 |
| A big beat Madame Tussauds-figurái |
Big beat: a műfaj, ami képes volt szélsőséges érzelmeket kiváltani a hallgatóságából. A rockereknek túl elektronikus, az elektronika kedvelőinek túl rockos volt, ám általánosságban elmondhatjuk, hogy a zenei eklektika iránti érdeklődésre építve remekül csípte el a '90-es évek boldog út keresésének hangulatát, még ha a maga egyszerűségében is. A kereskedelmileg 1995 és 1999 között a csúcson lévő műfajnak az egyedisége pont az átemelt zenei elemek tökéletes keverésében és adagolásában csúcsosodott ki. Nem csoda, hogy felbukkantak jelentős rádiós valamint zenetévés lejátszási listákban, videó játék és filmzene soundtrack-ként, valamint az advert piacon is segítették egyes termékek értékesítési görbéjének emelkedését. Ez a túlzott érdeklődés és a formula kritika nélküli folyamatos klónozása végül 2001 után visszavonulásra késztette a főbb artisztokat.
Az urban és bass music-ban mindig előbbre tartó Egyesült Királyság volt az otthona és legnagyobb "lelőhelye' a mainstream-ig jutó stílus vezető arcainak. Ha kicsit a big beat karakterisztikát kapargatjuk az alapütemek 100 és 140 BPM közöttiek, a produkciók gerincét adó, torzított törtütemek a hip-hop irányából jönnek, megfejelve határtalan mennyiségű sampling-gel (film- és tévés párbeszédekkel) és pőrgös rap betétekkel. A dalstruktúra és összhangzás egyértelműen house és techno karakterisztikát hordozott magán, a vadul csiripelő Roland TB303-asok mellékelemként pedig a 'Second Summer Of Love' életérzést hozták vissza. A zenei vázat adó hangulatokat minták formájában a '60-as, '70-es évek funk, soul, jazz és rock dalaiból kölcsönözték. A kiegészítő elemek a szitártól, a kürtön át a lövések és szirénák hangjáig elég széles skálán mozogtak, mindezt sokszor egy szándékosan túlzó punk attitűd rántotta egybe.
Az urban és bass music-ban mindig előbbre tartó Egyesült Királyság volt az otthona és legnagyobb "lelőhelye' a mainstream-ig jutó stílus vezető arcainak. Ha kicsit a big beat karakterisztikát kapargatjuk az alapütemek 100 és 140 BPM közöttiek, a produkciók gerincét adó, torzított törtütemek a hip-hop irányából jönnek, megfejelve határtalan mennyiségű sampling-gel (film- és tévés párbeszédekkel) és pőrgös rap betétekkel. A dalstruktúra és összhangzás egyértelműen house és techno karakterisztikát hordozott magán, a vadul csiripelő Roland TB303-asok mellékelemként pedig a 'Second Summer Of Love' életérzést hozták vissza. A zenei vázat adó hangulatokat minták formájában a '60-as, '70-es évek funk, soul, jazz és rock dalaiból kölcsönözték. A kiegészítő elemek a szitártól, a kürtön át a lövések és szirénák hangjáig elég széles skálán mozogtak, mindezt sokszor egy szándékosan túlzó punk attitűd rántotta egybe.
A "big beat"-ként először az 1960-as években a keleti - szovjet - blokk országaiban a rock & rollt és a kapcsolódó műfajokat jelölték, mivel az eredeti műfajnevek használatát a hatóságok szigorúan tiltották. A "big beat'-et, mint műfaj megnevezést 1989-ben Iain Williams az angol Big Bang elektronikus zenei duó tagja használta produkciójuk felcímkézésére, ami a későbbiekben remek alapként szolgált a stílus végső formulájánál.
A megfelelő zenei közeg és a közönség irányából érkező igény generálta, hogy a bulikban játszott, újabb hangzású, eklektikus DJ szettekből esszenciaként kinyert dalokat meg is jelentessék. Nyitottabb kiadók, mint a Junior Boy's Own vagy a Heavenly, már '94 körül rámentek ezekre a lassabb, breakbeat alapú zenékre és olyan lemezlovasokból lett producerek munkáit prezentálták, mint a Chemical (Dust) Brothers vagy a Monkey Mafia. A műfaj másik stabil kiadói pillére a Skint Records lett, amit Damian Harris alapított (aki Midfield General-ként producerként is aktív volt). Harris a brightoni Concorde klubban ismerkedett meg Norman Cook-kal, aki Fatboy Slim-ként lett a label - és a big beat mozgalom - húzóarca, s aki DJ-ként 1995 és 2001 között 'Big Beat Boutique' néven vitt pénteki klub estet. A fentebb már említett Chemical Brothers a Heavenly Records-hoz kötődő londoni The Sunday Social klubban volt rezidens, a többi már történelem. Az újféle hangzás több új arcot is idecsalogatott, így a The Prodigy, a Propellerheads, a Lionrock, a Bentley Rhythm Ace, a The Crystal Method, a Lunatic Calm, a Lo Fidelity Allstars és a Death In Vegas is megkapta a big beat pecsétet a gyűjtőfüzetébe.
A megfelelő zenei közeg és a közönség irányából érkező igény generálta, hogy a bulikban játszott, újabb hangzású, eklektikus DJ szettekből esszenciaként kinyert dalokat meg is jelentessék. Nyitottabb kiadók, mint a Junior Boy's Own vagy a Heavenly, már '94 körül rámentek ezekre a lassabb, breakbeat alapú zenékre és olyan lemezlovasokból lett producerek munkáit prezentálták, mint a Chemical (Dust) Brothers vagy a Monkey Mafia. A műfaj másik stabil kiadói pillére a Skint Records lett, amit Damian Harris alapított (aki Midfield General-ként producerként is aktív volt). Harris a brightoni Concorde klubban ismerkedett meg Norman Cook-kal, aki Fatboy Slim-ként lett a label - és a big beat mozgalom - húzóarca, s aki DJ-ként 1995 és 2001 között 'Big Beat Boutique' néven vitt pénteki klub estet. A fentebb már említett Chemical Brothers a Heavenly Records-hoz kötődő londoni The Sunday Social klubban volt rezidens, a többi már történelem. Az újféle hangzás több új arcot is idecsalogatott, így a The Prodigy, a Propellerheads, a Lionrock, a Bentley Rhythm Ace, a The Crystal Method, a Lunatic Calm, a Lo Fidelity Allstars és a Death In Vegas is megkapta a big beat pecsétet a gyűjtőfüzetébe.
A nagy nemzetközi siker ugyanúgy működött, mint a house és techno esetében. A big beat-et (vissza)importálták az USA-ba, ahol köszönhetően a fülbemászó dallamoknak, vidám hangulatnak és terjengős indie rock sound-nak, valamint a látványos, energiától duzzadó live show-knak az amcsik is ráfüggtek, s a szeretet a Billboard listák elejére lőtte pl. a Prodigy-t és Fatboy Slim-et.
Ma már szürreálisnak ható mennyiségű lemezt értékesítettek világszerte, pl. az azóta többszörös Grammy-díjas Chemical Brothers első két lemezéből az 'Exit Planet Dust'-ból és a 'Dig Your Own Hole'-ból összesen 3 millió példány ment el. Még rajtuk is túltett Fatboy Slim '98-as 'You've Come A Long Way Baby'-je a maga 3,5 millió eladott példányszámával, akit pedig a Prodigy vágott farzsebre az 5,1 milliós 'The Fat Of The Land'-del.
A big beat befészkelte magát a filmzenei kiadványokra és a hollywood-i filmvászonra is: a Mátrix (Matrix), a Penge (Blade), a Lara Croft: Tomb Raider és az Ivadék (Spawn) is ilyen muzsikákkal vértezte fel magát, míg a videójátékok (Wipeout, FIFA) is bátran nyúltak motiváló energiájú, zsíros ütemekhez (lásd: Fluke, Apollo 440, The Crystal Method, Fatboy Slim, Chemical Brothers).
Magyar viszonylatban apró fáziskéséssel érkezett meg a big beat, a Tilos crew és főleg Palotai Zsolt sokat tett azért, hogy ne maradjunk le (még úgy is, hogy a jungle/drum n bass, majd a nu skool breakz erősebben volt náluk jelen). Produceri vonalon a Sonic Age tett egy apróbb kitérőt (a 'Cranky Beetz'-zel a 'The Album'-on, és egy Boogie Knights remixszel a 'Solar Eclipse' lemezen), a Carbonfools is villantott a 'Poisoned Goulash' LP-n, de a stílus hazai királyai a Neo duó voltak. A 'Pink Panther Theme'-mel nemzetközi visszhangot is generáltak. Első, 1999-es nagylemezük az 'Eklektogram' nagyrészt a big beat-re épült, de remixeltek Jazz+Az-t, illetve elfütyülték nekünk az 'Aiiaiiyo'-t is,
Viszont, ahogy lenni szokott, ahogy a mainstream-be kerülve a zenebizniszt működtető gazdasági mechanizmusok még inkább rákapcsoltak a remélt maximális haszon reményében, azzal az adott stílus halálos ítéletét írták alá. A big beat-ben forgolódó formációk zöme egy vagy két nagylemezt illetve pár kislemezt hagyott maga után, majd a stílus visszaszorulásával eltűntek. A szerencsésebbek és tehetségesebbek más irányokba eveztek, de igazán sikeresek a későbbiekben csak kevesen tudtak maradni. Hagyni hagytak az utókorra bőven, paneljeiben ma is tovább él a big beat a kortárs produkciókban.
Ma már szürreálisnak ható mennyiségű lemezt értékesítettek világszerte, pl. az azóta többszörös Grammy-díjas Chemical Brothers első két lemezéből az 'Exit Planet Dust'-ból és a 'Dig Your Own Hole'-ból összesen 3 millió példány ment el. Még rajtuk is túltett Fatboy Slim '98-as 'You've Come A Long Way Baby'-je a maga 3,5 millió eladott példányszámával, akit pedig a Prodigy vágott farzsebre az 5,1 milliós 'The Fat Of The Land'-del.
A big beat befészkelte magát a filmzenei kiadványokra és a hollywood-i filmvászonra is: a Mátrix (Matrix), a Penge (Blade), a Lara Croft: Tomb Raider és az Ivadék (Spawn) is ilyen muzsikákkal vértezte fel magát, míg a videójátékok (Wipeout, FIFA) is bátran nyúltak motiváló energiájú, zsíros ütemekhez (lásd: Fluke, Apollo 440, The Crystal Method, Fatboy Slim, Chemical Brothers).
Magyar viszonylatban apró fáziskéséssel érkezett meg a big beat, a Tilos crew és főleg Palotai Zsolt sokat tett azért, hogy ne maradjunk le (még úgy is, hogy a jungle/drum n bass, majd a nu skool breakz erősebben volt náluk jelen). Produceri vonalon a Sonic Age tett egy apróbb kitérőt (a 'Cranky Beetz'-zel a 'The Album'-on, és egy Boogie Knights remixszel a 'Solar Eclipse' lemezen), a Carbonfools is villantott a 'Poisoned Goulash' LP-n, de a stílus hazai királyai a Neo duó voltak. A 'Pink Panther Theme'-mel nemzetközi visszhangot is generáltak. Első, 1999-es nagylemezük az 'Eklektogram' nagyrészt a big beat-re épült, de remixeltek Jazz+Az-t, illetve elfütyülték nekünk az 'Aiiaiiyo'-t is,
Viszont, ahogy lenni szokott, ahogy a mainstream-be kerülve a zenebizniszt működtető gazdasági mechanizmusok még inkább rákapcsoltak a remélt maximális haszon reményében, azzal az adott stílus halálos ítéletét írták alá. A big beat-ben forgolódó formációk zöme egy vagy két nagylemezt illetve pár kislemezt hagyott maga után, majd a stílus visszaszorulásával eltűntek. A szerencsésebbek és tehetségesebbek más irányokba eveztek, de igazán sikeresek a későbbiekben csak kevesen tudtak maradni. Hagyni hagytak az utókorra bőven, paneljeiben ma is tovább él a big beat a kortárs produkciókban.
Véleményem szerint a big beat egy rendkívül színes, izgalmas és szórakoztató kulturális lenyomata volt az adott kornak - ami lehetőséget kínált arra, hogy egyszerre szeresse/utálja, acid rajongó, house head, hip-hop guru, rock fanatikus, funk soul brother - és ez a széles merítés tényleg sokakat meg is nyert magának.
Ismertebb előadók:
Mint Royale, Midfield General, Lo Fidelity Allstars, Bentley Rhythm Ace, The Chemical Brothers, The Prodigy, Propellerheads, Fatboy Slim, Freddy Fresh, Lionrock, The Crystal Method, Fluke, Death In Vegas, Junkie XL, Apollo 440, Freestylers, Dub Pistols, Cut La Roc, Hardknox, Monkey Mafia, Overseer, Lunatic Calm.
Mix kiadványok:
Jon Carter - Live At The Social Vol.2. (1996)
Jon Carter - Live At The Social Vol.2. (1996)
Liam Howlett / Prodigy - Dirtchamber Sessions Vol.1. (1999)
On The Floor At The Boutique mixed by Lo Fidelity All-Stars (1999)
On The Floor At The Boutique mixed by Lo Fidelity All-Stars (1999)
Albumok:
The Chemical Brothers - Exit Planet Dust (1995)
Fatboy Slim - Better Living Through Chemistry (1996)
The Prodigy - The Fat Of The Land (1997)
Lionrock - City Delirious (1997)
The Chemical Brothers - Dig Your Own Hole (1997)
Bentley Rhythm Ace - BRA (1997)
The Crystal Method - Vegas (1997)
Death In Vegas - Dead Elvis (1997)
Junkie XL - Saturday Teenage Kick (1997)
Fluke - Risotto (1997)
Lunatic Calm - Metropol (1997)
ApolloFourFourty - Electro Glide In Blue (1997)
Fatboy Slim - You've Come A Long Way Baby (1998)
Propellerheads - Decksandrumsandrockandroll (1998)
Freddy Fresh - The Last True Family Man (1998)
Freestylers - We Rock Hard (1998)
Dub Pistols - Point Blank (1998)
Monkey Mafia - Shoot The Boss (1998)
Lo Fidelity Allstars - How To Operate With A Blown Mind (1998)
Neo - Eklektogram (1999)
Junkie XL - Big Sound Of The Drags (1999)
Mint Royale - On The Ropes (1999)
Harknox - Hardknox (1999)
ApolloFourFourty - Gettin' High On Your Own Supply (1999)
Midfield General - Generalisation (2000)
Cut La Rock - La Roc Rocks (2000)
Fatboy Slim - Halfway Between The Gutter And The Stars (2000)
Overseer - Wreckage (2002)
Freestylers - We Rock Hard (1998)
Dub Pistols - Point Blank (1998)
Monkey Mafia - Shoot The Boss (1998)
Lo Fidelity Allstars - How To Operate With A Blown Mind (1998)
Neo - Eklektogram (1999)
Junkie XL - Big Sound Of The Drags (1999)
Mint Royale - On The Ropes (1999)
Harknox - Hardknox (1999)
ApolloFourFourty - Gettin' High On Your Own Supply (1999)
Midfield General - Generalisation (2000)
Cut La Rock - La Roc Rocks (2000)
Fatboy Slim - Halfway Between The Gutter And The Stars (2000)
Overseer - Wreckage (2002)
A Stílusmustra rovat eddigi cikkei ide kattintva elérhetők: LINK
Big beat példákat tartalmazó Spotify listánk itt található:
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése