Ments el egy darabot az Music Television elektronikus zenei műsorfolyamaiból

2025. december 31-vel a Paramount csoporthoz tartozó MTV (Music Television) még megmaradt tematikus csatornái (Club MTV, MTV 80s, MTV 90s, MTV 00s, MTV Hits, MTV Live HD) lehúzzák a rólót. 
Az MTV a '80-as, '90-es és 2000-es évek elejének nagy zenei ízlésformálója volt VJ-ivel és műsorformátumaival, az akkori fiatalságra kifejtett kulturális hatása elvitathatatlan.
Lekapcsolás ide vagy oda, de az archive.org oldalon megőriztek egy-egy szeletet az örökkévalóságnak az MTV Germany-n futó klasszikus műsorfolyamokból (Chill Out Zone, Dancefloor, Partyzone), melyek igazi csemegének számító videóklipeket tartalmaznak (sok az eredeti angol formátum aktív rotációjában is pörgött):

< MTV Germany Dancefloor, Partyzone & Chill Out Zone episodes >

A fenti linken a teljes műsorok egyenként letölthetők (134 db), a klipek kiváló minőségben hozzáférhetők.
Külön érdekesség, hogy a rotációban több magyar produkció is felbukkan (Yonderboi, Zagar, Erik Sumo, DJ Bootsie, Budai & Vic, Liquid Limbs).

Rest In Peace: Eamon Downes aka Liquid

2025. június 21-én Billy "Daniel' Bunter pályatárs, az angol rave szcéna veteránja osztotta meg X oldalán a szomorú hírt, miszerint barátja Eamon Downes a Liquid egyik alapítója elhunyt. Downes Shane Heneghan-nal aka DJ Model-lel közösen keltette életre az UK breakbeat hardcore egyik legsikeresebb formációját. 1991-ben a kelet-londoni Cambridge Heath Road-on található Pauls 4 Music nevű lemezboltban találkoztak egymással. DJ Model az első két hivatalos ('The Future Music', 'Sweet Harmony') és egy promo kiadványon ('Liquid EP') vállalt szerepet, ezt követően Downes egyszemélyes projektjeként működött a Liquid. Legnagyobb dobásuk a CeCe Rodgers 'Someday'-jét mintázó 'Sweet Harmony' volt, melyre a brit nagyágyú label az XL Records csapott rá, akik az UK breakbeat szcéna számos kiadványát felkarolták. Nem szabad elfejteni a 'Liquid Is Liquid' című ópuszt sem, ami a fent említett 1991-es, csak a szcéna vezető DJ-inek szétküldött 'Liquid' promo EP-n bukkant fel és később Scooter (azonos címmel) és a Serious Danger is feldolgozta ('Deeper').
Downes a korai időszak slágerei után 1995-ben érezte elérkezettnek az időt egy teljes nagylemezre. A 'Culture' remek ötvözete a törtütemeknek, a 4/4-eknek, a melankolikus, fülbemászó dallamoknak és a kellemes vokáloknak (érdemes innen még csekkolni a 'Closer'-t és a 'Rise'-t).
A Liquid legendárium nem lenne teljes, ha nem lenne benne legalább egy nagy misztikum. Ez történetesen az 1999-es 'Orlando Dawn' című szám, amit leginkább a trance rajongók ismerhetnek, de kereskedelmi szempontból a 'Sweet Harmony' után a második legsikeresebb kislemeze. Érdekes darab, mivel az eredeti verzió csak egy helyen, egy promó lemezen található meg, ezen kívül csak az Alex Gold féle Xtravaganza-n kijött Space Brothers és Agnelli & Nelson remixeket dobja fel a kereső. A radio edit a Space Brothers mixből lett lerövidítve.
A teória, ami valószínűsíthető: mivel 1999-et írtunk vélhetően Liquid próbált lépést tartani az aktuális trendekkel, egyfajta útkeresés lehetett, s bár mindig is volt szállós része a produkcióinak, igazán mégsem passzolt a Liquid diszkográfiába. Mivel Alex Gold ekkoriban sok-sok demót kapott tuti meghallotta a vokálban rejlő potenciált (a hang vélhetően azé a Luca Santucci-é, aki korábban megannyi Liquid track-ben énekelt) és a saját kontaktjain belül remixeltette.
Liquid neve kisebb megszakításokkal fel-felbukkant későbbi kiadványokon, de a nagy visszatérésre a 2010-es évek második feléig kellett várni. Ekkoriban költözött át családjával (feleségével Stella-val és lányéval Bea-val) Olaszországba és az új környezetben reaktíválta magát zenészként. Az egy szem '95-ös 'Culture' album után három új nagylemezt ('Energy Flows', 'Spacemonkey', 'Lethal') is kiadott viszonylag gyors egymásutánban (2017, 2019, 2021).
Eamon megmaradt ugyanazon a breakbeat hardcore vonalon, amelyen annó 1991-ben társával DJ Model-lel elindult...Nyugodjon békében!

Voices02: Kirsty Hawkshaw

A 'Voices' rovat második írásában Kirsty Hawkshaw munkásságát vesszük górcső alá. Kirsty 1969. március 29-án látta meg a napvilágot Alan Hawkshaw és (a német származású) Christina Bieberback gyermekeként. Édesapja Alan híres zeneszerző volt, aki olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Olivia Newton John, David Bowie vagy Cliff Richard. Billentyűsként a Love De-Luxe és a Love & Kisses formációkban is ténykedett, viszont a(z angliai) nagyérdemű főleg televíziós főcímzenék kapcsán ismeri a nevét, például ő írta a Channel 4 kvízműsorának a 'Countdown'-nak a zenei aláfestését is.
Ilyen pedigrével a háta mögött megjósolható volt, hogy Kirsty is a zenei porondon találja meg a hivatását, bár édesapja próbálta volna távol tartani ettől a világtól, de pont az atyai ellenállás motiválta, hogy a zenélés felé forduljon. A hivatalos bemutatkozásra énekesként 1988-ig kellett várnia, amikor is a Boney M és megannyi dance/disco act megálmodója Frank Farian karolta fel és írt neki egy dallamos eurodance számot 'Yummy Yummy Yummy' címmel (s amit Kirsty Shaw néven adott elő). Ekkor még csupán 19 éves volt és a mérsékelt siker ellenére komolyabban nem tudta beindítani karrierjét. Aztán 1990-ben egy rave-n futott össze Ian Munri-val, Kevin Dodds-szal és Nigel Walton-nal, akik ekkoriban A.S.K. néven az MCA Records művészei voltak. A 'Dream' című kislemezük megjelenését követően kérték fel Kirsty-t, hogy csatlakozzon hozzájuk színpadi táncosként. Végül ez tekinthető a legendás Opus III formáció megalakulásának is, melyben Kirsty szerencsére nemcsak jól kivitelezett táncmozdulatokkal járult hozzá a végeredményhez. Első kislemezük az 1992-es 'It's a Fine Day' (ami nem mellesleg Jane 1983-as 'It's A Fine Day'-jének bootlegje) volt. A track Kirsty éteri hangjával megtámogatva meg sem állt a slágerlisták éléig, az US Billboard Hot Dance Music/Club Play Chart-ját vezette is. Ugyanebben az évben érkezett a Hartnoll tesók (Phil és Paul), azaz az Orbital 'Halcyon'-ja, melyben Kirsty 'It's A Fine Day'-es vokálja visszafelé játszva csendült fel, plusz a videóklipben ő maga is felbukkant. Az Opus III tagjaként két nagylemezt jegyeztek ('Mind Fruit', 'Guru Mother'), ám 1994-ben arra hivatkozva hogy a hangzásuk túlságosan kommersszé vált illetve mivel kevésbé vette ki a részét zeneírás folyamatából ez folyamatos feszültséget szült a tagok között ezért inkább a szólókarrier mellett döntött. Ezt követően ha nem is fulladozott a felkérések tömkelegétől, de igazán nívós - többféle stíluson átívelő produkcióban tette le a névjegyét és igyekezett lemosni magáról a one-hit wonder jelzőt. Olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Mr. Sam ('Lyeto', 'Insight', 'Split'), Tiesto ('Just Be', 'Walking On Clouds', 'Battleship Grey', 'Urban Train'), Fragma ('Radio Waves'), BT ('Dreaming', 'A Million Stars', 'Running Down The Way Up'), Delerium ('Nature's Kingdom', 'Fleeting Instant'), Hybrid ('Blackout', 'In Good We Trust', 'Just For Today'), Lange ('Sincere For You'), Way Out West ('Stealth'), Swayzak ('State Of Grace'), Seba ('The Light'), Ian Pooley ('Visions') vagy John B ('Connected').
Korai szóló kislemezei ('Sci-Clone', 'Leafy Lane') és debütáló 1998-as LP-je az 'O<U>T' a Global Communication tag Mark Pritchard produceri közreműködésével készültek (Pritchard és Hawkshaw Pulusha projektnéven egy kétszámos ambient EP-t is jegyeztek 'Isolation' címmel). 2002-ben újra leporolta az Opus III-s slágert s 'Fine Day' címmel James Holden és Mike Koglin remixek kíséretében a 10 éves évfordulón ismét naggyá tette a korai projektjét.
Mindenképp meg kell említeni a 2005-ös 'Meta-Message' LP-jét, ami gyakorlatilag egy best of kiadványnak tekinthető, hiszen itt gyűjtötték össze Kirsty külsős projektjeit pár új szám kíséretében.
2008-ban két lemezt is kihozott: a 'Wintermoon'-t nem karolta fel major label, szerzői kiadásként volt elérhető Kirsty weboldalán keresztül, míg a 'The Ice Castle' a Megatune gondozásában jelent meg. Azóta új szerzői albummal nem jelentkezett, viszont kislemezeken/single megjelenéseken továbbra is találkozni a nevével. 2013-ban beröffentette a saját kiadóját a Wellhead Records-ot. Legutóbb 2024-ben lehetett hallani őt a Shadow Child és Adam F által updatelt 'Fine Day XXIV'-ben.
Sokan nem tudják de Kirsty a szintén angol Adam F(enton) drum & bass producer felesége. Közös számuk furcsa mód nem készült, egyedül Adam 'Circles Revisited' albumára, a 'Tree Knows Everything'-ben énekel, ami korábban az Everything ut The Girl-ös Tracey Thorn hangján szólalt meg.

Kirsty Hawkshaw vokálos produkciók Spotify playlist:



Videó az Opus III 'It's A Fine Day' keletkezésével kapcsolatban

Kovács 'Nagyember' László: "Egyetlen mixet sem éltem meg szenvedésként, mert imádtam csinálni"

Kovács 'Nagyember' László a '90-es évek óta része a hazai zenei körforgásnak: rádiós műsorvezető, DJ, zenei producer, a megamix műfajának hazai pionírja, a Juventus mixek atyja a diverz és ízléses zenei repertoárjáról ismert DJ Service műsor társszerkesztője (Suri Imre mellett). Az alábbi interjúban Nagyembernek szegeztünk pár kérdést mixkészítésről, rezidenciáról, producerkedésről és a retró hullámról is.

ELGOER blog: Először is engedd meg, hogy pár személyes élménnyel kezdjem a beszélgetésünket. Az első találkozásom a munkáiddal a Juventus-on leadott Oldies Mix-ed volt. Egészen újszerű volt, ahogy az itt felbukkanó „oldskool” magyar slágereket egymás után fűzted. Csak később tudtam meg, hogy ez a te kezed munkáját dicséri. Ezzel párhuzamosan egy osztálytárs révén a kezembe került a Soho Party ’Remix’ albuma, amin az általad készített megamixben több Soho Party slágert gyúrtál egybe. Később a DJ Service műsorotokon csüngve próbáltam levadászni, kazettára felvenni hétről-hétre az éppen érdekes zenéket, infókat megtudni az előadókról a konferálásokból. Ezért a megannyi szép élményért egy hatalmas köszönömmel tartozom!
Zenei karriered a rádiózás, a DJ-zés és a mixkészítés jegyében telt. A három közül melyiknek tartod inkább magad: rádiósnak, lemezlovasnak, vagy (mega)mixfaragónak?
Nagyember: Hát, nehéz kérdés, mert ez mind én vagyok. Talán annyi a változás a korábbiakhoz képest, hogy kevesebb időm van (re)mixeket faragni, a két főszerepet a rádió, és lemezlovaskodás viszi. Tekintettel napjaink zűrös klub életére, a rádió a fő állásom, a DJ a másodállás.

ELGOER blog: Olvastam, hogy édesapádnak zenekara volt és sokat sündörögtél a próbákon a banda körül, eközben magadba szívtad az ott hallott zenéket. Emellett zongorázni is tanultál. Esetleg édesapád adott-e tippeket, amikor a zenei világban elindultál, mint DJ?
Nagyember: Nem, ebben azért nem tudott segíteni, mert mire kialakult bennem, hogy DJ legyek (először „rádióműsorokat” fabrikáltam otthon), addigra ő külföldre költözött, így helyette a „pót” apám és mentorom, Agócs Tibor „DJ Pópa” irányított és adott lehetőséget.

ELGOER blog: Szakmai önéletrajzodat böngészve látszik, hogy hűséges típus vagy, nem gyakran váltottál csatornát és rezidenciát. Ma már tartható-e egyáltalán egy stabil hídfőállás a szórakoztatóiparban, ami mellett kitarthat az ember (legyen az konkrét hely, vagy brand/klubest), vagy mindig a pillanatnyilag kínálkozó lehetőségre kell lecsapni?
Nagyember: Talán a rádió, bár azokból is kevesebb van. A klubélet már a 2010-es évek második felében elindult lefelé, a COVID még rátett egy lapáttal, úgyhogy hely alig van, oda pedig sok a fiatal trónkövetelő. Akinek nincs rezidenciája, annak meg kell ragadnia minden olyan kínálkozó lehetőséget, amelyet önazonosnak érez.

ELGOER blog: Milyen volt a ’90-es, 2000-es években elvinni egy estét egyedül rezidensként és milyen most zenélni, amikor már zenebeszerzési korlátok nélkül, teljes technikai támogatás mellett kell megszólítanod a hallgatóságot?
Nagyember: Más időszak, más közeg, más… minden. Annó teljesen természetes volt, hogy a rezidens viszi az estét, a vendég DJ-k meghívása egészen a kétezres évek közepéig nem nagyon volt divat, az ún. „VIVA korszak”, amikor a zenetévé domináns volt, sokat segített ebben.
Annó energiát kellett fektetni a zene beszerzésébe (elmenni a lemezboltba, meghallgatni, megvenni…), manapság a bőség zavarával küzdünk. Minden (is) van, de a hatalmas mennyiségből kimazsolázni a minőséget roppant időigényes. Szerintem a fiatalabbaknak sincs ehhez türelmük, hát még nekem…

ELGOER blog: A rádiós karriered 1995-ben indult a Juventus Rádióban. Fogalmazhatunk úgy, hogy az ott töltött 11 év a szakmai életutad egyik legfontosabb állomása volt?
Nagyember: Egyértelműen. Ott rengeteget tanulhattam pont akkor, amikor a klasszikus értelemben vett kereskedelmi rádiózás bejött az országba. A Juventusnak amerikai tulajdonosai voltak, ők hozták a know-how-t a kerrádiózás őshazájából. A Juventus nélkül nem lehetnék ott, ahol vagyok.

ELGOER blog: A DJ Service ajánló műsorát Suri Imrével vittétek a fent említett Juventuson és rendkívül eklektikus skálán mozogva dance-től a pop-ig, house-tól a 2step-en át a trance-ig sok mindent belepréseltetek a rendelkezésre álló idősávba. Mettől-meddig futott a műsor és kellett-e bármilyen konszenzusra jutnotok a bekerülő zenék kapcsán? Azaz volt-e olyan zene, amit az eklektika és újdonság ereje miatt válogattatok be és nem azért, mert lejátszottátok volna buliban magatok is?
Nagyember: Emlékezetem szerint az első pár DJ Service ajánlót még egyedül készítettem tán ’96 táján, aztán Imre szervezte meg, hogy CD-n eljuttassuk vidéki rádiókba is, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy meddig ment. Talán van olyan kolléga/rajongó, aki meg tudná mondani…
Ami a dalok kiválasztását illeti, mindig mi magunk döntöttük el, hogy mi kerül be, soha senki nem szólt bele. Egyetlen kritérium volt: a dal legyen „rádióbarát”, vagyis nem túl hosszú, és nem zavaró. az olyan dalt, ami mondjuk egy 8 perces trance himnusz nagyon lehet élvezni klub közegben, de rádióban teljesen más a hatása. Így szűrtünk.

ELGOER blog: A DJ Service-nél maradva, a jingle-öket is te/ti készítettétek? Ötletes a visszaszámolás az elején, illetve a swing stílusban eldúdolt betét minden műsoregység előtt.
Nagyember: A szignált én készítettem, egy korabeli mix elejéből vettem ki a visszaszámlálást, a zene pedig maga is volt szignál zene: Paul Hardcastle ’The Wizard’ c. dala a legendás brit tévéműsor a Top Of The Pops szignálja volt egy darabig. A vokálos jingle-eket Imre intézte a Cotton Club Singers tagjaival.

ELGOER blog: A megamixek tekintetében a magyar piacon egyedülállónak számítottál, hiszen az 1999-es Juventus mixeddel indult a hivatalos egész lemezes megamix időszámítás itthon (korábban több rövidebb mixet készítettél: pl. Oldies Mix, Soho Party Megamix, Dolly Roll Remix ’98, Animal Cannibal Megamiksz). Ezt követően számos másolód akadt (pl. egy évvel később a Dancissimo sorozat), aki meglovagolta a formátum hirtelen jött népszerűségét. Az elkészült mixes munkáid közül melyik volt az, amivel a leginkább megszenvedtél? Melyik mixedre vagy a legbüszkébb és miért?
Nagyember: Egyetlen mixet sem éltem meg szenvedésként, mert imádtam csinálni. Az, hogy 30 éve a technikai lehetőségek még teljesen mások voltak, megszabta a lehetőségeket is. Azzal dolgoztam, ami volt. Minden mixemet szeretem, nem tudok egyet sem kiemelni.

ELGOER blog: Mennyiben változott az évek során a technikai háttere a mixeknek? Ha jól tudom az első rövidebb mixeidnél még a Juventus stúdióját használtad?
Nagyember: Igen, erről írok a honlapomon. A kilencvenes évek közepén sztereó dalok számítógépes mixelése még nagyon komoly erőforrásokat igényelt (volna), az akkori 486-os gépek 4-8 MEGA RAM-mal ezt nem bírták. Olyan kártya kellett hozzá, amelyen nagy teljesítményű DSP processzor volt, és a Juviban kaptunk ilyet az amerikai tulajoktól.  Amikor már kerestem annyit, vettem egy szintén DSP alapú rendszert, és azzal dolgoztam.

ELGOER blog: Azoknak, akik mostanában adnák a fejüket hasonló formátumú mixek készítésére, milyen tanácsokat adnál, hogyan kezdjenek neki a munkának, melyek a megamixkészítés legfontosabb munkafázisai, mire érdemes figyelni, milyen csapdák jöhetnek szembe?
Nagyember: Hát, ez azért nehéz kérdés, mert ma nincs divatja ennek a stílusnak, szerintem az ifjabb generációnak türelme sincs ilyen időt rabló foglalatossághoz.  A legfontosabbak: mindig a közönségnek kell dolgozni, olyat kell csinálni, amire táncolnak, jól érzik magukat. Ahol megoldható, célszerű a harmonikus mixelést alkalmazni, ez nagyon hálás megoldás, mert ösztön szinten hat, és képes nagyot dobni a hangulaton.

ELGOER blog: Tekintélyes diszkográfiával a hátad mögött azon nem gondolkoztál, hogy saját neved alatt nemcsak remixeket és megamixeket készítesz? Azt hiszem egy produkciódra emlékszem, ami saját neved alatt jött ki, ami egy Camouflage dal a ’The Great Commandment’ 2007-es átdolgozása volt Lányi Lala vokáljával.
Nagyember: Igen, ma egyértelműen ez lenne az irány. A ’Great Commandment’ is azért készült, hogy a Juventus utáni DJ életemnek lökést adjak. Aztán jött a Jazzy, és elvitte az energiámat. Pontosabban visszairányította a rádió világába.

ELGOER blog: Véleményed szerint mennyit ér ma egy dal? A mai felgyorsult világban talán kevésbé figyelünk oda egy-egy zenére és a rengeteg megjelenésből nehéz igazán kiemelkedőt találni, amit tovább ront, hogy a kisebb előadók dollárcenteket keresnek a streaming szolgáltatóknál.
Nagyember: Hogy mennyit ér? Ezt nem tudom megmondani. Ma a mennyiség időszakát éljük. Már pedig a mennyiség-minőség páros az mindig libikóka. Ritka az egyensúly, mindig valamerre billen a szerkezet.

ELGOER blog: A retro mindig nagyot ment/megy itthon, egymást érik a klasszik bulik. Viszont a tracklistán nagyjából 100%-os biztonsággal megmondható, hogy melyik 30-40 track fog lemenni az adott este folyamán. Ennyire szűk palettán mozog az emberek ízlése?
Nagyember: Retró buliban is azt játsszák a kollégák, ami tuti. Mondjuk, a közönség is azért megy retró buliba, hogy a legnagyobb kedvenceire bulizzon, nem azért, hogy népnevelést tartsanak neki. A retró a tutiról szól, abban a rádióknak van meghatározó szerepe, hogy a szórakoztatás mellett mennyire vállalják fel a közízlés formálását. Ha felvállalják egyáltalán…

ELGOER blog: Mivel elég hosszú ideje vagy már aktív dj és sok új stílust láttál szárba szökkeni és eltűnni, melyik volt az amelyikben a legnagyobb potenciált láttad és melyik volt az, ami a biztató kezdet után csalódást okozott számodra?
Nagyember: Olyan stílusokkal foglalkoztam, amelyek eleve tetszettek. Nagy „szerelmem” lett a soulful house, ami él és virul külföldön, de itthon 30 év rádiózással a hátam mögött sem tudtam eljuttatni az emberekhez.

ELGOER blog: Hiánypótló bejegyzéseid olvasva a weboldaladon az ember egy igazi történetmesélős figurát ismerhet meg. Jogos a kérdés nem-e jött már össze egy könyvre való anyag sztorikból, emlékekből, fotókból?
Nagyember: Lehet, hogy le kéne írni egy csomó dolgot, vagy videót készíteni belőle, ez mindig ott van a fejemben, aztán jön valami fontosabb, ami miatt háttérbe szorul.

ELGOER blog: Végére egy elég nehéz feladatot hagytam, kérlek oszd meg velünk all time top 10 kedvenc felvételed, amit bárhol bármikor szívesen meghallgatsz?
Nagyember: Nem tudok ilyet mondani, mindig a hangulatomtól függ, hogy George Duke-ot, Queen-t, Mozart-ot vagy organic house-t hallgatok.

Nagyember kiadványok
DJ Service archívum
Nagyember honlap
Nagyember Vlog
Modulátorok 2.0 Spotify podcast

Képek forrása: Nagyember.hu

Filmajánló: Lust & Sound In West-Berlin 1979-1989 [2015]

Hogyan lett a nyugat-berlini underground kultúrkörök ismert és elismert figurája egy Manchesterből származó, békeidőszakban is katonai egyenruhában masírozó alakból és mi tette a német főváros nyugati részét olyan különleges, művészetileg inspiráló közeggé azt bemutatja nekünk a szóban forgó Mark Reeder.
A 2015-ös 'Lust & Sound In West Berlin' stílusát tekintve egy esszéfilm, ami abban tér el egy szimpla tényközlő és felsoroló dokumentumfilmtől, hogy van benne én-narráció, amit Reeder személyes élményein keresztül vállalt magára, mindezt korabeli filmhíradós bevágásokkal, profi tévés és kézi kamerás magán és koncertvideókkal vegyítve. A videók eszközök, nem az időrendiség elemei, hanem a zene, mint központi motívumhoz társuló, villanásszerű, sokkszerű állapot előidézői. A proli, lepusztult, szürke város képe, ipari képsorokkal, a berlini fal város felé tornyosuló, nyomasztó sziluettje mellé néhány dramatizált/újrajátszott jelenet (melyben a fiatal Reeder-t Marius Webber alakítja) is csatlakozik, és az összképből remekül kirajzolódik a a nyugat-berlini avantgárd, punk, squatter és techno szcéna. A film maga egy rendkívül magával ragadó, informatív, remekül felépített és kivitelezett alkotás.
Olyan előadók és bandák jelennek meg, mint Nick Cave, David Bowie, Nena, Joy Division, Einstürzende Neubauten. Die Toten Hosen vagy a Die Ärzte (és ez még véletlenül sem a teljes lista). A film időrendileg eljut egészen a berlini fal lebontásáig, az első Love Parade-ig, Westbam felemelkedéséig, majd az MFS Records 1990-es megalapításáig.
A Spotify-on elérhető egy teljes lista a 'Lust &Sound'-ban felbukkanó darabokkal, emellett érdemes csekkolni a hivatalos soundtrack-et is, ha mélységében képbe szeretnénk kerülni a nyugat-berlini underground alkotókkal.

Lust & Sound In West-Berlin 1979-1989

Kiadás éve: 2015
Rendező: Jörg A. Hoppe, Klaus Maeck, Heiko Lange, Miriam Dehne
Vágó: Alexander von Sturmfeder
Zene: Mark Reeder, Micha Adam

Official soundtrack release:

Spotify playlist:

Elektronikus zenei produkciók a rekordok könyvéből

A Guinness rekordok könyvébe bekerülni sokaknak igazi megtiszteltetés, noha tényleg nagyon sok, teljesen értelmetlen rekordkategória létezik az emberi képzelőerőt és teljesítőképességét ünneplő kiadványba. Jelen írásunkban öt olyan elektronikus zenei Guinness-rekordert mutatunk be, akik az aranyoldalakra kerültek és rekordjuk nem csillagászati fizetésekről, maratoni hosszúságú DJ szettekről és talpalatnyi méretű klubokról szól. 

I. Fatboy Slim: négy rekorddal az örökkévalóságnak
A derék Norman Cook több kategóriában is legendás státuszig emelkedett. Egyrészt ő söpörte be idáig a legtöbb MTV Video Music Awards díjat, mint DJ: szám szerint kilenc darabot. Emellett az egy videóra vetített legtöbb VMA díj is az övé, ugyanis a Christopher Walken repkedésével megspékelt 'Weapon Of Choice' (lásd a videót lentebb) hat kategóriában is nyert. Ő volt továbbá az első szóló előadó, aki elnyerte a Best British Dance Act címet a BRIT Awards-on még 1999-ben. A hab a tortán pedig, hogy övé a legtöbb (6!), különböző zenei projektekkel (Housemartins 'Caravan Of Love', Beats International 'Dub Be Good to Me', Fatboy Slim 'Praise You', Freak Power 'Turn On, Tune In, Cop Out1, Pizzaman 'Sex On The Streets', Mighty Dub Katz 'Just Another Groove') slágerlista első helyezést elérő produkció is.

II. Future Sound Of London: turné a telefonvonalak szárnyán
Az angol Future Sound Of London duó két Guinness rekordot is tart egyszerre. Egyrészt övék az első világ körüli turné, melyet telefonvezetékeken keresztül prezentáltak élőben, másrészt - ebből kifolyólag - ők voltak az első banda is, akiknek a világkörüli turnéjukhoz nem kellett elhagyniuk a saját stúdiójukat. 1994. május 14-én Garry Cobain és Brian Dougans turnéjukat egy londoni studio session-nel kezdte, amit három nagy sebességű ISDN vonalon keresztül továbbítottak a BBC Radio 1-nak, akik a hangot dekódolva adták azt le élő műsorban. A következő négy hónapban a stúdiójukból további szeánszokat továbbítottak rádióknak és művészeti galériáknak, ezzel promózva megjelenő 'Lifeforms' albumuk anyagát.
A harmadik Guinness rekordként ők jegyzik az első internetről letölthető zenét is, ami a fentebb említett 'Lifeforms' editált változata volt, s amit a SonicNet oldaláról kilenc és fél perc alatt lehetett letölteni.

III. Moby: az ezertizenöt BPM meséi
Richard Melville Hall alias Moby a négy akkordos punktól ('Animal Rights') a technón ('Moby') át a downtempo-ig ('Play') és a gitár pop-ig ('Hotel') végig skálázta a stílusokat eddigi stúdió albumain, néha homlokegyenest más csinálva, mint előzőleg. A korai elektronikus korszakát összefoglaló 'Moby' című 1992-es albumán található a 'Thousand' című ritmusbomba, ami a leggyorsabb pontján 1015 BPM-el kalapál (a Kozmix is tolt egy hasonlót 1996-ban a '100%' című albumán 'Üsd A Ritmust' Sooper Speed Version-jében). A 'Thousand'-del a mindig erős társadalomkritikát megfogalmazó Melville üzent is: a végére egy szimpla kick drum masszává összefolyó kompozíció ironikusan mutatja be a kontrollvesztést: mintha a gépek uralnák az embert, nem fordítva. 

IV. BT: a szétvagdosott vokálok mestere
A stutter effekt (az Izotope-pal közönsen fejlesztett plugin) atyja Brian Transeau aka BT a vokál editálásban rendkívül magasra helyezte a lécet. A vokálok fragmentálására,a folyamatos változásban tartásra fókuszáló effekt a Guinness rekordok könyvébe repítette őt. A 2003-as 'Somnambulist (Simply Being Loved)' című száma csak vokál editből 6178 darabot tartalmazott, ami nem kis teljesítmény tekintve, hogy a technológia akkoriban még gyerekcipőben és a rövid vágások egymás után helyezése manuálisan történt.

V. DJ Shadow: élő hangszer nélkül csak mintákból sakkozva
A kaliforniai San José-ből származó Joshua Paul Davis is tart egy igencsak figyelemre méltó Guinness rekordot. A 60 ezer darabos gyűjteménnyel bíró lemezjunkie debütáló 1996-os LP-je az 'Entroducing' volt az első olyan nagylemez, ami teljesen hangmintákból - élő hangszer használata nélkül - készült. A becslések szerint, több mint ezer kvázi ismeretlen funk, soul, jazz, hip-hop, ambient, pszichedelikus rock, filmzene és spoken word minta lett egy AKAI MPC60 illetve MPC3000-es munkaállomással kimintázva és összerakva.

Jungle kiadással jelentkezik 'Hungarian Grooves' mixsorozatunk

Az előző részhez képest viszonylag hamar érkezik a 'Hungarian Grooves' 19-es epizódja, ami egy speciális kiadás, egészen pontosan két stílusra a hazai jungle és drum 'n' bass megjelenésekre koncentrál.
A sort a Sonic Age duó nyitja, akik már számtalanszor szerepeltek a korábbi szelekciókban. A 'Moon Over Budapest' egy atmoszférikus d'n'b szerzemény, amivel megadjuk az alaphangot. A folytatásban Marcel első 'Viginti et Duo' című lemezéről érkezik a 'Spring Rolls' mely szépen illeszkedik a megkezdett lassabb, dallamosabb vonalhoz. Szintén a Juice Records katalógusából dübörög Alex (Soho Party) és Tommyboy közöse a 'Luv U' 97-es átiratban, zongorával, hipnotikus textúrákkal. Egy gyors pitch állítás után már magasabb tempón zakatolunk Pierrot és OJ Sámson plastic jungle bombájával a füvezésnek szobrot állító 'Ganjaman'-nal. A Soho Party az eklektikusság jegyében  97-es 'Discovery' albumán eldurrantott egy liquid rollert az etnós vokállal operáló 'I Like D'n'b'-t. Dan Von Schulz sok szempontból úttörő volt a hazai elektronikus zenei szcénában, az első hivatalos jungle megjelenés is hozzá köthető. A 'Jungle Cafe'-ban a Dr. Beat billentyűse, zeneszerzője Garam Péter volt segítségére, aki a mixben még felbukkan majd. Kicsit arcledobósan, Goldie 'Inner City Life'-jának farvizén úszik be Császár Előd 'Halott Hűség'-e, aminél az ex-Popular későbbi Neo tagok Milkovics Mátyás és Moldvai Márk segédkeztek. A Kimnowak 'DJ Gelka'-ja Pierrot remixében a lazulós hangulat került előtérbe.
Egészen furcsa jelenség, hogy itthon előszeretettel készültek pop produkciókhoz vagy pop producerek által zúzós, szokatlan ritmusképletű jungle remixek, de mindenképp jó tett a jungle/drum'n'bass népszerűsítésének.
Visszatérve kicsit a mixhez Karányi Dani 'Dallam'-a megkerülhetetlen darab volt itthon, azt hiszem erre a számra se a drum 'n' bass head-ek, sem az egyszerű rádióhallgatók sem mondtak sohasem rosszat. Valami hasonló a szitu Anorganik és Sena közösével az 'Endlessly'-vel, ami majdnem a Hospital Records-szon jött kis és egy hamisítatlan nyári himnusz Még egy nagy lélegzetet veszünk és egy dallamosabb munkával fordulunk rá a zúzósabb etapra. Tunyogi Orsi 'Dzsungel Mélyén'-je amolyan magyar Olive-vá avanzsált Pierrot kezei között, fülledt és egzotikus. Innen már nincs visszaút, Kovács Krisztián aka Chris.su előbb egy Typecell remixszel, majd a Montini Experience 'Astrosyn'-jából adaptált 'Astrosine' szépen megbiccenti a tetőt, hogy a Smokin' Drum üdvöske Bassface Sascha Anima átirata bemásszon alatta. Ha ez még nem lenne elég Soho Party 'Brutális Szex'-sze sem kímél senkit Pierrot gyilkos basszusaival és sziporkázó drum programjával. Egy török imára hívó szeánsz (Anima 'Müezzin In Party' után a hazai néptáncosok porolják le a csizmájukat Aurin 'E-W Dance'-szével, ami az 'Etchno' etnót és elektronikát vegyítő koncept albumának igazi gyöngyszeme volt. Az Anima harmadjára is lecsap a játékos 'East & Bass'-szel, majd újra szigorítunk a 'True Sounds Of Freee' első válogatásának két kiemelkedő drum 'n' bass produkciójával (Anorganik, Random Soundz). A levezetés a Neo 'Japan No.1-jáé és Dr .Beat 'Urban Melody'-jáé, mely darabok lehetőséget adnak kicsit rendezni a sorainkat és szép dallamokkal keretbe foglalni az utazásunkat.

Greyloop - Hungarian Grooves Vol.19 [Jungle Edition]

Katalógusszám: HGV019
Megjelent: 2025. június 20
Stílus: Jungle, Drum & Bass
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. Sonic Age - Moon Over Budapest (Short Version) [Taken from Sonic Age - The Album LP - 1998]
2. Marcel - Spring Rolls [Taken from Marcel - Viginti et Duo LP - 1998]
3. Alex & Tommyboy - Luv U (97 Remix) [Taken from Hot & Wet / Luv U 97 Remix EP - 1997]
4. OJ Sámson - Ganjaman (Yaga Yaga) [Taken from OJ Sámson - Best of...(Plastic Jungle) - 1998]
5. Soho Party - I Like D'n'B [Taken from Soho Party - Discovery LP - 1997]
6. Schulz - Jungle Café [Taken from Schulz - LP - 1996]
7. Császár Előd - Halott Hűség [Taken from Császár Előd - 73.02.16 LP - 1996]
8. Kimnowak - DJ Gelka (Pierrot's Smokin Jungle Mix) [Taken from Kimnowak - DJ Gelka EP - 1997]
9. Karányi - Dallam [Taken from Karányi - Oktogon LP - 2002]
10. Anorganik feat. Sena Dagadu - Endlessly [Taken from Anorganik feat. Sena Dagadu - Endlessly EP - 2003]
11. Orsi - Dzsungel Mélyén (Private Jungle Remix) [Taken from Orsi - Dzsungel Mélyén EP - 1998]
12. Typecell - Echo Domination (Chris.su Remix) [Taken from Typecell - Echo Domination EP - 2004]
13. Chris.su - Astrosine [Taken from Chris.Su – Astro-Sine / Audiophile EP - 2002]
14. Anima Sound System - '68 (Bassface Sasha's Ode To Anima Mix) [Taken from Anima Sound System - '68 Remixes EP - 1998]
15. Soho Party - Brutális Sex (Pierrot's Private Jungle Mix) [Taken from Soho Party - Remix Album 1996]
16. Anima Sound System - Müezzin In Party [Taken from Anima Sound System - Aquanistan LP - 2003]
17. Aurin - E-W Dance [Taken from VA - Etchno - Dub.Bass.Neptanc.hu LP - 2002]
18. Anima Sound System - East & Bass [Taken from Anima Sound System - Anima LP - 1997]
19. Anorganik - Violence [Taken from VA. True Sound Of Freee #01 LP - 2000]
20. Random Soundz - Marvel [Taken from VA. True Sound Of Freee #01 LP - 2000]
21. Neo - Japan No.1. [Taken from Neo - Eklektogram LP - 1999]
22. Dr. Beat - Urban Melody [Taken from VA. Future Sound Of Budapest LP - 1997]

Anthems: zenei rendezvények nagy himnuszai III.

Harmadik részével folytatjuk a zenei himnuszokat bemutató sorozatunkat. Ezúttal olyan rendezvények (I Love Techno, Lake Parade, City Parade, Techno Parade, Dance Parade, Goliath) húzó dalai kerülnek fókuszba, melyek nem voltak annyira az elektronikus zenei közkincs gyakran játszott darabjai.

I. I ♥ Techno [Gent, Belgium; Montpellier, Franciaország; 1995-től napjainkig]
Az 'I Love Techno' első rendezvényét a belgiumi Gentben tartották még 1995-ben. Az erős nemzetközi line up-járól (megfordult itt Richie Hawtin, Carl Cox, Dave Clarke, Jeff Mills, Chris Liebing stb.) és vizuáljáról híres bulira Európa különböző pontjairól érkeztek techno hívők. A bulit a népszerűsége csúcsán 40 ezren is látogatták, viszont a 2010-es évek derekára ez a szám lefeleződött. A helyszínt 2015-ben átköltöztették a francia Montpellier városába, ahol továbbra is minden évben várják a techno hívőket. A himnuszoknál egyértelműen a hazai techno producereket támogatták: Redhead, Tom Hades, Marco Bailey, Ortin Cam, Tomaz vs. Filterheadz is jegyeztek egy-egy hivatalos dalt a 2000-2006 közötti időszakban. Ezek a produkciók szerepeltek a rendezvényhez kapcsolódó hivatalos mix CD-ken is.

I ♥ Techno hímnuszok:
2000 - Sharpside - I ♥ Techno
2001 - Marco Bailey - I ♥ Techno
2001 - Ramses - I ♥ Techno
2002 - Tomaz vs. Filterheadz - I ♥ Techno (United As One)
2003 - Stanny Franssen - I ♥ Techno Anthem 2003
2004 - Redhead - I ♥ Techno
2005 - Tom Hades & T-Quest - I Love Techno Anthem 2005
2006 - Ortin Cam - I ♥ Techno Anthem 2006

II. Lake Parade [Genf, Svájc; 1997 óta napjainkig]
A genfi 'Lake Parade'-t egy 1997 óta minden évben megrendezésre kerülő (csak 2020-2021-ben maradt el a COVID miatt) szabadtéri elektronikus zenei felvonulás, ahol a berlini 'Love Parade' (ma már 'Rave The Planet') mintájára "love mobilok" haladnak a Genfi-tó partján, külön DJ-kel, bika erős hangrendszerrel és látványos vizuállal. A délutáni felvonulást este a 'Lake Sensation' nevű after party követi, ahol a partiarcok kitáncolhatják a maradék energiájukat is.
A himnuszok tekintetében a trance és house stílusokra fókuszáltak, svájci producerek (Ghostrider, Skyline, DJ Chris) közreműködésével a 1999-2002 közötti időszakban.

Lake Parade hímnuszok:
1999 - Ghostrider – Splash (Welcome To The Lake Parade '99)
2000 - Ghostrider - Sound Of Silence (Welcome To The Lake Parade 2000)
2001 - Skyline - Bring Your Attitude
2002 - DJ Chris Feat. Azania – Colors Of The World

III. Goliath [Zürich, Svájc; 1995-2004 között]
A 'Goliath' bulikat a svájci Evolution promóter csapat szervezte, amiket főként Zürich környékén tartottak. Az első 'Goliath' partit 1995-ben tartották több ezer raver részvételével. A rendezvények többféle zenei stílust - trance, hard trance, hardstyle, happy hardcore, techno -  is lefedtek. A 'Goliath'-hoz kapcsolódott egy válogatáslemez-sorozat is, amely tíz részt élt meg (1995-2004 között), rajta az adott buli "főcímdalával".

Goliath hímnuszok:
1998 - R.S.+T. Project Feat. X‑Tran’G - The Spirit Of Goliath
1999 - DJ Cyglas - Goliath Is Back!
1999 - DJ Foxx - Goliath Revenge
2000 - Lepore vs. Angy Dee - The Challenge
2001 - DJ Simple - The Judgement Day
2001 - Phil Green - The Discovery
2002 - Ravers Nature Feat. Angy Dee - Goliath - The Anniversary
2002 - Max B. Grant – Hey DJ!

IV. Heineken Dance Parade [Rotterdam, Hollandia; 1997-2007]
A(z) '(FFWD) Heineken Dance Parade'-t 1997 és 2007 között rendezték meg Rotterdamban. A felvonuláson zömében techno, house, trance, hardcore, gabber stílusú zenék dübörögtek. A parádé programja már délben elindult, a kamionok pedig a város főutcáján haladtak végig, a bulit pedig nagyszabású, eklektikus zenei stílusú after party zárta.
A rendezvény zenei arca/géniusza Michel de Hey volt, aki a hivatalos hímnuszokat is jegyezte, hol Jeroen Verheij aka Grooveyard, hol Gert-Jan Bijl aka Literon, hol Mirko van Dommelen aka M.I.R.K.O. oldalán (és Verheij és Hey saját EC Records-szán adták ki). A 'Dance Parade'-hez összesen egy válogatás lemez készült 1998-ban, ezt követően nem erőltették a formátumot.

Heineken Dance Parade hímnuszok:
1998 - Grooveyard feat. Michel De Hey – Everybody In The Street
1999 - Grooveyard feat. Michel de Hey – Take Me To The Bridge!
2000 - Grooveyard feat. Michel De Hey – Let The Music Be Your Guide
2001 - Michel de Hey pres. Bjørn Svin – Enjoy The Ride (Man Over Bord)
2002 - Michel de Hey pres. FFWD – Pull Up To The Bumper
2003 - Michel De Hey + Literon – Keep On Movin'
2004 - Michel De Hey & M.I.R.K.O. – Be My Guest
2005 - Michel De Hey, M.I.R.K.O. – Another Dimension

V. City Parade [Belgium több városában; 2001-2019]
A 'City Parade'-t először 2001-ben Liege városában rendezték meg. Az évek folyamán vándorolt más városokba is, így Gent, Brüsszel, Charleroi, Mons is otthont adott egy, vagy több 'City Parade'-nek. Felépítésében a 'Love Parade'-t utánozták, kb. 30-40 kamion, külön stílusokkal (techno, trance, electro, house és egyéb marginális műfajokkal) vonult fel, amiket bulizók követtek önfeledten táncolva. Maga a felvonulás ingyenes volt, csak a követő rendezvényekre kellett belépőt váltani.
A hivatalos dalokkal - amik természetesen belga előadók tollából származtak -  kapcsolatban nem voltak konzisztensek, így csak pár alkalomhoz készült külön húzó nóta. Ugyanez vonatkozott a hivatalos CD válogatásra is, amit 2004-ben és 2005-ben adtak csak ki.

City Parade hímnuszok:
2002 - Art Code – Paradise
2005 - Peter Luts - Love Is The Message
2006 - Stereo City – Change The World
2009 - Dave Lambert & Housetrap Feat. Liam South – Music 4 Peace
2012 - Gemini Jack - Back To The Roots

VI. Techno Parade [Párizs, Franciaország; 1998-tól napjainkig]
A 'Techno Parade' a franciák válasza a 'Love Parade'-re. Párizs ikonikus helyszínein végigvonulva dübörög az elektronikus zene, hirdetve a zene közösségszervező és felszabadító erejét. 1998 óta tart a sikersztorijuk, minden év szeptemberében kerítenek alkalmat egy közös táncra, 20-30 kamiont hadrendbe állítva.
A hivatalos válogatások tekintetében 1999-ben és 2001-ben adtak ki egy-egy compilation-t, míg a himnuszokkal is csak az elején próbálkoztak, meghagyták azt a német szomszédok nagyszabású, mintaadó rendezvényeiknek (Mayday, Love Parade).

Techno Parade hímnuszok:
1998 - Freon – Move
1999 - David Chong & Dee Nasty – Music Makes Me Dance

VII. Rave City [CD sorozat, Németország; 1995-1997 között]
A felsorolásunkban a német 'Rave City' az egyetlen kakukktojás, mely csak CD válogatásként létezett és nem tartozott hozzá dedikált zenés rendezvény. A válogatásból összesen hat darab készült 1995-1997 között, s a pattogósabb hard trance, house és techno produkciók közül szemezgettek. Igyekeztek minden válogatásra egy-egy kiemelt produkciót elhelyezni, végül összesen 4 himnuszt találhatunk, olyan neves német producerek nevével fémjelezve, mint Tom Wax (Arpeggiators), Marc Spoon és Pascal F.E.O.S.

Rave City himnuszok:
1995 - Citizens Of Rave City - Rave City - The Anthem (Rave City II)
1996 - Arpeggiators - The Doors Of Perception - The Rave City Hymn (Rave City IV)
1996 - Mark Spoon & Pascal F.E.O.S for Citizens Of Rave City - The City: Bigger And Better (Rave City - Beyond The Mix)
1996 - Tom Wax @ Jan Jacarta - Music Is The Only Key (The Union Move Hymn)

Top 5 sample-hits: hangmintakollázs a slágerlisták élén

Az 1987-es és 1988-as esztendők nagyon fontosak voltak a pár évvel korábban szárba szökkenő, a kezdetben a "minden belefér" elvet követő elektronikus zene egyedfejlődésében. A studió technikai feltételek ugrásszerű javulásával, a samplerek megjelenésével (Akai S900, Ensoniq Mirage) és a kezdeti nyúlfarknyi tárhelykapacitás ellenére is lehetőség nyílt a producerek számár különböző zenei forrásokból táplálkozva rövid mintákat venni és azokból teljesen újat építeni. 

Az alábbi cikkben öt slágerlistás house és hip-house klasszikust idézünk fel, melyekben a szerzők/remixerek bátran szórták teli "máshonnan vett" mintákkal soraikat, emellett másodlagos hatásként ráirányították a figyelmet a hangminták engedély nélküli felhasználására, ami miatt sok produkció később a jogviták kereszttűzébe került.

1. M|A|R|R|S 'Pump Up The Volume' [1987]

A 'Pump Up The Volume' a brit ad-hoc formáció a M|A|R|R|S egyetlen kislemez sikere (a lemez másik oldalán az 'Anitina' című számmal), ami számtalan országban ért el első helyezést a slágerlistákon. A dalt mérföldkőként tartják számon a brit house szcéna fejlődésében illetve a hangmintázásban, mint módszerben. A projektet elkövető két csapat a reggae-ben nyomuló Colourbox és az alternatív rock-ot játszó A.R Kane elég nehezen hangolta össze a közös munkát. Mindketten a 4AD kiadó égisze alatt ténykedtek, s a label feje Ivo Watts-Russel ált elő az ötlettel mi lenne ha a fiúk összedolgoznának. Ez azért sem volt elrugaszkodott gondolat, mivel a két banda külön-külön is kifejezte neki azon szándékát, hogy az amerikai house hullám hatására a kommerszhez húzó dance lemezt készítsenek.

A két csapat közötti együttműködés korántsem volt zökkenőmentes, mivel különböző munkamódszerekkel dolgoztak a stúdióban, illetve a személyiségük közti különbségek is kiütköztek. Ezért kiküszöbölvén a konfliktusokat nem együtt zenéltek, hanem külön, és a végeredményt elküldték a másiknak. A Colourbox készítette el a 'Pump Up The Volume'-ot, ami egy percussion orientált darab volt egy Eric B. & Rakim hangminta köré építve, amiről a szám a címét is kapta, míg az A.R Kane egy másik studióban összehozta a szándékosan giccses 'Anitina'-t. A Colourbox ezután dobgép vezérelte ritmust és effekteket hegesztett az 'Anitina'-ra, míg az A.R Kane némi gitárhangzással dúsította fel a 'Pump Up The Volume'-ot. A végső formát a szkreccsek és hangminták (Public Enemy, Criminal Element Orchestra, Bar-Kays) hozzáadásával Chris C.J. Macintosh és Dave Dorrell követték el.

A két track 1987 júliusában indult hódító körútjára a szigetország klubjaiban, mint white label kiadvány, az előadó megnevezése nélkül. Egyértelműen a 'Pump Up The Volume' bizonyult népszerűbbnek, ami emellett jobb hátszelet is kapott a promóciós oldalról. A 4AD dupla A-oldalas 12 inch-es kiadványaként ugyanezen év augusztusában látott napvilágot. A következő héten az UK Singles Chart 35-ik helyén nyitott. A kommersz hatást egyébként az egy héttel később megjelenő remix kölcsönözte a dalnak, ami az egyik legismertebb. Ebből a remixből készült egy 7 inch-es verzió, amit a rádiókban kezdtek el játszani. Miután a produkció egyre előkelőbb pozíciót bitorolt már a slágerlistákon szembe kellett nézzen a hangminták illegális felhasználásából eredő problémákkal. Emiatt néhány problémás minta kikerült a track-ből.

2. Eric B. & Rakim 'Paid In Full (Seven Minutes of Madness – The Coldcut Remix)' [1987]
Bár nem house produkcióról van szó, viszont nagyon nagy hatást gyakorolt a később szárba szökkenő hip-house mozgalomra ez az átirat, ami egyben Eric és Rakim legsikeresebb zenéje is. Jonathan More és Matt Black zenei zsenije abszolút meghatározó volt a korai elektronika szempontjából. A 'Paid In Full' remixük csak annyira volt előremutató, hogy a lemezt gondozó Island Records félt kiadni őrült hangzása miatt. A klubok népe viszont egyértelműen imádta, s egyben be is röffentette ezzel a hirtelen jött népszerűség a Coldcut karrierjét.
A 15-20 felhasznált minta (a számok azért nem pontosak, mert sok sample eredetével kapcsolatban nincs egyetértés a zenei szakértők között) közül egyértelműen a dal gerincét adó Ofra Haza 'Im Nin Alu' minta ment a legnagyobbat, ugyanis ezáltal az eredeti darab is "sláger" lett. De volt itt James Brown 'Funky Drummer' drum loop, TV-s, filmes beszédfoszlányok, oktatólemezes átemelések ("this is a journey into sound")
Ami tény, hogy vannak sample-beli átfedések az előbb taglalt 'Pump Up The Volume'-mal, de ha csak a szigorú megjelenési dátumot vesszük alapul akkor a M|A|R|R|S track jött ki előbb, egészen pontosan 1987 augusztus elején, míg a 'Paid In Full' Coldcut átiratában egy hónap késéssel, augusztus végén, szeptember elején került a boltok polcaira. Ez azonban vajmi kevésbé segít kideríteni kié volt az alapötlet és ki másolt, de ennyi év távlatában ez teljesen felesleges is. A Coldcut jött látott, győzött, míg a M|A|R|R|S megmaradt egyszámos, egymással ágáló szenzációnak (a legnagyobb karriert CJ Makintosh futotta be, aki DJ-ként és producerként is igen keresett név volt).

3. Hithouse 'Jack To The Sound Of the Underground' [1988]
A tragikusan rövid életű Peter Slaghuis a hollandok válasza volt a brit sample/acid house áradatra. A sample fanatikus Slaghuis remek érzékkel vágott és másolt egymásra különböző hangmintákat és alkotott ezekből új kompozíciókat, jócskán megelőzve ezzel hazai pályatársait.
Csúcsműve kétségtelenül (az 1985-ös Nu Shooz 'I Can't Wait' remixe mellett) a nevéből tükörfordítással angolosított Hithouse projekt égisze alatt elkövetett 'Jack To The Sound Of The Underground' volt, ami 1988 novemberében jelent meg, és az egyik legismertebb korai európai house sláger lett.
Olyan dalokból dobott be mintákat, mint  Fast Eddie 'Yo Yo Get Funky'-ja, Kelly Charles 'You're Not Good For Me'-ja (amit a The Prodigy is eldurrantott 'No Good' címmel), vagy éppen a listánkban szintén szereplő Coldcut 'Doctorin The House'-za. A trackhez készült videóklipet is Slaghuis rendezte, amit egy elhagyott gáztárolóban forgattak, s remekül reprezentálta az adott kor underground, minimalista szellemiségét.
Sajnos Slaghuis történetét a sors írta rövidre, ugyanis 1991-ben, mindössze 30 évesen egy autóbalesetben életét vesztette.

4. Royal House 'Can You Party' [1988]
A brooklyn-i származású Todd Terry vitathatatlanul a '90-es évekre vált nemzetközi house szenzációvá, viszont a '80-as éveket sem békés szuszókálással töltötte, úttörő szerepe volt a hip-hop és house keresztezésében, a hangmintázás, mint módszer tökélyre fejlesztésében. Terry Royal House-ként és a Todd Terry Project-ben is bátran nyúlt vaskos hip-hop hangminta gyűjteményéhez, és ötvözte azt disco és chicago-i house groove-okkal. Zenei zsenije gyakorlatilag olyan későbbi sample gurukat inspirált, mint Armand Van Helden vagy a Daft Punk duó.
A 'Can You Party' szinti témája egyébként visszaköszön az egy évvel később szintén világsláger rangig jutó belga Technotronic 'Pump Up The Jam'-jében is. A szintén 1988-as, a Small-Hall-Burwell trió aka Jungle Brothers által jegyzett 'I'll House You' a 'Can You Party' teljes alapját felhasználta változtatás nélkül és a srácok erre rímelték rá a maguk mondanivalóját. A legendárium szerint az első hip-house produkció, ami tulajdonképpen nem más, mint egy bootleg.

5. Coldcut 'Doctorin' The House' (feat. Yazz & The Plastic Population) [1988]
A 'Doctorin' The House' már az acid house hullám árnyékában fogant és a bugyogó groove-ok hozzák is a savas produkciókra jellemző, az ütemek közt megbúvó felszabadító életérzést. Maga a produkció rengeteg forrásból táplálkozik: az 1988- februárjában megjelent korong nagyban épít a 'Paid In Full' remixben megismert receptre: rengeteg hangminta, sebészi pontossággal, de punk attitűddel egymás után vágva, s az egész megfejelve egy éteri vokállal, amit itt Yazz-nak köszönhetünk (igen az ő hangját hallhatjuk a szintén '88-as 'Only Way Is Up' című ópuszban is, melynek szintén a Coldcut-os srácok voltak a producerei).
Véleményem szerint a nem mintázott vokál rengeteget dob a produkció rádióbarát megszólalásán, illetve a dallamelemek remekül ellenpontozzák a szigorú ütemek és sorban érkező hangminták feszességét.

Egy év után, a tizennyolcadik résszel dübörög tovább a 'Hungarian Grooves' sorozat

A blog kétszázadik bejegyzéseként egy év kihagyás után érkezik a 'Hungarian Grooves' 18-as mixe. Ahogy már megszokhattátok egy eklektikus szettel készültünk, ahol 100%-ban magyar producerek, DJ-k korabeli munkái pörögnek. Ezúttal is széles stílusskálán mozgunk, a house progressive és tribal ágától indulva a funky techno-n át a trance felé tartunk és ott is zárjuk le a szettet az 1997-2007 közötti időablakot lefedve.
Nyitásnak érkezik a Tuff Guyz (Blackman és Vic) közöse a 'Tuff Theme', ami egy kellemes groovy house szerzemény, egyenesen a 'True Sounds of Freee' második válogatásáról. Ezt követően Tommyboy pillanatai következnek, hiszen három olyan produkció pörög itt, amiben a Sapkásnak benne volt a keze. Előbb a Muzzaik duó URH alteregójának 'Work It'-jét gyúrta át, majd Holmes Ives '8 Letters'-szét (a Yoshitoshi sublabel Shinchi-n) vette kezelésbe, a blokkot pedig a Deep Dish féle Yoshitoshi-n megjelent, Sultan-nal közös 'You Make Me Feel Extasy'-ja zárja. A tribal-os, progis hangulat egy finomabb, dallamosabb irányba mozdul Cassino & Laben 'Lasting Memories'-szának Snake Sedrick remixében, akinek ez az időszak rendkívül termékeny volt. A 'The Beginning' Nick Hogendoorn & Eelke Kleijn remixében masszív groove-ok tolják maguk előtt a fülledt atmoszférát. Itt egy huszáros vágással a techno kerekedik felül, három Ego Traxx-es funky-groovy techno release diktákja a tempót. Előbb Daniel D 'Fresh Funky'-ja gondoskodik a bólogatásról, majd Budai & Vic perkákkal súlyosan tűzdelt 'Gotta Go Pee'-je és 'Odyssey'-je húzza a mixet. Andro 'Proof'-ja maga a talány, hiszen egy promo mixes hintet leszámítva (abban a 'Popressive' mixben csendül fel, amelyben Andro legendás Pink Floyd bootlegje is megtalálható a 'The Wall'-ból). Ha jól emlékszem valamilyen utw-s oldalra volt feltöltve és véleményem szerint unreleased-ként végezte az asztalfiókban. Pedig remix is készült hozzá, mégpedig Francis Blaid ültette át az eredeti tartalmat trances miliőbe zseniálisan. Sterbinszky 'Discography' LP-jéről előkerült a 'Vicious Circle', ami hangulatában Manjaro 'Apperception'jét idézi meg (a 'Trance Sound Of Dance Tuning Disco' mixéről). A From-mal egészen a Dee Zone Traxx első válogatásáig nyúlunk vissza 1997-be. A hipnotikus, lassan épülő darab méltánytalanul kapott csekély figyelmet (videóklip ide vagy oda), pedig a Pierrot és a Private Moon kiadó által felkarolt formációban volt fantázia bőven. Az utolsó három zenében aztán elszabadulnak a dallamok. Előbb Shane 54 2002-es Jean-Michel Jarre adaptációját fülelhetjük meg a 'Souvenir De Chine'-ből, amit anno a Plastic Angel féle Afterglow adott ki (létezett ugyanennek a számnak egy Fire & Ice verziója is a Bonzai-on egy évvel korábbról). Előd és Mester Tamás közöse az 'Altass El' Shane későbbi studió partnere Myon azaz Orange Project révén kapott ráncfelvarrást és kicsit Deepsky 'Talk Like a Stranger' Markus Schulz remixére hajaz. A végső momentum a Szeifert & Krash duóé, akik Ágnes Vanilla József Attila adaptációját az 'Oh Szív Nyugodj'-át gyúrták át csodaszép trance hímnusszá, így méltó módon zárjuk le a 80 perces utazásunkat.

Greyloop - Hungarian Grooves Vol.18

Katalógus szám: HGV018
Megjelent: 2025. május 27.
Stílus: House, Tribal House, Techno, Trance
Dj Mix: Greyloop

Tracklist:
1. The Tuff Guyz - Tuff Theme [Taken from True Sounds Of Freee #02 - 2001]
2. Muzzaik pres URH feat. Zaida - Work It (Tommyboy & Mannel Remix) [Taken from Muzzaik Feat. Zaida / Distorted Funk & Victor Perez – Work It / Give Up All EP - 2007]
3. Holmes Ives feat. Avalon Frost - 8 Letters (Tommyboy Remix) [Taken from Holmes Ives Feat. Avalon Frost – 8 Letters EP - 2005]
4. Tommyboy & Sultan - You Make Me Feel Extacy (Housematic Mix) [Taken from Sultan & Tommyboy – You Make Me Feel Extacy EP - 2005]
5. Cassino & Laben feat. Marina Puglisi - Lasting Memories (Snake Sedrick Dub) [Taken from Cassino & Laben feat. Marina Puglisi – Lasting Memories - 2006]
6. Snake Sedrick & Emze Hack - The Beginning (Nick Hogendoorn & Eelke Kleijn Remix) [Taken from Snake Sedrick & Emze Hack – The Beginning EP - 2006]
7. Daniel D - Fresh Funky (Original Mix) [Taken from Daniel D | Peet Beat – Fresh Funky EP - 2005]
8. Budai & Vic - Gotta Go Pee (Original Mix) [Taken from Budai & Vic – Gotta Go Pee EP - 2006]
9. Budai & Vic - Odyssey [Taken from Budai & Vic – In / Out EP - 2005]
10. Andro - Proof (Francis Blaid Remix) [Unreleased - 2004]
11. Sterbinszky - Vicious Circle [Taken from Sterbinszky - Discography LP - 2000]
12. From-> - Reggel (Original Mix) [Taken from Dee Zone Traxx - 1997]
13. Shane 54 - Souvenir De Chine [Taken from Shane 54 / Stargaze ‎– Souvenir De Chine EP - 2002]
14. Shane 54 feat. Mester Tamás - Altass El (Orange Project Remix) [Taken from Shane 54 Feat. Mester Tamás – Altass El EP - 2006]
15. Ágnes Vanilla - Oh Szív Nyugodj (Szeifert vs. Krash Remix) [Taken from Szeifert - Tracelling To Happiness 03 - 2006]