Kovács 'Nagyember' László: "Egyetlen mixet sem éltem meg szenvedésként, mert imádtam csinálni"

Kovács 'Nagyember' László a '90-es évek óta része a hazai zenei körforgásnak: rádiós műsorvezető, DJ, zenei producer, a megamix műfajának hazai pionírja, a Juventus mixek atyja a diverz és ízléses zenei repertoárjáról ismert DJ Service műsor társszerkesztője (Suri Imre mellett). Az alábbi interjúban Nagyembernek szegeztünk pár kérdést mixkészítésről, rezidenciáról, producerkedésről és a retró hullámról is.

ELGOER blog: Először is engedd meg, hogy pár személyes élménnyel kezdjem a beszélgetésünket. Az első találkozásom a munkáiddal a Juventus-on leadott Oldies Mix-ed volt. Egészen újszerű volt, ahogy az itt felbukkanó „oldskool” magyar slágereket egymás után fűzted. Csak később tudtam meg, hogy ez a te kezed munkáját dicséri. Ezzel párhuzamosan egy osztálytárs révén a kezembe került a Soho Party ’Remix’ albuma, amin az általad készített megamixben több Soho Party slágert gyúrtál egybe. Később a DJ Service műsorotokon csüngve próbáltam levadászni, kazettára felvenni hétről-hétre az éppen érdekes zenéket, infókat megtudni az előadókról a konferálásokból. Ezért a megannyi szép élményért egy hatalmas köszönömmel tartozom!
Zenei karriered a rádiózás, a DJ-zés és a mixkészítés jegyében telt. A három közül melyiknek tartod inkább magad: rádiósnak, lemezlovasnak, vagy (mega)mixfaragónak?
Nagyember: Hát, nehéz kérdés, mert ez mind én vagyok. Talán annyi a változás a korábbiakhoz képest, hogy kevesebb időm van (re)mixeket faragni, a két főszerepet a rádió, és lemezlovaskodás viszi. Tekintettel napjaink zűrös klub életére, a rádió a fő állásom, a DJ a másodállás.

ELGOER blog: Olvastam, hogy édesapádnak zenekara volt és sokat sündörögtél a próbákon a banda körül, eközben magadba szívtad az ott hallott zenéket. Emellett zongorázni is tanultál. Esetleg édesapád adott-e tippeket, amikor a zenei világban elindultál, mint DJ?
Nagyember: Nem, ebben azért nem tudott segíteni, mert mire kialakult bennem, hogy DJ legyek (először „rádióműsorokat” fabrikáltam otthon), addigra ő külföldre költözött, így helyette a „pót” apám és mentorom, Agócs Tibor „DJ Pópa” irányított és adott lehetőséget.

ELGOER blog: Szakmai önéletrajzodat böngészve látszik, hogy hűséges típus vagy, nem gyakran váltottál csatornát és rezidenciát. Ma már tartható-e egyáltalán egy stabil hídfőállás a szórakoztatóiparban, ami mellett kitarthat az ember (legyen az konkrét hely, vagy brand/klubest), vagy mindig a pillanatnyilag kínálkozó lehetőségre kell lecsapni?
Nagyember: Talán a rádió, bár azokból is kevesebb van. A klubélet már a 2010-es évek második felében elindult lefelé, a COVID még rátett egy lapáttal, úgyhogy hely alig van, oda pedig sok a fiatal trónkövetelő. Akinek nincs rezidenciája, annak meg kell ragadnia minden olyan kínálkozó lehetőséget, amelyet önazonosnak érez.

ELGOER blog: Milyen volt a ’90-es, 2000-es években elvinni egy estét egyedül rezidensként és milyen most zenélni, amikor már zenebeszerzési korlátok nélkül, teljes technikai támogatás mellett kell megszólítanod a hallgatóságot?
Nagyember: Más időszak, más közeg, más… minden. Annó teljesen természetes volt, hogy a rezidens viszi az estét, a vendég DJ-k meghívása egészen a kétezres évek közepéig nem nagyon volt divat, az ún. „VIVA korszak”, amikor a zenetévé domináns volt, sokat segített ebben.
Annó energiát kellett fektetni a zene beszerzésébe (elmenni a lemezboltba, meghallgatni, megvenni…), manapság a bőség zavarával küzdünk. Minden (is) van, de a hatalmas mennyiségből kimazsolázni a minőséget roppant időigényes. Szerintem a fiatalabbaknak sincs ehhez türelmük, hát még nekem…

ELGOER blog: A rádiós karriered 1995-ben indult a Juventus Rádióban. Fogalmazhatunk úgy, hogy az ott töltött 11 év a szakmai életutad egyik legfontosabb állomása volt?
Nagyember: Egyértelműen. Ott rengeteget tanulhattam pont akkor, amikor a klasszikus értelemben vett kereskedelmi rádiózás bejött az országba. A Juventusnak amerikai tulajdonosai voltak, ők hozták a know-how-t a kerrádiózás őshazájából. A Juventus nélkül nem lehetnék ott, ahol vagyok.

ELGOER blog: A DJ Service ajánló műsorát Suri Imrével vittétek a fent említett Juventuson és rendkívül eklektikus skálán mozogva dance-től a pop-ig, house-tól a 2step-en át a trance-ig sok mindent belepréseltetek a rendelkezésre álló idősávba. Mettől-meddig futott a műsor és kellett-e bármilyen konszenzusra jutnotok a bekerülő zenék kapcsán? Azaz volt-e olyan zene, amit az eklektika és újdonság ereje miatt válogattatok be és nem azért, mert lejátszottátok volna buliban magatok is?
Nagyember: Emlékezetem szerint az első pár DJ Service ajánlót még egyedül készítettem tán ’96 táján, aztán Imre szervezte meg, hogy CD-n eljuttassuk vidéki rádiókba is, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy meddig ment. Talán van olyan kolléga/rajongó, aki meg tudná mondani…
Ami a dalok kiválasztását illeti, mindig mi magunk döntöttük el, hogy mi kerül be, soha senki nem szólt bele. Egyetlen kritérium volt: a dal legyen „rádióbarát”, vagyis nem túl hosszú, és nem zavaró. az olyan dalt, ami mondjuk egy 8 perces trance himnusz nagyon lehet élvezni klub közegben, de rádióban teljesen más a hatása. Így szűrtünk.

ELGOER blog: A DJ Service-nél maradva, a jingle-öket is te/ti készítettétek? Ötletes a visszaszámolás az elején, illetve a swing stílusban eldúdolt betét minden műsoregység előtt.
Nagyember: A szignált én készítettem, egy korabeli mix elejéből vettem ki a visszaszámlálást, a zene pedig maga is volt szignál zene: Paul Hardcastle ’The Wizard’ c. dala a legendás brit tévéműsor a Top Of The Pops szignálja volt egy darabig. A vokálos jingle-eket Imre intézte a Cotton Club Singers tagjaival.

ELGOER blog: A megamixek tekintetében a magyar piacon egyedülállónak számítottál, hiszen az 1999-es Juventus mixeddel indult a hivatalos egész lemezes megamix időszámítás itthon (korábban több rövidebb mixet készítettél: pl. Oldies Mix, Soho Party Megamix, Dolly Roll Remix ’98, Animal Cannibal Megamiksz). Ezt követően számos másolód akadt (pl. egy évvel később a Dancissimo sorozat), aki meglovagolta a formátum hirtelen jött népszerűségét. Az elkészült mixes munkáid közül melyik volt az, amivel a leginkább megszenvedtél? Melyik mixedre vagy a legbüszkébb és miért?
Nagyember: Egyetlen mixet sem éltem meg szenvedésként, mert imádtam csinálni. Az, hogy 30 éve a technikai lehetőségek még teljesen mások voltak, megszabta a lehetőségeket is. Azzal dolgoztam, ami volt. Minden mixemet szeretem, nem tudok egyet sem kiemelni.

ELGOER blog: Mennyiben változott az évek során a technikai háttere a mixeknek? Ha jól tudom az első rövidebb mixeidnél még a Juventus stúdióját használtad?
Nagyember: Igen, erről írok a honlapomon. A kilencvenes évek közepén sztereó dalok számítógépes mixelése még nagyon komoly erőforrásokat igényelt (volna), az akkori 486-os gépek 4-8 MEGA RAM-mal ezt nem bírták. Olyan kártya kellett hozzá, amelyen nagy teljesítményű DSP processzor volt, és a Juviban kaptunk ilyet az amerikai tulajoktól.  Amikor már kerestem annyit, vettem egy szintén DSP alapú rendszert, és azzal dolgoztam.

ELGOER blog: Azoknak, akik mostanában adnák a fejüket hasonló formátumú mixek készítésére, milyen tanácsokat adnál, hogyan kezdjenek neki a munkának, melyek a megamixkészítés legfontosabb munkafázisai, mire érdemes figyelni, milyen csapdák jöhetnek szembe?
Nagyember: Hát, ez azért nehéz kérdés, mert ma nincs divatja ennek a stílusnak, szerintem az ifjabb generációnak türelme sincs ilyen időt rabló foglalatossághoz.  A legfontosabbak: mindig a közönségnek kell dolgozni, olyat kell csinálni, amire táncolnak, jól érzik magukat. Ahol megoldható, célszerű a harmonikus mixelést alkalmazni, ez nagyon hálás megoldás, mert ösztön szinten hat, és képes nagyot dobni a hangulaton.

ELGOER blog: Tekintélyes diszkográfiával a hátad mögött azon nem gondolkoztál, hogy saját neved alatt nemcsak remixeket és megamixeket készítesz? Azt hiszem egy produkciódra emlékszem, ami saját neved alatt jött ki, ami egy Camouflage dal a ’The Great Commandment’ 2007-es átdolgozása volt Lányi Lala vokáljával.
Nagyember: Igen, ma egyértelműen ez lenne az irány. A ’Great Commandment’ is azért készült, hogy a Juventus utáni DJ életemnek lökést adjak. Aztán jött a Jazzy, és elvitte az energiámat. Pontosabban visszairányította a rádió világába.

ELGOER blog: Véleményed szerint mennyit ér ma egy dal? A mai felgyorsult világban talán kevésbé figyelünk oda egy-egy zenére és a rengeteg megjelenésből nehéz igazán kiemelkedőt találni, amit tovább ront, hogy a kisebb előadók dollárcenteket keresnek a streaming szolgáltatóknál.
Nagyember: Hogy mennyit ér? Ezt nem tudom megmondani. Ma a mennyiség időszakát éljük. Már pedig a mennyiség-minőség páros az mindig libikóka. Ritka az egyensúly, mindig valamerre billen a szerkezet.

ELGOER blog: A retro mindig nagyot ment/megy itthon, egymást érik a klasszik bulik. Viszont a tracklistán nagyjából 100%-os biztonsággal megmondható, hogy melyik 30-40 track fog lemenni az adott este folyamán. Ennyire szűk palettán mozog az emberek ízlése?
Nagyember: Retró buliban is azt játsszák a kollégák, ami tuti. Mondjuk, a közönség is azért megy retró buliba, hogy a legnagyobb kedvenceire bulizzon, nem azért, hogy népnevelést tartsanak neki. A retró a tutiról szól, abban a rádióknak van meghatározó szerepe, hogy a szórakoztatás mellett mennyire vállalják fel a közízlés formálását. Ha felvállalják egyáltalán…

ELGOER blog: Mivel elég hosszú ideje vagy már aktív dj és sok új stílust láttál szárba szökkeni és eltűnni, melyik volt az amelyikben a legnagyobb potenciált láttad és melyik volt az, ami a biztató kezdet után csalódást okozott számodra?
Nagyember: Olyan stílusokkal foglalkoztam, amelyek eleve tetszettek. Nagy „szerelmem” lett a soulful house, ami él és virul külföldön, de itthon 30 év rádiózással a hátam mögött sem tudtam eljuttatni az emberekhez.

ELGOER blog: Hiánypótló bejegyzéseid olvasva a weboldaladon az ember egy igazi történetmesélős figurát ismerhet meg. Jogos a kérdés nem-e jött már össze egy könyvre való anyag sztorikból, emlékekből, fotókból?
Nagyember: Lehet, hogy le kéne írni egy csomó dolgot, vagy videót készíteni belőle, ez mindig ott van a fejemben, aztán jön valami fontosabb, ami miatt háttérbe szorul.

ELGOER blog: Végére egy elég nehéz feladatot hagytam, kérlek oszd meg velünk all time top 10 kedvenc felvételed, amit bárhol bármikor szívesen meghallgatsz?
Nagyember: Nem tudok ilyet mondani, mindig a hangulatomtól függ, hogy George Duke-ot, Queen-t, Mozart-ot vagy organic house-t hallgatok.

Nagyember kiadványok
DJ Service archívum
Nagyember honlap
Nagyember Vlog
Modulátorok 2.0 Spotify podcast

Képek forrása: Nagyember.hu

Filmajánló: Lust & Sound In West-Berlin 1979-1989 [2015]

Hogyan lett a nyugat-berlini underground kultúrkörök ismert és elismert figurája egy Manchesterből származó, békeidőszakban is katonai egyenruhában masírozó alakból és mi tette a német főváros nyugati részét olyan különleges, művészetileg inspiráló közeggé azt bemutatja nekünk a szóban forgó Mark Reeder.
A 2015-ös 'Lust & Sound In West Berlin' stílusát tekintve egy esszéfilm, ami abban tér el egy szimpla tényközlő és felsoroló dokumentumfilmtől, hogy van benne én-narráció, amit Reeder személyes élményein keresztül vállalt magára, mindezt korabeli filmhíradós bevágásokkal, profi tévés és kézi kamerás magán és koncertvideókkal vegyítve. A videók eszközök, nem az időrendiség elemei, hanem a zene, mint központi motívumhoz társuló, villanásszerű, sokkszerű állapot előidézői. A proli, lepusztult, szürke város képe, ipari képsorokkal, a berlini fal város felé tornyosuló, nyomasztó sziluettje mellé néhány dramatizált/újrajátszott jelenet (melyben a fiatal Reeder-t Marius Webber alakítja) is csatlakozik, és az összképből remekül kirajzolódik a a nyugat-berlini avantgárd, punk, squatter és techno szcéna. A film maga egy rendkívül magával ragadó, informatív, remekül felépített és kivitelezett alkotás.
Olyan előadók és bandák jelennek meg, mint Nick Cave, David Bowie, Nena, Joy Division, Einstürzende Neubauten. Die Toten Hosen vagy a Die Ärzte (és ez még véletlenül sem a teljes lista). A film időrendileg eljut egészen a berlini fal lebontásáig, az első Love Parade-ig, Westbam felemelkedéséig, majd az MFS Records 1990-es megalapításáig.
A Spotify-on elérhető egy teljes lista a 'Lust &Sound'-ban felbukkanó darabokkal, emellett érdemes csekkolni a hivatalos soundtrack-et is, ha mélységében képbe szeretnénk kerülni a nyugat-berlini underground alkotókkal.

Lust & Sound In West-Berlin 1979-1989

Kiadás éve: 2015
Rendező: Jörg A. Hoppe, Klaus Maeck, Heiko Lange, Miriam Dehne
Vágó: Alexander von Sturmfeder
Zene: Mark Reeder, Micha Adam

Official soundtrack release:

Spotify playlist:

Elektronikus zenei produkciók a rekordok könyvéből

A Guinness rekordok könyvébe bekerülni sokaknak igazi megtiszteltetés, noha tényleg nagyon sok, teljesen értelmetlen rekordkategória létezik az emberi képzelőerőt és teljesítőképességét ünneplő kiadványba. Jelen írásunkban öt olyan elektronikus zenei Guinness-rekordert mutatunk be, akik az aranyoldalakra kerültek és rekordjuk nem csillagászati fizetésekről, maratoni hosszúságú DJ szettekről és talpalatnyi méretű klubokról szól. 

I. Fatboy Slim: négy rekorddal az örökkévalóságnak
A derék Norman Cook több kategóriában is legendás státuszig emelkedett. Egyrészt ő söpörte be idáig a legtöbb MTV Video Music Awards díjat, mint DJ: szám szerint kilenc darabot. Emellett az egy videóra vetített legtöbb VMA díj is az övé, ugyanis a Christopher Walken repkedésével megspékelt 'Weapon Of Choice' (lásd a videót lentebb) hat kategóriában is nyert. Ő volt továbbá az első szóló előadó, aki elnyerte a Best British Dance Act címet a BRIT Awards-on még 1999-ben. A hab a tortán pedig, hogy övé a legtöbb (6!), különböző zenei projektekkel (Housemartins 'Caravan Of Love', Beats International 'Dub Be Good to Me', Fatboy Slim 'Praise You', Freak Power 'Turn On, Tune In, Cop Out1, Pizzaman 'Sex On The Streets', Mighty Dub Katz 'Just Another Groove') slágerlista első helyezést elérő produkció is.

II. Future Sound Of London: turné a telefonvonalak szárnyán
Az angol Future Sound Of London duó két Guinness rekordot is tart egyszerre. Egyrészt övék az első világ körüli turné, melyet telefonvezetékeken keresztül prezentáltak élőben, másrészt - ebből kifolyólag - ők voltak az első banda is, akiknek a világkörüli turnéjukhoz nem kellett elhagyniuk a saját stúdiójukat. 1994. május 14-én Garry Cobain és Brian Dougans turnéjukat egy londoni studio session-nel kezdte, amit három nagy sebességű ISDN vonalon keresztül továbbítottak a BBC Radio 1-nak, akik a hangot dekódolva adták azt le élő műsorban. A következő négy hónapban a stúdiójukból további szeánszokat továbbítottak rádióknak és művészeti galériáknak, ezzel promózva megjelenő 'Lifeforms' albumuk anyagát.
A harmadik Guinness rekordként ők jegyzik az első internetről letölthető zenét is, ami a fentebb említett 'Lifeforms' editált változata volt, s amit a SonicNet oldaláról kilenc és fél perc alatt lehetett letölteni.

III. Moby: az ezertizenöt BPM meséi
Richard Melville Hall alias Moby a négy akkordos punktól ('Animal Rights') a technón ('Moby') át a downtempo-ig ('Play') és a gitár pop-ig ('Hotel') végig skálázta a stílusokat eddigi stúdió albumain, néha homlokegyenest más csinálva, mint előzőleg. A korai elektronikus korszakát összefoglaló 'Moby' című 1992-es albumán található a 'Thousand' című ritmusbomba, ami a leggyorsabb pontján 1015 BPM-el kalapál (a Kozmix is tolt egy hasonlót 1996-ban a '100%' című albumán 'Üsd A Ritmust' Sooper Speed Version-jében). A 'Thousand'-del a mindig erős társadalomkritikát megfogalmazó Melville üzent is: a végére egy szimpla kick drum masszává összefolyó kompozíció ironikusan mutatja be a kontrollvesztést: mintha a gépek uralnák az embert, nem fordítva. 

IV. BT: a szétvagdosott vokálok mestere
A stutter effekt (az Izotope-pal közönsen fejlesztett plugin) atyja Brian Transeau aka BT a vokál editálásban rendkívül magasra helyezte a lécet. A vokálok fragmentálására,a folyamatos változásban tartásra fókuszáló effekt a Guinness rekordok könyvébe repítette őt. A 2003-as 'Somnambulist (Simply Being Loved)' című száma csak vokál editből 6178 darabot tartalmazott, ami nem kis teljesítmény tekintve, hogy a technológia akkoriban még gyerekcipőben és a rövid vágások egymás után helyezése manuálisan történt.

V. DJ Shadow: élő hangszer nélkül csak mintákból sakkozva
A kaliforniai San José-ből származó Joshua Paul Davis is tart egy igencsak figyelemre méltó Guinness rekordot. A 60 ezer darabos gyűjteménnyel bíró lemezjunkie debütáló 1996-os LP-je az 'Entroducing' volt az első olyan nagylemez, ami teljesen hangmintákból - élő hangszer használata nélkül - készült. A becslések szerint, több mint ezer kvázi ismeretlen funk, soul, jazz, hip-hop, ambient, pszichedelikus rock, filmzene és spoken word minta lett egy AKAI MPC60 illetve MPC3000-es munkaállomással kimintázva és összerakva.

Jungle kiadással jelentkezik 'Hungarian Grooves' mixsorozatunk

Az előző részhez képest viszonylag hamar érkezik a 'Hungarian Grooves' 19-es epizódja, ami egy speciális kiadás, egészen pontosan két stílusra a hazai jungle és drum 'n' bass megjelenésekre koncentrál.
A sort a Sonic Age duó nyitja, akik már számtalanszor szerepeltek a korábbi szelekciókban. A 'Moon Over Budapest' egy atmoszférikus d'n'b szerzemény, amivel megadjuk az alaphangot. A folytatásban Marcel első 'Viginti et Duo' című lemezéről érkezik a 'Spring Rolls' mely szépen illeszkedik a megkezdett lassabb, dallamosabb vonalhoz. Szintén a Juice Records katalógusából dübörög Alex (Soho Party) és Tommyboy közöse a 'Luv U' 97-es átiratban, zongorával, hipnotikus textúrákkal. Egy gyors pitch állítás után már magasabb tempón zakatolunk Pierrot és OJ Sámson plastic jungle bombájával a füvezésnek szobrot állító 'Ganjaman'-nal. A Soho Party az eklektikusság jegyében  97-es 'Discovery' albumán eldurrantott egy liquid rollert az etnós vokállal operáló 'I Like D'n'b'-t. Dan Von Schulz sok szempontból úttörő volt a hazai elektronikus zenei szcénában, az első hivatalos jungle megjelenés is hozzá köthető. A 'Jungle Cafe'-ban a Dr. Beat billentyűse, zeneszerzője Garam Péter volt segítségére, aki a mixben még felbukkan majd. Kicsit arcledobósan, Goldie 'Inner City Life'-jának farvizén úszik be Császár Előd 'Halott Hűség'-e, aminél az ex-Popular későbbi Neo tagok Milkovics Mátyás és Moldvai Márk segédkeztek. A Kimnowak 'DJ Gelka'-ja Pierrot remixében a lazulós hangulat került előtérbe.
Egészen furcsa jelenség, hogy itthon előszeretettel készültek pop produkciókhoz vagy pop producerek által zúzós, szokatlan ritmusképletű jungle remixek, de mindenképp jó tett a jungle/drum'n'bass népszerűsítésének.
Visszatérve kicsit a mixhez Karányi Dani 'Dallam'-a megkerülhetetlen darab volt itthon, azt hiszem erre a számra se a drum 'n' bass head-ek, sem az egyszerű rádióhallgatók sem mondtak sohasem rosszat. Valami hasonló a szitu Anorganik és Sena közösével az 'Endlessly'-vel, ami majdnem a Hospital Records-szon jött kis és egy hamisítatlan nyári himnusz Még egy nagy lélegzetet veszünk és egy dallamosabb munkával fordulunk rá a zúzósabb etapra. Tunyogi Orsi 'Dzsungel Mélyén'-je amolyan magyar Olive-vá avanzsált Pierrot kezei között, fülledt és egzotikus. Innen már nincs visszaút, Kovács Krisztián aka Chris.su előbb egy Typecell remixszel, majd a Montini Experience 'Astrosyn'-jából adaptált 'Astrosine' szépen megbiccenti a tetőt, hogy a Smokin' Drum üdvöske Bassface Sascha Anima átirata bemásszon alatta. Ha ez még nem lenne elég Soho Party 'Brutális Szex'-sze sem kímél senkit Pierrot gyilkos basszusaival és sziporkázó drum programjával. Egy török imára hívó szeánsz (Anima 'Müezzin In Party' után a hazai néptáncosok porolják le a csizmájukat Aurin 'E-W Dance'-szével, ami az 'Etchno' etnót és elektronikát vegyítő koncept albumának igazi gyöngyszeme volt. Az Anima harmadjára is lecsap a játékos 'East & Bass'-szel, majd újra szigorítunk a 'True Sounds Of Freee' első válogatásának két kiemelkedő drum 'n' bass produkciójával (Anorganik, Random Soundz). A levezetés a Neo 'Japan No.1-jáé és Dr .Beat 'Urban Melody'-jáé, mely darabok lehetőséget adnak kicsit rendezni a sorainkat és szép dallamokkal keretbe foglalni az utazásunkat.

Greyloop - Hungarian Grooves Vol.19 [Jungle Edition]

Katalógusszám: HGV019
Megjelent: 2025. június 20
Stílus: Jungle, Drum & Bass
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. Sonic Age - Moon Over Budapest (Short Version) [Taken from Sonic Age - The Album LP - 1998]
2. Marcel - Spring Rolls [Taken from Marcel - Viginti et Duo LP - 1998]
3. Alex & Tommyboy - Luv U (97 Remix) [Taken from Hot & Wet / Luv U 97 Remix EP - 1997]
4. OJ Sámson - Ganjaman (Yaga Yaga) [Taken from OJ Sámson - Best of...(Plastic Jungle) - 1998]
5. Soho Party - I Like D'n'B [Taken from Soho Party - Discovery LP - 1997]
6. Schulz - Jungle Café [Taken from Schulz - LP - 1996]
7. Császár Előd - Halott Hűség [Taken from Császár Előd - 73.02.16 LP - 1996]
8. Kimnowak - DJ Gelka (Pierrot's Smokin Jungle Mix) [Taken from Kimnowak - DJ Gelka EP - 1997]
9. Karányi - Dallam [Taken from Karányi - Oktogon LP - 2002]
10. Anorganik feat. Sena Dagadu - Endlessly [Taken from Anorganik feat. Sena Dagadu - Endlessly EP - 2003]
11. Orsi - Dzsungel Mélyén (Private Jungle Remix) [Taken from Orsi - Dzsungel Mélyén EP - 1998]
12. Typecell - Echo Domination (Chris.su Remix) [Taken from Typecell - Echo Domination EP - 2004]
13. Chris.su - Astrosine [Taken from Chris.Su – Astro-Sine / Audiophile EP - 2002]
14. Anima Sound System - '68 (Bassface Sasha's Ode To Anima Mix) [Taken from Anima Sound System - '68 Remixes EP - 1998]
15. Soho Party - Brutális Sex (Pierrot's Private Jungle Mix) [Taken from Soho Party - Remix Album 1996]
16. Anima Sound System - Müezzin In Party [Taken from Anima Sound System - Aquanistan LP - 2003]
17. Aurin - E-W Dance [Taken from VA - Etchno - Dub.Bass.Neptanc.hu LP - 2002]
18. Anima Sound System - East & Bass [Taken from Anima Sound System - Anima LP - 1997]
19. Anorganik - Violence [Taken from VA. True Sound Of Freee #01 LP - 2000]
20. Random Soundz - Marvel [Taken from VA. True Sound Of Freee #01 LP - 2000]
21. Neo - Japan No.1. [Taken from Neo - Eklektogram LP - 1999]
22. Dr. Beat - Urban Melody [Taken from VA. Future Sound Of Budapest LP - 1997]

Anthems: zenei rendezvények nagy himnuszai III.

Harmadik részével folytatjuk a zenei himnuszokat bemutató sorozatunkat. Ezúttal olyan rendezvények (I Love Techno, Lake Parade, City Parade, Techno Parade, Dance Parade, Goliath) húzó dalai kerülnek fókuszba, melyek nem voltak annyira az elektronikus zenei közkincs gyakran játszott darabjai.

I. I ♥ Techno [Gent, Belgium; Montpellier, Franciaország; 1995-től napjainkig]
Az 'I Love Techno' első rendezvényét a belgiumi Gentben tartották még 1995-ben. Az erős nemzetközi line up-járól (megfordult itt Richie Hawtin, Carl Cox, Dave Clarke, Jeff Mills, Chris Liebing stb.) és vizuáljáról híres bulira Európa különböző pontjairól érkeztek techno hívők. A bulit a népszerűsége csúcsán 40 ezren is látogatták, viszont a 2010-es évek derekára ez a szám lefeleződött. A helyszínt 2015-ben átköltöztették a francia Montpellier városába, ahol továbbra is minden évben várják a techno hívőket. A himnuszoknál egyértelműen a hazai techno producereket támogatták: Redhead, Tom Hades, Marco Bailey, Ortin Cam, Tomaz vs. Filterheadz is jegyeztek egy-egy hivatalos dalt a 2000-2006 közötti időszakban. Ezek a produkciók szerepeltek a rendezvényhez kapcsolódó hivatalos mix CD-ken is.

I ♥ Techno hímnuszok:
2000 - Sharpside - I ♥ Techno
2001 - Marco Bailey - I ♥ Techno
2001 - Ramses - I ♥ Techno
2002 - Tomaz vs. Filterheadz - I ♥ Techno (United As One)
2003 - Stanny Franssen - I ♥ Techno Anthem 2003
2004 - Redhead - I ♥ Techno
2005 - Tom Hades & T-Quest - I Love Techno Anthem 2005
2006 - Ortin Cam - I ♥ Techno Anthem 2006

II. Lake Parade [Genf, Svájc; 1997 óta napjainkig]
A genfi 'Lake Parade'-t egy 1997 óta minden évben megrendezésre kerülő (csak 2020-2021-ben maradt el a COVID miatt) szabadtéri elektronikus zenei felvonulás, ahol a berlini 'Love Parade' (ma már 'Rave The Planet') mintájára "love mobilok" haladnak a Genfi-tó partján, külön DJ-kel, bika erős hangrendszerrel és látványos vizuállal. A délutáni felvonulást este a 'Lake Sensation' nevű after party követi, ahol a partiarcok kitáncolhatják a maradék energiájukat is.
A himnuszok tekintetében a trance és house stílusokra fókuszáltak, svájci producerek (Ghostrider, Skyline, DJ Chris) közreműködésével a 1999-2002 közötti időszakban.

Lake Parade hímnuszok:
1999 - Ghostrider – Splash (Welcome To The Lake Parade '99)
2000 - Ghostrider - Sound Of Silence (Welcome To The Lake Parade 2000)
2001 - Skyline - Bring Your Attitude
2002 - DJ Chris Feat. Azania – Colors Of The World

III. Goliath [Zürich, Svájc; 1995-2004 között]
A 'Goliath' bulikat a svájci Evolution promóter csapat szervezte, amiket főként Zürich környékén tartottak. Az első 'Goliath' partit 1995-ben tartották több ezer raver részvételével. A rendezvények többféle zenei stílust - trance, hard trance, hardstyle, happy hardcore, techno -  is lefedtek. A 'Goliath'-hoz kapcsolódott egy válogatáslemez-sorozat is, amely tíz részt élt meg (1995-2004 között), rajta az adott buli "főcímdalával".

Goliath hímnuszok:
1998 - R.S.+T. Project Feat. X‑Tran’G - The Spirit Of Goliath
1999 - DJ Cyglas - Goliath Is Back!
1999 - DJ Foxx - Goliath Revenge
2000 - Lepore vs. Angy Dee - The Challenge
2001 - DJ Simple - The Judgement Day
2001 - Phil Green - The Discovery
2002 - Ravers Nature Feat. Angy Dee - Goliath - The Anniversary
2002 - Max B. Grant – Hey DJ!

IV. Heineken Dance Parade [Rotterdam, Hollandia; 1997-2007]
A(z) '(FFWD) Heineken Dance Parade'-t 1997 és 2007 között rendezték meg Rotterdamban. A felvonuláson zömében techno, house, trance, hardcore, gabber stílusú zenék dübörögtek. A parádé programja már délben elindult, a kamionok pedig a város főutcáján haladtak végig, a bulit pedig nagyszabású, eklektikus zenei stílusú after party zárta.
A rendezvény zenei arca/géniusza Michel de Hey volt, aki a hivatalos hímnuszokat is jegyezte, hol Jeroen Verheij aka Grooveyard, hol Gert-Jan Bijl aka Literon, hol Mirko van Dommelen aka M.I.R.K.O. oldalán (és Verheij és Hey saját EC Records-szán adták ki). A 'Dance Parade'-hez összesen egy válogatás lemez készült 1998-ban, ezt követően nem erőltették a formátumot.

Heineken Dance Parade hímnuszok:
1998 - Grooveyard feat. Michel De Hey – Everybody In The Street
1999 - Grooveyard feat. Michel de Hey – Take Me To The Bridge!
2000 - Grooveyard feat. Michel De Hey – Let The Music Be Your Guide
2001 - Michel de Hey pres. Bjørn Svin – Enjoy The Ride (Man Over Bord)
2002 - Michel de Hey pres. FFWD – Pull Up To The Bumper
2003 - Michel De Hey + Literon – Keep On Movin'
2004 - Michel De Hey & M.I.R.K.O. – Be My Guest
2005 - Michel De Hey, M.I.R.K.O. – Another Dimension

V. City Parade [Belgium több városában; 2001-2019]
A 'City Parade'-t először 2001-ben Liege városában rendezték meg. Az évek folyamán vándorolt más városokba is, így Gent, Brüsszel, Charleroi, Mons is otthont adott egy, vagy több 'City Parade'-nek. Felépítésében a 'Love Parade'-t utánozták, kb. 30-40 kamion, külön stílusokkal (techno, trance, electro, house és egyéb marginális műfajokkal) vonult fel, amiket bulizók követtek önfeledten táncolva. Maga a felvonulás ingyenes volt, csak a követő rendezvényekre kellett belépőt váltani.
A hivatalos dalokkal - amik természetesen belga előadók tollából származtak -  kapcsolatban nem voltak konzisztensek, így csak pár alkalomhoz készült külön húzó nóta. Ugyanez vonatkozott a hivatalos CD válogatásra is, amit 2004-ben és 2005-ben adtak csak ki.

City Parade hímnuszok:
2002 - Art Code – Paradise
2005 - Peter Luts - Love Is The Message
2006 - Stereo City – Change The World
2009 - Dave Lambert & Housetrap Feat. Liam South – Music 4 Peace
2012 - Gemini Jack - Back To The Roots

VI. Techno Parade [Párizs, Franciaország; 1998-tól napjainkig]
A 'Techno Parade' a franciák válasza a 'Love Parade'-re. Párizs ikonikus helyszínein végigvonulva dübörög az elektronikus zene, hirdetve a zene közösségszervező és felszabadító erejét. 1998 óta tart a sikersztorijuk, minden év szeptemberében kerítenek alkalmat egy közös táncra, 20-30 kamiont hadrendbe állítva.
A hivatalos válogatások tekintetében 1999-ben és 2001-ben adtak ki egy-egy compilation-t, míg a himnuszokkal is csak az elején próbálkoztak, meghagyták azt a német szomszédok nagyszabású, mintaadó rendezvényeiknek (Mayday, Love Parade).

Techno Parade hímnuszok:
1998 - Freon – Move
1999 - David Chong & Dee Nasty – Music Makes Me Dance

VII. Rave City [CD sorozat, Németország; 1995-1997 között]
A felsorolásunkban a német 'Rave City' az egyetlen kakukktojás, mely csak CD válogatásként létezett és nem tartozott hozzá dedikált zenés rendezvény. A válogatásból összesen hat darab készült 1995-1997 között, s a pattogósabb hard trance, house és techno produkciók közül szemezgettek. Igyekeztek minden válogatásra egy-egy kiemelt produkciót elhelyezni, végül összesen 4 himnuszt találhatunk, olyan neves német producerek nevével fémjelezve, mint Tom Wax (Arpeggiators), Marc Spoon és Pascal F.E.O.S.

Rave City himnuszok:
1995 - Citizens Of Rave City - Rave City - The Anthem (Rave City II)
1996 - Arpeggiators - The Doors Of Perception - The Rave City Hymn (Rave City IV)
1996 - Mark Spoon & Pascal F.E.O.S for Citizens Of Rave City - The City: Bigger And Better (Rave City - Beyond The Mix)
1996 - Tom Wax @ Jan Jacarta - Music Is The Only Key (The Union Move Hymn)

Top 5 sample-hits: hangmintakollázs a slágerlisták élén

Az 1987-es és 1988-as esztendők nagyon fontosak voltak a pár évvel korábban szárba szökkenő, a kezdetben a "minden belefér" elvet követő elektronikus zene egyedfejlődésében. A studió technikai feltételek ugrásszerű javulásával, a samplerek megjelenésével (Akai S900, Ensoniq Mirage) és a kezdeti nyúlfarknyi tárhelykapacitás ellenére is lehetőség nyílt a producerek számár különböző zenei forrásokból táplálkozva rövid mintákat venni és azokból teljesen újat építeni. 

Az alábbi cikkben öt slágerlistás house és hip-house klasszikust idézünk fel, melyekben a szerzők/remixerek bátran szórták teli "máshonnan vett" mintákkal soraikat, emellett másodlagos hatásként ráirányították a figyelmet a hangminták engedély nélküli felhasználására, ami miatt sok produkció később a jogviták kereszttűzébe került.

1. M|A|R|R|S 'Pump Up The Volume' [1987]

A 'Pump Up The Volume' a brit ad-hoc formáció a M|A|R|R|S egyetlen kislemez sikere (a lemez másik oldalán az 'Anitina' című számmal), ami számtalan országban ért el első helyezést a slágerlistákon. A dalt mérföldkőként tartják számon a brit house szcéna fejlődésében illetve a hangmintázásban, mint módszerben. A projektet elkövető két csapat a reggae-ben nyomuló Colourbox és az alternatív rock-ot játszó A.R Kane elég nehezen hangolta össze a közös munkát. Mindketten a 4AD kiadó égisze alatt ténykedtek, s a label feje Ivo Watts-Russel ált elő az ötlettel mi lenne ha a fiúk összedolgoznának. Ez azért sem volt elrugaszkodott gondolat, mivel a két banda külön-külön is kifejezte neki azon szándékát, hogy az amerikai house hullám hatására a kommerszhez húzó dance lemezt készítsenek.

A két csapat közötti együttműködés korántsem volt zökkenőmentes, mivel különböző munkamódszerekkel dolgoztak a stúdióban, illetve a személyiségük közti különbségek is kiütköztek. Ezért kiküszöbölvén a konfliktusokat nem együtt zenéltek, hanem külön, és a végeredményt elküldték a másiknak. A Colourbox készítette el a 'Pump Up The Volume'-ot, ami egy percussion orientált darab volt egy Eric B. & Rakim hangminta köré építve, amiről a szám a címét is kapta, míg az A.R Kane egy másik studióban összehozta a szándékosan giccses 'Anitina'-t. A Colourbox ezután dobgép vezérelte ritmust és effekteket hegesztett az 'Anitina'-ra, míg az A.R Kane némi gitárhangzással dúsította fel a 'Pump Up The Volume'-ot. A végső formát a szkreccsek és hangminták (Public Enemy, Criminal Element Orchestra, Bar-Kays) hozzáadásával Chris C.J. Macintosh és Dave Dorrell követték el.

A két track 1987 júliusában indult hódító körútjára a szigetország klubjaiban, mint white label kiadvány, az előadó megnevezése nélkül. Egyértelműen a 'Pump Up The Volume' bizonyult népszerűbbnek, ami emellett jobb hátszelet is kapott a promóciós oldalról. A 4AD dupla A-oldalas 12 inch-es kiadványaként ugyanezen év augusztusában látott napvilágot. A következő héten az UK Singles Chart 35-ik helyén nyitott. A kommersz hatást egyébként az egy héttel később megjelenő remix kölcsönözte a dalnak, ami az egyik legismertebb. Ebből a remixből készült egy 7 inch-es verzió, amit a rádiókban kezdtek el játszani. Miután a produkció egyre előkelőbb pozíciót bitorolt már a slágerlistákon szembe kellett nézzen a hangminták illegális felhasználásából eredő problémákkal. Emiatt néhány problémás minta kikerült a track-ből.

2. Eric B. & Rakim 'Paid In Full (Seven Minutes of Madness – The Coldcut Remix)' [1987]
Bár nem house produkcióról van szó, viszont nagyon nagy hatást gyakorolt a később szárba szökkenő hip-house mozgalomra ez az átirat, ami egyben Eric és Rakim legsikeresebb zenéje is. Jonathan More és Matt Black zenei zsenije abszolút meghatározó volt a korai elektronika szempontjából. A 'Paid In Full' remixük csak annyira volt előremutató, hogy a lemezt gondozó Island Records félt kiadni őrült hangzása miatt. A klubok népe viszont egyértelműen imádta, s egyben be is röffentette ezzel a hirtelen jött népszerűség a Coldcut karrierjét.
A 15-20 felhasznált minta (a számok azért nem pontosak, mert sok sample eredetével kapcsolatban nincs egyetértés a zenei szakértők között) közül egyértelműen a dal gerincét adó Ofra Haza 'Im Nin Alu' minta ment a legnagyobbat, ugyanis ezáltal az eredeti darab is "sláger" lett. De volt itt James Brown 'Funky Drummer' drum loop, TV-s, filmes beszédfoszlányok, oktatólemezes átemelések ("this is a journey into sound")
Ami tény, hogy vannak sample-beli átfedések az előbb taglalt 'Pump Up The Volume'-mal, de ha csak a szigorú megjelenési dátumot vesszük alapul akkor a M|A|R|R|S track jött ki előbb, egészen pontosan 1987 augusztus elején, míg a 'Paid In Full' Coldcut átiratában egy hónap késéssel, augusztus végén, szeptember elején került a boltok polcaira. Ez azonban vajmi kevésbé segít kideríteni kié volt az alapötlet és ki másolt, de ennyi év távlatában ez teljesen felesleges is. A Coldcut jött látott, győzött, míg a M|A|R|R|S megmaradt egyszámos, egymással ágáló szenzációnak (a legnagyobb karriert CJ Makintosh futotta be, aki DJ-ként és producerként is igen keresett név volt).

3. Hithouse 'Jack To The Sound Of the Underground' [1988]
A tragikusan rövid életű Peter Slaghuis a hollandok válasza volt a brit sample/acid house áradatra. A sample fanatikus Slaghuis remek érzékkel vágott és másolt egymásra különböző hangmintákat és alkotott ezekből új kompozíciókat, jócskán megelőzve ezzel hazai pályatársait.
Csúcsműve kétségtelenül (az 1985-ös Nu Shooz 'I Can't Wait' remixe mellett) a nevéből tükörfordítással angolosított Hithouse projekt égisze alatt elkövetett 'Jack To The Sound Of The Underground' volt, ami 1988 novemberében jelent meg, és az egyik legismertebb korai európai house sláger lett.
Olyan dalokból dobott be mintákat, mint  Fast Eddie 'Yo Yo Get Funky'-ja, Kelly Charles 'You're Not Good For Me'-ja (amit a The Prodigy is eldurrantott 'No Good' címmel), vagy éppen a listánkban szintén szereplő Coldcut 'Doctorin The House'-za. A trackhez készült videóklipet is Slaghuis rendezte, amit egy elhagyott gáztárolóban forgattak, s remekül reprezentálta az adott kor underground, minimalista szellemiségét.
Sajnos Slaghuis történetét a sors írta rövidre, ugyanis 1991-ben, mindössze 30 évesen egy autóbalesetben életét vesztette.

4. Royal House 'Can You Party' [1988]
A brooklyn-i származású Todd Terry vitathatatlanul a '90-es évekre vált nemzetközi house szenzációvá, viszont a '80-as éveket sem békés szuszókálással töltötte, úttörő szerepe volt a hip-hop és house keresztezésében, a hangmintázás, mint módszer tökélyre fejlesztésében. Terry Royal House-ként és a Todd Terry Project-ben is bátran nyúlt vaskos hip-hop hangminta gyűjteményéhez, és ötvözte azt disco és chicago-i house groove-okkal. Zenei zsenije gyakorlatilag olyan későbbi sample gurukat inspirált, mint Armand Van Helden vagy a Daft Punk duó.
A 'Can You Party' szinti témája egyébként visszaköszön az egy évvel később szintén világsláger rangig jutó belga Technotronic 'Pump Up The Jam'-jében is. A szintén 1988-as, a Small-Hall-Burwell trió aka Jungle Brothers által jegyzett 'I'll House You' a 'Can You Party' teljes alapját felhasználta változtatás nélkül és a srácok erre rímelték rá a maguk mondanivalóját. A legendárium szerint az első hip-house produkció, ami tulajdonképpen nem más, mint egy bootleg.

5. Coldcut 'Doctorin' The House' (feat. Yazz & The Plastic Population) [1988]
A 'Doctorin' The House' már az acid house hullám árnyékában fogant és a bugyogó groove-ok hozzák is a savas produkciókra jellemző, az ütemek közt megbúvó felszabadító életérzést. Maga a produkció rengeteg forrásból táplálkozik: az 1988- februárjában megjelent korong nagyban épít a 'Paid In Full' remixben megismert receptre: rengeteg hangminta, sebészi pontossággal, de punk attitűddel egymás után vágva, s az egész megfejelve egy éteri vokállal, amit itt Yazz-nak köszönhetünk (igen az ő hangját hallhatjuk a szintén '88-as 'Only Way Is Up' című ópuszban is, melynek szintén a Coldcut-os srácok voltak a producerei).
Véleményem szerint a nem mintázott vokál rengeteget dob a produkció rádióbarát megszólalásán, illetve a dallamelemek remekül ellenpontozzák a szigorú ütemek és sorban érkező hangminták feszességét.

Egy év után, a tizennyolcadik résszel dübörög tovább a 'Hungarian Grooves' sorozat

A blog kétszázadik bejegyzéseként egy év kihagyás után érkezik a 'Hungarian Grooves' 18-as mixe. Ahogy már megszokhattátok egy eklektikus szettel készültünk, ahol 100%-ban magyar producerek, DJ-k korabeli munkái pörögnek. Ezúttal is széles stílusskálán mozgunk, a house progressive és tribal ágától indulva a funky techno-n át a trance felé tartunk és ott is zárjuk le a szettet az 1997-2007 közötti időablakot lefedve.
Nyitásnak érkezik a Tuff Guyz (Blackman és Vic) közöse a 'Tuff Theme', ami egy kellemes groovy house szerzemény, egyenesen a 'True Sounds of Freee' második válogatásáról. Ezt követően Tommyboy pillanatai következnek, hiszen három olyan produkció pörög itt, amiben a Sapkásnak benne volt a keze. Előbb a Muzzaik duó URH alteregójának 'Work It'-jét gyúrta át, majd Holmes Ives '8 Letters'-szét (a Yoshitoshi sublabel Shinchi-n) vette kezelésbe, a blokkot pedig a Deep Dish féle Yoshitoshi-n megjelent, Sultan-nal közös 'You Make Me Feel Extasy'-ja zárja. A tribal-os, progis hangulat egy finomabb, dallamosabb irányba mozdul Cassino & Laben 'Lasting Memories'-szának Snake Sedrick remixében, akinek ez az időszak rendkívül termékeny volt. A 'The Beginning' Nick Hogendoorn & Eelke Kleijn remixében masszív groove-ok tolják maguk előtt a fülledt atmoszférát. Itt egy huszáros vágással a techno kerekedik felül, három Ego Traxx-es funky-groovy techno release diktákja a tempót. Előbb Daniel D 'Fresh Funky'-ja gondoskodik a bólogatásról, majd Budai & Vic perkákkal súlyosan tűzdelt 'Gotta Go Pee'-je és 'Odyssey'-je húzza a mixet. Andro 'Proof'-ja maga a talány, hiszen egy promo mixes hintet leszámítva (abban a 'Popressive' mixben csendül fel, amelyben Andro legendás Pink Floyd bootlegje is megtalálható a 'The Wall'-ból). Ha jól emlékszem valamilyen utw-s oldalra volt feltöltve és véleményem szerint unreleased-ként végezte az asztalfiókban. Pedig remix is készült hozzá, mégpedig Francis Blaid ültette át az eredeti tartalmat trances miliőbe zseniálisan. Sterbinszky 'Discography' LP-jéről előkerült a 'Vicious Circle', ami hangulatában Manjaro 'Apperception'jét idézi meg (a 'Trance Sound Of Dance Tuning Disco' mixéről). A From-mal egészen a Dee Zone Traxx első válogatásáig nyúlunk vissza 1997-be. A hipnotikus, lassan épülő darab méltánytalanul kapott csekély figyelmet (videóklip ide vagy oda), pedig a Pierrot és a Private Moon kiadó által felkarolt formációban volt fantázia bőven. Az utolsó három zenében aztán elszabadulnak a dallamok. Előbb Shane 54 2002-es Jean-Michel Jarre adaptációját fülelhetjük meg a 'Souvenir De Chine'-ből, amit anno a Plastic Angel féle Afterglow adott ki (létezett ugyanennek a számnak egy Fire & Ice verziója is a Bonzai-on egy évvel korábbról). Előd és Mester Tamás közöse az 'Altass El' Shane későbbi studió partnere Myon azaz Orange Project révén kapott ráncfelvarrást és kicsit Deepsky 'Talk Like a Stranger' Markus Schulz remixére hajaz. A végső momentum a Szeifert & Krash duóé, akik Ágnes Vanilla József Attila adaptációját az 'Oh Szív Nyugodj'-át gyúrták át csodaszép trance hímnusszá, így méltó módon zárjuk le a 80 perces utazásunkat.

Greyloop - Hungarian Grooves Vol.18

Katalógus szám: HGV018
Megjelent: 2025. május 27.
Stílus: House, Tribal House, Techno, Trance
Dj Mix: Greyloop

Tracklist:
1. The Tuff Guyz - Tuff Theme [Taken from True Sounds Of Freee #02 - 2001]
2. Muzzaik pres URH feat. Zaida - Work It (Tommyboy & Mannel Remix) [Taken from Muzzaik Feat. Zaida / Distorted Funk & Victor Perez – Work It / Give Up All EP - 2007]
3. Holmes Ives feat. Avalon Frost - 8 Letters (Tommyboy Remix) [Taken from Holmes Ives Feat. Avalon Frost – 8 Letters EP - 2005]
4. Tommyboy & Sultan - You Make Me Feel Extacy (Housematic Mix) [Taken from Sultan & Tommyboy – You Make Me Feel Extacy EP - 2005]
5. Cassino & Laben feat. Marina Puglisi - Lasting Memories (Snake Sedrick Dub) [Taken from Cassino & Laben feat. Marina Puglisi – Lasting Memories - 2006]
6. Snake Sedrick & Emze Hack - The Beginning (Nick Hogendoorn & Eelke Kleijn Remix) [Taken from Snake Sedrick & Emze Hack – The Beginning EP - 2006]
7. Daniel D - Fresh Funky (Original Mix) [Taken from Daniel D | Peet Beat – Fresh Funky EP - 2005]
8. Budai & Vic - Gotta Go Pee (Original Mix) [Taken from Budai & Vic – Gotta Go Pee EP - 2006]
9. Budai & Vic - Odyssey [Taken from Budai & Vic – In / Out EP - 2005]
10. Andro - Proof (Francis Blaid Remix) [Unreleased - 2004]
11. Sterbinszky - Vicious Circle [Taken from Sterbinszky - Discography LP - 2000]
12. From-> - Reggel (Original Mix) [Taken from Dee Zone Traxx - 1997]
13. Shane 54 - Souvenir De Chine [Taken from Shane 54 / Stargaze ‎– Souvenir De Chine EP - 2002]
14. Shane 54 feat. Mester Tamás - Altass El (Orange Project Remix) [Taken from Shane 54 Feat. Mester Tamás – Altass El EP - 2006]
15. Ágnes Vanilla - Oh Szív Nyugodj (Szeifert vs. Krash Remix) [Taken from Szeifert - Tracelling To Happiness 03 - 2006]
   

Stílusmustra Vol.4.: Big Beat - a részeg mindenki zenéje?

A big beat Madame Tussauds-figurái

A 'Stílusmustra' rovat kicsit megpihent az utóbbi időben, pont ezért volt már aktuális leporolni a formátumot és egy igen sikeres, igaz kérész életű stílust bemutatni itt, mégpedig a big beat-et.

Big beat: a műfaj, ami képes volt szélsőséges érzelmeket kiváltani a hallgatóságából. A rockereknek túl elektronikus, az elektronika kedvelőinek túl rockos volt, ám általánosságban elmondhatjuk, hogy a zenei eklektika iránti érdeklődésre építve remekül csípte el a '90-es évek boldog út keresésének hangulatát, még ha a maga egyszerűségében is. A kereskedelmileg 1995 és 1999 között a csúcson lévő műfajnak az egyedisége pont az átemelt zenei elemek tökéletes keverésében és adagolásában csúcsosodott ki. Nem csoda, hogy felbukkantak jelentős rádiós valamint zenetévés lejátszási listákban, videó játék és filmzene soundtrack-ként, valamint az advert piacon is segítették egyes termékek értékesítési görbéjének emelkedését. Ez a túlzott érdeklődés és a formula kritika nélküli folyamatos klónozása végül 2001 után visszavonulásra késztette a főbb artisztokat.
Az urban és bass music-ban mindig előbbre tartó Egyesült Királyság volt az otthona és legnagyobb "lelőhelye' a mainstream-ig jutó stílus vezető arcainak. Ha kicsit a big beat karakterisztikát kapargatjuk az alapütemek 100 és 140 BPM közöttiek, a produkciók gerincét adó, torzított törtütemek a hip-hop irányából jönnek, megfejelve határtalan mennyiségű sampling-gel (film- és tévés párbeszédekkel) és pőrgös rap betétekkel. A dalstruktúra és összhangzás egyértelműen house és techno karakterisztikát hordozott magán, a vadul csiripelő Roland TB303-asok mellékelemként pedig a 'Second Summer Of Love' életérzést hozták vissza. A zenei vázat adó hangulatokat minták formájában a '60-as, '70-es évek funk, soul, jazz és rock dalaiból kölcsönözték. A kiegészítő elemek a szitártól, a kürtön át a lövések és szirénák hangjáig elég széles skálán mozogtak, mindezt sokszor egy szándékosan túlzó punk attitűd rántotta egybe.

A "big beat"-ként először az 1960-as években a keleti - szovjet - blokk országaiban a rock & rollt és a kapcsolódó műfajokat jelölték, mivel az eredeti műfajnevek használatát a hatóságok szigorúan tiltották. A "big beat'-et, mint műfaj megnevezést 1989-ben Iain Williams az angol Big Bang elektronikus zenei duó tagja használta produkciójuk felcímkézésére, ami a későbbiekben remek alapként szolgált a stílus végső formulájánál.
A megfelelő zenei közeg és a közönség irányából érkező igény generálta, hogy a bulikban játszott, újabb hangzású, eklektikus DJ szettekből esszenciaként kinyert dalokat meg is jelentessék. Nyitottabb kiadók, mint a Junior Boy's Own vagy a Heavenly, már '94 körül rámentek ezekre a lassabb, breakbeat alapú zenékre és olyan lemezlovasokból lett producerek munkáit prezentálták, mint a Chemical (Dust) Brothers vagy a Monkey Mafia. A műfaj másik stabil kiadói pillére a Skint Records lett, amit Damian Harris alapított (aki Midfield General-ként producerként is aktív volt). Harris a brightoni Concorde klubban ismerkedett meg Norman Cook-kal, aki Fatboy Slim-ként lett a label - és a big beat mozgalom - húzóarca, s aki DJ-ként 1995 és 2001 között 'Big Beat Boutique' néven vitt pénteki klub estet. A fentebb már említett Chemical Brothers a Heavenly Records-hoz kötődő londoni The Sunday Social klubban volt rezidens, a többi már történelem. Az újféle hangzás több új arcot is idecsalogatott, így a The Prodigy, a Propellerheads, a Lionrock, a Bentley Rhythm Ace, a The Crystal Method, a Lunatic Calm, a Lo Fidelity Allstars és a Death In Vegas is megkapta a big beat pecsétet a gyűjtőfüzetébe.

A nagy nemzetközi siker ugyanúgy működött, mint a house és techno esetében. A big beat-et (vissza)importálták az USA-ba, ahol köszönhetően a fülbemászó dallamoknak, vidám hangulatnak és terjengős indie rock sound-nak, valamint a látványos, energiától duzzadó live show-knak az amcsik is ráfüggtek, s a szeretet a Billboard listák elejére lőtte pl. a Prodigy-t és Fatboy Slim-et.
Ma már szürreálisnak ható mennyiségű lemezt értékesítettek világszerte, pl. az azóta többszörös Grammy-díjas Chemical Brothers első két lemezéből az 'Exit Planet Dust'-ból és a 'Dig Your Own Hole'-ból összesen 3 millió példány ment el. Még rajtuk is túltett Fatboy Slim '98-as 'You've Come A Long Way Baby'-je a maga 3,5 millió eladott példányszámával, akit pedig a Prodigy vágott farzsebre az 5,1 milliós 'The Fat Of The Land'-del.
A big beat befészkelte magát a filmzenei kiadványokra és a hollywood-i filmvászonra is: a Mátrix (Matrix), a Penge (Blade), a Lara Croft: Tomb Raider és az Ivadék (Spawn) is ilyen muzsikákkal vértezte fel magát, míg a videójátékok (Wipeout, FIFA) is bátran nyúltak motiváló energiájú, zsíros ütemekhez (lásd: Fluke, Apollo 440, The Crystal Method, Fatboy Slim, Chemical Brothers).
Magyar viszonylatban apró fáziskéséssel érkezett meg a big beat, a Tilos crew és főleg Palotai Zsolt sokat tett azért, hogy ne maradjunk le (még úgy is, hogy a jungle/drum n bass, majd a nu skool breakz erősebben volt náluk jelen). Produceri vonalon a Sonic Age tett egy apróbb kitérőt (a 'Cranky Beetz'-zel a 'The Album'-on, és egy Boogie Knights remixszel a 'Solar Eclipse' lemezen), a Carbonfools is villantott a 'Poisoned Goulash' LP-n, de a stílus hazai királyai a Neo duó voltak. A 'Pink Panther Theme'-mel nemzetközi visszhangot is generáltak. Első, 1999-es nagylemezük az 'Eklektogram' nagyrészt a big beat-re épült, de remixeltek Jazz+Az-t, illetve elfütyülték nekünk az 'Aiiaiiyo'-t is,
Viszont, ahogy lenni szokott, ahogy a mainstream-be kerülve a zenebizniszt működtető gazdasági mechanizmusok még inkább rákapcsoltak a remélt maximális haszon reményében, azzal az adott stílus halálos ítéletét írták alá. A big beat-ben forgolódó formációk zöme egy vagy két nagylemezt illetve pár kislemezt hagyott maga után, majd a stílus visszaszorulásával eltűntek. A szerencsésebbek és tehetségesebbek más irányokba eveztek, de igazán sikeresek a későbbiekben csak kevesen tudtak maradni. Hagyni hagytak az utókorra bőven, paneljeiben ma is tovább él a big beat a kortárs produkciókban.

Véleményem szerint a big beat egy rendkívül színes, izgalmas és szórakoztató kulturális lenyomata volt az adott kornak - ami lehetőséget kínált arra, hogy egyszerre szeresse/utálja, acid rajongó, house head, hip-hop guru, rock fanatikus, funk soul brother - és ez a széles merítés tényleg sokakat meg is nyert magának.

Ismertebb előadók:

Mint Royale, Midfield General, Lo Fidelity Allstars, Bentley Rhythm Ace, The Chemical Brothers, The Prodigy, Propellerheads, Fatboy Slim, Freddy Fresh, Lionrock, The Crystal Method, Fluke, Death In Vegas, Junkie XL, Apollo 440, Freestylers, Dub Pistols, Cut La Roc, Hardknox, Monkey Mafia, Overseer, Lunatic Calm.

Mix kiadványok: 
Jon Carter - Live At The Social Vol.2. (1996)

On The Floor At The Boutique mixed by Fatboy Slim (1998)

The Chemical Brothers - The Brothers Gonna Work It Out (1998)

Liam Howlett / Prodigy - Dirtchamber Sessions Vol.1. (1999)
On The Floor At The Boutique mixed by Lo Fidelity All-Stars (1999)

On The Floor At The Boutique mixed by Midfield General (2000)

Albumok:
The Chemical Brothers - Exit Planet Dust (1995)
Fatboy Slim - Better Living Through Chemistry (1996)
The Prodigy - The Fat Of The Land (1997)
Lionrock - City Delirious (1997)
The Chemical Brothers - Dig Your Own Hole (1997)
Bentley Rhythm Ace - BRA (1997)
The Crystal Method - Vegas (1997)
Death In Vegas - Dead Elvis (1997)
Junkie XL - Saturday Teenage Kick (1997)
Fluke - Risotto (1997)
Lunatic Calm - Metropol (1997)
ApolloFourFourty - Electro Glide In Blue (1997)
Fatboy Slim - You've Come A Long Way Baby (1998)

Propellerheads - Decksandrumsandrockandroll (1998)

Freddy Fresh - The Last True Family Man (1998)
Freestylers - We Rock Hard (1998)
Dub Pistols - Point Blank (1998)
Monkey Mafia - Shoot The Boss (1998)
Lo Fidelity Allstars - How To Operate With A Blown Mind (1998)
Neo - Eklektogram (1999)
Junkie XL - Big Sound Of The Drags (1999)
Mint Royale - On The Ropes (1999)
Harknox - Hardknox (1999)
ApolloFourFourty - Gettin' High On Your Own Supply (1999)
Midfield General - Generalisation (2000)
Cut La Rock - La Roc Rocks (2000)
Fatboy Slim - Halfway Between The Gutter And The Stars (2000)
Overseer - Wreckage (2002)

 

Kiadók:
Skint
Junior Boy's Own
Heavenly
Wall Of Sound

A Stílusmustra rovat eddigi cikkei ide kattintva elérhetők: LINK

Big beat példákat tartalmazó Spotify listánk itt található:

Éld át újra Pete Tong pénteki Essential Selection-jeit a '90-es évek derekáról

Pete Tong neve egybeforrt a brit BBC Radio 1 csatornával. A jó füllel, ízléssel és kellemes orgánummal megáldott Pete a híres-hírhedt hétvégi Essential Mix-ek felvezetéseként minden héten péntek esténként 2-3 órás intervallumban szemezgetett a friss promó lemezekből. Külön örvendetes, hogy itt nem csak a fő csapásnak számító, major kiadóktól érkező house korongok kerültek a tű alá, hanem r'n'b, funky, trance, drum 'n' bass és jungle darabok is, ezzel biztosítva, hogy minél szélesebb hallgatói kör számára legyen érdekes a műsor. Mindez megspékelve buliajánlókkal, nyereményjátékokkal, vendég mixekkel.
Míg az Essential Mix-ek elég jól dokumentáltan maradtak fenn az utókor számára, az Essential Selection-ök (melynek törzsanyagából mix CD széria is kinőtte magát) nyomát csak azok a lelkes gyűjtők őrizték ezidáig, akik a műsor idején azt kazettára rögzítették. Közülük Essential Selection from the 1990s nevű Youtube felhasználó lépett először a tettek mezejére és töltött fel 37 epizódot az 1995-1997 közötti időszakból (elméletileg folyamatosan érkeznek új epizódok). 
Azért az is elgondolkoztató, hogy a formátum 1991 óta folyamatosan jelen van az éterben és remekül tudott alkalmazkodni a digitális világ összetettebb igényeire is.

Essential Selection playlist-ek
Essential Selection epizódok

Labelhopping VI.: Low Spirit Records

A 'Labelhopping' hatodik részében egy legendás német elektro-break/happy hardcore/techno-pop kiadó, az 1986-ban alapított Low Spirit Records munkásságát tekintjük át.
Ahogy azt láttuk legutóbb az olasz Media Records bemutatásakor sok label azért tudott sokáig sikeres maradni a '90-es, 2000-es években, mert remekül lovagolták meg a(z akkor még) frissen érkező elektronikus zenei divathullámokat. A Low Spirit is rengeteg hangzásba belekóstolt és ez a sokszínűség garantálta a folyamatosan bővülő rajongótábort számukra, ráadásul 1991 óta MayDay-ek szervezőjeként a rendezvényszervezői szegmensből is jelentős szeletet haraptak ki, a legnagyobb németországi beltéri rave organizátoraiként. Az üzlet ezen ágát 2006-ban értékesítették (az I-Motion nevű cégnek), a label katalógusával egyetemben, aminek gondozása is átkerült a hamburgi Kontor Records-hoz.

A Low Spirit alapítók

A label legaktívabb tagja a münsteri születésű Maximilian Lenz, vagy ahogy a fél világ ismeri őt WestBam. Egyértelműen ő volt a kiadó arca, kiemelt producere. A másik alapító az a Klaus Jankuhn volt, aki Max jobbkezeként a stúdióban ültette át a zenei ötleteket a megfelelő formába. Szintén a alapítók között volt Fabian Lenz, Max testvére, aki a borítótervezések mellett DJ, producerként (DJ Dick) igyekezett sikerre vinni a közös bizniszt. A művészi vénát és mecénás szerepét az atyai jó barát William Röttger látta el, míg Sandra Molzahn az operatív működés levezénylője volt.
Zeneileg WestBam és számtalan (blőd) alteregója (Mr. President, Sir!, East Bam, Plutone, Heavy Mental) uralta az első éveket, felvonultatva a miami bass, italo diszkó, acid house, cut & paste és a lo-fi zajkollázs változatos, de annál kezdetlegesebb variációit.1990-től viszont egész erős mezőny gyűlt össze náluk (L.U.P.O., Beat In Time, Dick, Loopzone, Moby Mindstorm álnéven), a hangzás is kezdett letisztulni. 1991. decemberében Berlinben 18 fellépővel lezajlott az első Mayday ('Best Of House & Techno '91') a Low Spirit csapat szervezésében, ami a helyi underground körökben erős ellenérzéseket váltott ki. Az első hivatalos CD kiadványra se kellett sokat várni (1992 - 'A New Chapter of House & Techno') a fellépők produkcióival, az 1992-es egy új éra kezdetét is kijelölte, ahol a nagyobb rendezvények kereskedelmi bevételeiket tovább tudták maximalizálni egy-egy tematikus kiadvány piacra dobásával. Sőt, a Jankuhn-WestBam páros magára vállalta azt a hálás-hálátlan feladatot is, hogy minden rendezvényhez külön himnuszt készít (ez azért se volt gyenge vállalás, mert eleinte évente két bulit is tartottak). Eme hóbortjukat egészen 2013-ig vitték (nagyjából 10 évvel tovább, mint kellett volna). A Hollandia felől fújdogáló hardcore/gabber szele ide is begyűrűzött és a BPM is egyre nagyobb tempóra kapcsolt. 1992-ben a Sound Of Rotterdam 'Mayday Anthem'-je kinyitotta a kaput, hogy az elkövetkező években benyomuljon rajta szinte mindenki (Mark 'Oh-tól kezdve az RMB-n, a Genlog-on, Marusha-án és a Ravers Nature-ön át Hardsequencer-ig) - még WestBam is 180 fokos fordulatot vett, melynek eredménye a 'Wizards Of Sonic', a 'Bam Bam Bam' és a 'Celebration Generation' lettek. Ebben az egyik legfontosabb platform a Low Spirit sublabel, az 1992-es alapítású Fire Records lett (ami 1998 után Nextfire néven futott tovább).

Az első Mayday flyere

A '90-es évek derekára újra lassulni kezdett a tempó, a label stabilizálta magát az elektro break vonalon, elég csak a 'Hard Times'-ra, a 'Crash Course'-ra, a 'Sonic Empire'-re, a 'Save The Robots'-ra, vagy a teljes Mr X. & Mr Y. (WestBam & Afrika Islam) projektre gondolni. WestBam tovább építette renoméját a Love Parade álladó fellépőjeként, illetve Dr. Motte oldalán az aktuális évi seregszemle himnuszát is ők jegyezték (az 1997-es 'Sunshine' nyitotta a sort), illetve a hivatalos válogatás CD-t is a Low Spirit gondozta. 
Idő közben a speciális lokális igényekre is próbáltak reagálni, az angol piacra alapították meg a Low Sense és a Low Fun kiadókat, a Low Spirit UK sublabeleiként, nagyban segítve így a Three' N One duó és formációik szigetországi térnyerését.
A 1998-2006 közötti időszakban az Electric Kingdom által fémjelzett electro clash/electro breaks vonalon nagyban építettek a Lexy & K-Paul duó robbanásszerű sikerére. Ám, ahogy minden sikersztori, valahol minden véget ér, s itt a hagyományos lemezpiac bedőlése jelentette az utolsó koporsószöget a Low Spirit koporsójában.
Megvonva a rövid mérleget: a Low Spirit mindig is a popularitást tűzte a zászlajára és ezt nem is titkolták, bár ez sokaknak, akik az eredeti underground techno szellemiségben hittek nagyon csípte a szemét. WestBam hol egy kínos bohócként, hol pedig kopaszra borotvált orosz maffiózóként pózerkodott, de tény, hogy technikás DJ-ként, jó füllel csatornázta be produceri munkáival a piacot, s a kiadó is gyorsan reagált, hogy rendezvényeiket külön kiadványokkal és dedikált himnuszokkal promózzák. Jó pár korszakos sláger és kiemelkedő előadót/formációt kaptunk általuk, íme pár a teljesség igénye nélkül.

Low Spirit tények és számok:

Alapítók: Maximilian Lenz (WestBam), Fabian Lenz (DJ Dick), William Röttger, Klaus Jankuhn, Sandra Molzahn.

Aktív évek: 1986-2006.

Sublabelek: Electric Kingdom, Fire Recordings, Nextfire Recordings, Low Spirit UK (Low Fun, Low Sense)

Fontosabb előadók és kiadványaik:

WestBam: 'Monkey Say, Monkey Do', 'Let Yourself Go', 'The Mayday Anthem', 'Bam Bam Bam', 'Celebration Generation', 'Wizards Of Sonic', 'Terminator',  'Sunshine', 'Hard Times', 'Crash Course', 'Oldskool, Baby'.
Members Of Mayday: 'We Are Different', 'Great', 'Bells Of Reformation', 'The Day-X', 'Sonic Empire', 'Save The Robots'.

Mr. X & Mr. Y: 'New World Order', 'Global Players'.

Lexy & K-Paul: 'Freak', 'The Greatest DJ', 'You're The One', 'Electric Kingdom'.

DJ Dick:  'On A Mission', 'Weekend', 'We Have Risen', 'Amazing Discoveries'.

Sharam Jey (Sharam, Three'n One, 16C+): 'Guarantee', 'Release!', 'Timerunner', 'Under 4 Ever', 'Reflect', 'Sin City', 'Pearl River', 'Soul Freak'.

Ravers Nature: 'Hands Up Ravers', 'Bring Me Noise', 'Stop Scratchin', 'Take Off', 'Somebody Scream', 'You Blow My Mind'.

Marusha: 'Somewhere Over The Rainbow', 'Deep', 'Secret', 'Go Ahead!', 'Rave Channel'.

Mark 'Oh: 'Randy', 'Love Song'.

RMB: 'Redemption', 'Passport To Heaven', 'Love Is An Ocean', 'Spring', 'Break The Silence', 'Reality', 'Shadows'.

Genlog: 'Eiskalt', 'Airwalk', 'Ceasefire'.

További említésre méltó produkciók:

Vox Mystica - Callas (Vox Mix)

Grace Darling – Dreams

Loopzone - Les Enfants Du Paradis

Moby pres. Mindstorm - Rock The House

Giotto - Keep On Rockin

Motion Unit - My Mind

MJ Lan - Generate Bodies
DJ Icon - Voco Me
Hardy Hard - Silver Surfer
L.U.P.O. - Hell Or Heaven
DJ Erikk - Surrender

A rovat korábbi cikkei innen elérhetők:

1. Labelhopping I.: Limbo, Yeti, Fluid
2. Labelhopping II.: Eve, Hook, Whoop
3. Labelhopping III.: Sounds Good, Superfly, Vapour
4. Labelhopping IV.: Kosmo Records
5. Labelhopping V.: Media Records