 |
1. Rollo a szakavatott filozófus
Az irodalomkedvelő, értelmiségi londoni családban felnövő Rollo (szülei költészettel és könyvkiadással foglalkoztak), a művészi vénát magában hordozva fontosnak tartotta a tanulást, hiszen sok pályatársával ellentétben nem a zenélésre tett fel mindent, hanem képezte magát és a heslingtoni York Egyetemen szerzett diplomát filozófiából. Friss diplomájával a zsebében útra kelt és két és fél évig a világot járta, lakott Ausztráliában, Indiában és Thaiföldön is. Ez az utazás alapjaiban változtatta meg az életét és fontos pont volt produceri karrierjének beröfentésében.
2. Rob Dougan hatására lett producer
Armstrong azután lett producer, miután egy ausztrál partin találkozott Rob Dougan-nal (a 'Mátrix' első részének húzózenéjének számító 'Clubbed to Death'-et ő írta) és úgy döntöttek, hogy együtt fognak dolgozni. Dougan házi stúdiójában kezdték formába önteni az ötleteiket, viszont profi körülmények között akarták rögzíteni a dalaikat. A páros egy másik partin szó szerint sarokba szorított egy angol producert, aki beleegyezett, hogy stúdióidőt kapjanak, ha együtt dolgoznak az énekesi babérokra törő barátnőjével (micsoda árukapcsolás!). A hölgy végül felsült, de a producer elintézte, hogy egy másik énekessel együtt szerződjenek egy ottani kiadóhoz.
3. Judge Jules-szal osztoztak egy fészerstúdión
Rollo a fentebb említett lemezszerződés mellé kapott előleggel a zsebében visszatért Angliába, ahol egyből beruházott egy samplerre, majd Judge Jules-szal közösen alakított ki egy fészer stúdiót Islington-ban minimális eszközparkkal. Persze még csak hobbi volt számára a zenélés, mivel átlagpolgárként élve napközben az islingtoni Munkaügyi Központban dolgozott.
4. A Champion Records mentette meg a kiadóját a teljes összeomlástól
Rollo 1991 végén alapította meg saját kiadóját a Cheeky Records-ot, ami úgy tűnt az első két kiadványt követően csúnyán bedől, azonban a neves brit soul, dance label a Champion Records tulajdonosa Mel Madelie megkereste őt, mondván betársulna, segített az adminisztrációban illetve a finanszírozást is ők biztosították a Cheeky-nek, cserébe felezték a bejövő royalty-t. A sikeres 1993-as rebranding után egyik kislemez siker jött a másik után (Rollo Goes Camping, Rollo Goes Mystic, Rollo Goes Spiritual, OT Quaret). A kulcsmegjelenésük 1996-ban az első Faithless album a 'Reverence' volt, amit 4000 példányban hoztak ki először, ám az 'Insomnia' nagy siker lett Norvégiában és Németországban és ez berobbantotta a karrierjüket, rengeteg felkérést kaptak.
5. Rögtön az első munkája megasiker lett
A '90-es évek sikersztorijai sok esetben egészen banális módon születtek. Rollo is rögtön elsőre belenyúlt a tutiba, ahogy mondja az egész nem volt más egyszerű szerencsénél.
"Gyerekkoromban utáltam Jerry-t (Jeremy Dickens aka Red Jerry, a Hooj Choons kiadó alapítója). Egyszer csak felbukkant a stúdióban egy Felix nevezetű srác zenéjével a 'Don't You Want Me'-vel. Felix felelt a billentyűs részekért, én hangszereltem a dalt, Jerry pedig hátul ült és folyamatosan instruált: "Ezt a részt hangosabbra akarom! Legyen hosszabb a kiállás!". Az én nagy momentumom a hangnemváltás volt a track-ben, szerintem emiatt működik igazán. Végül a munkáért és a studió használatáért 300 fontot kaptam."
Ez volt az a pont, amikor Rollo otthagyta polgári munkáját és innentől teljesen a zenélésért és a zenélésből élt.
6. Az 'Insomnia" ikonikus szövege 20 perc alatt összeállt
Nem túlzás kijelenteni, hogy a Faithless egyértelmű signature song-ja az 'Insomnia'. A dalt a jól felhasznált inspirációk (a reggae-hangzású baseline-t Lionrock-ot, a fő riff téma végére tartogatása az Underworld-öt, a dúrról moll akkordra váltás Giorgio Moroder-t idézi) és az egyszerűsége viszi előre. Maxi Jazz elmondása szerint 20 perc alatt írta meg a szöveget, miután Rollo-tól megkapta a dal címét, amit valójában a nappal stúdiózó-éjszaka DJ-ző Sister Bliss dobott be a kalapba. A következő este kb. ugyanennyi idő alatt vették fel a vokált a stúdióban. A szöveg erősen áthallásos, sokan a drogfogyasztás mellékhatásaként jelentkező álmatlanságra asszociálnak, viszont Maxi Jazz saját személyes élményeit építette bele, amikor egy fogtályogtól szenvedett és nem tudott elaludni, illetve amikor az otthonában lévő előrefizetős villanyóra lekapcsolt és gyertyafénynél volt kénytelen írni.
7. Kezdetben nem ismerte fel, hogy a húga szólóénekesként nagy karriert futhat be
Dido és Rollo
Rollo viszonylag hamar bevonta húgát a zenei projektjeibe. Dido debütálására 1994-ben került sor, Mr. V. 'Give Me Life'-jának háttér vokáljáért felelt, az 1996-os Faithless nagylemezre a 'Reverence'-re már saját dalt írt/adott elő 'Flowerstand Man' címmel.
Bár elismerte tehetségét, de egészen 1999-ig nem hitte, hogy Dido sikeres lehet szólóénekesként. Amikor a húga hangjával felvett 'Here With Me'-t megmutatta a kiadó képviselőinek (Arista) ők szóltak, hogy mi lenne, ha ez a dal Dido neve alatt futna. A többi már történelem! A debütáló albuma a 'No Angel' (rajta olyan slágerekkel, mint a ('Thank You', a 'Hunter', a 'Here With Me') 2014-ig összesen 22 millió példányban fogyott.
8. Az EB-főcímek és az Oscar-jelölés
Rollo komponálta a 2008-as és a 2012-es férfi labdarúgó Európa-bajnokság hivatalos főcímdalát, emellett 2010-ben Oscar-díjra is jelölték legjobb eredeti dal kategóriában az A.R. Rahman-nal és Dido-val közösen írt 'If I Rise' című daláért, amely Danny Boyle '127 Óra' című filmjében szerepelt. Az Oscar-t végül nem söpörte be, de a Critics Awards-ot azaz a kritikusok díját igen.
9. Sikeresen legyőzte a tüdőrákot
A feleségétől 2016-ban az 50. születésnapjára egy egészségügyi szűrőcsomagot kapott ajándékba, s a vizsgálatok során derült ki, hogy tumor van a tüdején, amit meg kellett műteni. Felépülését azzal töltötte, hogy visszatért azokhoz a dolgokhoz, amiket igazán szeretett - könyvek, filmek, zenei albumok - és az élete átértékelésével újra feléledt benne az alkotási vágy, így a következő öt évben három albumot is készített (1x Dido, 1x Faithless, 1x R Plus) és jelenleg is aktív a Faithless-szel és R Plus-ként is.
10. 2019-ig kellett várni az első szólóalbumára
Az R Plus projekt története akkor kezdődött, amikor Rollo együtt dolgozott Dido-val a 'Still On My Mind' című lemezen. Miközben a testvérek a dalokon dolgoztak, Rollo jelezte, hogy szeretne egy új, saját albumot készíteni, melyen a számára legkedvesebb zenék hangulatát idézné fel. A projekthez csatlakozott énekesként Dido és a technikai kivitelezésbe Sister Bliss is beszállt, egyfajta Maxi Jazz nélküli Faithless reload-nak tekinthető az R Plus, viszont itt egyértelműen a kedves, meleg tónus dominál, egy kellemes nosztalgikus mázzal bevonva, dallamközpontúan tálalva. A 'The Last Summer' 2019. október 11-én jelent meg és az angliai albumlista 55-ik helyéig kapaszkodott fel. A projekt azóta további két LP-t ('We Disappear', 'For Lovers, Not Killers') élt meg, szóval nem egynyári szenzációról volt csak szó.
Felhasznált oldalak, cikkek:
medium.com/12edit
theguardian.com
15question.net
independent.co.uk
en.wikipedia.org
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése