Egy év után, a tizennyolcadik résszel dübörög tovább a 'Hungarian Grooves' sorozat

Nincsenek megjegyzések 0
A blog kétszázadik bejegyzéseként egy év kihagyás után érkezik a 'Hungarian Grooves' 18-as mixe. Ahogy már megszokhattátok egy eklektikus szettel készültünk, ahol 100%-ban magyar producerek, DJ-k korabeli munkái pörögnek. Ezúttal is széles stílusskálán mozgunk, a house progressive és tribal ágától indulva a funky techno-n át a trance felé tartunk és ott is zárjuk le a szettet az 1997-2007 közötti időablakot lefedve.
Nyitásnak érkezik a Tuff Guyz (Blackman és Vic) közöse a 'Tuff Theme', ami egy kellemes groovy house szerzemény, egyenesen a 'True Sounds of Freee' második válogatásáról. Ezt követően Tommyboy pillanatai következnek, hiszen három olyan produkció pörög itt, amiben a Sapkásnak benne volt a keze. Előbb a Muzzaik duó URH alteregójának 'Work It'-jét gyúrta át, majd Holmes Ives '8 Letters'-szét (a Yoshitoshi sublabel Shinchi-n) vette kezelésbe, a blokkot pedig a Deep Dish féle Yoshitoshi-n megjelent, Sultan-nal közös 'You Make Me Feel Extasy'-ja zárja. A tribal-os, progis hangulat egy finomabb, dallamosabb irányba mozdul Cassino & Laben 'Lasting Memories'-szának Snake Sedrick remixében, akinek ez az időszak rendkívül termékeny volt. A 'The Beginning' Nick Hogendoorn & Eelke Kleijn remixében masszív groove-ok tolják maguk előtt a fülledt atmoszférát. Itt egy huszáros vágással a techno kerekedik felül, három Ego Traxx-es funky-groovy techno release diktákja a tempót. Előbb Daniel D 'Fresh Funky'-ja gondoskodik a bólogatásról, majd Budai & Vic perkákkal súlyosan tűzdelt 'Gotta Go Pee'-je és 'Odyssey'-je húzza a mixet. Andro 'Proof'-ja maga a talány, hiszen egy promo mixes hintet leszámítva (abban a 'Popressive' mixben csendül fel, amelyben Andro legendás Pink Floyd bootlegje is megtalálható a 'The Wall'-ból). Ha jól emlékszem valamilyen utw-s oldalra volt feltöltve és véleményem szerint unreleased-ként végezte az asztalfiókban. Pedig remix is készült hozzá, mégpedig Francis Blaid ültette át az eredeti tartalmat trances miliőbe zseniálisan. Sterbinszky 'Discography' LP-jéről előkerült a 'Vicious Circle', ami hangulatában Manjaro 'Apperception'jét idézi meg (a 'Trance Sound Of Dance Tuning Disco' mixéről). A From-mal egészen a Dee Zone Traxx első válogatásáig nyúlunk vissza 1997-be. A hipnotikus, lassan épülő darab méltánytalanul kapott csekély figyelmet (videóklip ide vagy oda), pedig a Pierrot és a Private Moon kiadó által felkarolt formációban volt fantázia bőven. Az utolsó három zenében aztán elszabadulnak a dallamok. Előbb Shane 54 2002-es Jean-Michel Jarre adaptációját fülelhetjük meg a 'Souvenir De Chine'-ből, amit anno a Plastic Angel féle Afterglow adott ki (létezett ugyanennek a számnak egy Fire & Ice verziója is a Bonzai-on egy évvel korábbról). Előd és Mester Tamás közöse az 'Altass El' Shane későbbi studió partnere Myon azaz Orange Project révén kapott ráncfelvarrást és kicsit Deepsky 'Talk Like a Stranger' Markus Schulz remixére hajaz. A végső momentum a Szeifert & Krash duóé, akik Ágnes Vanilla József Attila adaptációját az 'Oh Szív Nyugodj'-át gyúrták át csodaszép trance hímnusszá, így méltó módon zárjuk le a 80 perces utazásunkat.

Greyloop - Hungarian Grooves Vol.18

Katalógus szám: HGV018
Megjelent: 2025. május 27.
Stílus: House, Tribal House, Techno, Trance
Dj Mix: Greyloop

Tracklist:
1. The Tuff Guyz - Tuff Theme [Taken from True Sounds Of Freee #02 - 2001]
2. Muzzaik pres URH feat. Zaida - Work It (Tommyboy & Mannel Remix) [Taken from Muzzaik Feat. Zaida / Distorted Funk & Victor Perez – Work It / Give Up All EP - 2007]
3. Holmes Ives feat. Avalon Frost - 8 Letters (Tommyboy Remix) [Taken from Holmes Ives Feat. Avalon Frost – 8 Letters EP - 2005]
4. Tommyboy & Sultan - You Make Me Feel Extacy (Housematic Mix) [Taken from Sultan & Tommyboy – You Make Me Feel Extacy EP - 2005]
5. Cassino & Laben feat. Marina Puglisi - Lasting Memories (Snake Sedrick Dub) [Taken from Cassino & Laben feat. Marina Puglisi – Lasting Memories - 2006]
6. Snake Sedrick & Emze Hack - The Beginning (Nick Hogendoorn & Eelke Kleijn Remix) [Taken from Snake Sedrick & Emze Hack – The Beginning EP - 2006]
7. Daniel D - Fresh Funky (Original Mix) [Taken from Daniel D | Peet Beat – Fresh Funky EP - 2005]
8. Budai & Vic - Gotta Go Pee (Original Mix) [Taken from Budai & Vic – Gotta Go Pee EP - 2006]
9. Budai & Vic - Odyssey [Taken from Budai & Vic – In / Out EP - 2005]
10. Andro - Proof (Francis Blaid Remix) [Unreleased - 2004]
11. Sterbinszky - Vicious Circle [Taken from Sterbinszky - Discography LP - 2000]
12. From-> - Reggel (Original Mix) [Taken from Dee Zone Traxx - 1997]
13. Shane 54 - Souvenir De Chine [Taken from Shane 54 / Stargaze ‎– Souvenir De Chine EP - 2002]
14. Shane 54 feat. Mester Tamás - Altass El (Orange Project Remix) [Taken from Shane 54 Feat. Mester Tamás – Altass El EP - 2006]
15. Ágnes Vanilla - Oh Szív Nyugodj (Szeifert vs. Krash Remix) [Taken from Szeifert - Tracelling To Happiness 03 - 2006]
   

Stílusmustra Vol.4.: Big Beat - a részeg mindenki zenéje?

Nincsenek megjegyzések 0

A big beat Madame Tussauds-figurái
A 'Stílusmustra' rovat kicsit megpihent az utóbbi időben, pont ezért volt már aktuális leporolni a formátumot és egy igen sikeres, igaz kérész életű stílust bemutatni itt, mégpedig a big beat-et.
Big beat: a műfaj, ami képes volt szélsőséges érzelmeket kiváltani a hallgatóságából. A rockereknek túl elektronikus, az elektronika kedvelőinek túl rockos volt, ám általánosságban elmondhatjuk, hogy a zenei eklektika iránti érdeklődésre építve remekül csípte el a '90-es évek boldog út keresésének hangulatát, még ha a maga egyszerűségében is. A kereskedelmileg 1995 és 1999 között a csúcson lévő műfajnak az egyedisége pont az átemelt zenei elemek tökéletes keverésében és adagolásában csúcsosodott ki. Nem csoda, hogy felbukkantak jelentős rádiós valamint zenetévés lejátszási listákban, videó játék és filmzene soundtrack-ként, valamint az advert piacon is segítették egyes termékek értékesítési görbéjének emelkedését. Ez a túlzott érdeklődés és a formula kritika nélküli folyamatos klónozása végül 2001 után visszavonulásra késztette a főbb artisztokat.
Az urban és bass music-ban mindig előbbre tartó Egyesült Királyság volt az otthona és legnagyobb "lelőhelye' a mainstream-ig jutó stílus vezető arcainak. Ha kicsit a big beat karakterisztikát kapargatjuk az alapütemek 100 és 140 BPM közöttiek, a produkciók gerincét adó, torzított törtütemek a hip-hop irányából jönnek, megfejelve határtalan mennyiségű sampling-gel (film- és tévés párbeszédekkel) és pőrgös rap betétekkel. A dalstruktúra és összhangzás egyértelműen house és techno karakterisztikát hordozott magán, a vadul csiripelő Roland TB303-asok mellékelemként pedig a 'Second Summer Of Love' életérzést hozták vissza. A zenei vázat adó hangulatokat minták formájában a '60-as, '70-es évek funk, soul, jazz és rock dalaiból kölcsönözték. A kiegészítő elemek a szitártól, a kürtön át a lövések és szirénák hangjáig elég széles skálán mozogtak, mindezt sokszor egy szándékosan túlzó punk attitűd rántotta egybe.
A "big beat"-ként először az 1960-as években a keleti - szovjet - blokk országaiban a rock & rollt és a kapcsolódó műfajokat jelölték, mivel az eredeti műfajnevek használatát a hatóságok szigorúan tiltották. A "big beat'-et, mint műfaj megnevezést 1989-ben Iain Williams az angol Big Bang elektronikus zenei duó tagja használta produkciójuk felcímkézésére, ami a későbbiekben remek alapként szolgált a stílus végső formulájánál.
A megfelelő zenei közeg és a közönség irányából érkező igény generálta, hogy a bulikban játszott, újabb hangzású, eklektikus DJ szettekből esszenciaként kinyert dalokat meg is jelentessék. Nyitottabb kiadók, mint a Junior Boy's Own vagy a Heavenly, már '94 körül rámentek ezekre a lassabb, breakbeat alapú zenékre és olyan lemezlovasokból lett producerek munkáit prezentálták, mint a Chemical (Dust) Brothers vagy a Monkey Mafia. A műfaj másik stabil kiadói pillére a Skint Records lett, amit Damian Harris alapított (aki Midfield General-ként producerként is aktív volt). Harris a brightoni Concorde klubban ismerkedett meg Norman Cook-kal, aki Fatboy Slim-ként lett a label - és a big beat mozgalom - húzóarca, s aki DJ-ként 1995 és 2001 között 'Big Beat Boutique' néven vitt pénteki klub estet. A fentebb már említett Chemical Brothers a Heavenly Records-hoz kötődő londoni The Sunday Social klubban volt rezidens, a többi már történelem. Az újféle hangzás több új arcot is idecsalogatott, így a The Prodigy, a Propellerheads, a Lionrock, a Bentley Rhythm Ace, a The Crystal Method, a Lunatic Calm, a Lo Fidelity Allstars és a Death In Vegas is megkapta a big beat pecsétet a gyűjtőfüzetébe.
A nagy nemzetközi siker ugyanúgy működött, mint a house és techno esetében. A big beat-et (vissza)importálták az USA-ba, ahol köszönhetően a fülbemászó dallamoknak, vidám hangulatnak és terjengős indie rock sound-nak, valamint a látványos, energiától duzzadó live show-knak az amcsik is ráfüggtek, s a szeretet a Billboard listák elejére lőtte pl. a Prodigy-t és Fatboy Slim-et.
Ma már szürreálisnak ható mennyiségű lemezt értékesítettek világszerte, pl. az azóta többszörös Grammy-díjas Chemical Brothers első két lemezéből az 'Exit Planet Dust'-ból és a 'Dig Your Own Hole'-ból összesen 3 millió példány ment el. Még rajtuk is túltett Fatboy Slim '98-as 'You've Come A Long Way Baby'-je a maga 3,5 millió eladott példányszámával, akit pedig a Prodigy vágott farzsebre az 5,1 milliós 'The Fat Of The Land'-del.
A big beat befészkelte magát a filmzenei kiadványokra és a hollywood-i filmvászonra is: a Mátrix (Matrix), a Penge (Blade), a Lara Croft: Tomb Raider és az Ivadék (Spawn) is ilyen muzsikákkal vértezte fel magát, míg a videójátékok (Wipeout, FIFA) is bátran nyúltak motiváló energiájú, zsíros ütemekhez (lásd: Fluke, Apollo 440, The Crystal Method, Fatboy Slim, Chemical Brothers).
Magyar viszonylatban apró fáziskéséssel érkezett meg a big beat, a Tilos crew és főleg Palotai Zsolt sokat tett azért, hogy ne maradjunk le (még úgy is, hogy a jungle/drum n bass, majd a nu skool breakz erősebben volt náluk jelen). Produceri vonalon a Sonic Age tett egy apróbb kitérőt (a 'Cranky Beetz'-zel a 'The Album'-on, és egy Boogie Knights remixszel a 'Solar Eclipse' lemezen), a Carbonfools is villantott a 'Poisoned Goulash' LP-n, de a stílus hazai királyai a Neo duó voltak. A 'Pink Panther Theme'-mel nemzetközi visszhangot is generáltak. Első, 1999-es nagylemezük az 'Eklektogram' nagyrészt a big beat-re épült, de remixeltek Jazz+Az-t, illetve elfütyülték nekünk az 'Aiiaiiyo'-t is,
Viszont, ahogy lenni szokott, ahogy a mainstream-be kerülve a zenebizniszt működtető gazdasági mechanizmusok még inkább rákapcsoltak a remélt maximális haszon reményében, azzal az adott stílus halálos ítéletét írták alá. A big beat-ben forgolódó formációk zöme egy vagy két nagylemezt illetve pár kislemezt hagyott maga után, majd a stílus visszaszorulásával eltűntek. A szerencsésebbek és tehetségesebbek más irányokba eveztek, de igazán sikeresek a későbbiekben csak kevesen tudtak maradni. Hagyni hagytak az utókorra bőven, paneljeiben ma is tovább él a big beat a kortárs produkciókban.
Véleményem szerint a big beat egy rendkívül színes, izgalmas és szórakoztató kulturális lenyomata volt az adott kornak - ami lehetőséget kínált arra, hogy egyszerre szeresse/utálja, acid rajongó, house head, hip-hop guru, rock fanatikus, funk soul brother - és ez a széles merítés tényleg sokakat meg is nyert magának.

Ismertebb előadók:
Mint Royale, Midfield General, Lo Fidelity Allstars, Bentley Rhythm Ace, The Chemical Brothers, The Prodigy, Propellerheads, Fatboy Slim, Freddy Fresh, Lionrock, The Crystal Method, Fluke, Death In Vegas, Junkie XL, Apollo 440, Freestylers, Dub Pistols, Cut La Roc, Hardknox, Monkey Mafia, Overseer, Lunatic Calm.


Albumok:
The Chemical Brothers - Exit Planet Dust (1995)
Fatboy Slim - Better Living Through Chemistry (1996)
The Prodigy - The Fat Of The Land (1997)
Lionrock - City Delirious (1997)
The Chemical Brothers - Dig Your Own Hole (1997)
Bentley Rhythm Ace - BRA (1997)
The Crystal Method - Vegas (1997)
Death In Vegas - Dead Elvis (1997)
Junkie XL - Saturday Teenage Kick (1997)
Fluke - Risotto (1997)
Lunatic Calm - Metropol (1997)
ApolloFourFourty - Electro Glide In Blue (1997)
Fatboy Slim - You've Come A Long Way Baby (1998)
Propellerheads - Decksandrumsandrockandroll (1998)
Freddy Fresh - The Last True Family Man (1998)
Freestylers - We Rock Hard (1998)
Dub Pistols - Point Blank (1998)
Monkey Mafia - Shoot The Boss (1998)
Lo Fidelity Allstars - How To Operate With A Blown Mind (1998)
Neo - Eklektogram (1999)
Junkie XL - Big Sound Of The Drags (1999)
Mint Royale - On The Ropes (1999)
Harknox - Hardknox (1999)
ApolloFourFourty - Gettin' High On Your Own Supply (1999)
Midfield General - Generalisation (2000)
Cut La Rock - La Roc Rocks (2000)
Fatboy Slim - Halfway Between The Gutter And The Stars (2000)
Overseer - Wreckage (2002)
 

A Stílusmustra rovat eddigi cikkei ide kattintva elérhetők: LINK

Big beat példákat tartalmazó Spotify listánk itt található:

Éld át újra Pete Tong pénteki Essential Selection-jeit a '90-es évek derekáról

Nincsenek megjegyzések 0

Pete Tong neve egybeforrt a brit BBC Radio 1 csatornával. A jó füllel, ízléssel és kellemes orgánummal megáldott Pete a híres-hírhedt hétvégi Essential Mix-ek felvezetéseként minden héten péntek esténként 2-3 órás intervallumban szemezgetett a friss promó lemezekből. Külön örvendetes, hogy itt nem csak a fő csapásnak számító, major kiadóktól érkező house korongok kerültek a tű alá, hanem r'n'b, funky, trance, drum 'n' bass és jungle darabok is, ezzel biztosítva, hogy minél szélesebb hallgatói kör számára legyen érdekes a műsor. Mindez megspékelve buliajánlókkal, nyereményjátékokkal, vendég mixekkel.
Míg az Essential Mix-ek elég jól dokumentáltan maradtak fenn az utókor számára, az Essential Selection-ök (melynek törzsanyagából mix CD széria is kinőtte magát) nyomát csak azok a lelkes gyűjtők őrizték ezidáig, akik a műsor idején azt kazettára rögzítették. Közülük Essential Selection from the 1990s nevű Youtube felhasználó lépett először a tettek mezejére és töltött fel 37 epizódot az 1995-1997 közötti időszakból (elméletileg folyamatosan érkeznek új epizódok). 
Azért az is elgondolkoztató, hogy a formátum 1991 óta folyamatosan jelen van az éterben és remekül tudott alkalmazkodni a digitális világ összetettebb igényeire is.

Essential Selection playlist-ek
Essential Selection epizódok

Labelhopping VI.: Low Spirit Records

Nincsenek megjegyzések 0

A 'Labelhopping' hatodik részében egy legendás német elektro-break/happy hardcore/techno-pop kiadó, az 1986-ban alapított Low Spirit Records munkásságát tekintjük át.
Ahogy azt láttuk legutóbb az olasz Media Records bemutatásakor sok label azért tudott sokáig sikeres maradni a '90-es, 2000-es években, mert remekül lovagolták meg a(z akkor még) frissen érkező elektronikus zenei divathullámokat. A Low Spirit is rengeteg hangzásba belekóstolt és ez a sokszínűség garantálta a folyamatosan bővülő rajongótábort számukra, ráadásul 1991 óta MayDay-ek szervezőjeként a rendezvényszervezői szegmensből is jelentős szeletet haraptak ki, a legnagyobb németországi beltéri rave organizátoraiként. Az üzlet ezen ágát 2006-ban értékesítették (az I-Motion nevű cégnek), a label katalógusával egyetemben, aminek gondozása is átkerült a hamburgi Kontor Records-hoz.
A Low Spirit alapítók
A label legaktívabb tagja a münsteri születésű Maximilian Lenz, vagy ahogy a fél világ ismeri őt WestBam. Egyértelműen ő volt a kiadó arca, kiemelt producere. A másik alapító az a Klaus Jankuhn volt, aki Max jobbkezeként a stúdióban ültette át a zenei ötleteket a megfelelő formába. Szintén a alapítók között volt Fabian Lenz, Max testvére, aki a borítótervezések mellett DJ, producerként (DJ Dick) igyekezett sikerre vinni a közös bizniszt. A művészi vénát és mecénás szerepét az atyai jó barát William Röttger látta el, míg Sandra Molzahn az operatív működés levezénylője volt.
Zeneileg WestBam és számtalan (blőd) alteregója (Mr. President, Sir!, East Bam, Plutone, Heavy Mental) uralta az első éveket, felvonultatva a miami bass, italo diszkó, acid house, cut & paste és a lo-fi zajkollázs változatos, de annál kezdetlegesebb variációit.1990-től viszont egész erős mezőny gyűlt össze náluk (L.U.P.O., Beat In Time, Dick, Loopzone, Moby Mindstorm álnéven), a hangzás is kezdett letisztulni. 1991. decemberében Berlinben 18 fellépővel lezajlott az első Mayday ('Best Of House & Techno '91') a Low Spirit csapat szervezésében, ami a helyi underground körökben erős ellenérzéseket váltott ki. Az első hivatalos CD kiadványra se kellett sokat várni (1992 - 'A New Chapter of House & Techno') a fellépők produkcióival, az 1992-es egy új éra kezdetét is kijelölte, ahol a nagyobb rendezvények kereskedelmi bevételeiket tovább tudták maximalizálni egy-egy tematikus kiadvány piacra dobásával. Sőt, a Jankuhn-WestBam páros magára vállalta azt a hálás-hálátlan feladatot is, hogy minden rendezvényhez külön himnuszt készít (ez azért se volt gyenge vállalás, mert eleinte évente két bulit is tartottak). Eme hóbortjukat egészen 2013-ig vitték (nagyjából 10 évvel tovább, mint kellett volna). A Hollandia felől fújdogáló hardcore/gabber szele ide is begyűrűzött és a BPM is egyre nagyobb tempóra kapcsolt. 1992-ben a Sound Of Rotterdam 'Mayday Anthem'-je kinyitotta a kaput, hogy az elkövetkező években benyomuljon rajta szinte mindenki (Mark 'Oh-tól kezdve az RMB-n, a Genlog-on, Marusha-án és a Ravers Nature-ön át Hardsequencer-ig) - még WestBam is 180 fokos fordulatot vett, melynek eredménye a 'Wizards Of Sonic', a 'Bam Bam Bam' és a 'Celebration Generation' lettek. Ebben az egyik legfontosabb platform a Low Spirit sublabel, az 1992-es alapítású Fire Records lett (ami 1998 után Nextfire néven futott tovább).
Az első Mayday flyere
A '90-es évek derekára újra lassulni kezdett a tempó, a label stabilizálta magát az elektro break vonalon, elég csak a 'Hard Times'-ra, a 'Crash Course'-ra, a 'Sonic Empire'-re, a 'Save The Robots'-ra, vagy a teljes Mr X. & Mr Y. (WestBam & Afrika Islam) projektre gondolni. WestBam tovább építette renoméját a Love Parade álladó fellépőjeként, illetve Dr. Motte oldalán az aktuális évi seregszemle himnuszát is ők jegyezték (az 1997-es 'Sunshine' nyitotta a sort), illetve a hivatalos válogatás CD-t is a Low Spirit gondozta. 
Idő közben a speciális lokális igényekre is próbáltak reagálni, az angol piacra alapították meg a Low Sense és a Low Fun kiadókat, a Low Spirit UK sublabeleiként, nagyban segítve így a Three' N One duó és formációik szigetországi térnyerését.
A 1998-2006 közötti időszakban az Electric Kingdom által fémjelzett electro clash/electro breaks vonalon nagyban építettek a Lexy & K-Paul duó robbanásszerű sikerére. Ám, ahogy minden sikersztori, valahol minden véget ér, s itt a hagyományos lemezpiac bedőlése jelentette az utolsó koporsószöget a Low Spirit koporsójában.
Megvonva a rövid mérleget: a Low Spirit mindig is a popularitást tűzte a zászlajára és ezt nem is titkolták, bár ez sokaknak, akik az eredeti underground techno szellemiségben hittek nagyon csípte a szemét. WestBam hol egy kínos bohócként, hol pedig kopaszra borotvált orosz maffiózóként pózerkodott, de tény, hogy technikás DJ-ként, jó füllel csatornázta be produceri munkáival a piacot, s a kiadó is gyorsan reagált, hogy rendezvényeiket külön kiadványokkal és dedikált himnuszokkal promózzák. Jó pár korszakos sláger és kiemelkedő előadót/formációt kaptunk általuk, íme pár a teljesség igénye nélkül.

Low Spirit tények és számok:
Aktív évek: 1986-2006.
Sublabelek: Electric Kingdom, Fire Recordings, Nextfire Recordings, Low Spirit UK (Low Fun, Low Sense)

Fontosabb előadók és kiadványaik:
Sharam Jey (Sharam, Three'n One, 16C+): 'Guarantee', 'Release!', 'Timerunner', 'Under 4 Ever', 'Reflect', 'Sin City', 'Pearl River', 'Soul Freak'.
1. Labelhopping I.: Limbo, Yeti, Fluid
2. Labelhopping II.: Eve, Hook, Whoop
3. Labelhopping III.: Sounds Good, Superfly, Vapour
4. Labelhopping IV.: Kosmo Records
5. Labelhopping V.: Media Records

Delight: Töltsd le a korábbi verziókat és remixeld Sonic Age kortalan klasszikusát

1 megjegyzés 1

A Sonic Age két vállalkozó szellemű szoftverfejlesztő Kámán 'Vic' Viktor és Bernáth 'Jocó' József 1995-ben alapított elektronikus zenei szerelemgyereke. A duót Náksi Attila fedezte és karolta fel, majd üstökösként robbantak be itthon zenéikkel, melyek végre olyan technikai megoldásokkal és hangzásokkal operáltak, amik méltó módon felvették a versenyt a külföldi stúdiókban készült nagyobb költségvetésű produkciókkal. Két nagylemez és megannyi remix (Jazz+Az, DJ Junior, Junior & Schulz, DJ Newl & Budai, Tissy, Boogie Knights, TNT) után 2000-től Jocó deaktiválta magát, Vic pedig Tuff Guyz-ként (DJ Blackman-nel), illetve DJ Budai oldalán (Budai & Vic) ért el további sikereket. Imivel közös kiadójuk az Ego Traxx a groovy, funky techno egyik fellegvára lett. A Sonic Age-gel kapcsolatban korábban Vic-kel készült interjú innen elérhető, a FREEE Magazin újrapötyögött 1998-as nagyinterjúja pedig innen.
A közelmúltban robbant a hír, miszerint a srácok saját Bandcamp oldalt indítottak, ahonnan régi (korábban megjelent és eddig még kiadatlan) munkáik egy része végre digitálisan is elérhetővé válik. Ezzel párhuzamosan létrejött egy Sonic Age előadói Facebook oldal is, ahol a zenék mellett régi fotókat és érdekes háttérsztorikat tudhatunk meg ezekről a produkciókról.
A sort a duó első nagy sikere a Sugarhill Gang 'Rappers Delight'-ját mintázó 'Delight' nyitotta, amiből több verzió is készült, de minden bizonnyal a Hungarian House Only 2-n megjelent formájában a legismertebb (a House Attack 3-on is ez a verzió volt fenn). A különböző verziókhoz odaillesztettük a szerzők kommentárjait is.

Sonic Age 'Delight (Original Demo Mix)'
"Az első zene amit megosztottunk az az a zene, ami az első hivatalos megjelenésünk volt 1997-ben. Illetve annak a zenének az a verziója, amit demoként elküldtünk a Náksi Attinak és aminek hatására megjelenhettünk később a Hungarian House Only 2 CD-n. Szerintem ezt még nem sokan hallhatták. Az akkori szerkó egy db PC volt egy SoundBlaster AWE32 hangkártyával, illetve ebben a verzióban van egy rész, ahol néhány ütőshangszer Sándor Péter barátunk kölcsön Ensoniq TS10-éről szólt."

Sonic Age 'Delight (Original Mix)'
"Ez az a verzió, ami a Hungarian House Only 2 válogatáson megjelent. Fogtuk az otthoni eredeti hangmintákat, meg a MIDI file-t és átnyargaltunk Gerényi Gábor stúdiójába Kistarcsára, hogy ott újra felvegyük, jobb minőségben. Ő és Náksi Atti segítségével ez sikerült is, a Sound Blaster AWE32 hangkártya sampler-e helyett egy profi Akai S3200 volt használva, valamint ha jól emlékszem Novation Bassstation is."

Sonic Age 'Delight (Overdose Mix)'
"Ez a verzió a House Bomba című válogatáson jött ki, a Hungaroton kiadón. Igazából azért készült másik változat, mert az eredeti egy másik kiadón, az Oxigén/BMG-n jött ki és a Hungarotonnál nem merték ugyanazt megjelentetni. Amúgy a lehetőség Bogár Miki barátunktól jött, aki a Groovehouse együttes harmadik tagja volt akkor még és a Hungarotonnál voltak kapcsolatai."

Sonic Age 'Delight (Hard Stone Mix)'
"A Delight-nak kicsit pumping house-osabb, chord-ozósabb verziója. Reméljük ez is tetszeni fog!"

A fenti verziók és a szám remix sávjai is belekerültek egy mappába (IDE!). A sávok is így szabadon tölthetők, a track is megkötések nélkül remixelhető, egyedül annyit kérnek a srácok, hogy a végeredményt wav formátumban küldjék el nekik az átiratot készítők mutatóba.

Megtalálható még a Bandcamp-en a 'Shame' című szám eredeti és remaszterelt változata. Ez annó nem került fel egyik albumra sem, kiadatlan filter/pumpin house darab, így mindenképp érdemes levadászni.
Szintén kuriózum a 'Take Me Higher' eredeti breakbeat verziójának teljes hosszú példánya, ami apróbb elemekben különbözik csak a 'The Album'-ra került variációhoz képest.
És hogy mi várható a jövőben még? Vic elmondta, hogy vannak még további zenék és remix pakkok a tarsolyukban, igazából az ütemet és mennyiséget az határozza majd meg, hogyan haladnak az archív backup CD-k anyagának feldolgozásával.

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
© all rights reserved
made with by templateszoo