Lajos Mészáros interjú: "Alig tudtam valamit a zenéről, kockáztattam, de valahogy éreztem, hogy meg tudjuk csinálni!"

Nem titkolt célunk az aranykorszakban nagyot menő hazai és külföldön élő, de magyar kötődéssel bíró producerekkel készült interjúkkal feldobni a blog szakmai színvonalát. Sokukkal eddig még nem készült komolyabb lélegzetvételű anyag idehaza, ezt igyekszünk most részletenként pótolni.
Csilla után a magyar gyökerekkel Lajos Mészáros mesél a legendás The Montini Experience 'Astrosyn'-járól, szerteágazó zenei pályafutásáról, millió projektjéről és a jövőbeli terveiről is.

EGE blog: Mesélj kérlek a hátteredről, a gyermekkorodról! Mikor kerültél először kapcsolatba a zenével? Melyik előadó és melyik zenei stílus fogott meg igazán?
LM: Édesapám magyar volt és egy szénbányában dolgozott Belgiumban. Később megismerkedett édesanyámmal, aki az egykori Jugoszláviából származott, összeházasodtak, családot alapítottak. Apám mindig is vissza akart térni Magyarországra, de két iskolás korú gyerekkel ez lehetetlennek tűnt már. Később sokat jártunk vissza a Harkány melletti Drávacsehibe, igaz csak nyaralni. A fiatalkoromat a new wave korszak elektronikus hangzása, valamint később a new beat határozta meg.

EGE blog: Hogyan találkoztatok Bart-tal és Marc-kal? Mikor döntöttetek úgy, hogy közös zenei projektekbe kezdtek?
LM: Amikor először készítettem zenét Cisco Kid-del és Jan Vervloet-tel (Fiocco) közösen béreltünk egy stúdiót technikussal együtt, de totális csőd volt a végeredmény. Ekkor jött az ötletünk négy barátommal közösen, hogy csináljunk egy saját zenei stúdiót. Az első szintim egy Juno-6 volt (örök kedvencem azóta is) midivel. Szinte szétrobbantotta a hangszóróimat a sub oszcillátorával. Mindannyian összedobtuk a kütyüinket, amink volt és elkezdtünk kísérletezni, de négy különböző rálátással a zenére egyértelmű volt, hogy ez nem fog sokáig tartani, ezért összeálltunk Bart-tal és ketten folytattuk tovább. Bart-tal zeneileg felemeltük egymást és nagyon jó barátok is lettünk. Kellettek még további felszerelések, ezért elkezdtünk rádiós jingle-öket gyártani, pár százat összeraktunk, hogy abból is stúdió cuccokat vásároljunk. Akkoriban úgy éreztem, hogy a hangzásunkra igencsak ráférne a fejlesztés ezért úgy döntöttem elmegyek a bankba és felveszek 30 000 eurót kölcsönként, amiből egy mix konzolt terveztem vásárolni. Az első bankból kivágtak, de a másikban, bingo, megkaptam az összeget. Persze otthon a szülőktől megkaptam a „te megőrültél!” dumát. Alig tudtam valamit a zenéről, kockáztattam, de valahogy éreztem, hogy meg tudjuk csinálni.
További zenéket írtunk és én meghívtam Alex Trappeniers-t, aki ugyanabban a faluban lakott, mint én, hogy meghallgassa a demóinkat. Alexnek volt egy lemezcége, amit BIG TIME International néven közösen vitt Laurant Vanmeerhaege-gel és Jo Borremans-szal (a Cubic 22 formációból). Végül leszerződtünk ide. Kicsit később Alex bemutatott minket Marc-nak és más dj-knek is. Marc-nak volt egy lemezboltja, amit minden héten meglátogattunk, vagy hetente egyszer ő jött el a mi studiónkba. Új technó zenéket hallgattunk folyamatosan, hogy inspirációt gyűjtsünk, emellett minden héten olyan hangmintákat keresgéltem, amit Bart-tal használhattunk.
Abban az időben az internet még épp csak indulóban volt, ezért szó szerint fizikálisan kellett keresnünk az impulzusokat. Persze folyamatosan jártunk a Montini nevű klubba, ahol Marc és Franky Jones (Bonzai Records) voltak a rezidens dj-k. A BIG TIME-nak különböző labelei voltak különböző stílusokkal, így Bart és én mindegyiknek gyártottunk zenét, ami végül oda vezetett, hogy 15 különböző projektünk volt, amit folyamatosan menedzselnünk kellett.

EGE blog: Fiatalon imádtam az ’Astrosyn’ című számotokat. Magyarországon hamar klasszikus státuszba emelkedett ez a zene. Emlékszel-e még bármire a készítésének a folyamatáról? Számomra űrszimfóniának hangzott. Milyen felszerelést használtatok a megírásakor?
LM: Az 'Astrosyn'-nal az volt a célunk, hogy megmutassuk a Montini klub mit is jelent számunkra: kemény, gyors, techno, trance, nyers erő! Azt gondoltam nyerő ötlet lesz a TB 303-at különböző rétegekben használni benne, ettől szólhat igazán nagyot! Bart a többin részén dolgozott, mondani sem kell, hogy nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel. Igazából nem is fogtuk fel a hatását a dalnak, illetve a több track-ünknek sem, annyira a zeneírásra koncentráltunk csak. A fellépéseink zöme Németországban volt, lövésem sem volt, hogy Magyarországon is híres lett a darab. Napi 16 órákat töltöttünk a studióban a hétköznapokon, a hétvégéken meg ott voltak az élő fellépéseink. Evés, alvás és a zenén agyalásról szólt az életünk.
A kirakós minden eleme összeállt, a felszerelés, az effektek, a keverőpult, és maga a tudásbázis.
Ekkoriban történt, hogy meglátogatott minket Herman Gillis a stúdiónkban, hogy eladjon nekünk néhány filtert, amit ő készített, aminek a hátulját szó szerint csak egy ragasztószalag fogta össze. Kettőt vettünk belőle. Később tökéletesre csiszolta ebből lett a legendás Sherman Filter. Olyan projektjeinknél használtuk, mint a Gravital Force, Propionic és még sok másiknál is. Fejlesztettük az Atari ST32MB-os gépünket is egy 44 mb-os merevlemezzel, amit a legendás Front 242-től vásároltam. Szükségünk volt a tárhelyre, mert idő közben egy Akai3000-es samplert is beszereztünk.

EGE blog: A Pulse 2 Rhythm remixe a Scotti Deep féle Brooklyn Beats-nek hatalmas underground himnusz volt itt Magyarországon, köszönhetően Tommyboy-nak, aki ezt a verziót feltette a legendás House Matic Classic CD-jére. Dj Budai is felpakolta a The Vectif vs. The M. Experience ’Tunnel’-jét a Dj Mix Vol. 2-re, valamint Dj Junior is pörgette az 'Astrosyn'-t a Club Speed Classics kiadványán. Hallottál róla, hogy a munkáid ennyire népszerűek voltak nálunk?
LM: A dolgok olyan gyorsan történtek. Minél többen ismertek meg bennünket, annál több remix felkérést kaptunk. Tisztában sem voltunk a zenéink által generált hatásokkal.

EGE blog: Zzino vs Accelerator, Housetrap, Pulse 2 Rhythm, Viper, Montini Experience mind olyan projekt, amelyekben közreműködtél. Melyik projekt állt a legközelebb a szívedhez és miért?
LM: Nincs különösebb kedvenc dalom vagy formációm. Mindegyikben Bart és az én zeneiségem egy része tükröződik vissza. Mondhatni fiúk, akik a játékszereikkel zenét készítenek.

EGE blog: Mit csinálsz manapság? Ha jól tudom, egy hosszabb kihagyás után visszatértél a zenei bizniszbe. Carl Drake néven készítesz zenéket. Mi van betervezve a következő hónapokra zenei szempontból?
LM: Az elmúlt harminc év zömét Thaiföldön relaxálva töltöttem, amikor Tom barátom megkeresett, hogy írjunk zenéket közösen, így születettek meg a Da Bug és a Teknojunk nevű labelek. Azt csinálhatunk, amit szeretünk és a dj-k eldönthetik milyen stílus is ez valójában. Megannyi tanulás után is próbáljuk a lehető legmagasabb szinten tartani a sound design-t, a mixing-et és a maszteringet is. A következő megjelenésünk januárban lesz a Technojunk-on Anarchy néven, mindenképp csekkoljátok. Látogassátok meg a weblapunkat dabug.net címen és kövessetek be instagramon is bennünket! Nagyon köszönöm minden magyar honfitársnak a támogatását az évtizedek során.