A jelen kiadványt gondozó B.D. Records azért vállalt némi kockázatot, hiszen egy teljesen trance zenékre építő lemez akkoriban úttörőnek hatott itthon, nem beszélve arról, hogy a szaksajtóban és szakmai fórumokon a műfaj maga folyamatosan kapta a savat giccsességre, kommerszségére hivatkozva. Kühl Tamásról azonban tudjuk, hogy bevállalós és kiáll a saját igazáért, s ez az őszinte akarat egy megalkuvásoktól mentes 74 perces, maradandó trance mixet eredményezett, melyben kevésbé ismert és később slágerré vált alkotások adják egymásnak a kilincset, angol, Benelux és német területről. Tanári a válogatás és a mix íve, a keverések is paradésak. Nos, akkor nézzük egyenként a felcsendülő alkotásokat!
A Seafield projektet Chris Sokrati és Nick Stevens hozta létre 1997-ben, harmadik kislemezükre a 'Twisted/Spin Off'-ra társszerzőként ugrott be Marc Mitchell, aki ekkoriban a Sunday Club-bal aratta a babérokat, epikus, 11-15 perc közötti progressive trance szörnyetegeket hagyva maga után ('Healing Dream', 'Paladian Dawn'). A 'Twisted'-et a skót Limbo Records vette a gondozásába, a lemezboltból labellé kinövő vállalkozás a '90-es évek eleji angol progressive hangzás zászlóvivője, inkubátorháza volt. Gyönyörű darab, hosszú épüléssel, mélyre nyúló dallamokkal és éteri női vokállal. Furcsa, de egyetlen remix változat sem készült belőle a mai napig, pedig minden lehetőség adott lenne leporolni ezt a méltánytalanul mellőzött darabot.
Egy igazi misztikum produkció, amiről a CD booklet-jében is csak annyi derült ki, hogy egy bizonyos DEVOTAR a producer. Nos, a Discogs ma már gyorsan lerántja a leplet az illető kilétéről, ő ugyanis nem más, mint a holland Gert-Jan Bijl, akit techno berkekben Literon-ként is ismernek.
Gert-Jan megannyi projektet futtatott párhuzamosan, a D'Argento egyike volt az egy trackes próbálkozásainak. Az original egy békés klub trance, a kora 90-es évek bájával fűszerezve. Az itt felbukkanó De Niro Remixet az a Chris Cowie jegyzi (bár a cimkén Kev Deniro-ként hivatkoznak rá), aki a Hook, Bellboy és UG kiadójain alaposan megszórta zenéivel a progressive house, a trance és techno szcénát. Nem csalódunk itt sem benne, hiszen egy vérbeli progressive trance gyöngyszemet faragott az eredetiből. A verziója a mai napig digitális formátumban beszerezhetetlen. Egy re-issue talán javasolt lenne!?
Oliver Lieb a Paragliders projektet Torsten Stenzel-lel együtt indította el. A közös munka gyümölcse volt az 1993-as 'Paragliders' és az 1994-es 'Oasis' EP. Ezt követően Stenzel csendben kilépett, mivel saját produkcióira és társ-produceri karrierjére kívánt fókuszálni. Lieb egyedül is továbbvitte a Paragliders-t és a trendeket követve "kevesebb több" elv alapján kimaxolta az eufóriát. A 'Change Me' egy egyszerű, de annál hatásosabb fődallam köré épül, melynek ellenpontja a Lieb-re jellemző ropogós groove, amit az epikus string ránt egybe.
A lemezt a Talla 2XLC féle Tetsuo vette gondozásba, majd az angol
Hooj Choons licenszelte és egy friss remixekkel (Kid Loops, Force Mass Motion) tűzdelt dupla bakeliten adta ki. A 'Liquid'-en felcsendülő verzió a booklet szerint a vinyl seite titel, ami csak a Tetsuo-s kiadáson jött ki, az Original Club Mix minimálisan, de eltér ettől, illetve 10 másodperccel rövidebb is.
Ha minden itthoni lejátszás után egy forintot kaptam volna már rég gazdag lennék. Itt viszont még nem volt elkoptatott tétel DJ Enrico és Ton TB 'Greece 2000'-je. Enrico már korábban is jegyzett sikeres projekteket (Ceremony X, Club Royale, Delegate), viszont az áttörést a Ton TB-vel közös Three Drives (on a Vinyl) hozta el számára, rögtön az első kislemezükkel, amit a Marc Van Dale féle Massive Drive Records-on hoztak ki (ami a Midtown Records sublabeleként működött).
A 'Greece 2000' groove-ja egyből egy 1984-es zenéből, a Crusin' Gang 'China Town'-jából merítkezik, majd későbbiekben egy fülbemászó fődallammal és egy szirtakira emlékező melódiával visszacsatol a görög életérzéshez és a címhez.
Niels Van Gogh augsburgi DJ és producer, első produceri munkája, az 1998-as 'Pulverturm', ami rögtön felhelyezte őt a nemzetközi térképre. Nyilván ehhez szükség volt Eniac-ra is, aki segítette Niels-t a zenéje formába öntésében. A címadó Pulverturm egy legendás müncheni klub neve is, mindamellett a "pulverturm" lőportornyot jelent és műemlékként több német városban található ilyen jellegű építmény.
Visszatérve a kislemezhez a Tomcraft és az Original Mix csak minimálisan tér el egymástól, ami nem véletlen, hiszen Tomcraft-nak is Eniac volt a stúdiópartnere ekkoriban. Ami miatt igazán működik a zene, hogy nem egy tipikus klubtrance, sokkal kevesebb dallammal dolgozik. A karakteres groove-tól beindul a bólogatás, a női vokál és a Jean-Michel Jarre-t idéző riff pedig meglepően könnyedén simul össze. Amikor a 'Liquid'-en először meghallottam megörültem, mert már ismertem a zenét a Dream Dance 10-es válogatásról.
A Miro formációt két dán úriember Steen Thottrup és Mads Arp alapította 1990-ben. Első kislemezük 1991-ben jelent meg 'Energy/Mystery' címmel a Coma Records gondozásában, viszont az igazi áttörést a Hooj Choons-os lemezszerződés hozta meg a számukra 1998-ban a 'Paradise'-zal. Ők követték el a vokál verziót (Julie Harrington énekével) a fentebb már pörgetett 'Greece 2000'-re, illetve a 'Paradise' folytatásának szánt 'By Your Side' című közös ópuszuk is nagyot szólt a Hooj sublabel Lost Language-n.
A 'Paradise'-ban Julie Harrington az éteri vokáljával megadta a lehetőséget Miro-éknak, hogy alkotásukkal csattanós választ adjanak Nalin & Kane 'Beachball'-jára. Ha már az EP-vel szemezünk, akkor mindenképp csekkoljuk le Red Jerry és a Farmatronic remixeket is.
A belga Yeti kiadó is elég elismert label volt trance berkekben, mivel megtalálták a kellemes balanszot az eufórikus és a visszafogottan építkező produkciók között. Maracca ez utóbbiak közé sorolható. Magát a formációt a holland Ben Dijkgraaf és Ernst Bijlsma alkotja (Ernst & Ben-ként is ismertek). A Maracca nem volt egy hosszú életű sikersztori, csupán egy kislemezt hagytak maguk után három számmal ('Chase', 'Upfever'), melyről az 'Invocation' messze kiemelkedik ismeretségben.
Hosszas groovy house-os felvezetés után, 2:29-nél jön a katarzis: a dob és basszus pulzálása közepette rákezd a fődallam, ami a későbbiekben szépen kiegészül további hangulati elemekkel, mélységet adva neki. A szám kvalitásait jól jelzi, hogy Tiesto is felrakta a 'Magik: Far From Earth' mixére, aki akkoriban még jóval bátrabban és figyelmesebben szelektált.
A Destiny Angel Anne Savage hard house/dance DJ és az Automatic Records alapítójának Russel Coultart-nak a közös "gyermeke". Míg Savage a lemezlovasi meglátásait hozta a stúdióba, Coultart harcedzett producerként (ismertebb álnevei: Razor's Edge, Disco Volante) megvalósította ezeket az elképzeléseket. A végeredmény azért kísértetiesen hasonlít megszólalásban Russel Floorplay néven vitt progressive trance, s helyenként goát súroló hangzásához. A formáció összesen három kislemezt jelentetett meg 1996-1998 között, az utolsó a 'Destiny 3' mind közül a leggazdagabb és legkidolgozottabb hangzást produkálja.
Az EP-n az Original Mix mellett található még egy viszonylag lazább ívet leíró Quake Remix is.
A C.M. a Crystal Manouvers rövidítése, de dekódolható a projekttagok keresztneveinek kezdőbetűiként (Crisci Mauro, Marino Stephano) is.
A formáció 1996-tól volt aktív, viszont 1999-ben egy nagyobb törés következett, ugyanis autóbalesetben elhunyt Marino Stephano (az ő emlékére írta M.I.K.E aka Push a 'Till We Meet Again' című ópuszt), így Crisci Mauro egyedül vitte tovább a bizniszt, egészen 2003-ig használva ezt az alteregót.
A 'Dream Universe' kétségtelenül a formáció legismertebb munkája, ami rengeteg újra kiadást és remixet ért meg. Először 1996-ban jelent meg az 'After Dream'-mel közös EP B oldalán (logo side) a Rhythm And Groove Records (a belga Mackenzie Records sublabele) gondozásában. A szám original változata már itt is "csak" 4:55 volt, ami a későbbi edition-ökön is ennyi maradt, lekeverve a végét a produkciónak. A tracket később a Hooj Choons is licenszelte tovább építve a zene mítoszát, olyan remix verziókkal, mint pl. a Taucher Remix vagy a Man With No Name Remix.
A 'For Angel' eredetije az 1994-es '45 RPM' albumon jelent meg. A '98-as E-werk Club Mix-ben túl sok minden nem történt vele, csak kapott egy, a korszakhoz jobban passzoló karakteresebb dobalapot. Ha lehet ezt mondani egy ilyen vaskos diszkográfia mellett, de egyértelműen a 'For Angel' Paul signature zenéje, amit a mai napig elő-elővesz valaki egy remixre. Legutóbb egy 30 éves anniversary pakkban jött ki minden eddig elérhető hivatalos remixe. Ami itt nagy fegyvertény, hogy a lemez felkerülhetett a mixre, hiszen nem túl sok Paul Van Dyk produkcióval találkozhattunk a magyar mixlemezeken, ráadásul egyértelműen ez a track a húzósláger a kiadvány utolsó negyedére fordulva. Az sem elhanyagolható, hogy az E-Werk Mix-et tartalmazó '98-as release-re Way Out West és Terry Lee Brown Jr. is készített egy-egy remixet.
Eddie Craig Jim Sullivan oldalán The Wideboys tagjaként csinált elfogadható karriert garage/speed garage/soulful house műfajokban kalandozva, viszont néha teljesen másba is belekóstolt (korábban maga is DJ-zett, illetve lemezboltot is üzemeltetett, így megvolt a "füle" hozzá).
Egyszámos trance projektje az Overdrive az ausztrál nagy korallzátonynak állít emléket. Húzós, fülledt progresszív trance, hipnotizáló atmoszférával, változatos szinti témákkal, s egy pöpec acid betéttel megfejelve. A Knuckleheadz Remix-et sajnos nem tudtam meghallgatni (nincs fenn az interneten hallgatható változat), de a Tripoli Trax-es kapcsolódás és más produceri munkái ismeretében valószínű egy pumpálós hard house átiratot kapott a hallgatóság Jon Langford tolmácsolásában.
Az angol Dan Jarman már viszonylag fiatalon saját zenéket írt, ám a komolyabb áttörés csak 1997-ben jött el számára, amikor DJ Technique néven elkövetett 'My Definition'-je megjelenhetett a Dance 2 Recordings gondozásában. A nagy Enigma rajongó Jarman epikusabb hangzáshoz dedikált álnevének az inspirátor debütáló albumának a címét, a Mea Culpa-t választotta. A csattogós speed garage-ról könnyfakasztó, epikus trance-re átnyergelve találta meg az igazi rivaldafény, hiszen első EP-jéről a 'Spiritual Light' a Gatecrasher himnuszává avanzsált. A 'Liquid'-en tökéletesen keretbe foglalja a megtett utat, nyugvópontra hozva a hallgatókat.
Szubjektív megjegyzés: mindenképp csekkoljuk az EP B oldalalán található 'Mea Culpa' című zenét is, mert egy breakbeat intro-val és outro-val keretbe foglalt trance eposzhoz lesz szerencsénk.
Korábbi cikkeink a témában:
Vol.1: Slam Jr. - House Matic Club Hits Vol.1.
Vol.2: DJ Junior - Hot Mix 2
Vol.3: DJ Sylvie - ProgresSylvie