 |
1. A Shara Nelson kontra Pete Tong-ügy
Shara Nelson karakteres hangját sokan a Massive Attack 1991-es 'Unfinished Sympathy'-jéből ismerhetik (illetve 'Blue Lines' album másik húzószámában a 'Safe From Harm'-ban is őt hallhatjuk). Az talán már nem annyira publikus infó róla, hogy a kezdeti sikerei után énekesi karrierje megfeneklett, noha két viszonylag sikeres szerzői nagylemeze is megjelent két év leforgása alatt (1993-ban és 1995-ben). Ezután viszont csak alkalomszerű megjelenései voltak, s mint kiderült eközben komoly Nelson mentális betegséggel küzdött (vélhetően az elmaradó sikerek és felkérések miatti depresszióval). Egy ponton olyan súlyos volt már az állapota, hogy az angol Radio 1 műsorvezetőjével, a DJ mogul Pete Tong-gal akadt bírósági ügye, miután azt hazudta, hogy ő Tong felesége és közös gyerekük is született, valamint rendszeresen telefonon keresztül zaklatta a neves lemezlovast. Tong ezt megunva adta be kérelmét a távolságtartási végzésre, amit 2011-ben hagytak jóvá, s emellett közmunkára ítélték Nelson-t. Hogy azóta a felek rendezték-e a nézeteltéréseiket, vagy hogy Nelson meggyógyult-e nem tudni. Ami bizakodásra adhat okot Nelson-nal kapcsolatban, hogy Charles Webster 2020-as 'Decision Time' LP-jen újra hallhattuk őt a 'This Is Real' című ópuszban.
2. A Der Klang Der Familie kesze-kusza története
A 'Der Klang Der Familie' egy korszak meghatározó techno himnusza volt, melyet némi misztikum és botrány is körülvett. Az azonos című, a berlini techno mozgalomról szóló könyvben részletesen kitérnek a zene körüli "kavarodásról". Igazából a F.U.S.E. egyik számából vették ('F.U.') az inspirációt a baseline-hoz, s a bonyodalmak elkerülése végett inkább felkérték Richie Hawtin-t remixelni. Jeff Mills-nek is nagyon tetszett a track és remixelni szerette volna, de végül csinált belőle egy saját számot ('Phase 4'), ami előbb jelent meg, mint 3Phase-k eredetije, ezért pont a fordítottját lehetett gondolni, hogy ők rippelték Jeff Mills-t. A Tresor-os lemez promotext-ben csak Dr. Motte-t méltatták, 3Phase-ről szót se ejtettek és sokaknak úgy jöhetett le, hogy a 3Phase Motte egyik alteregója. Motte kapta is a felkéréseket fellépésekre, míg 3Phase nem. Igazából Motte addigra már elég ismert személyiség volt, a Love Parade alapítójaként és DJ-ként, egyértelmű, hogy az ő nevére építve akarták, hogy a lemez jobban fogyjon. Derrick May itt lépett a képbe, amikor a Tresor-ban játszott meghallotta a zenét, ami annyira megtetszett neki, hogy elvitte magával a lemezt és a szerzők engedélye nélkül kisvártatva kiadta azt a saját kiadóján a Transmat-on. Igazából ez fellendítette a lemez népszerűségét a tengerentúlon is, mivel addigra Európában már nagyjából lecsengett körülötte a hype, vélhetően ezért sem álltak bele Motte-ék a jogvitába.
3. Újravett vokál az 'El Nino'-ban
Az észak-ír dj, producer páros Robbie Nelson és CJ Agnelli előszőr a dublini RGB Records katalógusában bukkant fel Agnelli & Nelson-ként, a labelavató első kislemezük az 'Angels '98' mérsékelt sikert aratott, viszont a második nekifutás meghozta számukra az áttörést. A spanyol vokállal ellátott 'El Nino' tarolt világszerte. Azt már talán kevesebben tudják, hogy a számban használt vokál eltér az első és az Xtravaganza féle kiadáson. A promo white labelen lévő első verzióban Nelson-ék a Sueno Latino 'La Puerta Del Sol' acapella-jának részleteit használták. A lemezt gondozó dublini RGB Records-tól a számot licenszelte Alex Gold Xtravaganza-ja, s csinált belőle ibizai slágert. Az ő kiadásukra vélhetően a jogviták elkerülése végett inkább újravették és kiegészítették a vokált Marcella Woods segítségével, s ahogy a track sikeressége mutatja okosan előre gondolkoztak, mert idővel mélyen a zsebükbe kellett volna nyúlniuk.
4. John Digweed és a még híresebb bratyó
Vannak olyan családok, ahol egyszerre több híresség is körbeüli az étkezőasztalt. Nos Digweed-ék is ilyenek, ugyanis John mellett bátyja George is igazi híresség, lévén George Digweed sokszoros európa -és világbajnok, egyben világcsúcs tartó agyaggalamb lövészetben. Nem mellesleg a világon ő birtokolja a legtöbb világbajnoki címet. Négy általa beállított világcsúcsot a mai napig sem sikerült megdöntenie senkinek sem.
5. Tiesto és az athéni olimpia
Tiesto ázsiója a 2000-es évek elején kezdett üstökös szerűen kilőni. A 'Tiesto In Concert' DVD-je felkeltette az Olimpiai Bizottság figyelmét is. A nyári olimpiai játékokat 2004-ben Athénban rendezték meg, s őt kérték fel, hogy másfél órás szettet állítson össze saját instrumentális zenéiből, s az 'Adagio for Strings' példájára javasolták neki, hogy több olyan kompozíció is legyen, amelyben az elektronikus és a klasszikus zene keveredik egymással. (pl. az 'Athena' Albinoni 'Adagio in G-Minor'-ját adaptálta) A megnyitót augusztus 13-ra tűzték ki. Augusztus 7-én Tiësto megtartotta az első próbát egy üres stadionban, majd két nappal később már 35 ezer önkéntes előtt próbált. A főpróbát augusztus 10-én 60 ezer fős, majdnem telt ház előtt tartották. Augusztus 13-án a fő attrakció is jól sikerült, hiszen a DJ pult környékét megszálló holland sportolókat szó szerint a biztonságiaknak kellett eltolniuk, mert a többi sportoló már nem tudott lemenni mellettük. Maga a sportolók buliba forduló felvonulása a szokásosnál egy fél órával tovább tartott.
A 'Der Klang Der Familie' egy korszak meghatározó techno himnusza volt, melyet némi misztikum és botrány is körülvett. Az azonos című, a berlini techno mozgalomról szóló könyvben részletesen kitérnek a zene körüli "kavarodásról". Igazából a F.U.S.E. egyik számából vették ('F.U.') az inspirációt a baseline-hoz, s a bonyodalmak elkerülése végett inkább felkérték Richie Hawtin-t remixelni. Jeff Mills-nek is nagyon tetszett a track és remixelni szerette volna, de végül csinált belőle egy saját számot ('Phase 4'), ami előbb jelent meg, mint 3Phase-k eredetije, ezért pont a fordítottját lehetett gondolni, hogy ők rippelték Jeff Mills-t. A Tresor-os lemez promotext-ben csak Dr. Motte-t méltatták, 3Phase-ről szót se ejtettek és sokaknak úgy jöhetett le, hogy a 3Phase Motte egyik alteregója. Motte kapta is a felkéréseket fellépésekre, míg 3Phase nem. Igazából Motte addigra már elég ismert személyiség volt, a Love Parade alapítójaként és DJ-ként, egyértelmű, hogy az ő nevére építve akarták, hogy a lemez jobban fogyjon. Derrick May itt lépett a képbe, amikor a Tresor-ban játszott meghallotta a zenét, ami annyira megtetszett neki, hogy elvitte magával a lemezt és a szerzők engedélye nélkül kisvártatva kiadta azt a saját kiadóján a Transmat-on. Igazából ez fellendítette a lemez népszerűségét a tengerentúlon is, mivel addigra Európában már nagyjából lecsengett körülötte a hype, vélhetően ezért sem álltak bele Motte-ék a jogvitába.
3. Újravett vokál az 'El Nino'-ban
Az észak-ír dj, producer páros Robbie Nelson és CJ Agnelli előszőr a dublini RGB Records katalógusában bukkant fel Agnelli & Nelson-ként, a labelavató első kislemezük az 'Angels '98' mérsékelt sikert aratott, viszont a második nekifutás meghozta számukra az áttörést. A spanyol vokállal ellátott 'El Nino' tarolt világszerte. Azt már talán kevesebben tudják, hogy a számban használt vokál eltér az első és az Xtravaganza féle kiadáson. A promo white labelen lévő első verzióban Nelson-ék a Sueno Latino 'La Puerta Del Sol' acapella-jának részleteit használták. A lemezt gondozó dublini RGB Records-tól a számot licenszelte Alex Gold Xtravaganza-ja, s csinált belőle ibizai slágert. Az ő kiadásukra vélhetően a jogviták elkerülése végett inkább újravették és kiegészítették a vokált Marcella Woods segítségével, s ahogy a track sikeressége mutatja okosan előre gondolkoztak, mert idővel mélyen a zsebükbe kellett volna nyúlniuk.
4. John Digweed és a még híresebb bratyó
Vannak olyan családok, ahol egyszerre több híresség is körbeüli az étkezőasztalt. Nos Digweed-ék is ilyenek, ugyanis John mellett bátyja George is igazi híresség, lévén George Digweed sokszoros európa -és világbajnok, egyben világcsúcs tartó agyaggalamb lövészetben. Nem mellesleg a világon ő birtokolja a legtöbb világbajnoki címet. Négy általa beállított világcsúcsot a mai napig sem sikerült megdöntenie senkinek sem.
5. Tiesto és az athéni olimpia
Tiesto ázsiója a 2000-es évek elején kezdett üstökös szerűen kilőni. A 'Tiesto In Concert' DVD-je felkeltette az Olimpiai Bizottság figyelmét is. A nyári olimpiai játékokat 2004-ben Athénban rendezték meg, s őt kérték fel, hogy másfél órás szettet állítson össze saját instrumentális zenéiből, s az 'Adagio for Strings' példájára javasolták neki, hogy több olyan kompozíció is legyen, amelyben az elektronikus és a klasszikus zene keveredik egymással. (pl. az 'Athena' Albinoni 'Adagio in G-Minor'-ját adaptálta) A megnyitót augusztus 13-ra tűzték ki. Augusztus 7-én Tiësto megtartotta az első próbát egy üres stadionban, majd két nappal később már 35 ezer önkéntes előtt próbált. A főpróbát augusztus 10-én 60 ezer fős, majdnem telt ház előtt tartották. Augusztus 13-án a fő attrakció is jól sikerült, hiszen a DJ pult környékét megszálló holland sportolókat szó szerint a biztonságiaknak kellett eltolniuk, mert a többi sportoló már nem tudott lemenni mellettük. Maga a sportolók buliba forduló felvonulása a szokásosnál egy fél órával tovább tartott.
