egyáltalán nem tudtam, mit csinálok. Magabiztos voltam, de nem voltam teljesen tudatában”.
Parisio Jeff Mills-t, Steve Bicknell 'Lost Recordings' sorozatát és a The Advent felvételeit említi, mint a korai munkásságára gyakorolt kulcsfontosságú hatásokat, melyek tisztán kivehetők pl. a 'Minimal Act'-ben és a 'Maastricht'-ban. Magukhoz a zenék elkészítéséhez Roland TR-808-as és Roland TR-909-es dobgépeket valamint egy AKAI MPC sampler/sequencer-t használt, és a gépek határait feszegetve, hosszasan kísérletezte ki, hogy mi az ami jól szól együtt.

Marco Carola a sikerkovács

Korai harcostársai közül minden bizonnyal Marco Carola érte el a legnagyobb sikereket, a mai napig elektronikus zenei rendezvények headlinereként szolgálja ki a minőségi zene kedvelőit. Parisio-val egy nápolyi klub kistermében futottak össze először.
„Pontosan emlékszem, milyen lemezt játszottam akkor - a Slam 'Positive Education' című számának Richie Hawtin remixét” - adomázott Parisio a nagy találkozásról. „Marco odajött hozzám, és azt mondta: tetszik, amit játszol, én is próbálok valami hasonlót csinálni a stúdióban. Először nem nagyon figyeltem rá, de az este végén találkoztam vele, és telefonszámot cseréltünk. E nélkül a találkozás nélkül most sok minden másképp lenne”.
A Conform harmadik kiadványán Parisio és Carola összeállt a C & G Southsystem nevű formációban. A 'Dual EP' kimért ütemei és hipnotikus loop-jai a két művész közötti intenzív kísérletezés óráiban születtek, amikor megosztották egymással tudásukat és stúdiófelszereléseiket. „Ha jól figyelsz, hallhatsz néhány hibát, amikor még csak élőben kevertük DAT-szalagra” - mondta Parisio. „Ez a szépsége az ilyen dolgoknak számomra. Még most is azt mondom, hogy a tökéletlenség egyfajta kitüntetés, mert ez azt jelenti, hogy valamit teljesen kézzel csinálunk, gépek általi korrekció nélkül.”

Nápolyi techno és művelői:

A finom groove-ok királya

Danilo Vigorito [Imaginary Boy, Orion Muzik]
Kiadó: Orion Muzik
Danilo Vigorito 1974-ben született Nápolyban. 1991-ben kezdte karrierét DJ-ként kihasználva az elektronikus zene által kínált friss perspektívákat, ám idővel rájött, hogy önmagában a lemezpörgetés nem elég neki, ezért stúdiókban kezdett el dolgozni, hogy kitanulva a producerkedést saját zenéket írhasson. Három évet húzott le hangmérnökként, mire elég magabiztosnak érezte magát, hogy a saját neve alatt futó produkciókkal kiléphessen a világ elé. Első kislemeze a 'Syncmode' 2001-ben jelent meg az Informale gondozásában, amit megannyi remek további megjelenés követett olyan neves kiadókon, mint a Primate, Zenit, vagy Phont Music.
Bár zenéinek zöme egyértelműen a klasszikus nápolyi iskolához sorolható, van bennük egy "lágyító él", tech-house hibrid hatás is.

Emlékezetes számok, produkciók:
Danilo Vigorito - Bolt
Danilo Vigorito - Drill
Danilo Vigorito - Soul
Danilo Vigorito - In
Danilo Vigorito - De-Mo
Danilo Vigorito - Life After Loops
Danilo Vigorito - Shells In The Dark Sky

Cerrone-ról hősként beszélnek

Rino Cerrone [Junction Hands, QMen]
Kiadó: Rilis
Rino Cerrone 1972-ben látta meg a napvilágot Nápolyban, Cerrone szakmai karrierje a '90-es évek végén kezdődött, amikor Lino Monaco-val és Nicola Buono-val együtt megalapította a Q-Men nevű live techno formációt. A trió 1997-ben adta ki első EP-jét Marco Carola Design Music nevű kiadójánál. Két évvel később Cerrone Mario Manganelli-vel együtt elindította első kiadóját, a Ri'li:s-t. A Ri'li:s elsősorban Cerrone saját produkcióinak adott otthont. Emellett számos más underground kiadónál is megjelent, többek között a Speaker Attack-nél, a Genetic Recordings-nál, a Music Man Records-nál és a Phont Music-nál. 
2005-ben Cerrone és Manganelli két másik platformot is indított, a Loose Records-ot és az Unri'li:s-t. Előbbi a fiatal művészek népszerűsítésére koncentrált, míg utóbbi eredetileg Cerrone saját, kiadatlan anyagainak felkarolásáról szólt. Karrierje során olyan fesztiválokon lépett fel, mint az I Love Techno, az Innercity és az Awakenings, valamint a világ különböző helyszínein pörgette a fekete korongokat Cerrone 2012 körül vonult vissza az aktív DJ-zéstől.
"A nápolyi techno szcénában mindenki hősként beszél róla" - osztotta meg gondolatait barátja halálhíre kapcsán az RA-nak nyilatkozó Joseph Capriati, akinek karrierje indulásakor sokat segített. "Rino igazi underground művész volt, megtisztelő volt vele közösen dolgozni” - folytatta Capriati. „Ő indította el a nápolyi minimal funky hangzást, ez a zene időtlen.”

Emlékezetes számok, produkciók:
Rino Cerrone - Optik Way
The Advent - Untitled (Recreations) (Rino Cerrone Remix)
Rino Cerrone - Total Off
Rino Cerrone & Markantonio - Swiper
Rino Cerrone - Basic Drum
Rino Cerrone - Massive Compressed
QMen - Globule

Gaetano Parisio [Gaetek, G & C Southsystem, Shock System, Faces]
Kiadók: Conform Records, ART, Southsoul, Adagio
Parisio munkásságáról és biográfiájáról fentebb már részletesebben értekeztünk, így nála csak pár fontosabb zenei momentumot sorolunk fel.

Emlékezetesebb számok, produkciók:
Gaetek - Pain023 A1 
Gaetek  - Full Logic
Gaetano Parisio - 19-99 A1
Gaetano Parisio - 19-99 B1
Gaetano Parisio - The Move
Gaetano Parisio - Suprema B1
Gaetano Parisio - Ritmatica A1
Advanced Techno Research 98-00

Marco Carola [Shock System, G & C Southsystem, Question]
Kiadó: Design Music
Ha valaki megkérdezi, hogy ki vitte a legtöbbre a nápolyi producerek közül, akkor mindenképp Marco Carola neve merül fel sokaknál. Carola a '90-es évek derekától volt aktív producerként (és mint label tulajdonos: Design Music), pályatársaitól eltérve előszeretettel készített nagylemezeket és próbált ki a szikár, groovy techno-n kívül más komplexebb hangzásokat is (pl. a 2001-es 'Open System' LP-n). Olyan labeleken fordult meg, mint a Primate, a Plus8, a Minus és a Zenit.
A zenei trendek változásával is sikerült megőriznie egyediségét, Ibizán gyakori vendég, az egyik legkeményebben dolgozó olasz DJ, amit 1,2 millió Facebook követővel bíró artist oldala is jól jelez.

Emlékezetesebb számok, produkciók:
Marco Carola - Fokus
C & G Southsytem - Dual B2
Marco Carola - Questions
Marco Carola - Poison
Marco Carola - Open System

Davide Squillace [Omix, Eriko Tanabe]
Kiadó: This And That

Emlékezetesebb számok, produkciók:
Davide Squillace - Liquid Brain B1
Davide Squillace - Appendix B1
Davide Squillace - Ambient Soul

Markantonio
Kiadók: Analytic Trail, MKT Records

Emlékezetesebb számok, produkciók:
Markantonio - Everlasting Brain B2
Markantonio - The Beginning A1
Markantonio - Appendix B1
Markantonio - Mission A

Stílusmustra Vol. 2.: Space Disco

A Stílusmustra rovat második cikkében a szintén kérész életű, de annál nagyobb hatású irányzattal a space disco-val foglalkozunk.
Az ún. space-disco az 1970-es évek eurodisco zenéjének egyik variációja volt, ami 1977 és 1979 között élte fénykorát. A stílus eredetét a tudományos-fantasztikum témaköréhez kötik (világűr, robotok, jövő), a számok címében, a borítóterveken, szövegekben a sci-fi erősen jelen volt. A futurisztikus hangzást légies szinti játékkal, űrbéli effektekkel valamint arpeggiator-futamokkal érték el.
Népszerűségében nagy szerepet játszott a Csillagok háborúja című 1977-es film világsikere: szociológusok szerint a diszkózene a jelen problémái elől való menekülés egyik formájának tekinthető, a space-disco pedig a jelen helyett a jövő felé irányította a figyelmet.
Persze e zenei irányzattól eleve nem volt elvárható a különösebben magvas szöveg: a space-disco számos felvételének szövege a hagyományos diszkó slágerek szövegeinek csacskaságait helyezte át „űrmiliő”-be.
Természetesen a space-disco-n belül is születtek instrumentális, illetve vokális felvételek. Az amerikai Meco például a klasszikus Star Wars-trilógia mindhárom részének John Williams által komponált zenéjét diszkósította, de a sci-fi műfaj más klasszikusainak ('Superman', 'Star Trek', 'Harmadik típusú találkozások') zenéjét is feldolgozták, nem is szólva egyéb filmzenékről (pl. 'Óz, a csodák csodája').
A francia Space repertoárján instrumentális és vokális darabok egyaránt szerepeltek, a legismertebb a ’Magic Fly’. Számos előadó van, aki csupán alkalmilag hódolt a space-disco divatjának: például a francia Sheila & B. Devotion (’Spacer’), az angol Sarah Brightman (’I Lost My Heart To A Starship Trooper’; ’Love In A UFO’), a német Boney M. (’Nightflight To Venus’) vagy az akkoriban az NSZK-ban dolgozó angol Dee D. Jackson, aki első nagylemezét (’Cosmic Curves’) teljes egészében a space-disco jegyében készítette. A francia szintetizátor-mágus, Cerrone egyes felvételeit ugyancsak a space-disco-hoz sorolják, nem beszélve az egyslágeres előadók tevékenységéről. 
Még a magyar Szűcs Judith is beállt a space-disco képviselői közé az ’Űrdiszkó’ című sláger erejéig. Az irányzat egyik legnépszerűbb sztárja azonban az osztrák Ganymed volt.
A diszkókban ekkor használtak először lézerfényt illetve további fényeffekteket. A futurista hatás az előadók kinézetét is meghatározta: a glam rockból kölcsönözött extravagáns elemeket ötvözték a számos korabeli space-sorozatból látott űrviselettel.
A space-disco sound egyébként sokat merített az underground diszkóból, a korai Detroit technoból és Italo disco-ból. Nagyon népszerű volt Franciaországban és Németország egyes részein. Németországi elterjedésében nagy szerepe volt a 'Musikladen' nevű zenés showműsornak, amit az NDR sugárzott. A ZDF 'Disco'-ja is hasonlóan space-disco előadókat látott vendégül. A stílus Németországból továbbterjedt Olaszországba, Görögországba, hatott az Italo disco szcénára. Dee D. Jackson révén a stílus Latin Amerikába is eljutott (Brazília, Argentína).
A space-disco olyan további stílusokra volt hatással, mint a P-Funk (Chic), a canadian disco (Trans X, Lime), italo disco (Koto, Laserdance), vagy éppen a '90-es évek közepén beleerősítő french house (Daft Punk, Cassius, Etienne De Crecy).

Néhány meghatározó space disco szám:

Boney M 'Nightfly to Venus'
Az eurodisco hangzás meghatározó bandájának harmadik albumának címadó dala a 'Nightfly to Venus'. Frank Farian bevállalt egy kis space-disco kalandozást (noha a 10 számos LP-n olyan dalokat találunk, mint a 'Brown Girl In The Ring’ és a 'Rivers Of Babylon'). Természetesen kilövés előtti visszaszámlálással kezdünk, máshogy ugyanis nem juthatnák el a távoli Vénuszra.
Egy kis törzsi dobolás, majd egy kis női hangon történő ’Nightflight To Venus’ skandálás. A gitározás is beindul, majd egy torzított robothang halandzsázik valamint, az utazáshoz társul egy orgona és egy légies szinti is. Kellemes, mérsékelten slágeres.

Sheila & B. Devotion 'Spacer'
Ebben a számban erősen benne van az amerikai diszkó bandának, a Chic-nek a keze. Amikor felcsendül az elő taktus, egyből belénk hasít a felismerés: te ez nem az Alcazar ’Crying At The Discoteque’-je, csak más vokállal? De de, csak ez előbb volt cirka húsz évvel. Az alap szépen kidolgozott, a funky hangulat fokozására még egy kis gitárszólót is bedobnak (kb. ennyiben, na meg a szövegében tér el az említett Alcazar változat). Klasszikus.

Cerrone 'Supernature'
A francia szintetizátormágus epikus, 18 és fél perces alkotása a ’Supernature’, olyan mintha egy Giorgio Moroder számot hallgatnánk végtelenítve. A basszus és a szintihangok nagyon hasonlítanak, viszont azt kell mondjam a vokál itt erősebb, mint a bajszos olasz számai esetén. Folyamatosan épül a track, abszolút nincs megállás. 13 perctől átvált chill out-ba, ahonnan gyakorlatilag gravitációmentesen lebegünk a záró taktusig.

Droids 'The Force'
Igazi oldskool elektrós beütésű baseline-nal startolunk, majd egy csellószerű hang nyomatja a fődallamot. Középtájban feltörünk valamilyen űrhajót, legalábbis erre utalnak a sípoló, csipogó hangok. Rafkós szerzemény, hiszen ott feszül benne végig az energia, vigyázni kell vele, jó kis darab ez is.

Meco 'Star Wars: Title Theme'
Már régen is léteztek pihent agyú producerek, akik más tollaival ékeskedve tettek népszerűségre szert. Ilyen Meco is, aki gyakorlatilag a 'Csillagok háborújának' fő tételeit átdiszkósította. Kíváncsi vagyok rá, hogy a jó öreg John Williams mit szólt a boogie-woogie-hoz? Egyébként a zeneszerző iránti tisztelet érződik a szám megszólalásán (ellentétben a mai feldolgozások esetén), hiszen profin hangszerelték a cuccot, ami a Star Wars taktusok nélkül önmagában is fergeteges diszkó szörnyeteg lenne.

Automat 'Droid'
Olyan sejtelmes hangokkal indulunk, mint anno a Kraftwerk féle ’Radioactivity’ (legalábbis ami a ’Minimum Maximum’ című dupla live válogatás cd-n található), aztán bejön egy szinti téma, ami abszolút felpörgeti a hallgatót. Ha jobban a dal mögé nézek nem kimondottan az a funky alapú diszkó track, de ettől még le lehet izzadni tőle táncoláskor. Egy kicsit elvont, de azért még hallgatható.

Space 'Magic Fly'
Ez is tipikusan egy olyan szám, amit senkinek sem kell bemutatni, hiszen az ezredforduló környékén újra ez folyt a csapból Andry Nalin jóvoltából. Bugyborékolásra emlékeztető hangszínnel érkezik a dallam, valamint az aláfestő szintik is szépen dolgoznak, igazi szállós hangulatot teremtenek: súlytalanok vagyunk, lebegünk, időnként beverjük a fejünket egy-egy bárányfelhőbe, de ez szerencsére túlélhető.

Dee D. Jackson 'Automatic Lover'
Az angol származású, de egy időre Németországban tanyát verő Dee D. Jackson Giorgio Moroder-rel közösen jegyzet száma valódi telitalálat, amit ma az igényes pop kategóriába sorolhatunk. Egy idegesítő dolgot azért felfedeztem: nem kéne ez a folytonos 'I'm Your Automatic Lover' férfimormogás. A darabot Michael Cretu is remixelte (az Enigma szíve és lelke), ám ez a verzió nem volt túl sikeres, mert a vokált minimálra kurtította, míg az 'Automatic Lover' rigmus túlburjánzott benne.

Giorgio Moroder 'The Chase'
Eme örökzöldet Moroder 1978-ban Alan Parker ’Éjféli expressz’ című felkavaró drámájának kísérőzenéjeként komponálta. Munkájáért többek között Oscar- és Golden Globe-díjat vehetett át. A film a török igazságszolgáltatást bírálta egy kábítószer-csempészésért elítélt amerikai fiatalember megtörtént esetén keresztül. A zene a film nélkül is megállja a helyét, különleges megszólalása és dallamvitele miatt számos producer készített belőle saját változatot.

Giorgio Moroder 'From Here To Eternity'
Igazi kétarcú szerzemény. Az 1977-es 'From Here To Eternity' monoton basszusával valódi klubhimnusz hatását kelti, ám a váltáskor könnyed pop cuccá szelídül. Én ezt a részt egyszerűen mellőztem volna, no de másképp gondolkoztak akkoriban, meg másra is gerjedtek (nem úgy, mint a mai teljesen automatizált világban). Felejthetetlen, kihagyhatatlan klasszikus minden szempontból.

Ganymed 'We Like You (The Way You Like Us)'
Hogy az osztákok se szürke egerek zeneileg arra ékes bizonyíték a Ganymed nevű banda, amely a space-disco éra egyik legelismertebb csapata volt. Később csak Falco tudta hazájukban túlszárnyalni a népszerűségüket (csak érdekességképpen Falco is basszusgitározott egy rövid ideig a bandában). Itt is valami géphanggal startolunk, majd iszonyat húzós funky cuccot kapunk az arcunkba, a szintik is ügyesen dolgoznak, a női és férfi vokál váltogatása sem egy rossz húzás. Abszolút nemzetközi szintű produkció.

Forrás: Deep Zone Musix 2012. december 15.

Estuera-nak nem gond big beat-et, eurodance-t, trip hop-ot vagy dream house-t összedobni a studiójában

A belga Jonas 'Estuera' Steur a kétezres évek derekán viszonylag gyorsan hírnévre tett szert a trance szcénán belül olyan munkáinak köszönhetően, mint a 'Silent Waves', a 'Castamara', a 'Fall To Pieces', a 'Born For The Night', az 'Exile' (Propylon-ként), a 'Red Shores' (Estuera-ként), vagy éppen az 'Above' (Fable-ként).
Fogalmazhatunk úgy, hogy az utóbbi időben - kb. 10 évben - zeneileg ő sem volt igazán aktív, viszont emberünk Estuera néven aktívan viszi youtube csatornáját, ahol igazi gyöngyszemekre találni.
Nos Jonas a videóinak egy részében aktuális zenei produkciói mellett régi vasakat, valamint ismert és kevésbé ismert studió trükköket mutat be elég részletesen. A sound designerek és technikai nerdek biztosan rákattannak a csatornájára már egy epizód után is!
A csatorna másik részét Steur papa fenntartotta olyan demóknak, melyben egy-egy korábból jól ismert stílusirányzat hangzásvilágának rekreálására törekszik.
Hisszük vagy sem, de emberünk egy igazi multitálentum és tényleg szépen összeszedi melyik irányzat mitől működött, milyen elemekkel ragadta meg a (rádiós) hallgatóság figyelmét, illetve melyek voltak azok a tipikus szintetizátorok, groovebox-ok, amikből ezeket a hangokat előcsalogatták. Ha már ott van egy számot is összerak a nulláról, hogy ne csak magyarázza, hanem szemléltesse is a dolgot.

Kedvenc epizódjaim a következők voltak:
Trance Like We're Back In 1999
Dream House Like We're Back In The 90s
Big Beat Like We're Back In The 90s
French House Like We're Back In The 90s
Euro Dance Like We're Back In The 90s
Early 90's Trance

Az elkészült műveket egyébként meg tudjuk vásárolni Jonas bandcamp oldaláról egy jelképes összeg fejében.

A csatornára itt tudtok feliratkozni - https://www.youtube.com/c/Estuera/featured