A bevásárlás a retróba lesz a jövő nagy üzlete?

A Rolling Stones Magazine több cikket is közölt az elmúlt években a globális zeneiparban mutatkozó, egyre nagyobb méreteket öltő zenei katalógus felvásárlási lázról és annak gazdasági hátteréről. Olyan nevek zenei katalógusai kerültek befektetési cégek – Hipgnosis, Primary Wave, KKR - birtokába, mint pl. Bob Marley, Neil Young, vagy éppen Shakira. A trendeket látva a hagyományos zenei megakiadók – Warner Music Group, Universal Music - is beszálltak a licitháborúba és százmilliós nagyságrendekben igyekeznek üzletet kötni híres előadókkal. 
A bevásárlási láz az elektronikus/dance zenei szegmenst is elérte. A holland Armada Music Group által létrehozott BEAT Music Fund - ami az első dance zenei befektetési alapként hivatkozik magára - 2022-ben kezdte meg működését, s két év alatt 20 000 zeneszámmal gyarapította a katalógusát, ezekre ezidáig nagyjából 100 millió stream futott be. 

Az alábbi előadók és kiadók tartoznak a BEAT Music Fund-hoz:
King Street Sounds (Blaze, Dennis Ferrer, Ananda Project, Kerri Chandler)
KMS Records (Kevin Saunderson, Inner City, e-Dancer, Blake Baxter)
Cloud 9 Dance (Paul Elstak, Party Animals, DJ Isaac)
VIVa Music (Nicole Moudaber, Mihalis Safras, Steve Lawler, Alex Neri, Victor Calderone)
Juicy Music (Todd Terry, Robbie Rivera, Dero)
Perfecto
Markus Schulz
Chocolate Puma (Jark Prongo, Rene et Gaston, Riva, Tomba Vira, The Good Men, Basto, Klatsch!)
Tiga
Sultan + Shepard

A fenti listát böngészve jogosan merülhet fel a kérdés, hogy problémás-e egyáltalán ez a tranzakció, hiszen sok minőségi zene is átkerült az Armada felügyelete alá. Én azt mondanám, hogy igencsak problémás egy ekkora zenei bázis annektálása, mivel ebből a 20 ezres kollekcióból megjósolható, hogy csak ugyanazt a 200-250 (a statisztikák szerint legjobban fogyó/legkommerszebb/legtöbb social media hype-ot generáló) zenét erőltetik majd orrba-szájba.
Miért megjósolható? Ehhez elég 2024 december közepétől az elmúlt 30 napra visszatekinteni a Beatport-on, s az alábbi számokba futhattunk bele az Armada-nál friss kiadvány gyanánt:
Chicane - Saltwater (Claptone Remix)
Mauro Picotto - I Feel Love (V2)
Isidoros, Kosheen, Marten Lou - Hide U
Korolva, Eynka & Signum feat. Scott Mac - Coming On Strong
Deep Dish - Say Hello (Deep Dish Goes Peak Remix)
Human Resource - Dominator (Harry Romero Remix)
és így tovább...

A felvásárlási láz hatásait érdemes tehát megvizsgálni a felvásárlók, az előadók és a zenei piac irányából is pro-kontra szempontok alapján.

Miért jó az előadóknak?
- Egyben jutnak egy nagyobb összeghez. Ki ne örülne egy hat vagy hét számjegyű összegnek, dollárban?
- Pótolhatja a Covid miatt elmaradó fellépések okozta anyagi kiesést
- Az előadó neve a frissebb generációknál is megragadhat a köztudatban

Miért rossz az artisztoknak?
- Akaratukon kívül többször húznak le róluk még egy bőrt, néha olyan méltatlan kontextusban csendülnek fel, amihez nem biztos, hogy adnák a nevüket
- A jogdíjakkal hosszabb távon többet kereshetnének
- Felborul a régi és új előadók kényes egyensúlya

Miért jó a felvásárlást bonyolító cégeknek?
- Befektetési alapok mások pénzével gazdálkodnak, gyakorlatilag hitelbe veszik meg a jogokat
- A kiadási jog megszerzésével ők dönthetnek arról, hogy mit mikor és mennyiszer dobnak újra piacra
- Az ismétlési spirál működtetésével felértékelik az adott üzleti csomag értékét, amit később többszöröséért adhatnak tovább

Miért rossz a felvásárlást bonyolító cégeknek?
- Előfordulhat, hogy az előadó túl nagy összeget kér, ami ronthatja a felvásárló további piacszerzését, illetve licitálásba bonyolódik egy másik, ugyanazon artiszt iránt „érdeklődő” céggel

Miért jó ez a zenepiacnak?
- Olyan kiadványok is elérhetők lehetnek digitálisan, amik korábban csak fizikális formátumon jelentek meg

Miért rossz a zenepiacnak?
- Egyes előadók diszkográfiáját a magasra taksált felvásárlási ár miatt „felértékelik”
- A jogokat megszerző cégek a befektetésüket védve ezeket a régebbi zenéket öntik a hallgatóságra a rendelkezésre álló összes csatornájukon keresztül. Persze új verziók is készülnek a klasszikusokhoz, de ezek sok esetben művészileg nem adnak hozzá az eredeti értékéhez.

A régi zenék felfalják az újakat?
Arányaiban napjainkban sokkal több zene készül, emiatt nehezebb megtalálni az igazán jó produkciókat, viszont ma is születnek figyelemre méltó munkák. De addig, amíg a nagy kiadók, publishing cégek és újabban befektetési alapok is a régi zene újrahasznosítását erőltetik, addig a becsületes átlagnál erősebb, de nem korszakalkotó friss megjelenések nem tudják megkapni a kellő figyelmet. 
Ehhez sokkal nagyobb tudatosság és nyitottság kellene a zenehallgatók részéről, míg az előadóknak is a rövidtávú haszon helyett érdemesebb lenne távolabbra tekinteni, és nem kiadni a gyeplőt a saját kezükből. 

Felhasznált irodalom:
Honest-Broker
Music Business Worldwide
Rolling Stone

Classics Gate Reloaded 004: John Johnson

John Leonardo Lepore alias John Johnson az ezredforduló környékén felkapott és elismert producernek számított. A John Johnson művésznév hallatán elsőre egy amerikai, vagy egy angol nemzetiségű producerre, vagy DJ-re asszociálna az ember. A valóság nem sokban különbözik, mert John egy igazi világpolgár. Eredetileg Olaszországban látta meg a napvilágot, Fokvárosban szerzett mérnöki diplomát és itt bontogatta először szárnyait, mint lemezlovas. Dolgozott egy nagy new york-i marketing cégnél vezető beosztásban, a 2010-es évek derekától pedig saját alapítású lemezkiadóiban (238*W, Media Blackout, ICONYC, NYLO, Hydrogen) lát el artist director-i pozíciót Berlin és Belgium között ingázva.
Visszakanyarodva produceri munkáira John a 90-es évek végétől volt aktív, első nagyobb közönségsikerét Dove Beat 'La Paloma'-jának remixével Power Dove-ként érte el, mely projektet az eredeti track szerzőjével Yoogie Van Bellen-nel vittek (nem tévesztendő össze a holland Joost Van Bellen-nel) két EP erejéig ('Sonic', 'September'). 1999-ben a 'Sonic' EP-vel nagyjából egy időben a 'La Paloma' remixét az angol Plastic Fantastic is licenszelte, s ekkor a szigetországban is berobbant a kiadvány, John-nak befutott pár remix felkérés a sikert meglovagolván: triplán adta vissza Oliver Lieb-nek a 'Sonic'-on nyújtott segítségét. Két verziót is készített az L.S.G. 'Into Deep Remixes' kiadványra ('Phorus', 'Give Me Your Hand'), valamint a 'Subraumstimulation'-t is kezelésbe vette, újabb Van Bellen-nel közös munkája (John Johnson meets Saints & Sinners) a 'Summernight' is nagyot ment. Ha az 1999-es év hozta el számára az áttörést, a 2000-es volt a nagy sikerek esztendeje - remixelte a 'Kevin & Perry Csúcsra Tör' főcímzenéjét az 'Eyeball'-t, amit Matt Darey írt Sunburst álnéven. Szintén átiratot készített a Dawnseekers (Geert Huinink) 'Gothic Dream'-jéhez, ami az előbb említett 'Eyeball'-lal együtt DJ Tiesto szettjeiben és mix CD-in is szerepelt. Matt Darey még ugyanebben az évben felkérte egy újabb remixre, mégpedig a 'Beautiful'-ra gyúrt egy epikus saját verziót. A hab a tortán az a felkérés volt, ami John Digweed-től érkezett az aktuális kislemez 'Heaven Scent-re, amit Johnson is szakmai karrierjének abszolút csúcsának tart, a maga eladott több, mint 25 ezer példányával.
Idő közben csatlakozott a német Future Breeze duóhoz, akik a 2000-es elején újradefiniálták hangzásukat és a sláger/hard trance irányba mozdultak el a korai acid-es, pizzicato house-os vonalról. John, mint produkciós partner bukkant fel a lemezek release note-jain, az ő keze is benne volt például a 'Smile', az 'Ocean Of Eternity', a 'Mind In Motion' és 'Temple Of Dreams'-ben is. Egészen 2005-ig működtek együtt, az időszakot a második Future Breeze nagylemez a 'Second Sign' zárta le, ahol ezek a produkciók is megtalálhatók
Ezzel párhuzamosan A&R-ként 2000-től az Alphabet City UK-hez, ami a Marc et Claude's sublabeleként működött, illetve Sonic City-ként saját kiadót is alapított. DJ-ként körbejárta a világot, fellépett Tokióban, Costa Rica-ban, Svájcban, Hong Kong-ban stb. Egy ideig az ő booking menedzsere is Guy Ornadel volt, aki abban az időben Sasha DJ karrierjét is egyengette.
1999-2004 közötti megfeszített időszak azért nem múlt el nyomtalanul, John kiégett így a 2004-es 'I Want You' single-lel gyakorlatilag letette a lantot, egy komolyabb betegségből - nyirokcsomó rák - próbálva felgyógyulni nyugisabb, privát vizekre evezett. Nagyjából 6 év kihagyás követően először podcast epizódokkal tért vissza és adott betekintést abba a zenei világba, amit igazán szeret ('New York Stories' - nu disco, deep & tech house), valamint pár archív élő fellépésének hangfelvételét is megosztotta. 2012-től 2017-ig pár remixet is jegyzett többek között a Stellar Fountain, a Time Capsule, a Suffused Music és Mistique Music roster-ében. Originalok tekintetében a Stellar Fountain társ alapítójával Greyloop-pal dolgoztak együtt zenéken, ennek négy EP lett kézzel fogható eredménye az 'Ocean Shore', a 'Space Love', a 'The Empire' és a 'Time Capsule'.

John Johnson névjegy:
Alteregók: Power Dove, Johnson Inc., Sonic Tribe, Lepore, Midnight Social Club
Hivatalos, CD-n megjelent DJ mixek száma: 1, (John Johnson - Live @ Hong Kong - 2001]
Társproducer: Future Breeze, Darren Christian, John Johnson & Greyloop
Labelei: 238*West, Media Blackout, Hydrogen, ICONYC, ICONYC Red, NYLO
Fun facts: 2003-ban szerepelt Chris Lopez fotókönyvében a 'DJ's by Lopez'-ben, ahol olyan neveket kapott lencsevégre a szerző, mint Todd Terry, Carl Cox, Goldie, Dave Angel.
Nem lépett fel sose Magyarországon DJ-ként, állítólag egyszer a Home Club menedzsmentje szerette volna lekötni, de ez végül nem jött össze.

JOHN JOHNSON – IMPACT [2000 / MARC ET CLAUDE's]

Az 'Impact' volt az első saját néven kiadott sikere John-nak (nyilván Brian Baskin és Matt Jefferson révén voltak produkciós partnerei). A felfokozott, 140 BPM-en dübörgő klubtrance ritmus már alapjában véve megadja a hangulatot, de az egészre a könnyedén fülbemászó, egyszerű fő témával teszi fel az I-re a pontot. A kislemezről a deep-esebb beütésű Van Bellen remix ment igazán nagyot, ugyanis gyakorlatilag a főtéma köré egy teljesen más, nyugodtabb miliőt termetett, ami sokkal több DJ szettbe volt beilleszthető.
Az IDJ-re lincenszelt változatra készült egy Brancaccio & Aisher valamint egy DJ Remy verzió, ami a kor progressive house karakterisztikájának minden szerethető elemét beveti. 2015-ben a szerzői jogok visszaszállásával John újra kiadta saját kiadóján az 'Impact'-tet original nélkül két remix formájában (Cid Inc., Jamie Stevens (Infusion)). Ugyanebben az évben amúgy az eredeti kiadó Marc et Claude is digitálisan elérhetővé tette az eredeti line up-ot (Original mix + Van Bellen Remix). 2016-ban már az ICONYC-on egy 'Impact Part 2' remix edition is napvilágot látott Monojoke, East Cafe és Robert R. Hardy adaptációival.
REMIXEK: Van Bellen Remix, Brancaccio & Aisher Suicide Sports Dub, DJ Remy Remix, Cid Inc. Remix, Jamie Stevens Remix, East Cafe Remix, Monojoke Remix, Robert R. Hardy Remix.

JOHN JOHNSON – CITY EP [2001 / MARC ET CLAUDE's]

A 'City EP' a progressive trance hamisítatlan definíciója. A dupla vinyl oldalanként egy-egy track-kel John fellépéseinek hangulatát próbálja meg zenék formájában összesűríteni. A 'City EP' két húzószáma a 'London' és a 'Buenos Aires' voltak. A 'London' Jimmy Van M Bedrock mixének nyitózenéjévé avanzsált, a 'Buenos Aires' pedig minden valamire való trance DJ lemezes táskájában ott lapult (a 'Buenos Aires'-ből sose készült remix, a 2016-os Hydrogen re-issue-n jelent meg 'Open Your Mind' címmel egy vokálos verziója). A 'New York' egy minimalistább és a 'Hong Kong' egy fülledtebb atmoszférát hoz, mint kvázi a 4 évszak kiegészítik egymást a felcsendülő produkciók.
A 'London' kiadásának  20-ik évfordulójára John az ICONYC-ra összehozott egy elég impozáns remix kiadványt Hernan Cattaneo & Marcelo Vasami, GuyRo, Giana Brotherz és maga a mester (Anniversary Rework).

JOHN JOHNSON – I WANT YOU [2004 / MARC ET CLAUDE's]
Az 'I Want You' zárta le John addigi - eléggé pörgős és tankönyvekbe illő karrierjét, egészen 2013-ig nem is jelentkezett új kislemezzel ('Ocean Shores'). Az 'I Want You' egy fura tech-house hibrid, a teljesen légies intró részt követően egyből egy koszos baseline groove veszi át a stafétát az 'Impact' dallamához hasonló melódiával erősítve.

A majd a kiállásban jön a totális meglepetés, némi törtütem és elektró formájában (tiszta Propellerheadz-es, Crystal Method-os módon).
A zenében rejlő potenciált a régi harcostárs Van Bellen maxolja ki, aki gyakorlatilag az 'Impact'-hez hasonlóan totál átvariálta a saját verzióját. Egy FX-et, egy atmoszféra elemet, az 'I Want You's férfi szövegelést és a fő dallamfoszlányt tartotta meg, a többi tömény varázslat.
Az 'I Want You'-hoz nem készült több átirat, ráadásul tavaly a 20. évfordulót is magunk mögött hagytuk, talán majd 2029-ben érkezik néhány új verzió (már, ha DAT-on megvannak a sávok valahol).

Zero Gravity - A New Sensorium (John Johnson Remix) [1999]
Oliver Lieb - Subraumstimulation (John Johnson Mix) [1999]

MEO - Sleepless (John Johnson Remix) [1999]
Subtle By Design - Kali Yuga (John Johnson Remix) [1999]

L.S.G. - Give Me Your Hand (John Johnson Remix) [1999]

L.S.G. - Phorus (John Johnson Remix) [1999]
Trancesetters - Roaches (John Johnson's Remix / Deep Dub) [1999]
Bedrock - Heaven Scent (John Johnson Remix) [1999]
Degeneration - Una Musica Senza Ritmo (John Johnson Remix) [1999]

John Johnson meets Saints & Sinners - Summertime '99 (X-Press Groove Mix) [1999]
Lepore - Trust Me (Single Cut / Jon Doe Remix) [2000]
Cliff Tangredi - Shimmer (John Johnson Remix) [2000]
Sunburst - Eyeball (John Johnson Remix) [2000]
Dominion - 11 Hours (John Johnson Vocal Dub Mix) [2000]
Samui - The Big Blue (John Johnson Remix) [2000]
Lepore vs. Angy Dee - The Challange (Goliath 7 Anthem) [2000]
Dawnseekers – Gothic Dream (John Johnson Remix) [2000]
Smiter - Both Places (John Johnson Remix) [2000]
Matt Darey - Beautiful (John Johnson Remix) [2000]
Lucien Foort - Vivid (John Johnson Remix) [2000]
Sonic Tribe - Rotation (Original / DJ Remy Speed Of Light Mix) [2000]
Marc et Claude - I Need Your Sunshine (John Johnson Remix) [2000]
Ursula's World - I'll Be With You (John Johnson Remix) [2000]
Power Dove - Sonic (John Johnson vs. Van Bellen / Oliver Lieb Remix) [2001]
Oliver Lieb - Lightspeed (John Johnson Remix) [2001]
Johnson Inc. - Vitalizer / Soul Pressure [2001]
Apex - Virtuoso (John Johnson Remix) [2001]
Riva feat. Dannii Minogue - Who Do You Love Now? (Stringer) (John Johnson Remix) [2001]
Freefall - Skydive (John Johnson's Vocal Mix) [2001]
Corvin Dalek - Pornoground (John Johnson's Tribal Voodoo Mix) [2001]
Marc et Claude - Love You (John Johnson Remix) [2001]
Beam & Yanou - The Free Fall (John Johnson's Reworx Dub) [2001]

Hardy Heller vs. Inkfish - Feelings (John Johnson Remix) [2002]
Michael Parsberg - Bassline Kickin' (John Johnson Remix) [2002]

Fridge - Angel (John Johnson Remix) [2002]

Darren Christian - Temporal (John Johnson Remix) [2002]
Beat Foundation - Save Me (John Johnson Remix) [2002]

Sonic Tribe – Synchronized (Original Mix / Jeene Green Remix) [2003]
Darren Christian - Electrify (Original / Marco Zaffarano Mix) [2003]

Tíz tény és érdekesség Rollo-ról

Az 58 éves Rowland Constantine O'Malley Armstrong, ismertebb nevén Rollo a Faithless, Dido és az R Plus projektek producere a mai napig egy rendkívül privát személyiség, akit a több millió eladott lemezzel (ennek nagy részét a húgának Dido-nak készített lemezek eladásai teszik ki) járó siker sem részegített meg. Ebből kifolyólag viszonylag ritkán ad interjút és akkor sem pufogtat gigantikus, tartalom nélküli frázisokat. Egy kicsit mélyebbre ásva az alábbiakban tíz olyan tényt és érdekességet gyűjtöttünk össze róla, ami közelebb hozhatja hozzánk, és jobban megismerhetjük a keverőpult mögött ücsörgő korszakos géniuszt.

1. Rollo a szakavatott filozófus
Az irodalomkedvelő, értelmiségi londoni családban felnövő Rollo (szülei költészettel és könyvkiadással foglalkoztak), a művészi vénát magában hordozva fontosnak tartotta a tanulást, hiszen sok pályatársával ellentétben nem a zenélésre tett fel mindent, hanem képezte magát és a heslingtoni York Egyetemen szerzett diplomát filozófiából. Friss diplomájával a zsebében útra kelt és két és fél évig a világot járta, lakott Ausztráliában, Indiában és Thaiföldön is. Ez az utazás alapjaiban változtatta meg az életét és fontos pont volt produceri karrierjének beröfentésében.

2. Rob Dougan hatására lett producer
Armstrong azután lett producer, miután egy ausztrál partin találkozott Rob Dougan-nal (a 'Mátrix' első részének húzózenéjének számító 'Clubbed to Death'-et ő írta) és úgy döntöttek, hogy együtt fognak dolgozni. Dougan házi stúdiójában kezdték formába önteni az ötleteiket, viszont profi körülmények között akarták rögzíteni a dalaikat. A páros egy másik partin szó szerint sarokba szorított egy angol producert, aki beleegyezett, hogy stúdióidőt kapjanak, ha együtt dolgoznak az énekesi babérokra törő barátnőjével (micsoda árukapcsolás!). A hölgy végül felsült, de a producer elintézte, hogy egy másik énekessel együtt szerződjenek egy ottani kiadóhoz. 

3. Judge Jules-szal osztoztak egy fészerstúdión
Rollo a fentebb említett lemezszerződés mellé kapott előleggel a zsebében visszatért Angliába, ahol egyből beruházott egy samplerre, majd Judge Jules-szal közösen alakított ki egy fészer stúdiót Islington-ban minimális eszközparkkal. Persze még csak hobbi volt számára a zenélés, mivel átlagpolgárként élve napközben az islingtoni Munkaügyi Központban dolgozott.

4. A Champion Records mentette meg a kiadóját a teljes összeomlástól
Rollo 1991 végén alapította meg saját kiadóját a Cheeky Records-ot, ami úgy tűnt az első két kiadványt követően csúnyán bedől, azonban a neves brit soul, dance label a Champion Records tulajdonosa Mel Madelie megkereste őt, mondván betársulna, segített az adminisztrációban illetve a finanszírozást is ők biztosították a Cheeky-nek, cserébe felezték a bejövő royalty-t. A sikeres 1993-as rebranding után egyik kislemez siker jött a másik után (Rollo Goes Camping, Rollo Goes Mystic, Rollo Goes Spiritual, OT Quaret). A kulcsmegjelenésük 1996-ban az első Faithless album a 'Reverence' volt, amit 4000  példányban hoztak ki először, ám az 'Insomnia' nagy siker lett Norvégiában és Németországban és ez berobbantotta a karrierjüket, rengeteg felkérést kaptak.

5. Rögtön az első munkája megasiker lett
A '90-es évek sikersztorijai sok esetben egészen banális módon születtek. Rollo is rögtön elsőre belenyúlt a tutiba, ahogy mondja az egész nem volt más egyszerű szerencsénél.
"Gyerekkoromban utáltam Jerry-t (Jeremy Dickens aka Red Jerry, a Hooj Choons kiadó alapítója). Egyszer csak felbukkant a stúdióban egy Felix nevezetű srác zenéjével a 'Don't You Want Me'-vel. Felix felelt a billentyűs részekért, én hangszereltem a dalt, Jerry pedig hátul ült és folyamatosan instruált: "Ezt a részt hangosabbra akarom! Legyen hosszabb a kiállás!". Az én nagy momentumom a hangnemváltás volt a track-ben, szerintem emiatt működik igazán. Végül a munkáért és a studió használatáért 300 fontot kaptam."
Ez volt az a pont, amikor Rollo otthagyta polgári munkáját és innentől teljesen a zenélésért és a zenélésből élt.

6. Az 'Insomnia" ikonikus szövege 20 perc alatt összeállt
Nem túlzás kijelenteni, hogy a Faithless egyértelmű signature song-ja az 'Insomnia'. A dalt a jól felhasznált inspirációk (a reggae-hangzású baseline-t Lionrock-ot, a fő riff téma végére tartogatása az Underworld-öt, a dúrról moll akkordra váltás Giorgio Moroder-t idézi) és az egyszerűsége viszi előre. Maxi Jazz elmondása szerint 20 perc alatt írta meg a szöveget, miután Rollo-tól megkapta a dal címét, amit valójában a nappal stúdiózó-éjszaka DJ-ző Sister Bliss dobott be a kalapba. A következő este kb. ugyanennyi idő alatt vették fel a vokált a stúdióban. A szöveg erősen áthallásos, sokan a drogfogyasztás mellékhatásaként jelentkező álmatlanságra asszociálnak, viszont Maxi Jazz saját személyes élményeit építette bele, amikor egy fogtályogtól szenvedett és nem tudott elaludni, illetve amikor az otthonában lévő előrefizetős villanyóra lekapcsolt és gyertyafénynél volt kénytelen írni.

Dido és Rollo

7. Kezdetben nem ismerte fel, hogy a húga szólóénekesként nagy karriert futhat be
Rollo viszonylag hamar bevonta húgát a zenei projektjeibe. Dido debütálására 1994-ben került sor, Mr. V. 'Give Me Life'-jának háttér vokáljáért felelt, az 1996-os Faithless nagylemezre a 'Reverence'-re már saját dalt írt/adott elő 'Flowerstand Man' címmel. 
Bár elismerte tehetségét, de egészen 1999-ig nem hitte, hogy Dido sikeres lehet szólóénekesként. Amikor a húga hangjával felvett 'Here With Me'-t megmutatta a kiadó képviselőinek (Arista) ők szóltak, hogy mi lenne, ha ez a dal Dido neve alatt futna. A többi már történelem! A debütáló albuma a 'No Angel' (rajta olyan slágerekkel, mint a ('Thank You', a 'Hunter', a 'Here With Me') 2014-ig összesen 22 millió példányban fogyott.

8. Az EB-főcímek és az Oscar-jelölés
Rollo komponálta a 2008-as és a 2012-es férfi labdarúgó Európa-bajnokság hivatalos főcímdalát, emellett 2010-ben Oscar-díjra is jelölték legjobb eredeti dal kategóriában az A.R. Rahman-nal és Dido-val közösen írt 'If I Rise' című daláért, amely Danny Boyle '127 Óra' című filmjében szerepelt. Az Oscar-t végül nem söpörte be, de a Critics Awards-ot azaz a kritikusok díját igen.

9. Sikeresen legyőzte a tüdőrákot
A feleségétől 2016-ban az 50. születésnapjára egy egészségügyi szűrőcsomagot kapott ajándékba, s a vizsgálatok során derült ki, hogy tumor van a tüdején, amit meg kellett műteni. Felépülését azzal töltötte, hogy visszatért azokhoz a dolgokhoz, amiket igazán szeretett - könyvek, filmek, zenei albumok - és az élete átértékelésével újra feléledt benne az alkotási vágy, így a következő öt évben három albumot is készített (1x Dido, 1x Faithless, 1x R Plus) és jelenleg is aktív a Faithless-szel és R Plus-ként is.

10. 2019-ig kellett várni az első szólóalbumára
Az R Plus projekt története akkor kezdődött, amikor Rollo együtt dolgozott Dido-val a 'Still On My Mind' című lemezen. Miközben a testvérek a dalokon dolgoztak, Rollo jelezte, hogy szeretne egy új, saját albumot készíteni, melyen a számára legkedvesebb zenék hangulatát idézné fel. A projekthez csatlakozott énekesként Dido és a technikai kivitelezésbe Sister Bliss is beszállt, egyfajta Maxi Jazz nélküli Faithless reload-nak tekinthető az R Plus, viszont itt egyértelműen a kedves, meleg tónus dominál, egy kellemes nosztalgikus mázzal bevonva, dallamközpontúan tálalva. A 'The Last Summer' 2019. október 11-én jelent meg és az angliai albumlista 55-ik helyéig kapaszkodott fel. A projekt azóta további két LP-t ('We Disappear', 'For Lovers, Not Killers') élt meg, szóval nem egynyári szenzációról volt csak szó.

Felhasznált oldalak, cikkek: 
medium.com/12edit
theguardian.com
15question.net
independent.co.uk
en.wikipedia.org