Classics Gate Reloaded 005: Oliver Lieb

Oliver Lieb-ről portrét írni a kiadott zenéi mennyisége miatt egyszerre hálás és hálátlan feladat. Egyrészt rengeteg említésre méltó produkciót hagyott maga mögött, másrészt kár azokért a zenékért is, amelyek kimaradnak a felsorolásból. A frankfurti techno/trance/ambient legenda különböző álneveken több, mint 300 produkciót jegyzett, ezek nagy többségét a mai napig klasszikusként tartják számon. Oliver képes volt arra, hogy a fémes, szigorú ütemekre éteri dallamokkal rajzoljon trance-s hangképeket, miközben távol tartotta magát a bazári megoldásoktól.
Oliver a német elektronikus zene fellegvárában Frankfurtban született 1961. december 31-én. Tizennégy éves korától funk/soul/jazz bandákban bukkant fel a basszusgitárjával, ám a proto-elektronikus zenei hatások (Pink Floyd, Kraftwerk, Yello, Jean-Michel Jarre) őt is megihlették. 1988-ban Torsten Fenslau-val a frankfurti megaklub Dorian Gray rezindensével, a későbbi euro-dance megasiker Culture Beat zenei agyával fogott össze a Force Legato projektjében. A 'System' 1989-ben jelent meg az ZYX Records gondozásában, s kimondottan nagy siker lett underground körökben. Persze egy fecske nem csinál nyarat, Oliver sem sütkérezett sokáig a hirtelen jött dicsfényben, leszerződött a Sven Vath/Matthias Hoffmann/Heinz Roth nevével fémjelzett Harthouse/Eye Q kiadókkal, s rögtön 2 év leforgása alatt három albumot is (1993-1994)-ben.
1993-ban Oliver Lieb-ként az Eye Q sublabelén a Recycle Or Die jött ki a négy számos ambient trip 'Constellation' LP, ami a berlini iskola előtti főhajtásnak tekinthető. Ugyanebben az évben a tempós klubzenére és live-okra specializálódott Spicelab alteregóján jelent meg a szintén négy gigahosszú tételt sűrítő 'Lost In Spice' LP-je (amit már '92-ben két kislemezzel - 'Spicelab' & 'Quicksand' EP - felvezetett), amit egy évvel később a letisztultabb hangzású 'A Day On Our Planet' követett. A Spicelab projektjét 1996-ban küldte pihenőre (időként egy-egy kislemez erejéig reaktiválta), miután a harmadik nagylemezét a Harthouse menedzsmenttel szakítva már a saját Spy vs. Spice nevű UCMG sublabelen adta ki. A zenei szintér szegmentálódásával ő is elmozdult egy lassabb, kevésbé agresszív, dallamosabb irányba. Csatlakozott az 1993 januárjában megalakult hamburgi Superstition Records csapatához, persze a Harthouse-os record deal miatt különböző álneveket használt (Arte Bionico, Azid Force), de itt röffentek be az L.S.G. és Paragliders projektjei, melyek a trance történelemkönyvének aranyoldalaira kívánkoznak. A Paragliders projektet pályatársával Torsten Stenzel-lel alkotta meg 1993-ban (Stenzel csupán az első két kislemezen a 'Paragliders'-on és az 'Oasis'-en szerepelt társszerzőként, ezt követően Lieb egyedül vitte tovább a nevet, megtartva azt egy progresszívabb hangzásnak), de ugyanezen esztendő terméke az L.S.G. 'E.P.'-je, rajta a korai klasszikus 'Fragile'-lal. 1995-ben jött az első L.S.G. nagylemez a 'Rendezvous In Outer Space', ami előremutató hangzásával, a mai napig hivatkozási anyag trance-ben (itt szerepelt a 'My Time Is Yours' és a 'Hidden Sun Of Venus' is). Az 1996-os folytatást a 'Volume Two'-t viszonylag mérsékelt siker övezte, mivel sokkal inkább hatott egymáshoz nem kapcsolódó zenék gyűjteményének. Azért a 'Netherworld' megcsinálta a maga szerencséjét 1997-ben külön single-ként, de erről majd később!

A rutinmunka szelét talán Oliver is megérezhette magán, hiszen az 1998-as 'The Black Album' a pokol sötét bugyraiba kalauzoló, ragadozó tech-trance, pulzáló, energikus, teljesen más, mint amit korábban ezen a monikeren prezentált. Azért a dallamos anyagok kedvelőket sem hanyagolta, hiszen saját polgári nevén ezekre a zenékre koncentrált, így az 1999-es 'Subraumstimulation' és a 2000-es 'Lightspeed' már kitört a német lokális kiadó keretek közül és második trance boom-ot meglovagló angol Ministry Of Sound a Data sublabelen keresztül cserkészte be a nagyvadakat, s sorra került rá minden valamire való trance DJ mix CD-jére. Ezzel párhuzamosan ömlöttek be számára remix felkérések is, szinten hihetetlen hogy ennyi saját projekt mellett jutott ideje másoknak is adni egy szeletet a hangzásából.
Aztán a hőskorral levitézlett a trance-nek és a techno is az elektro és minimál társaságát kereste inkább, Oliver is tolódott és a techno mellett tette le a voksát. Solieb néven saját kiadóján a 2004-ben alapított Maschine-on folytatta tevékenységét. Pár kislemezt követően eltávolodott a produceri vonaltól, masztereléssel és vinyl vágással foglalkozó cégét futtatta inkább (amit barátjával Jörg Henze-vel alapítottak - LH Audio). A nagy visszatérésre 2011-ig kellett várni, amikor is a Bedrock-on kijött az 'Epsilon Eridani' EP, mellyel visszakanyarodott a rá jellemző kifejezőbb, telítettebb techno hangzáshoz. Manapság a Solieb Digital-on folyamatosan újra kiadja korábbi munkái újramaszterelt verzióit (Bandcamp-en keresztül elérhetők). Ezek jellemzően saját alteregóinak munkái, másoknak készített remixeit a YouTube-on és Soundcloud-on publikálja a szerzői jogi problémákat megelőzve. Emellett mentorként igyekszik segíteni a hozzá forduló feltörekvő producereket, s átadni számukra majd négy évtized stúdió tapasztalatát. Emellett gyakori vendég DJ-ként különböző klasszik bulikon, legutóbbi Luminosity-s szettje például rengeteg pozitív kritikát kapott, mert kevésbé játszott saját munkái/remixei közül is leporolt párat.
Az alábbiakban tíz olyan produkciót mutatunk be Oliver-től, melyek szerves részei a diszkográfiájának.

Azid Force 'Far From E' [Superstition - 1993]
Amikor két gigász összeáll: Pascal F.E.O.S. és Lieb korai kollabja eleve predesztinálva volt a sikerre. Pascal a Resistance D-vel szintén a Hardhouse-on építgette a karrierjét, aminek első lépcsőfoka a 'Human' EP volt. A Superstition égisze alatt megjelenő Azid Force projektjük két kislemezt ért meg ('Far From E' és 'Magic Mushroom') 1993-1994 között, innen mindenképp a 'Far From E'-t kell kiemeljük előremutató hangzása miatt. A címadó tétel az A oldalról a maga közel 15 percével nem az ijedősöknek készült. Eleve egy agresszív acid groove-val nyitunk és legalább 160 BPM-en lüktet a lábdob, amit egy sziréna szerű effekt tesz még félelmetesebbé. Aztán 8 percnél mintha elvágták volna egy ambient-es lebegésbe megy át az egész és hoz nyugvópontra minket. Az EP B oldala is aprít rendesen, főleg a 'Brainattack', míg a 'Brain Killer'-ben egy chill-esebb string lágyítja a hangulatot.
Trackek: Far From E, Brain Killer, Brainattack.

Spicelab 'Pyrospice' [Harthouse - 1994]
A 'Pyrospice a 'Spice Is A Fulltime Occupation' című 1994-es EP B oldalán lapuló, 162 BPM-mel pulzáló szörnyeteg. Vérbeli korai hard trance - kemény ütemek, egy kis acid, mellé kellemes - a későbbi Paragliders 'Oasis'-szát megelőlegező - dallamok egyvelege. A 'Pigs In Spice' már szelídebb munka a maga 144 BPM-vel, egy effektezett, sejtelmes string-gel kezdünk, majd másfél perc fölvezetést követően szépen megindul egy aszimmetrikus dobalap, de nem nyomja el a szintetizátorok baljós játékát, inkább csak kísérőként szerepel. Az A oldalra átnyergelve érkezik a 'Spice Is A Fulltime Occupation', ami a 'Pyrospice'-hoz hasonló hangulatot teremt, csak jóval több dallamelemmel és alacsonyabb tempón dolgozik.
Trackek: Pyrospice, Pigs In Spice, Spice Is A Fulltime Occupation.

L.S.G. 'Netherworld' [Hooj Choons/JOOF - 1997/2005]
A 'Netherworld' eredetije 1997-ben készült. Oliver Lieb apai-anyait beleadott ebbe a zenéjébe, mert hiába telt el közel három évtized a megszületése óta, még most is ugyanolyan frissnek hat, mint annó! A The Orb-tól átemelt ('Blue Room') vokálfoszlány remekül passzol a koncepcióba, a folyamatos épülés egy eksztatikus kiállásban csúcsosodik ki. Megannyi remix készült a 'Netherworld'-ből, de mind meghagyta ezt az emblematikus dallamvonalat, annyira sarokpontja az eredeti kompozíciónak. Azon ritka számok egyike (nem mellesleg Armin Van Buuren all time kedvenc trance darabja), amelyikből nem készült rossz átirat. A zene keletkezésének történetéről Oliver a Muzikxpress blognak is mesélt a közelmúltban, a videó innen elérhető.
Az eredeti Hooj-os kiadvány az Original vinyl cut mellett (aminek az elejéről mintha 4 ütemnyi hiányozna) a 'Change Me'-t megelőzően itt már bevonta Kid Loops-t, aki itt is hozta a törtes, trances hangulatot, de kitett magáért Jules Vern(e) is (aki Seb Fontane oldalán brillírozott a Reflekt és Cequenza formációkban), aki egy telítettebb, kicsit goa felé mozduló átiratot pakolt le az asztalra. DJ Randy (Katana) a holland tech-house zászlóvivője kicsit minimálabbra vette a figurát (tippre Mac Zimms segíthetett neki a hangszerelésben, ami kisértetíesen hasonlít a 'Batido' című számára), a tribalos, groove-mentes felvezetés a kiállásig nem ad szusszanásnyi pihenőt sem, majd robban a fődallam és helyben vagyunk.
2005-ben az underground trance szentélyének számít JOOF (John OO Fleming label tulaj után szabadon) kiadó is elkészítette a saját csomagját a 'Netherworld'-ből, ami méltó folytatása volt a '97-es eredeti release-nek. A label boss John hozta a formáját, tipikus bárhol-bármikor darabbal előrukkolva, míg a sötétebb tónusokat favorizáló házi szerző Incolumis se tétlenkedett. A koronát a mesterműre az osztrák Oliver Prime tette fel, akinek 11 perces psy/goa hatásokkal tuningolt verziója (mely Tiesto 'In Search Of Sunrise 4' mixének is kulcsdarabja volt) szimplán a korszellemnek megfelelő köntösbe bújtatva 110%-ot hozott ki az eredeti tételből.
Verziók: Original Vinyl Cut, Jules Verne Remix, DJ Randy Smoke Free Mix, Kid Loops Remix, Oliver Lieb Remix, Oliver Prime Remix, John 00 Fleming Remix, Incolumis Remix.

Paragliders 'Change Me' [Tetsuo/Hooj Choons - 1998]
A 'Change Me' a progressive trance stílus egyik csúcsdarabja. Az eredeti kiadványt a Tetsuo gondozta, innen licenszelte később a Red Jerry féle Hooj Choons. A Tetsuo-s release ékköve az Original mix, mely végül csak itt jelent meg (ez a verzió csendül fel Kühl 'Liquid'-jén is), a Hooj Choons a Club Mix-et vette át, melyben egy apró robotikus szintihanggal lett bővítve az eredeti koncepció. A Glide remixet is maga Oliver készítette, kicsit karakteresebb, szigorúbb megközelítése az alap témának. A Hooj-os edit remixerei is kitettek magukért. Kid Loops-t főleg a breakbeat és drum n bass rajongók ismerhették a '90-es évek derekán, ám Jamie Lexton remekül adaptálta a aprólékosan kidolgozott törtes ritmusképletet a Lieb féle hipnotikus textúrákkal. Mike Wells aka Force Mass Motion itt sem okozott csalódást, a rá jellemző profizmussal dolgozta meg a 'Change Me'-t, epikus 10 perces trance utazásra invitálva a hallgatót.
Verziók: Original Mix, Original Club Mix, Kid Loops Remix, Force Mass Motion's Infinity Remix, Glide Remix.

Oliver Lieb presents Smoked 'Metropolis (US Mix)' [Jerk Records/Yoshitoshi/Duty Free Records - 1998/2000/2003]
A Smoked alteregó kifejezetten technosabb hangvételű, a 'Metro' és a 'Polis' is ezen csapás mentén építkeznek. A 2000-es Yoshitoshi edition-ön a 'Metro'-ról lőtt US Mix igazi letaglózó, mintha a síneken sétálva utolérne a metró. Hallod, ahogy közelít, majd ahogy távolodik. Egy mestermunka a sound design szempontjából. A 2003-as Duty Free-s remix kiadást is érdemes beszerezni, mert két igen figyelemre méltó átiratot is rejteget: a Midtone verzió álmodozós progressive house köntösbe bújtatja az eredeti témát, míg Eric Prdyz egy igazi peak time bombát farag belőle, kiszínezve az atmoszférikus elemeket a rá jellemző intenzitással. A Durango-95 remix sem tétlenkedik, egy acid-es groove-val, egy karakteres fémes kongával és lendületes alappal csap le ránk. A Darren Christian átirat is a táncos lábúaknak készült, a különlegességét a kiállásban kibontakozó dallam jelenti, ami révén szolid klubtrance-szé szelidül a breakdown utáni rész.
Verziók: Metro, Polis, US Mix, Midtone Remix, Eric Prydz Remix, Darren Christian Remix, Durango-95 Remix.

Ecano 'Run' [Tetsuo/Avantgarde - 1998/1999]
Az Ecano a S.O.L. kistestvérének is tekinthető, melyet a frankfurti local hero Talla 2XLC féle Tetsuo karolt fel két kislemez ('Run', 'Sphere') erejéig. Ezek közül az 1998-as 'Run' futott be nagyobb karriert. Az original mix sodró alapja felett sündörgő szintitéma vissza-visszatér, s folyamatosan gyengülve-erősödve, mint egy forgószél söpör végig. Az 'Alternative Mix' apróságokban tér el csak az original-tól, míg a 'Crispy Mix' a nevében vállalt ropogósabb, szikárabb megszólalást tűzi zászlajára.
Az 1999-es Avantgarde-ra licenszelt verzió az original mellett tartalmazott egy Z2 remixet is, ami a Solarstone-os Andy Bury és Rich Mowatt mellékprojektjeként funkcionált. Andy és Rich kicsivel lazábbra engedik a gyeplőt, amolyan Global Underground kompatibilis progressive/epic trance-hez hasonlítható az átiratuk.
Verziók: Original Mix, Crispy Mix, Alternative Mix, Z2 Mix.

Oliver Lieb 'Subraumstimulation' [Orbit/Data Records - 1999]
Hektikus szerzemény, mély, lüktető techno-ként indít, majd apránként adagolva egy csodálatos dallamfutam bontakozik ki, megtörve a rideg ütemek hegemóniáját. Az eredeti kiadványt az Orbit Records hozta tető alá. A Main mix mellé elfért egy angolosan progressive trance-s tónusú John Johnson remix, illetve egy veretősebb tech-trance eresztés W.J. Henze-től (aki már visszatérő vendég volt, hiszen L.S.G. 'Shecan'-ját is remixelte hasonlóan magas minőségben). A Data edition egy fülledtebb Push remixszel és egy meglepően konszolidált, dallamos progressive house irányba mozduló Sander Kleinenberg rework-kel tett meg mindent azért, hogy a 'Subraumstimulation' kislemez sikeres legyen.
Verziók: Main Mix, Sander Kleinenberg Remix, Push Remix, John Johnson Remix, WJ Henze Remix.

S.O.L. 'Quantensprung1' [Superstition/Platipus - 1999]
A S.O.L. is a minőségi tech-trance mellett tette le a voksát, mindhárom kislemeze ('Polleflug', 'Quantensprung', 'Pulsar') tartogat valamilyen csemegét a számunkra. Jelen esetben a legismertebb 'Quantensprung1'-et emelném ki, melynek folyamatosan kavargó hangzása, a mai napig megállja a helyét akár techno, akár trance szettben, legyen az retrospektív vagy kurrens válogatás. A címadó tétel mellett a 'Solaris' két verziója található, melyek kellemes kiegészítői a fő menünek.
Apró érdekesség, hogy a 2004-es digitális kiadásra felkerült még egy track a 'Quantensprung2', ami végül Oliver saját keze által kapott normális remastert 2025-ben.
Trackek: Quantensprung1, Quantensprung2, Solaris1, Solaris 2.

The Ambush 'Everlast' [Grand Casino Records - 1999]
A The Ambush a Spicelab-hez hasonlóan a Harthouse-on mutatkozott be, egy hét számos LP-vel 1994-ben, aztán az L.S.G. projekt felemelkedésével nem jutott rá elég energiája Oliver-nek, így csak 5 évvel később vitte tovább a formációt egy teljesen megújult hangzás jegyében. Az 'Everlast' már-már house-os erényekkel büszkélkedhet, melyhez egy Michael Jackson hangminta adja a karaktert ('Don't Stop Till You Have Enough'). Az Original Mix a kislemez csúcsműve, a bevezető után nem sokkal a háttérben egy klassz kis dallam kezd beindulni, melyből tovább lépve a dobok is egyre összetettebben és szebben duruzsolnak, a hangulat pedig olyan, mintha egy strandon lennénk. A Club Mix sokkal underground-abb húrokat penget, míg a Speed Mix már átcsúszik techno-ba, Dave Angel verziója pedig seggrázós filter/funk house felé veszi az irányt (a 'Fever' című száma jut róla eszembe).
Verziók: Original Mix, Club Mix, Speed Mix, Dave Angel Rework.

Mindspace 'Mindcontrol' [Methane - 2000]
A Mindspace a The Ambush-hoz hasonló korai projektje Oliver-nek, mely idővel hangzásbeli ráncfelvarráson esett át és igazodva a korszellemhez lassítva a tempón és finomítva a hangképeket sokkal befogadhatóbb lett az egyszerű hallgatók számára is. A Mindspace projekt a Jens Lissat és Ramon Zenker nevével fémjelzett No Respect Records-szon jött ki az első két kislemezével ('Cybersonic', 'Two Minds'), a 2000-es 'Mindcontrol' a szintén német Methane labelen landolt. A 'Mindcontrol' a Main mixben bontakozik ki igazán, egy elnyújtott, álomszerű intrót követően 2 és fél percnél indul a zakatolás, ami kicsit a 'Subraumstimulation'-t juttatja az ember eszébe. Progresszív trance a javából dreamy hangokkal felvértezve. Nem hiába indította ezzel a zenével Seb Fontaine a 'Prototype 3' kettes CD-jét! A 7Mix egyébként gyakorlatilag a Main mixből kikukázza az intrót, de teljesen megegyezik azzal. A Tech Mix sokkal szigorúbb groove-val dolgozik, persze a fő dallam megmarad sorvezetőnek.
Verziók: Main Mix, Tech Mix,7-Mix.


További kiemelkedő szerzemények:
L.S.G. - Fragile (12" Mix) [Superstition - 1993]
L.S.G. - Hearts [Superstition - 1994]
L.S.G. - Blueprint (Version 1) [Superstition - 1994]
Arte Bionico - Voyager [Superstition - 1994]
L.S.G. - My Time Is Yours [Superstition - 1995]
L.S.G. - Transmutation 1 [Superstition - 1996]
L.S.G. - The Train Of Thought 1.1 [Superstition - 1998]
Ivan - Iron Curtain [Spy vs. Spice - 1998]
Snakemen - Afrika [Universal Prime Breaks - 1998]
Gobiman - Ticket [Jerk Records - 1998]
Paragliders – Lithium1 [Phoolish Records - 1999]
Ecano - Sphere (Mix 1) [Tetsuo - 1999]
L.S.G – Shecan (WJ Henze Remix) [Superstition - 1999]
Oliver Lieb – Lightspeed [Data Records - 2000]
L.S.G. - Risin' (Main Mix) [Superstition - 2000]
S.O.L. - Polarlicht 1 [Superstition - 2000]
The Ambush - Acapulco [Magik Muzik - 2004]

Kiemelkedő remixek:

Alteregók: S.O.L., L.S.G., Paragliders, Ivan, The Ambush, Spicelab, Mindspace, Gobiman, Ecano, Phoolish Inc, Smoked, Force Legato, Snakemen, Multiplicity, Superspy
Hivatalos, CD-n megjelent DJ mixek száma: 5 (The Sound Of Superstition Volume Six; Five Years - U.P.B. - Club Guerillas - Oliver Lieb In The Mix; The Secret Life Of Trance Episode 2; Phuture Tech Trance Volume 1; Oliver Lieb & Jimmy Van M As The Audible Suspects – Collaborations
Társproducer: Arte Bionico (Marcós Lopez-zal), Azid Force (Pascal Dardoufas-szal), Force Legato (Torsten Fenslau-val), DP-SOL (Dennis Pierre Sarratou-val)
Labelei: Phoolish Records, Solieb Digital (korábbi Lieb produkciók digitális újrakiadása), Maschine Records, Spy vs. Spice
Fun facts: David Hasselhoff zenét is remixelt ('Looking For Freedom' - amit David a berlini fal bontásánál is előadót élőben), illetve a legendás német színész Klaus Kinski szavalatait remixelő Kinski Files nevű 2002-es válogatásalbumra is készített egy peak time bombát a 'Jesus Ist Da'-ból.

Stílusmustra Vol.5: Hip-house - rap flow az elnyűhetetlen ritmusdoboz 4/4-es taktusain

Különböző stílusokat bemutató cikksorozatunk ötödik részében egy fontos house mellékszálat, a hip-house-t mutatjuk be, mely bár a '80-as évek végén/'90-es évek elejénk rövid ideig (1988-1992 között) lubickolt a mainstream "dicsfényben", de később különböző elemeiben, megreformálva, a műfaji kereteket kibővítve tovább élt későbbi produkciókban is (csak, hogy pár igazán sikeres klónt említsünk: Run DMC vs. Jason Nevins 'It's Like That', Mantronik vs EPMD 'Strictly Business', Reel 2 Real 'I Like To Move It' pl).
Mint ahogy a nevéből is kiderül a hip-house egy hibrid műfaj, melynek a szintetizátorokkal és dobgépekkel (Roland TR-808 & 909) operáló house zene adja a fémes lüktetését, míg a hip-hop/rap hagyományokat az agyament szkreccselés, a funk/soul minták halmozása és az MC-k 120-130 BPM tempóra tuningolt szövegelése idézi meg.
A hip-house az 1980-as évek második felében jelent meg Chicago-ban, ahol a house is megszületett, míg a hip-hop több, mint 1200 kilométerrel távolabbról New York Bronx negyedéből származott. A két stílus nem véletlenül fuzionált: mindkét műfajt egy szegregált, társadalmilag periférián élő közösség alkotta meg, az akkori klub kultúra ki volt éhezve az új hibrid stílusokra, s nem utolsó sorban a house és hip-hop hasonló karakterisztikájú dobalapokon dübörgött ekkoriban (a Roland dobgépeinek köszönhetően).
A hip-house evolúciója szempontjából fontos korai lépcsőfok volt George Clinton zenei hagyatékából (Parliament, Funkadelic) jócskán merítő, az elektronikát megelőlegező elektro funk mozgalom (Mantronik, Newcleus, Hasim, Egyptian Lover), ahol a kulcsszerepet az 1982-es 'Planet Funk'-nak köszönhetően Afrika Bambaataa töltötte be.

Az első hip-house
Ha az első vinylen hivatalosan megjelent hip-house zenét keressük, akkor a brit The Beatmasters háza táján kell tapogatóznunk, ugyanis a Cookie Crew-val közös 'Rok Da House' az első amerikai release-t, a stílus névadójának számító Fast Eddie féle 1988-as 'Hip-House'-t egy évvel előzte be. A műfaj úttörőjeként kikiáltott Fast Eddie egyébként némileg máshogy közelített a hip-house-hoz: az ő olvasatában a keresztezés inkább "house-rap" volt, ahol sokkal változatosabb, lassabb tempójú rap-eket pakolt az ütemekre, mint, amivé később az egész irányzat fejlődött. Azért is őt tartják a hip-house atyjának, mert tudatosan kapcsolta össze a két műfajt és nemcsak producerként volt aktív, hanem csipkedte magát annak népszerűsítésében is.
Fast Eddie

Ő fertőzte meg a másik jelentős korai hip-house arcnak számító Tyree Cooper-t is, akinek (a Kool Rock Steady közreműködésével készült) 'Turn Up The Bass'-szét szintén a műfaj klasszikusai között tartjuk nyilván. A lemezkiadók oldaláról a Rocky Jones féle DJ International Records állt oda teljes mellszélességgel, aki már a house műfajban addigra letette a névjegyét, hiszen olyan lokálisan elismert nevek kiadványait gondozta itt, mint például Chip E, Steve Silk Hurley, Farley "Jackmaster" Funk, Frankie Knuckles vagy éppen Larry Heard.
A műfaj sármját épp az adta, hogy nem volt ciki belevágni, még igazi rap arcok is kipróbálták benne magukat, elég a Jungle Brothers formációra gondolni az 'I'll House You'-val (aminek alapját Todd Terry féle Royal House 'Can You Party'-ja szolgáltatta), vagy Queen Latifah 'Come Into My House'-szát megemlíteni, de Big Daddy Kane ('The House That Cee Built') és Doug Lazy ('Let The Rhythm Pump') is belekóstolt a műfajba.

Tyree Cooper
Az Amerikában "feltalált" stílusokra jellemző, hogy máshol lettek igazán népszerűek, így a house, a hip-house és az acid egy csomagba Angliába érkezve, Európában szólt igazán nagyot, ahol egy teljesen más kulturális miliőben valóságos forradalmat indított (Second Summer of Love, '88-'89 nyarán) az eddigi konvencionális stílusokhoz képest. 
A hip-house limitált skillset-jéhez képest nagyon sikeres időszakot tudhatott maga mögött, ami hidat képezett a fekete amerikai klub kultúra (house, hip-hop) és az európai dance szcéna között. A hip-house hozzájárult ahhoz is, hogy a rap elfogadottabb legyen a klubokban és a táncparketten. A stílus sok fiatal DJ és MC számára ugródeszkát jelentett.
Igazi (kereskedelmi) jelentősége a későbbi általa inspirált stílusok révén kerekedett ki, hiszen az euro diszkó, dance-rap, majd a big beat is merített belőle és saját javára fordította azt.

Fontosabb hip-house korongok:
Fast Eddie - Hip House
Tyree Cooper feat. Kool Rock Steady - Turn Up The Bass
The Beatmasters - Rok Da House
2 In A Room - Wiggle It!
Jungle Brothers - I'll House You
Technotronic - Pump Up The Jam
Doug Lazy - Let The Rhythm Pump
Double Trouble & Rebel MC – Street Tuff
Deskee - Let There Be House
Tony Scott - That's How I Living
Fast Eddie featuring Sundance – Git On Up
KC Flightt - Let's Get Jazzy
Big Daddy Kane - The House That Cee Built

Egy rövid riport a hip-house-ról:



Spotify playlist a témával kapcsolatban:



Közel százezer dollárt költöttek a gyűjtők Sasha lemezeinek aukcióján

A die-hard gyűjtők között mindig nagy hullámokat ver, amikor elektronikus zenei berkekben legendaként tisztelt nemzetközi DJ-k időről-időre árverésre bocsátják szeretett lemezkollekciójuk egy-egy darabját. Ezúttal a progressive house félisten Alexander Coe alias Sasha válogatott össze 100 darabot (a történeti hűség kedvéért álljon itt, hogy a valóságban csak 98 darabot) féltve őrzött gyűjteményéből és bocsátotta azt aukcióra az Amplifyd oldalával szövetkezve.
Húsz évnyi tárolás után úgy döntöttem, hogy egy különleges aukciót szervezek a vinyl gyűjteményemből. Az 1987-ben vásárolt első lemeztől a 2005-ös digitális átállásig ezek a korongok formálták a zenei életemet. Bár mély érzelmi értékkel bírnak, itt volt az ideje, hogy megosszam őket olyan gyűjtőkkel és rajongókkal, akik megőrizhetik ezeket a darabokat a jövő generációi számára. A gyűjtemény az én zenei utazásom időkapszulája, tele ritka, egyedi darabokkal, amelyek DJ-ként való fejlődésemet mutatják be. Vinyl lemezekkel kezdtem, de a technológia fejlődésével átálltam a digitális formátumokra. Manapság még mindig nosztalgiát ébreszt bennem, amikor vinyl DJ-ket nézek, de a karrierem más irányba haladt tovább. Több mint egy évtizede küzdöttem ezzel a döntéssel, de most már készen állok arra, hogy elengedjem őket.Az elengedés érzelmes és nehéz pillanat. Ezeknek a lemezeknek az újra megtekintése, megfogása, sőt illatuk is felidézte életem egy-egy különleges fejezetének emlékeit. De azzal, hogy eladom ezt a gyűjteményt, megosztom a történelmemet, és lehetővé teszem, hogy ezek a lemezek másokat is inspiráljanak — nyilatkozta Sasha az Amplifyd-os aukció oldalán. 
A kollekció igazi gyöngyszemeket tartalmazott. Helyet kapott benne jópár az idén 26 éves Global Underground 013-as Ibiza mixen pörgetett (promo és acetát) lemez, Sasha szignózott saját produkciói ('Xpander', 'Scorchio', 'Be As One', 'Higher Ground', 'Magic') és remixei, zömében a '90-es, 2000-es évekből. Az aukció hivatalosan július 30-án zárult és a rendelkezésre álló adatok alapján kijelenthetjük, hogy abszolút sikeres volt. A gyűjtők összesen 95203 dollárt költöttek. Legdrágábban BT 'Fibonacci Sequence' acetátja kelt el a maga 12147 dolláros licitjével, de az érték szempontjából a top 10-be beférő korongokat mind 1500 dollár feletti áron ütötte le új tulajdonosa. 
Íme az eladott korongok listája és a végső licit értéke - lista nézőke

 



BT: egy ösztönös zseni, folyamatos útkereséssel

Alábbi írásunkban BT zenei munkásságát mutatjuk be, de ahogy legutóbb a Deep Dish duónál itt is eltekintenénk a száraz tények közlésétől, inkább azt próbáljuk megfejteni hogyan fejlődött zenészként (főként az 1993-2006 közötti időszakra koncentrálva) és miként emelkedett ki a kortársak közül.
Brian Wayne Transeau (1971. október 4, Rockville, Maryland) alias BT amerikai zeneszerző, énekes, multi-instrumentalista, szoftverfejlesztő. Édesapja kormányalkalmazott (DEA/FBI ügynök), édesanyja pszichiáter volt. Közvetlen felmenői között senki sem volt zenész, egyedül dédnagyanyja volt hipermuzikális: 11 hangszeren tudott játszani, úgy néz ki tőle örökölhette a zenei géneket.
Négy éves korától tanult zongorázni, 8 évesen már a Washingtoni Zenei Konzervatórium diákja volt, 16 évesen került a bostoni Berklee Egyetem jazz szakára, ahol már kísérletező énje megmutatkozott. Idő közben folyamatosan csúszott rá a korai elektronikus zenei dolgokra, Vangelis (főleg a 'Blade Runner' filmzenéje), New Order, Depeche Mode, Kraftwerk, Afrika Bambataa, Newcleus és az akkoriban dívó breaktánc boom is hatással volt zsenge, fejlődő énjére, és folyamatosan az foglalkoztatta, hogy miként tudtak ezek a formációk ilyen számokat összerakni a stúdióban. Maga is zenei kütyüket tuningolt olcsó eszközökből, ezt a skill-jét a későbbiekben "profi" szintre fejlesztette.
1989-ben 18 évesen kikopott az egyetemről (más ilyen idősen kezdi). Fiatal felnőttként ott állt és gyakorlatilag célt kellett magának találjon, ez továbbra is a zene maradt számára. Fogta a sátorfáját és elindult Los Angeles-be szerencsét próbálni mint zeneszerző-énekes, de az amerikai álom ezen epizódja nem jött be neki. Gyakorlatilag instant ramen tésztával és a szupermarketekből csórt ételekkel húzta ki valahogy, hiába járta egymás után a stúdiókat felajánlva szolgálatait. Még ugyanebben az évben visszaköltözött Maryland-be és barátaival Ali 'Dubfire' Shirazinia-val és Sharam Tayebi-vel (azaz a Deep Dish-sel) kezdett közösen dolgozni, ami fordulópontnak bizonyult karrierjében.
"Ali-t azóta ismerem, amikor még zömében perzsa nyelven kommunikált. Ugyanabban a breakedance csapatban voltunk. Persze nekem kellett mindig a piszkos munkát végezni, a linóleum darabot és a beatbox-ot cipelni magammal. Rajta keresztül fedeztem fel olyan hangnemeket, melyek nincsenek a nyugati zenében. Sharam-ot 19 éves korom óta ismerem. Ekkoriban ők (lemez)kiadót akartak alapítani (ez lett a Deep Dish Records) én pedig lemezeket akartam készíteni. Ezért mindannyian eladtuk az autóinkat, hogy a befolyt összegből 200 példányt tudjunk nyomni vinylre a 'The Moment Of Truth'-ból, melyre elég jó visszhangok érkeztek. A második lemezünk a 'Relativity' hangzása és mondanivalója még több embernek jött át. Egyik jó barátom Karosh is ezidő tájt alapította meg a saját labelét a Musicnow-t, ahol a következő kislemezem az 'Embracing The Future' kijött, s ami az európai karrierem is berobbantotta."
Bár Amerikában a lőtéri kutyát sem érdekelte 1993-ban, hogy ki az a Brian Transeau és miben van benne, viszont Sasha révén az Egyesült Királyságban imádták, amit csinált.
„Miután megjelent az 'Embracing The Future' a MusicNow-n, Sasha felhívott. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ki ő. Emlékszem, hogy azt mondta: „A zene, amit csinálsz nagyon fontos, és az emberek Anglia szerte imádják. Sasha vett nekem egy repülőjegyet Angliába, hogy a saját szememmel és fülemmel győződjek meg erről."
Hősünknek sem kellett több, hóna alá csapta mobilstúdióját - egy 9 kilogrammos hordozható, 11 hüvelykes monokróm képernyős, 8 mega RAM-mal ellátott IBM PS/2-őt - és elindult felfedezni a ködös Albiont. Ugyanezen az úton írt alá a Perfecto-val, ahol az első két nagylemeze is megjelent.
"Sasha stúdiójában voltunk, amikor találkoztam Spencer-rel, a Perfecto A&R menedzserével. Lejátszottam neki néhány számot, így például a 'Divinity'-t és a 'Loving You More'-t, és ő azt mondta: „Figyelj, nem akarsz holnap bejönni az irodába? Az emberek szívesen meghallgatnák ezt.” Én pedig azt válaszoltam: „Persze, semmi gond, örömmel". Másnap bementem az irodájukba. A lobby-ban találkoztam Spencer-rel, aki azt mondta, hogy felvisz a konferenciaterembe, hogy mindenki előtt lejátszhassam, amit előző nap hallott. Mindenki bevonult a konferenciaterembe, amikor Spencer a DAT-okat kérte, el kellett keserítsem, hogy nem hoztam el, mert élőben akarom előadni ezt a néhány dalt. Láttam a pánikot a szemében, amikor Paul Oakenfold bejött. Kikapcsolták az összes telefont, én leültem és eljátszottam nekik tíz dalt. Amikor befejeztem, Paul odajött hozzám és azt mondta: „Haver, nem tudjuk, mit csinálsz, de mi is részesei akarunk lenni.”
BT
nagyon fontos láncszem volt a brit epic/progressive house és trance (illetve később a nu-breakz) hullám beindulásánál. Tíz perc feletti, hosszú kiállásokkal operáló, zeneiségre és lélekteli kompozíciókra épülő munkái kiemelkedtek a korszak felhozatalából. Ebben vastagon benne volt Brian klasszikus zenei előképzettsége, másrészt tökéletesre való törekvése, ahogy a produceri munkát tervszerűen apró részekre bontva közelítette meg.
"Minden albumomnak külön ötlet és szabálykönyve volt. Mindent apróságot összeírtam ezekben: például hány számot tervezek rá, a pontos tempókat, hangnemeket, a stílusokat, lesz-e benne vokál, vagy sem, ha lesz mi legyen a szöveg. Az 'IMA'-hoz 70 oldalas "forgatókönyvet" készítettem, a 'The Lost Art of Longing' és a 'This Binary Universe'-hez 120 oldalasat. Ez segített abban, hogy ezt a nagy feladatot kis részletekre bontsam és apránként meg tudjam valósítani."
Brian a vokálokkal különösen "intim" viszonyt ápol, legyen szó akár saját, vagy vendégelőadók hangjáról.
"Miután a Talula című számán együtt dolgoztunk Tori Amos-szal mindenképp énekelni akart a következő albumomon (ez lett volna az 'ESCM', de végül nem erre, hanem az 'Ima' repress verziójára került fel a 'Blue Skies'című dal). Igazából nem volt kész zeném, amit odaadhattam volna neki, ezért ő a 'Divinity-'re énekelt rá, ami D moll hangnemben íródott. Egy 15 perces vokál session-t küldött teli improvizációkkal. A 'Blue' és 'Sky' szavakat sose énekelte egymás után. Apró hangokra, szótagokra bontottam a felvételt és egymás után raktam, amit kellett. Csak 5000 edit-ből állt a vokál rész, amit kb. egy hétbe telt megcsinálni. A zenei alapot F dúrban írtam, amihez egy gitárt használtam. Volt az egész produkcióban egy fura hangulati feszültség a vágások miatt, Tori teljesen le volt nyűgözve a végeredménytől."
Ha már vokál vágás Brian magát sem kímélte, amikor mikro mélységekig tördelte a saját hangját, amit végül szoftver formájában mások számára is elérhetőve tett. A stutter effekt (az Izotope-pal közönsen fejlesztett plugin) a vokálok fragmentálására, folyamatos változásban tartásra fókuszált, s a Guinness rekordok könyvébe repítette őt. A 2003-as 'Somnambulist (Simply Being Loved)' című száma csak vokál editből 6178 darabot tartalmazott, ami nem kis teljesítmény tekintve, hogy a technológia akkoriban még gyerekcipőben járt és a rövid vágások egymás után helyezése manuálisan történt.
Persze a spontaneitás sem hiányzott a repertoárjából és néha pont ezek a váratlanul előhúzott apróságok hozták meg számára a sikert. Első filmzenei munkája a Vin Disel nevével fémjelzett 'Halálos Iramban' ('The Fast & The Furious') autós mozifilmhez készült. A gyorsulások dinamikája, a füstölgő kipufogók sziluettje eleve egy feszesebb zenei aláfestést kívánt meg, viszont Brian még "életszerűbbé" akarta tenni a soundtrack-et, ezért Rob Cohen rendezőtől különböző autóalkatrészeket kért be a forgatásról, hogy a fémes percussion hangok még realisztikusabbá tegyék az audiovizuális élményt.
BT nagy erőssége mindig is az volt, hogy a trendekhez viszonylag korán csatlakozott és jó ízléssel prezentálta saját adaptációit. Az 1995-ös 'Ima' esetében (japán szó, jelentése: most) egyfajta new age romantikával beoltott, house-trance fúziót álmodott meg. Az 1997-es 'ESCM'-nél az eklektika dominált, ami az adott korszakot is jellemzte: trance, drum 'n bass és downtempo zenék egyaránt megfértek egymás mellett. Az 1999-es 'Movement In Still Life' a törtütem és azon belül is a nu skool breakz felé mozdult (Kevin Beber és Adam Freeland hatása elvitathatatlan ebben), de nem felejtette el a trance kedvelőket sem ('Dreaming', 'Godspeed', 'Mercury & Solace', 'Namistai'). A 2003-as 'Emotional Technology'-t sokan visszalépésnek értékelték főleg a korábbi albumok tükrében, a rendkívül vokál központú popos dalkompozíciók miatt, viszont a zenei irány ennyit változott egy évtized alatt. Amikor már épp leírták volna előhúzott egy újabb nyulat a kalapból és más stílusokat fedezett fel magának: a 2006-os 'This Binary Universe' hatalmas közönségsiker lett, amit főleg a glitch, ambient és IDM kedvelők istenítettek részletessége, kidolgozottsága és zenei témái miatt.
Brian a mai napig aktív és folyamatosan ad ki új albumokat, instagram oldalán is gyakran posztol régi sztorikról, relikviákról, stúdió vasakról és rögzítési trükkökről, érdemes őt követni.

További érdekességek:
A 'ESCM' album borítóján szereplő obeliszk nem grafikai utómunka eredménye, a kép kedvéért építették fel azt Izlandon
BT az alábbi zenék létrejöttében is segédkezett: Billy Ray Martin 'Running Around Town', Jan Johnston 'Flesh', Peter Gabriel 'The Tower That Ate People', Britney Spears 'I'm Not A Girl, Not Yet A Woman', N'SYNC 'Pop'.
2011-ben jelölték a Legjobb elektronikus zenei/dance album kategóriájában ('These Hopeful Machines') Grammy-díjra, de végül nem nyerte el
Az 'Emotional Technology' albumának felvételei alatt betörtek hozzá és kirámolták a stúdióját, így jó pár számot teljesen újra kellett vennie a lemezre.

Felhasznált források:
Wikipedia.org,
Urbpro.tripod.com
Discogs.com - BT - 10 Years In A Life sleeve notes
Medium.com/12edit
Guinnessworldrecords.com

Ments el egy darabot az Music Television elektronikus zenei műsorfolyamaiból

2025. december 31-vel a Paramount csoporthoz tartozó MTV (Music Television) még megmaradt tematikus csatornái (Club MTV, MTV 80s, MTV 90s, MTV 00s, MTV Hits, MTV Live HD) lehúzzák a rólót. 
Az MTV a '80-as, '90-es és 2000-es évek elejének nagy zenei ízlésformálója volt VJ-ivel és műsorformátumaival, az akkori fiatalságra kifejtett kulturális hatása elvitathatatlan.
Lekapcsolás ide vagy oda, de az archive.org oldalon megőriztek egy-egy szeletet az örökkévalóságnak az MTV Germany-n futó klasszikus műsorfolyamokból (Chill Out Zone, Dancefloor, Partyzone), melyek igazi csemegének számító videóklipeket tartalmaznak (sok az eredeti angol formátum aktív rotációjában is pörgött):

< MTV Germany Dancefloor, Partyzone & Chill Out Zone episodes >

A fenti linken a teljes műsorok egyenként letölthetők (134 db), a klipek kiváló minőségben hozzáférhetők.
Külön érdekesség, hogy a rotációban több magyar produkció is felbukkan (Yonderboi, Zagar, Erik Sumo, DJ Bootsie, Budai & Vic, Liquid Limbs).

Rest In Peace: Eamon Downes aka Liquid

2025. június 21-én Billy "Daniel' Bunter pályatárs, az angol rave szcéna veteránja osztotta meg X oldalán a szomorú hírt, miszerint barátja Eamon Downes a Liquid egyik alapítója elhunyt. Downes Shane Heneghan-nal aka DJ Model-lel közösen keltette életre az UK breakbeat hardcore egyik legsikeresebb formációját. 1991-ben a kelet-londoni Cambridge Heath Road-on található Pauls 4 Music nevű lemezboltban találkoztak egymással. DJ Model az első két hivatalos ('The Future Music', 'Sweet Harmony') és egy promo kiadványon ('Liquid EP') vállalt szerepet, ezt követően Downes egyszemélyes projektjeként működött a Liquid. Legnagyobb dobásuk a CeCe Rodgers 'Someday'-jét mintázó 'Sweet Harmony' volt, melyre a brit nagyágyú label az XL Records csapott rá, akik az UK breakbeat szcéna számos kiadványát felkarolták. Nem szabad elfejteni a 'Liquid Is Liquid' című ópuszt sem, ami a fent említett 1991-es, csak a szcéna vezető DJ-inek szétküldött 'Liquid' promo EP-n bukkant fel és később Scooter (azonos címmel) és a Serious Danger is feldolgozta ('Deeper').
Downes a korai időszak slágerei után 1995-ben érezte elérkezettnek az időt egy teljes nagylemezre. A 'Culture' remek ötvözete a törtütemeknek, a 4/4-eknek, a melankolikus, fülbemászó dallamoknak és a kellemes vokáloknak (érdemes innen még csekkolni a 'Closer'-t és a 'Rise'-t).
A Liquid legendárium nem lenne teljes, ha nem lenne benne legalább egy nagy misztikum. Ez történetesen az 1999-es 'Orlando Dawn' című szám, amit leginkább a trance rajongók ismerhetnek, de kereskedelmi szempontból a 'Sweet Harmony' után a második legsikeresebb kislemeze. Érdekes darab, mivel az eredeti verzió csak egy helyen, egy promó lemezen található meg, ezen kívül csak az Alex Gold féle Xtravaganza-n kijött Space Brothers és Agnelli & Nelson remixeket dobja fel a kereső. A radio edit a Space Brothers mixből lett lerövidítve.
A teória, ami valószínűsíthető: mivel 1999-et írtunk vélhetően Liquid próbált lépést tartani az aktuális trendekkel, egyfajta útkeresés lehetett, s bár mindig is volt szállós része a produkcióinak, igazán mégsem passzolt a Liquid diszkográfiába. Mivel Alex Gold ekkoriban sok-sok demót kapott tuti meghallotta a vokálban rejlő potenciált (a hang vélhetően azé a Luca Santucci-é, aki korábban megannyi Liquid track-ben énekelt) és a saját kontaktjain belül remixeltette.
Liquid neve kisebb megszakításokkal fel-felbukkant későbbi kiadványokon, de a nagy visszatérésre a 2010-es évek második feléig kellett várni. Ekkoriban költözött át családjával (feleségével Stella-val és lányéval Bea-val) Olaszországba és az új környezetben reaktíválta magát zenészként. Az egy szem '95-ös 'Culture' album után három új nagylemezt ('Energy Flows', 'Spacemonkey', 'Lethal') is kiadott viszonylag gyors egymásutánban (2017, 2019, 2021).
Eamon megmaradt ugyanazon a breakbeat hardcore vonalon, amelyen annó 1991-ben társával DJ Model-lel elindult...Nyugodjon békében!

© all rights reserved
made with by templateszoo