Albumok, melyek 2024-ben ünneplik a harmadik ikszet

Ezen gyűjtőposzt célja az, hogy újra leporoljunk olyan albumokat / válogatáslemezeket / DJ mixeket, melyek idén ünneplik készítésük/összeállításuk harmincadik évfordulóját. Vannak köztük méltatlanul elfeledett, alul értékelt és ma már klasszikusként ünnepelt, szép (kereskedelmi) sikereket elérő kiadványok is.
Célunk nem csupán egy tízes listát közölni, a fontosabb darabokhoz néhány mondatos kommentárt is fűzünk. A korszakról magáról mondani sem kell, hogy az elektronika aranykora, újító ötletekkel, a kezdetekhez képest már jobb stúdió technikai megvalósításokkal, fejlettebb, célirányosan ehhez a zenei világhoz gyártott gear-ekkel. A massza, ami az elektronikus zene volt a '80-as évek végén, '90-es évek elején egyre több és több alstílusra bomlott és a frissen érkező producerek zenei önkifejezését és a közönség igényeit is figyelembe véve megteremtette a saját szubkultúráit.
Ekkoriban az Egyesült Királyság volt a szív, ami az elektronikus zenei vérkeringést működtette és juttatta el a zenei betevőt megannyi csatornán keresztül világszerte az egyre bővülő piacok irányába. Éppen ezért a legtöbb listán szereplő kiadvány vagy angol szerzők műve, vagy brit label-ek gondozásában jelent meg. 
Röviden summázva a '94-es év erős volt klubzenében, de még mindig a hallgathatóság és nem feltétlenül a táncolhatóság volt a fő zenei szerkesztőelv a szerzői lemezeknél, ahová olyan számokat is felrakhattak a szerzők, amik messze estek attól a hangzásról, amiről megismerhettük őket, hirdetve a több lábon állásukat, zenei nyitottságukat.
A válogatások tekintetében elmondható, hogy ekkor még nem vonakodtak későbbi legendák odaadni egy-egy zenéjüket, mert egy rendkívül erős mezőnyben mutathatták meg mit is tudnak valójában. 

1. V.A. - Cafe Del Mar Volumen Uno [React - 1994]
A fehér sziget, Ibiza hangzóanyagba zárt esszenciája (downtempo, chill out, ambient), Jose Padilla által gondosan szelektálva. Olyan előadók húzzák a talpalávalót, mint a Sabres Of Paradise, William Orbit, az Underworld, a Man Called Adam, Leftfield és maga Padilla mester. A kiadvány zsenialitása, hogy széles stílus spektrumon mozogva tudja közvetíteni az ibizai vibe-ot.

2. V.A. - Dope On Plastic [React - 1994]
A Dope On Plastic szintén az angol React válogatás kiadványa volt, ami rögtön elsőre nagyot durrantott - trip hop / downtempo, dub, fúziós jazzy hip-hop, breakbeat vonalon mozogva. A szelekciót végző John Stapleton nyolc részen keresztül töltötte be a válogató szerepet, a harmadik epizódtól pedig DJ-ként formálta mixszé az anyagot. A sornyitó lemezen olyan előadók jutnak szóhoz, mint a Red Snapper, a 9 Lazy 9, DJ Edge.

3. Sasha & John Digweed - Renaissance: The Mix Collection [Renaissance - 1994]
A DJ mixek kapcsán három részes cikksorozatunkban már részletesen taglaltuk a formátum jelentőségét. Ha létezik utánozhatatlan szimbiózis elektronikus zenei DJ-k tekintetében akkor a Sasha- Digweed páros együttműködése ilyen. A progressive house boom-mal egy időben révbe érő Renaissance kiadó jó lóra tett, hiszen mixszériáik közül rögtön megalakulásuk évében ezzel a tripla CD-s vitték is a prímet. Ebben hatalmas érdeme van a fent említett DJ duónak, pl. egy szám három verzióban megy le egymás után!, folyamatosak a több perces egymásra úsztatások, illetve Sasha és Digweed saját produceri munkáikkal még egyedibbre szabja a szelekciót.   

4. V.A. - Artificial Intelligence II. [Warp - 1994]
Két évvel a sort nyitó legendás első rész után a sheffield-i Warp vájtfülű csapata révén kapunk egy újabb adag 'electronic listening music'-ot, csupa nagy név (Speedy J, Richard H. Kirk a Cabaret Voltaire alapító tag, Autechre, Kenny Larkin, Aphex Twin aka Polygon Window) tolmácsolásában. Az elektronikus zene nem csupán a testnek szól, lehet szellemi táplálék is, a végtelen hangképek, úsztatások, csavargatások is ezt a tézis erősítik. IDM, ambient, techno - megfelelő adagolásban, hibátlan kivitelezésben.

5. Vangelis - Blade Runner Soundtrack [EastWest - 1994]
Vangelis 'Szárnyas Fejvadász'-hoz komponált soundtrack-je nagyon sok későbbi producert inspirált futurisztikus szintetizátor futamaival, körbe írva a cyberpunk életérzést hangképekkel. Az hogy a film kultikussá vált három tényező együtt állására volt szükség: Ridley Scott-ra, mint rendezőre, egy parádés szereplőgárdára Harrison Ford-dal és Rutger Hauer-rel a főszerepben, valamint Vangelis-re, aki zenéjével tökéletesen kiszolgálta a képi világot. Az 'End Titles' és a 'Rachel's Song' a két kulcsmomentum, de az egész album borzongatóan frissnek hat ma is. Bár a film 1982-es, a soundtrack első hivatalos megjelenése 1994-ig váratott magára.

6. The Future Sound Of London - Lifeforms [Virgin - 1994]
Garry Cobain és Brian Dougans duója a The Future Sound Of London a '90-es évek elejének futurista hangszobrászai voltak. 1992-es debütálásuk az 'Accelerator' hangos szakmai sikereket aratott, főleg a 'Papua New Guinea'-nak köszönhetően, míg az 1994-es második lemez a 'Lifeforms' egy tört ütemekkel operáló ambient lemez csengő-bongó elemekkel. Rögtön a nyitó 'Cascade' berántja az embert, de a dupla album végig szolgál meglepetésekkel, amiért megéri (többször is) végighallgatni.

7. Global Communication - 76:14 [Dedicated - 1994]
Mark Pritchard és Tom Middleton közöse a Global Communication egy neo-klasszikus ambient csodával lepett meg minket 1994-ben. A '76:14' nemcsak az album címe, hanem a lemez teljes lejátszási ideje is, a számcímek nemes egyszerűséggel a zenék hosszai. Az ember csak rányom a play gombra és folyamatosan sodorják a finom, lassan épülő textúrák. A lemez kiemelkedő darabja a '14:31', ami meseszép dallamával és a hozzá asszisztáló, fáradhatatlan arp-pal egymásba kapaszkodva ringat a végtelenségig.

8. Underworld - Dubnobasswithmyheadman [Junior Boy's Own - 1994]

Az Underworld trió (Karl Hyde, Rick Smith és Darren Emerson) ebben a felállásában újra kalibrált magát a zene palettán. A korábban new wave wave, synth pop spektrumon mozgó banda a DJ Darren Emerson bevonásával egy sokkal elektronikusabb irányba mozdult el. A 'Dubnobasswithmyheadman' esszenciáját a nyitó 'Dark & Long' valamint a 'Dirty Epic' és a 'Cowgirl' is remekül hozza, a Fluke féle hipnotikus, kántálós-éneklős house vonalat, amin a későbbiekben is megmaradtak, hol szigorítva a ritmusképleten, hol szabadabbra engedve a dallamokat.

9. The Prodigy - Music For The Jilted Generation [XL Records - 1994]
A lemez, ami magára haragította az UK breakbeat hangzást preferáló Prodigy rajongókat, s a lemez, ami megannyi új követőt nyert meg magának fáradhatatlan energikusságával és a folyamatosan változó, az aktuális trendekhez adaptálódó, de mégis sajátos hangzásuk miatt. A korszakos slágerek ('Voodoo People', 'No Good', 'Poison') révén a formáció jegyet váltott a brit elektronika halhatatlanjai közé, a 'Music For The Jilted Generation'-t pedig sokan a csúcsművüknek tartják. 

10. Paul Van Dyk - 45 RPM [MFS - 1994]

A szubjektív top 10-ben elfért egy trance lemez is, ami történetesen Paul Van Dyk produceri debütálása a legendás MFS labelen '45 RPM' címmel. Az album egyfajta házi best of munka, ugyanis Johnny Klimek (Effective Force,030) és Christian Graupner (Voov, Futurhythm) segítettek Paul-nak kivitelezni technikailag a lemez anyagát. Innen a zászló vívő 30 év távlatában egyértelműen a 'For An Angel' eredetije, de nem szabad leírni a többi zenét sem ('A Magical Moment' és az 'I'm Comin' például egészen parádés), hiszen egy komplett utazásra visznek a frissen formálódott germán trance sound romlatlan dimenzióin át.



Alábbi listánkon találhattok még bőven 1994-es megjelenéseket:
Aphex Twin - Selected Ambient Works Volume II.
Fila Brazilia - Old Codes New Chaos
Freak Power - Drive-Thru Booty
The Sabres Of Paradise - Haunted Dancehall
Towa Tei - Future Listening!
Ralf Hildenbeutel - Looking Beyond
Oliver Lieb - Constellation
Delerium - Spheres II.
The Orb - Pomme Fritz
Eat Static - Implant
Pete Namlook - Namlook IV.
Richard H. Kirk - Virtual State
Denki Groove - Dragon
Thee Madkatt Courtship - By Dawns Early Light
Banco De Gaia - Maya
The Grid - Evolver
Acrid Abeyance - Bon Appetit
Biosphere - Patashnik
System 7 - Point 3 Fire
Robert Hood - Internal Empire
Kenny Larkin - Azimuth
Ultra-Sonic - Tekno Junkies
Westbam - Bam Bam Bam
Opus III - Guru Mother
Orbital - Snivilization
B-Zet - Archaic Modulation
Club 69 - Adults Only
Marusha - Raveland
Der Dritte Raum - Mentalmodulator
Hardfloor - Respect
Resistance D. - Ztringz Of Life
Ken Ishii - Reference To Difference
Spicelab - A Day On Our Planet
Massive Attack - Protection
Portishead - Dummy
Juno Reactor - Transmissions
Sven Vath - The Harlequin, the Robot and the Ballet Dancer
Cosmic Baby - Thinking About Myself
Microglobe - Afreuropamericasiaustralica
Autechre - Amber
Laurent Garnier - Shot In The Dark
Plastikman - Musik
The Irrisistible Force - Global Chillage

Classics Gate Reloaded 003: Mac Zimms

Mac Zimms 1970. január 2-án látta meg a napvilágot a hollandiai Hoogezand-ban Willem Jelle Faber néven. Willem az 1987-es és 1991-es holland DMC finalistájaként DJ-ként már viszonylag fiatalon bizonyította rátermettségét, de a nemzetközi hírnevet produceri munkáival sikerült kivívnia. Főleg a house keményebb vonalán (hard & pumpin') és klub techno-ban nyomult, de a 2000-es évek elején egyre többször bukkant fel trance release-szeken a neve Scott Mac oldalán Mac & Mac-ként.
A Randy "Katana" Joubert nevével fémjelzett BPM Dance (1996-2004) kiadócsoport (olyan sublabelekkel, mint 2Play, Jinx, Bango, Smoke Free DJ-Tools, Tri Lamb és Willem saját kiadója a Mac's Wax) házi producere volt. Később a BPM jogutódjánál a Spinnin' Records-nál 2011-ig bezárólag publikált, azóta nem nagyon hallani felőle. Alábbiakban igyekszünk betekintést adni rendkívül sokszínű diszkográfiájába.
Szerzői projektek: Incisions, Fellow Man, Wishbone, Talespin, The Freak & Zimms, Dj Randy & Mac & Mac, Those 2, Perfect Phase.
Kiadványok, ahol felbukkant a neve: Global Underground 010 Athens, Global Underground Departures, Magik One, Dream Dance, The DJ - In The Mix, A State Of Trance Classics Vol. 4.
Kiadók, ahol felbukkant a neve: Boxed, Spinnin Records, Bango, BPM Dance, Black Hole, 3 Lanka, Sony Music.
DJ-k, akik játszották a zenéit: Danny Tenaglia, DJ Jean, DJ Sammy, Erick E, DJ Sin Plomo, DJ Tatana, DJ Shog, Sonique, Paul Van Dyk, ATB, Tiesto, DJ Budai, Sterbinszky, Náksi vs. Brunner, Andrew J & Gemhand, DJ Levi, Johnny d'Ark. 

Mac Zimms - L'Annonce Des Couleurs [1997 / 2 Play]

Az 1997-es 'L'Annonce Des Couleurs' Mac Zimms egyetlen fő alteregóján jegyzett trance klasszikusa. Bár az alapok egyértelműen house-ra jellemző, a légies, egyszerű dallamfutam trance szerzeménnyé varázsolja a darabot, ahogy rétegek egymásra rakódnak. A honfitárs Tiesto gond nélkül elsütötte a 'Magik' sorozat debütáló mixén, ennél nem is kell nagyobb bizonyíték a track stílusa kapcsán. Az igazi meglepit a 2003-as remix csomag okozta (készült '97-ben egy Kai Tracid és '99-ben egy Vincent De Moor is belőle), arról is kiemelkedik Ron Van Den Beuken aka The Mystery (Shane, Clokx, Floyd stb.) átirata, ami 'Timeless' című opuszának karakterisztikájából merít, az eredeti flow-ját és akkordmenetét nyomaiban meghagyja, de szinte teljesen nulláról újraépíti a track-et. A további remixek The Freak, Mac Zimms és Basic Dawn révén szintén hoznak egy erős színvonalat, mindenképp érdemes csekkolni!

Mac Zimms / D-Factor / Talespin - Batido / Sub-Division / Bouncer [1997 - Tri Lamb]

A recept: 2/3 rész Mac Zimms, 1/3 rész Signum, és akkor a végeredmény már nem lehet rossz. A szintén BPM sublabel Tri Lamb sikerrel vitte azt a koncepciót, hogy három különböző artiszt egy-egy számát egymás mellé rakva adott ki samplereket. A fenti kislemeznél is erről volt szó.
Az A oldalas bomba a 'Batido' egyből egy tribal szörnyeteg, minimalista vonalvezetéssel, öblös base drum-mal, tökéletes DJ weapon house-ból a techno felé tartva (köszi a tippet Mr. Tenaglia).
A B1-es 'Sub Division' a Signum-os Ron és Pascal pumpálósabb énjét a D-Factor-t volt hivatott promótálni.
A B2-es pozit Zimms Talespin álnéven maxolta ki egy újabb tech-house zúzással.

Mac Zimms - Born To Porn [1999 / Bango]

Azt hiszem ez az EP sokak számára a számcímek ismerete nélkül is bevésődött, ugyanis magyar viszonylatban is rengeteget pörgött Budai, Levi és Sterbinszky révén. A 'Born To Porn' percussion-jei már előre bocsátják, hogy egy táncos darabbal lesz dolgunk. A kibontakozó egyszerű, repetitív dallam csak még tovább fokozza a hipnotikus behúzás érzését.
A 'Build For Dancing' egy ügyes funk sample köré épül (egy kicsit nekem Chili Hifly 'Is it love'-jára hajaz), ami alá Mac egy hihetetlenül sodró alapot pakolt megfűszerezve egy női „music” kiáltással. 
Aki szerette az ezredforduló környéki holland pumpin house vonalat (Tim J, Joff Roach, The Freak, Silvio Ecomo) tutira elmorzsol néhány nosztalgia könnycseppet eme darabok ehallgatásakor.

Mac Zimms - Feel What I'm Feeling [1999 / Tripoli Trax]

A 'Feel What I'm Feeling'-et a fél ország a Sterbinszky féle 'Egy Nyár A Flörtben' című mixalbumról ismerheti, igaz ott viszonylag hamar lekeveri Karesz. A negédes, fülbe mászó női vokál már az elején próbál megnyerni magának, miközben a funky, pumpálós alap és a Mac-re jellemző effektek és kavargó riser-ek teszik tovább a dolgukat. Az első rövid kiállás után jön a meglepi: Mac a bostoni b-boy-t, azaz Armand Van Helden-t hívja tetemre Tori Amos 'Professional Widow' remixéből nyúlt basszusgitár mintával. A Tripoli Trax-es re-release-n (az eredeti '98-as 2 Play-es EP-n a 'Sunburst' került a B oldalra) a Mark 'Kulak' Franklin remix is jóféle megközelítés, kicsit plasztikusabb az alap, megy benne egy snare-szerű csipogás a nyolcadokon, illetve Klubbheads-szerű dumafoszlányok is teszik itt a dolgukat.  

MAC ZIMMS TRACKS & REMIXES

Mac Zimms - Doo Bee Doo
Mac Zimms - Make Me Wanna
Mac Zimms - Fine Pitching
Mac Zimms - Right Here
Mac Zimms - Knock The Spots Off
Those 2 - Get Wicked
The Freak & Mac Zimms - Submission
The Freak & Mac Zimms - Spin Me Wild
Wishbone - 50 Grooves
Perfect Phase - Horny Horns
Fellowman - F The Funk
Incisions - Amorak
Dj Randy & Mac Zimms - Ultra Curve
Dj Randy & Mac Zimms - Incertia
Substate - Horizon (Mac Zimms Remix)
Scott Mac - Damager 02 (Mac Zimms Remix)
Coast 2 Coast - Home (Mac Zimms Remix)
Deep Voices - Imagenetic (Mac Zimms Remix)
D-Tune - Into The Light (Mac Zimms Remix)
Albert Vorne - Ares (Mac Zimms Remix)
DJ Jose - Hecitate (Mac Zimms Remix)
Travel - Bulgarian (Incisions Remix)
T-Spoon - Summer Love (Mac Zimms Remix)
Travel - Pray To Jerusalem (Incisions Remix)
Starfighter - Apache (Joff Roach & Mac Zimms Remix)
Vincent De Moor - Shamu (Mac Zimms Remix)
Blank & Jones - Cream (Mac Zimms Remix)
Porno DJ - The Judgement (Mac Zimms Remix)

Brothers In Crime VI.: Sikeres családtagok a stúdiók világából

Ahogy haladunk előre a rovatunkban egyre kevesebb a nagyobb név a családi összefonódásokat kereső írásainkban. Ennek ellenére gondos keresgélés után még mindig találtunk olyanokat, akik a családon belül (testvér/unokatestvér/gyermek) elismerésre méltót alkottak az elektronikus zenében.

1, Scott Kinchen (Scotti Deep) & Mark Kinchen (M.K., 4th Measure Men)
Rögtön elsőnek érkezzenek a detroiti Kinchen tesók, akik a house műfajában alkottak nagyot. Az ismertebb név közülük Mark aka M.K., aki mind saját zenéivel ('Burning', 'Always', 'Love Changes'), mind átirataival (ezek közül is a leghíresebb Nightcrawlers 'Push The Feeling On'-jának Dub of Doom Edit-je) hatalmas szakmai és chart sikereket aratott világszerte. Scott-nak sem kell azonban szégyenkeznie, hiszen neki is jutott underground "sláger", Scotti Deep-ként ugyanis ő jegyzi azt az 1996-os 'Brooklyn Beats'-t, mely felkerült Tommyboy első mixlemezére is a 'House Matic Classics'-re (Pulse 2 Rhythm verzióban). Sokan azonban nem is ezt, hanem az első kislemezét az 1992-es 'Fathoms'-szát tartják a legjobbnak, melyen a detroiti house hatások keverednek, nem beszélve, arról, hogy a tesó Mark is beszállt ide egy átirattal (és a kiadónak, az Aztonk Records-nak is Scott volt az alapítója).

2, Peter Lee (Soda Club, Love To Infinity), Andy Lee (Soda Club, Love To Infinity), Dave Lee (Love To Infinity)
A Love To Infinity projekt főként pop produkciókhoz készített remixeikkel került be a köztudatba. A három Lee fivér trenírozott zenészek révén remek érzékkel nyúlt a szélesebb rétegeknek szánt alapanyagokhoz (Grace Jones, Michael Jackson, Simply Red, Gloria Estefan, Aqua stb.) és ültette át azokat táncosabb, elektronikusabb miliőbe mindezt. Mondhatni az övék egy szócső projekt volt, ami a nyálasabb alapanyagokból kihozta a maximumot. A rengeteg átirat (1993 és 2009 között több, mint 700! remix fűződött a formáció nevéhez) mellett még saját darabokra is maradt idejük. 1998-ban jelent meg eddigi egyetlen, 'Classic Paradise' című nagylemezük, ahol az éneklős, klasszikus amerikai soulful house vonalra fókuszáltak (érdemes például meghallgatni a 'Pray For Love'-ot vagy a 'Keep Love Together'-t és az ember máris a teljes csomagot kapja az említett hangzásból).
Idővel a harmadik Lee tesó, Dave kilépett a formációból (nem, nem Joey Negro-ról van szó) és idővel már csak újra maszterelt, digitális formátumban jöttek ki tőlük archív anyagok, amit a klasszikus, éneklős house kedvelőknek meleg szívvel ajánlok!

3, Seb Kohler (Seb K, Bel Air Project, Ghost Dancer, Shakedown), Stéphane Kohler (Stephane Mandrax, Ghost Dancer, Shakedown)
A svájci Kohler tesók Seb és Stéphane Kohler vitték a 2000-es évek elejének egyik legdögösebb house duóját a Shakedown-t (amit sodró hangzása alapján minimum olasznak gondolhattunk), ahol olyan számokat jegyzetek mint a 'Get Down', az 'At Night' és a 'Drowsy With Hope', két nagylemez ('You Think You Know' 2001-ből és a 'Spellbound' 2006-ból) után el is tűntek. Nyilván erre hatással volt, hogy ők a funky-sabb, filter house platformról átnyergeltek az elektrósabb sound-ra, amivel viszont már nem volt olyan sikeresek. Egyébként pont mostanában lehetett tőlük új anyagot is hallani - közel egy évtized után, a korábbi sikereik remixeit leszámítva - , a Bootsy Collins-szal közös 'Funky And You Know It'-ot és a Giorgio Moroder 'I Wanna Rock'-jához gyúrt remixük továbbra is a kellemes kategóriába esik.  

4, Thomas Gerlach (DJ Tonka, Chiptunes, T'N'I) & Nicoletta Gerlach (Nicoletta, Tonka Seine Schwester)
Gerlach-éknál is többen szerepelnek a büszkeségtablón. Thomas DJ Tonka-ként a '90-es években german wunderkind-ből (Ian Pooley oldalán, mint T'N'I) igazi megasztárrá avanzsált house/italo/funk hatásokat elegyítő stílusával és energikus remixeivel. Testvére Nicoletta is zenélget, ugyan közös produkciójuk nincs Thomas-szal, két Tonka release-hez készített borítót ('Don't Be Afraid', 'Heartjumpa'), illetve egyik projektjében nyíltan utal a családi szállra (Tonka Seine Schwester). A tesójától függetlenül azért egy nagylemezt kiadott 'Cranky' címmel, fura elektronika, latinos behatással, egy kislemezzel ('Friendly'), valamint a Pastaboys 'Let The Sunshine' című 2000-es house trackjében rábízták a vokált és nagyon szépen megoldott a rábízott feladatot.

5, Rita Liebrand (Goldilox), Ben Liebrand (Goldilox, Brussel Syndicate, ISCO, The Riddler)
Ben Liebrand neve már ismerősen csenghet a blog olvasói számára. A holland mágust remixei és hihetetlen érzékkel összerakott megamixei rég a pop és elektronikus zene halhatatlanjai közé emelték. Talán kevésbé közkézen forgó információ vele kapcsolatban, hogy a húgával Rita-val is volt közös zenei projektje. Ez volt a Goldilox, s egyetlen közös munkájuk az az 1994-es cheesy happy hardcore nótácska 'You're My Sunshine'. Ben a zenéért/zajért, Rita a vokálért volt felelős (nem mellesleg egy 1940-ben készült Jimmie Davis nóta feldolgozásáról beszélünk). Egyébként ezt leszámítva Rita DJ-ként is fel-fellépett, illetve maga is készített megamixeket egyes előadók (pl. Alexander O'Neal, Bobby Brown) munkáiból.

6, Paul Godfrey (Morcheeba), Ross Godfrey (Morcheeba)
Az angol Morcheeba formáció a '90-es, 2000-es évek egyik meghatározó downtempo, trip hop csapata volt, akik 'Rome Wasn't Built In A Day' című ópuszokkal poposabb terepre lépve a slágerrádiók rotációjában is megragadtak (és a dalt a mai napig sokat játsszák a magyar rádiók is, annak ellenére, hogy egy két évtizedes szerzeményről van szó). A zenéért a két Godfrey tesó Paul és Ross volt a felelős, a produkció Skye Edwards vokálkjával kiegészülve mindig is egy egzotikus szegletét jelentette a bedőlésre, mélázásra vágyók zenei konglomerátumának. 1996-os debütáló nagylemezük a hangzás definiáló 'Who Can You Trust', a slágerekkel teli tűzdelt 1998-as 'Big Calm' és a kereskedelmi sikerek felé nyitó 2000-es  'Fragments Of Freedom' tekinthető a trió aranykorszakának, annak ellenére is, hogy Paul kilépésével a mai napig duóként zenélnek és vannak új megjelenéseik is.

Rest In Peace: Mulya

2024. november 18-án érkezett a szomorú hír, hogy Nagy Levente, Yvel (az Yvel & Tristan duóból), vagy ahogy manapság ismerhettük őt Mulya tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Nagyjából két héttel korábban (november 6-án) Levente zenésztársa, kiadójuk a Complaint Kulture társtulajdonosa Sobek posztolt a közösségi médiában arról, hogy Levente egy komoly sztrókon van túl és kritikus az állapota. Akkor még bizakodtak benne, hogy felépülhet és Levente valamint a családja támogatására közösségi gyűjtésbe kezdtek (közel 15 ezer eurót adtak össze), mivel akkor még látni sem lehetett mikor térhet vissza a stúdióba.
A sors fura fintora, hogy pont a közelmúltban, egészen pontosan október 25-én jelent meg egy háromszámos kislemeze a német Innervisions  gondozásában (Dixon & âme), ami eddigi karrierjének legnagyobb szakmai sikere volt. 
A zenei kötődését édesapjának köszönheti, aki opera karmesterként dolgozott. Jómaga szolfézs és zongoraleckéket vett, így a producerkedéshez szükséges zenei alapok a kisujjában voltak.
Levente az Yvel & Tristan duó tagjaként Szlaby Viktor (Tristan) oldalán vált ismerté, a 2003-ban létrehozott formációt a hazai progressive szcéna nagyja Chriss vette a szárnyai alá és első megjelenésüket rögtön a FREEE Magazinnal kooperálva (2004. novemberében) megjelent Quasar  'Remixes 2004' papírtokos CD-n fülelhette meg a közönség ('Sandal Wood', 'Opportunity').
Ezzel párhuzamosan a 'Pillow' és 'Lifted' című számukkal felkerültek Chriss 'The Trip Redirection Of Sound' című CD-jére, előbb említett produkciójuk Quasar remixben Nick Warren GU028-as Shanghai mixén is szerepelt. Warren a GU035 Lima-n is játszotta két munkájukat, a nemzetközi vérkeringésben tartva a srácok nevét. Itthon a progressive house elit - Kühl, Chriss, Dandy - hivatalos DJ mix megjelenésein is állandó résztvevők voltak munkáikkal, valamint a Justmusic.FM-en saját műsort is vihettek, illetve a csatorna támogatásával 2007-ben DJ mixük is megjelent.
Olyan nívós labeleken bukkant fel a nevük, mint a Steve Lawler féle Viva Music-ja, Eelke Kleijn Outside The Box Music-sza és DAYS Like Nights-ja vagy Michel De Hey Hey! Records-za.
Saját klubestet is vittek Hi!Fly néven, illetve saját imprintjük a Hi!Fly Music is igyekezett minél több embert megszólítani minőségi megjelenéseivel. DJ-ként megfordultak a hazai zenei élet vezető eseményein (Sziget, S.U.N. fesztivál, B My Lake, Balaton Sound).
Aztán a 2010-es évek derekára Levente előrukkolt egy új aliasszal, a Mulya-val, ami nevével ellentétben véletlenül sem béna, esetlen dolgokkal próbálkozott. Itt is megjárta a krémek krémjét (Chapter 24, microCastle, Monaberry) és a koronát pont a fentebb már említett Innervision-ös megjelenés jelentette. Sobek-kel közösen gründolt kiadójuk a Complaint Kulture viszonylag rövid időn belül kivívta a szakma és a közönség elismerését is.
Levente már azon fiatal magyar zenei producer generáció tagja volt, aki az elektronikus zene világában szocializálódott, úgymond nem menet közben alkalmazkodva, véleményes próbálkozásokon keresztül jutott el a saját hangzásához, zenéivel egyből egy kiérlelt, gondosan kivitelezett, szofisztikált vonalat célzott meg és vitt egészen élete végéig.
Azon szűk hazai elitbe tartozott - Jay Lumen, Crazibiza és Belocca társaságában - , akik minden megjelenésükkel mind a Beatport-on, Spotify-on valamint az A-listás, nemzetközileg legmagasabban jegyzett DJ-k playlistjén kimagaslóan szerepeltek. Még rengeteg zene volt benne, amit a neki adatott rövid időben már nem tudott megalkotni. Nyugodjék békében!

Tíz tény és érdekesség Mousse T-ről

A soulful, funky-val átitatott groovy house német félistene, a 'Horny' és a 'Sexbomb' producere Mousse T a megaslágerek ellenére is hű maradt underground gyökereihez. A mai napig aktív tagja a nemzetközi house közösségnek, mint producer, mint mentor, s mint DJ egyaránt. Alábbi összeállításunkban tíz tényt és érdekességet gyűjtöttünk össze a karrierjéről.

1. Bár polgári neve Mustafa Gündoğdu, nem Törökországban, hanem Németországban, a Kölnhöz közeli Hagen-ben született 1966-ban. Édesapja orvos (nőgyógyász) volt, őt is orvosnak szánták a szülei.

2. Bár édesapja ellenezte, hogy zenész legyen, mégis ő vette neki az első szintetizátorát, ami egy Roland JX3P volt. Később, amikor fia sikeres lett producerként úgymond fellélegzett, hogy Mustafa mégis jó pályát választott magának.

3. Fiatalon a rock keményebb ágát kedvelte, nagy AC/DC fan volt, viszont amikor először hallotta a rádióban Donna Summer 'I Feel Love'-ját az megváltoztatta érdeklődését és a zenével kapcsolatos hozzáállását. 

4. 1993-ban stúdió partnerével Errol Rennals-szel megalapította a Peppermint Jam labelt (és a Peppermint Park stúdiót), mivel a garage, soul és house hatásokkal tarkított zenéiknek nem találtak lokális kiadót, lévén a németeknél akkoriban a trance, euro dance és techno pörgött ezerrel. Mondhatni túl brit/amerikai volt a hangzásuk a keményebb ütemekhez szokott germánoknak.

Inaya Day és Emma Lanford

5. Első világslágere a 'Horny' 1997-ben jelent meg instrumentális darabként a Peppermint Jam-nél. Eredetileg Mousse egy Michael Jackson remixen dolgozott, amiből több változatot is készített, mire végül úgy döntött hogy az alapot inkább megtartja magának. Persze megfeledkezett róla, viszont amikor Roger Sanchez-zel bandázott és ezt a darabot is lejátszotta neki, Roger egyből imádta és sürgette Mousse-t hogy adja ki azt. Ez meg is történt. A német vinyl kiadás már akkora sikert aratott, hogy több brit A&R menedzser is felfigyelt rá és licenszelni szerették volna a számot. Viszont Mousse-ék vittek egy csavart a sztoriba, mert éneket felvéve dallá alakították az újrakiadáshoz. Mivel a szám címe a kürtök miatt (amit nem mellesleg Earth, Wind & Fire 'Something Special'-jéből mintázott) 'Horny' volt, ezt megtartva és másodlagos jelentéstartalmát meglovagolva egy modernkori "szerelmes dalt" kerekítettek belőle egy fülledt hangulatú, mégis vicces videóklippel megtoldva.
A Hot 'n' Juicy Emma Lanford és Inaya Day duóját takarja, akik a klipben is szerepetek Mousse T oldalán. Lanford a refrént írta, akibe Errol Rennals futott bele teljesen véletlenül. Emma küldött neki egy demót és két héttel később már a 'Horny'-ra vették fel a vokált a hanoveri stúdióban.
Inaya Day Düsseldorfban élt és Mousse T-t már ismerte, mert Boris D'Lugosch-sal közös 'Keep Pushin'-ban és a 'Hold Your Head Up High'-ban is dolgoztak együtt. Ő jegyezte az átkötő részeket a 'Horny'-ban. A formáció háttér énekesei Nadine Richardson és Nikki Belle voltak.
Érdekesség, hogy mind Lanford mind Inaya a későbbiekben rendszeresen bukkantak fel Mousse T produkciókban vokalistaként.

6. Az 1998-as év a 'Horny' óriási világsikere mellett még egy nagy dolgot hozott Mustafa-nak, mégpedig Grammy díjra nevezték. A legjobb remixek kategóriája 1998-ban startolt és akkor még nem egy átiratot választottak ki, hanem 5 munkát, Mousse esetében pl. Ann Nesby 'Can I Get A Witness' és a Simply Red 'Your Eyes' variációja is szerepelt a kiválasztottak között. Végül a díjat Frankie Knuckles vitte el ebben az esztendőben, de mindenképp nagy fegyvertényként tekintett rá, hogy négy amerikai producer mellett ötödik, európai arcként szállhatott versenybe a díjért.

7. Saját remix munkái közül egyébként Quincy Jones 'Stomp', Ann Nesby 'Can I Get A Witness?', Selace 'So Hooked On You’re Loving', Horse Meat Disco 'Love If You Need It'-je a kedvence. Magáról a remixekről azt tartja, hogy az eredeti darabot tiszteletben kell tartani. A remixelés van, hogy csak apró változtatásokat jelent, de van hogy például a vokál köré egy teljesen más zenei körítéssel lehet kihozni az eredetiben rejlő potenciált.

'99-ben Kölnben a The Dome rendezvényen 

8. Édesanyja imádta Tom Jones-t, így amikor adódott a lehetőség hogy együtt dolgozhatnak ő is átérezhette, hogy milyen nagy zenei tehetséggel hozta össze a sors. Egyszer véletlenül találkoztak Mark-kal, Tom Jones fiával, egyben menedzserével. Először csak arról volt szó, hogy Mousse T remixelhetne Tom Jones régebbi slágerei közül néhányat, végül ez nem jött össze, de kapcsolatban maradtak Mark-kal elküldtek neki egy blues riffre épített dalt, melyben Emma Lanford énekelt, ez volt a 'Sexbomb', ami egyfajta főhajtás volt Tom előtt. Végül Tom-nak is tetszett a darab, ezért Mustafa elrepült Londonba, ahol először találkoztak személyesen. Tom Jones a valóságban is egy igazi úriember volt, előszeretettel sztorizgatott szürreálisnak tűnő dolgokról, pl, amikor Elvis-szel együtt turnézott. Emellett 200%-ot adott a stúdióban, ami a végeredményen is érezhető volt és hatalmas sláger lett világszerte, egyben újabb lendületet adott a Tom Jones karrierjének is.

9. Zsűritagként szerepelt a 2018-as Germany's Got Talent-ben (DSDS).

10. Bár nagyon sokan felültek arra a divatvonatra (Pete Tong, Milk & Sugar, Alex Christensen), ahol régi elektronikus zenei kompozíciókat szólaltatnak meg komolyzenei támogatással, sok esetben eltalálva, de néha öncélúan, kontextus nélkül prezentálva az adott alkotásokat. Mousse T a Deutsches Filmorchester Babelsberg-gel fogott össze 2013-ban és saját zenéiből készített el egy csokorra valót (Mousse T 'Re-Orchestrated') komolyzenei miliőben, ami hozza az elvárt rendkívül magas színvonalat.