A Deep Dish sikersztori

A Deep Dish duó 1991-től 2006-ig megkerülhetetlen intézmény volt house berkekben. Ali és Sharam is az iráni Teheránban született, ám gyermekkorukban elhagyni kényszerültek a forrongó iszlám országot és az Amerikai Egyesült Államokban, Washington DC-ben találtak új otthonra. Ali 7 évesen, Sharam 14 éves korában tette át a székhelyét az Államokba.
Míg Ali-t a poszt-punk, industrial és a technósabb dolgok mozgatták meg a Kraftwerk-től kezdve a Nitzer Ebb-en át a Einstürzende Neubaten-ig, addig Sharam a progressive rock, synth pop, (italo, HI-NRG) diszkó szentháromságot említi fő inspirációi között.
"A zene iránti érdeklődésem tizenéves koromban kezdődött, teljesen beszippantott, hogy az iskola után bandákban játszottam a barátaimmal — mondta el Ali a Keyi Magazine-nak adott 2023-as interjújában. — Néhány zenekarunk iskolai tehetségkutatókon is fellépett, azt itt megszerzett rutint kisvártatva már házibulikban DJ-ként hasznosítottam a pult mögött, s ahogy elég idős lettem egyenes út vezetett a klubokban való zenéléshez".
"Nagyon szerettem a Pink Floyd-ot, a Led Zeppelin-t, a Yes-t, az Asia-t s az összes innovatív és progresszív '70-es, korai '80-as évekbeli rockzenekart. Később a Depeche Mode, a New Order, a Yaz/Erasure és a The Cars zenéi inspiráltak, miközben a soul zenét is megkedveltem — nevezte meg fő inspirációit egy 2011-es DJ MAG interjúban Sharam. — Amikor Amerikába költöztem, minden pénzemet arra költöttem, hogy felzárkózzak a trendekhez, amire a forradalom utáni Iránban nem volt lehetőségem. Persze amikor 1987-ben felfedeztem a house zenét, akkor már tudtam, hogy mire kell koncentrálnom életem hátralévő részében".
A srácokat egy közös barát mutatta be egymásnak, s innentől egyenes út vezetett a közös DJ show-ig, majd első közös lemezig producerként.

"Sharam-nak és nekem volt egy közös barátunk, aki Sharam-mal együtt járt középiskolába és főiskolára, de néha mi is találkoztunk vele és a családjával hétvégenként - folytatta a sztorizást Ali (balra a képen). — Ismerte mindkettőnk ízlését és úgy gondolta, érdekes lenne, ha összeállnánk és együtt zenélnénk. Mindig is érdekelt a zeneírás, Sharam inkább DJ volt. Voltak érdekes ötletei, emellett elég jó érzéke volt az üzleti részhez is. Végül kettőnk tudásából ki tudott pattanni az a szikra, ami végül egy igazán sikeres karrierhez vezetett".
A srácok John Selway és Brian Transeau (BT) technikai, valamint Victor Imbres hangmérnöki segítségével apránként elkezdték építeni vaskos diszkográfiájukat. Debütáló munkájuk 1992-ben Moods álnéven jött ki 'A Feeling' címmel négy verzióban (Original, Raw, Deep, Detroit Feeling), John Selway produceri közreműködésével, ami egyben saját kiadójuk a Deep Dish Recordings első kiadványa volt. Ezt követte Watergate ('Lonely Winter'), Prana ('The Dream') és Quench D.C. ('High Frequency') álnéven három további kislemezük 1994-ben.
1993-ban a remix biznisz is beindult számukra, egyre több amerikai és nemzetközi produkción bukkant fel egy-egy átiratuk. 1995-öt jelölhetjük meg náluk a nagy áttörés évének, ugyanis két hatalmas kasszasiker remixet jegyeztek: De'Lacy 'Hideaway'-jét és az azóta több track-ben (Camisra 'Let Me Show You', SM Trax 'Show Me Something Special') is szétlopott Sandy B 'Make The World Go Round'-ját, melyek elhelyezték a srácokat a nagy kiadók célkeresztjében. Innentől gyakorlatilag fulladoztak a folyamatos remix felkérésektől. Igazi nagy nevek munkáit is átdolgozhatták, így Janet Jackson-t, Pet Shop Boys-t, The Beloved-ot, Paula Abdul-t, Tina Turner-t, vagy éppen Michael Jackson-t (sok esetben csak az adott kiadvány klubkompatibilitását szerették volna javatani ezekkel az exkluzív verziókkal).
A saját anyagokra kevesebb idejük jutott emiatt. Deep Dish néven először 1996-ban jelentkeztek a több, mint 13 és fél perces instrumentális gyöngyszem 'Stay Gold'-dal (az angol nagyágyú Deconstruction labelnél), ami később debütáló albumukra Tracey Thorn vokáljával 'The Future Of Future'-rá avanzsált (nem mellesleg szerepelt a '99-es EBTG albumon a 'Temperamental'-on is).

A színes kulturális háttér és az aktív helyi zenei szcéna megtette a hatását, hiszen a srácok ezáltal több zenei elemet is be tudtak integrálni munkáikba, ezáltal egyedivé téve a Deep Dish nevet. Remekül vegyítették a tribal, percussion elemeket, fémes, karakteres drum pattern-jeikkel, deep-es textúráikkal és a rendelkezésre álló vokálokkal is szépen dolgoztak (és megtanulták, hogyan lehet az része a saját produkcióiknak: lásd az 1998-as 'Junk Science' albumukat).
"A washingtoni zenei színtér akkoriban nagyon érdekes és sokszínű volt, keveredtek egymással a különböző műfajok és kultúrák - mesélte Sharam a fent már idézett DJ MAG-es interjújában. — A keleti parti soulful house zenéktől kezdve, a keményebb hangzásokon (Detroit és annak európai variánsai) át az euro pop-ig volt ott minden. Ezt szívtuk magunkba és ezek kombinációból született meg a mi "DC hangzásunk", amit exportáltunk a világ többi részébe."

Az 1995-ös 'Penetrate Deeper' tökéletes summázása annak, amit a Deep Dish a korai időszakában képviselt, saját produkciók és remixek vegyesen egy mixben tökéletesen felfűzve. Ez egyfajta zsinórmértékként is szolgált, amihez a kritikusok és rajongók hasonlítani próbálták Ali és Sharam első, régóta várt nagylemezét a 'Junk Science'-t.
A srácokat ismerve nem volt meglepő, hogy a korábbról ismert számaikat ('Stranded', 'Chocolate City', 'Stay Gold') nem eredeti, hanem átdolgozott verzióban tálalták. A nagylemez némileg megelőzte korát, hiszen nemcsak a korábbról ismert Deep Dish vonásokat vonultatta fel, hanem egyfajta fúziót kínált a nagyívű house-ból indulva a (a rock, gitár és) dalorientáltabb, vokálos produkciók felé, s ezzel nagyjából megágyaztak a következő LP a 2005-ös 'George Is On' kereskedelmi sikereinek is. Eközben a második nagy hullámára készülődő progressive house, mint jelenség némileg közbe szólt, 1999 és 2004 között Ali és Sharam a trendekhez igazítva hangzását csak epikus 10-11 perc hosszúságú, hipnotikus effektekkel telitűzdelt remixeket (Madonna, Dido, IIO, Depeche Mode, Timo Maas, David Guetta, Sven Vath pres. Barbarella, P. Diddy) és hivatalos DJ mixeket (pl. a Global Underground 'City' szériának egyből kettőt - 021, 025 - is) készített az egyre sokasodó fellépéseik mellett, nem beszélve a parallel dübörgő kiadóikra a Yoshitoshi-ra, a Yo!-ra és a Shinichi-re. Erre az időszakra datálódik négy Grammy-nevezésük is, 2001-ben a Madonna 'Music' remixük végül nem lett díjazott, de egy évvel később Dido 'Thank You' variációjukkal már kiérdemelték a zenei szakmai berkekben legnívósabb elismerésnek számító Grammy-t (a 'Flashdance' David Guetta & Joachim Garraud remixét és a 'Say Hello' original verzióját is nevezték).
Ezzel párhuzamosan a készült a 2005-ös 'George Is On' album, ami a progressive vibe kifulladásával egy visszatérés a 'Junk Science' dalbarát alapvetéseihez, csak egy még kommerszebb csavarral, régi számok renovált adaptációival (a 'Flashdance' - Shandi 'He's A Dream' c. számát, a 'Dreams' pedig Fleetwood Mac azonos című munkáját dolgozza fel). Ez a pályamódosítás kereskedelmileg sokat hozott a konyhára, mind a kiadónak, mind a duónak, hiszen az album kislemezei előkelőbb chart pozíciókat szereztek a teljes korábbi DD életműhöz képest. A repedések viszont elkezdtek szakadékká duzzadni a két zenész között, mire az underground után az overground sikereket is kimaxolták.
Hogy mennyire nem volt egyszerű ennek a két erős egyéniségnek együtt dolgoznia, arra Ali-nak volt egy hosszabb megfejtése a Keyi Magazine-nak adott 2023-as interjújában.

"Egy duó dinamikája mindig érdekes, különösen, ha két nagyon erős személyiség áll össze. Sharam-nak és nekem sokszor kompromisszumot kellett kötnünk. Mindketten azt hittük, hogy tudjuk, mi a legjobb, és ez sokszor vitákhoz vezetett. Minél sikeresebb vagy, annál több nézeteltérésed lesz. Végül eljutottunk egy olyan pontra, ahol sem zeneileg, sem kreatívan, sem üzletileg sem értettünk egyet. Ő egy bizonyos irányba akart menni, én pedig egy másikba. Egyszerűen nem működött a dolog, ezért úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk. Ez nagyon ijesztő dolog volt, mert egyikünk sem csinált zeneileg semmit egyedül. Nem voltunk biztosak abban, hogy szólóban ugyanolyan sikeresek leszünk-e, mint a Deep Dish-sel. A Deep Dish valahogy kicsúszott az irányításunk alól, és egyfajta kereskedelmi sikertörténet lett belőle. Vicces módon szükségem volt pár ibizai kiruccanásra, hogy újra kalibráljam a kreatív látásmódomat. Ezek az utak segítettek eldönteni, hogy milyen irányba akarok menni. Az évek során annyi kreativitás gyűlt össze bennem, amit a Deep Dish-ben nem tudtam kifejezni. Amint eldöntöttem, hogy milyen irányba akarok menni, az összes kreativitásom előtört egy 2-3-4 éves időszak alatt. Rengeteg ötlet csak arra várt, hogy kibontakozzon. Ez a következetesség segített megalapozni a szólókarrieremet."
Egyébként a duó 2014-ben újra összeállt, viszont az egy szem 'Quincy'-t leszámítva új dolgokkal nem rukkoltak elő, csak DJ formációként voltak illetve jelenleg is aktívak. A szólókarrierjükben mindketten megtalálták azt a vonalat, melyen sikeresek tudtak maradni 2006 után is. Ali egy keményebb, minimalistább techno-s csapáson haladt tovább, Sharam pedig sztár vokalistákkal megerősített kommerszebb house-ban találta meg önmagát. 

Tagok: Ali 'Dubfire' Shirazinia, Sharam Tayebi 'Sharam'
Alteregók: Moods (John Selway társaságában), Prana (BT, John Selway társaságában), Quench (DC), Chocolate Chords, Dished-Out Bums,DC Depressed, NYDC (Danny Tenaglia társaságában)
Saját kiadók: Deep Dish Recordings, Yoshitoshi Records, Shinichi Records, Yo! Records
Grammy jelölések: 4 (Best remix  Madonna - Music remix, Best remix / Dido - Thank You remix, Best remix / Deep Dish - Flashdance David Guetta & Joachim Garraud Remix, Best Song / Deep Dish - Say Hello)
Grammy-díj: 1 (Dido - Thank You (Deep Dish Remix))
Albumok: 'Junk Science' 1998, 'George Is On' 2005
Emlékezetes DJ mixek: Penetrate Deeper, Yoshiesque & Yoshiesque 2, GU021 Moscow, GU025 Toronto, Renaissance : Ibiza
Megjelenések más kiadókon: TRIBAL America, Strictly Rhythm, Virgin, AM:PM, Deconstruction

Kiemelkedő megjelenések:
Moods 'A Feeling' (1992)
Watergate 'Lonely Winter' (1994)
Quench DC 'High Frequency' (1994)
Prana 'The Dream' (1994)
Quench DC 'Sexy Dance' (1995)
Chocolate City 'Love Songs' (1995)
NYDC 'Up In This House' (1995)
Dished-Out Bums 'A Glass Of Chianti' (1995)
Deep Dish 'Stay Gold' (1996)
Deep Dish 'Stranded' (1997)
Deep Dish 'The Future Of Future' (with Everything But The Girl) (1998)
Deep Dish 'Mohammad Is Jesus' (1999)
Deep Dish 'Flashdance' (2004)
Deep Dish 'Say Hello' (2005)
Deep Dish 'Dreams' (2005)

Kiemelkedő remixek:
Naomi Daniel - Feel The Fire (Deep Dish Burnin' Remix)
Joi Cardwell - Trouble (Deep Dish Vocal Remix) 
Prana - The Dream (Sharam's Deep Dish Dreamscape) 
Elastique Reality - Cassa De X (Deep Dish Does X)
The Shamen - Transamazonia (Deep Dish - Rocket Express Mix) 
Dajae - Day By Day (Deep Dish At The 18th Street Lounge)
Ashley Beedle - Jumpin At The Factory Bar (Deep Dish Jumpin' At The Bar (Parts 1 & 2))
Alcatraz - Giv Me Luv (Deep Dish Nobody's Got This Mix)
De'Lacy – Hideaway (Deep Dish Remix)
Sandy B - Make The World Go Round (Deep Dish Vocal 12" Mix)
BT feat. Tori Amos - Blue Skies (Deep Dish Blue Phunk Mix)
Everything But The Girl - Wrong (Deep Dish Remix) 
Olive - Miracle (Deep Dish Miracle Of Dub Remix)
IIO - Rapture (Deep Dish Remix)
Delerium feat. Leigh Nash - Innocence (Deep Dish Gladiator Mix)
Dido - Thank You (Deep Dish Remix)
Sven Vath pres. Barbarella - My Name Is Barbarella (Deep Dish Armageddon Breakdown Remix)
Timo Maas feat. Kelis - Help Me (Deep Dish Attack's Mars Mix)
Depeche Mode - Free Love (Deep Dish Remix)