Filmajánló: Hardcore Never Dies

Amikor a 'Hardcore Never Dies' első trailere felbukkant a radaromon már tudtam, hogy ezt a filmet meg akarom nézni. Kíváncsi voltam, hogy a film mennyit ad majd vissza a '90-es évek rotterdami gabber szcénájáról, az akkori bulik hangulatából, alapjában véve nem kellett csalódnom, mert egy átlagos játékfilmhez képest többet kaptam
Ahogy azt az előzetes is sejtette nem a zene a főszereplő, a zene olyan itt, mintha egy narrátort kértek volna meg a történetmesélésre. Műfaját tekintve ez bűnügyi keretbe bújtatott családi dráma zenei időutazással és szubkulturális megvilágosodással.
Az alapsztori szerint a család reménysége, a 17 éves Michael (a borítóképen balra) zongoratanárával egy fontos meghallgatásra készül, amikor a fiú munkahelyén - egy fóliás paradicsomot termesztő cégnél - megjelenik a család fekete báránya, a kettes Golfból hetyke hardcore-t bömböltető idősebb tesó Danny, aki "bűnbe viszi" az öcsit. Mint kiderült kicsapongó életmódja és a drogokhoz fűződő viszonya miatt édesapjuk elűzte otthonról Danny-t, akit titokban az anya még pénzzel kisegít a papa háta mögött. A két testvér érthetően eltávolodott egymástól, viszont Danny meghívja Michael-t egy hardcore buliba, ahol az utolsó pillanatban veszi rá, hogy egy zacskó extasy-t csempésszen be a helyre az alsógatyájában. Innentől felpörög a sztori, Michael is elpattintja az első ekijét, magába szippantja a hardcore életérzés. Később az apja válaszút elé állítja, vagy a biztos megélhetést és robotolást választja, vagy mehet otthonról isten hírével a bátyja után. Nem meglepő módon Michael az utóbbit választja, odacuccol Danny-hez és annak csajához (Priscilla). A különböző drog adásvételeivel folyamatosan konfliktusokba kerülő Danny egyre mélyebbre csúszik, úgy tűnik az adósságai rendezéséhez egy nagy dobásra van szüksége: haverjaival úgy dönt, hogy egy helyi drogbárót kirámol és egy német rave-n ad túl az anyagon. Magával cipeli az öccsét, pedig rossz előjelekkel várják a balhét (a lakásukat feldúlják korábbi hitelezői, ezért Michael zongoratanárjánál húzzák meg magukat). A német bulis szórás balul végződik, Michael elmenekül a revansra készüló drogbáró emberei elől, míg Danny szembenéz a sorsával.
A filmnek keretet adó hardcore zenék a hamisítatlan '90-es éveket idézik, ugyanúgy mint a kopaszra borotvált fej + melegítő + Nike Air Max outfitet toló gabberek is.
Érdekes film, végig feszültséggel a felszín alatt, a bulis jelenetek miatt külön pacsi jár a hangmérnöknek, mert valami brutálul szólalnak meg ezekben a zenék.

Hardcore Never Dies

Forgalmazó: Amazon Prime
Megjelenés: 2023. november 9.
Rendező: Jim Taihuttu
Szereplők: Jos Brauers (Michael), Jim Deddes (Danny), Jordy Dijkshoorn (Jeffrey), Rosa Stil (Priscilla)
Imdb értékelés: 6,8/10

A film zenéi az alábbi linken hallgathatók meg:

A film megtekinthető az Amazon Prime-on. 

Rest In Peace: Dario G.

Viszonylag friss hír, hogy 2024. június 17-én 53 éves korában elhunyt Paul Geoffrey Spencer, akit a világ Dario G.-ként ismert inkább. Olyan megaslágerek köthetők a nevéhez, mint a 'Sunchyme', a 'Carnaval De Paris', a 'Dream to Me' vagy éppen a 'Beach' soundtrack-jén nagyot menő 'Voices'.
Paul egy éve jelentette be közösségi oldalain, hogy az orvosok végbélrákot diagnosztizáltak nála. Ennek ellenére végig pozitív volt, hogy fel tud épülni és le tudja győzni a gyilkos kórt.
Paul a '90-es évek elején kezdte zenei karrierjét, amikor a sors összehozta Scott Rosser-rel, akivel később a Dario G. projektet is együtt vitték. Mindketten zenei tanulmányaikat folytatták ekkoriban Manchester-ben, s Rhythm Eternity néven ők is csatlakoztak az ekkoriban ezerrel dübörgő brit hardcore szcénához két elég komoly - sláger potenciállal bíró - kislemezzel ('Pink Champagne', 'Mixed Thoughts ('Aftermath'/'Hold On Tight') 1992-ben. A diplomázás után Paul chesire-i otthonában épített egy kis studiót, ahová meghívák Stephen Spencer-t is (aki nem volt rokoni kapcsolatban Paul-lal), hogy csatlakozon az új, készülődő zenei projektükhöz.
A többi már történelem. 1997-ben jelent meg a Dario G. néven futó trió első kislemeze a 'Sunchyme', amit a Dream Academy 'Life In A Northern Town'-jából vett hangminta köré építettek. A 'Sunchyme' óriás siker lett, csak az Egyesült Királyságban 600 ezer példányt adta el belőle és csak azért nem lett első az angol slágerlistán, mert Elton John Diana hercegnőnek dedikált 'Candle In The Wind'-je állt az útjába.
Apropó Dario G.! A név egy helyi focis kapcsolódásból ered, ugyanis akkoriban a Crewe Alexandra FC csapatának Dario Gradi volt a menedzsere, a foci iránti szeretet és a lokál patriótizmus miatt ez egy tökéletes választás volt a srácok számára.
A következő nagy dobásra nem kellett sokat várni, az 1998-as 'Carnaval De Paris' bőven túlszárnyalta elődjét, hiszen a franciaországi labdarúgó világbajnokság nem hivatalos dala lett és mindenhonnan ez szólt (zene TV, rádió). A szám különlegessége az volt, hogy zeneiségében remekül megragadta a sok különböző, a VB-n résztvevő nemzet egyedi hangzását - latin trombitás fiesta, brazil brutál samba, francia romantikus tangóharmónika, egy kis keleti mágia, némi skót duda és egy csipet calypso. A dal azóta is fel-felbukkan focis eseményekkor, egyben kikövezte az utat a jövő foci himnuszainak, hiszen azóta minden ilyen rendezvény külön dedikált főcímzenét kap.
A trió debütáló nagylemeze a 'Sunmachine' ezt a fajta zenei sokszínűséget viszi tovább egész estés formátumban. A lemez két másik gyöngyszeme 'A Part' filmzenéjének szerves részét képező 'Voices' és a Jakatta 'So Lonely'-ját pár évvel beelőző 'Be My Friend', ami szintén Monsoon és Sheila Chandra legendás 1981-es 'Ever So Lonely'-jára épít.
A folytatásban - a korszellemhez igazodva - kicsit pop-trance-esre vették a figurát a 2001-es 'In Full Colour' albumon. Itt már csak a Paul Spencer-Scott Rosser duó jegyezte a dalokat session énekesekkel kiegészülve. Két igazán kiemelkedő pillanata azért volt ennek a nagylemeznek is: a 'Dream To Me', ami a Cranberries 'Dreams' című számából adaptál, míg a 'Flying (Part 1)' egy lírai, lassú felvétel remek dallamvezetéssel. Ezt követően kijött még egy 1983-as Fiction Factory feldolgozásuk a 'Feels Like Heaven'-ből 2002-ben, de csak kislemezként jelent meg, albumra nem került fel (pedig elég jó verzió lett). Nagyjából innentől Paul már csak egyedül vitta a Dario G.projektet, melyet egy időre ő is jegelt (2007-2013 között), de a visszatérése elég impozánsra sikerült az ismert díva Shirley Bassey oldalán a 'We Got Music' című darabban. 2020-ban 19 évvel az utolsó nagylemeze után kijött a 'Hola' LP-vel, mely modern hangszereléssel igyekezett fülbemászó pop-dance produkciókkal kiszolgálni a rajongókat, sikeresen.
Sajnos Paul-nak a betegsége miatt sok fellépést le kellett mondania, viszont a nemes cél érdekében 2023-ban a 'Hola' egyik húzószámának a 'Savour the Miracle of Life' újrakiadásával a Macmillan Cancer Support-nak (rákbetegeket támogató alapítványnak) igyekezett pénzt gyűjteni. Még a legnehezebb pillanatokban is próbált a legjobb lenni másokkal.
Munkássága olyan szempontból egyedülálló, hogy egy stabil hidat képezett a dallamosabb pop és az elektronikus alapok között, emellett régi ismert dalok modernizálásával is igyekezett közelebb hozni a két irányzat kedvelőit egymáshoz. Kollégái, pályatársai, barátai - így többek között a producertárs Scott Rosser, a brit trance mágus Dave Pearce, a másik híres pop-trance közelítő Dj Quicksilver, a több Dario G. dalt is remixelő Sash! - egymás után posztolták megemlékező soraikat. Nyugodjon békében!

Greyloop - Dario G Tribute Mix

Tracklist:

1. Dario G - Sunchyme (Sash! Remix)

2. Dario G - Carnaval De Paris (JDS 6' Mix)

3. Dario G - Heaven Is Closer (Dario G's Extended Mix)

4. Dario G - Voices (Kriana Remix)

5. Dario G - Dream To Me (Airscape Remix)

6. Dario G - Flying (Sonorous Dub)

7. Dario G - Flying (Part 1)

8. Dario G - Sunmachine (Blank & Jones Laidback Mix)

9. Dario G - Dream To Me (Warrior Mix)

10. Dario G - Heaven Is Closer (Mythos & Dj Cosmo Remix)

Voices01: Plavka

A 'Voices' rovat igyekszik olyan énekeseket, hangokat bemutatni, akik aktív részesei voltak annak, hogy az elektronikus tánczene az undergroundból mainstream magasságokba emelkedhessen. A rovat nyitó cikkében a perui és horvát felmenőkkel bíró Plavka-t mutatjuk be, akinek neve egybeforrt a német Jam & Spoon duóval, viszont munkássága sokkal szerteágazóbb annál, hogy kétdimenziós pop-trance dívaként aposztrofáljuk őt.
Szóval a Plavka Lonic (férjezett nevén Plavka Coleridge) sztorit 1968. március 25-én a kaliforniai San Joséban kezdte el írni a sors. Az egzotikus külső (perui anya és horvát apa gyermeke), egzotikus, édes tónusú hanggal társult, amit a szülők is észleltek, így a kis Plavka hangját már gyermekkorában tudatosan képezték.
Az elektronikus zene, mint új globális szenzáció Angliába, a zenei vérkeringés akkori központjába csalta, és profi énekesi karrierje itt indult el 1989-ben. A korszak kirakatcsapatában, a rave szcéna felemelkedésével stílust váltó skót The Shamen-ben lett tag, az ő hangja csendül fel a 'Hyperreal' című 1990-es ópuszban. Ezzel párhuzamosan a korszak egy másik ikonikus alakjával is összehozta a sors: közös projektbe kezdett Casper Pound-dal, producerrel, lemezkiadó tulajdonossal. A Rising High Collective-val (Peter Smith producerrel kiegészülve) szintet lépett és olyan, a korai elektronikának a zenei térképen stabil pozíciót szerző darabokban vokálozott, mint a 'Fever Called Love' (ami Peggy Lee 'Fever'-jének okos adaptációja volt), a 'Tangeled In My Thoughts', vagy éppen a'No Deeper Love'. Ezek inkább voltak kísérletezős zenék, melyek nem tették le a voksot csak egy stílus mellett, bátran merítettek több irányból is inspirációt.
Az 1993-as év a siker éve volt Plavka-nak. A német Rolf Ellmer és Markus Löffel (aka Jam & Spoon) duó oldalán megjelent az ő vokáljával megerősített 'Right In The Night'. A track keletkezésének körülményeiről Rolf Ellmer mesélt a Muzikxpress vlognak ebben a videóban:
"A track eredetileg instrumentális szerzemény volt. A CBS / Sony Music-kal írtunk alá lemezszerződést. Mivel ők egy major kiadó voltak azt várták tőlünk, hogy a lemezünkön lesznek slágeresebb dalok. Amikor először megmutattuk nekik az anyagot ('Tripomatic Fairytales 2001' anyagát) kicsit a szájukat húzták, hogy jó, jó, de hol vannak a slágerek? Arra gondoltunk, hogy már meglévő zenét vokálosítunk, mert egy jó vokál dalra fakasztja az embereket, ha meghallják azt a rádióban. A flamenco gitáros 'Right In The Night' adta magát, amiben a gitár rész nem is valódi gitár, hanem egy Akai S1000 preset-et használtam hozzá. Az eredeti inspirációm Isaac Albéniz 'Asturias' című alkotása volt. Mint egykori koncert gitáros úgy éreztem a fő dallam jól szólna áthangszerelve, igaz a 3/4-es ritmuka miatt kellett hozzáírnom a dallamhoz, hogy klubtempón is jól szóljon. Plavkát Markus ismerte. Még az egyik első Love Paraden együtt bandázott vele és The Hypnotist-tal (Caspar Pound álneve). Felhívta, hogy lenne-e kedve eljönni a studiónkba felénekelni a vokált. Ő igent mondott, s a többi már történelem. A felvétel előtt egész este bulizott, kicsit másnapos volt, de tökéletesen felénekelte a sávokat."
A közös munka annyira jól sült el, hogy a következő két Jam & Spoon albumon ('Kaledioscope', 'Tripomatic Fairytales 3003') is kivette részét több dalból is ('Kaledioscope Skies', 'Don't Call It Love', 'Kiss Away', 'Moment Gone', 'Butterfly Sign', 'Blue Moon Tidal').

A magánéletben is megtalálta a számítását: 2006-ban ment hozzá Christopher Coleridge-hez, egy lányuk született. Plavka jelenleg is aktív, új számait folyamatosan tölti fel Spotify-ra, érdemes ezeket csekkolni, hiszen az arany hang, jottányit sem kopott meg.

Csapatok, ahol felbukkant énekesként:
The Shamen
Rising High Collective
Jam & Spoon

Ismertebb zenéi:
The Shamen - Hyperreal (1990)
Rising High Collective - Fever Called Love (1992)
Rising High Collective - No Deeper Love (1992)
Rising High Collective - Reach (1992)
Rising High Collective - Tangled In my Thoughts (1993)
Jam & Spoon - Right In The Night (1993)
Jam & Spoon - Find Me (1994)
Jam & Spoon - Angel (1995)
Rising High Collective - Move Ya (1995)
Rising High Collective - Feel The Fire (1995)
Sound Assembly - Deep (1996)
Jam & Spoon - Kaledioscope Skies (1997)
Jam & Spoon - Garden Of Eden (1997)
Jam & Spoon - Guiding Light (1997)
Jam & Spoon - Flame (1997)
Jam & Spoon - Kiss Away (1997)
Jam & Spoon - Suspicious Minds (1997)
Jam & Spoon - Don't Call It Love (1998)
Supercharger - Ready To Explode (1998)
Jam & Spoon - It's Only A Game (1998)
Mistral Featuring Plavka – Your Everything (2002)
Jam & Spoon - Moment Gone (2003) 

Jam & Spoon - Butterfly Sign (2004)
Jam & Spoon - Blue Moon Tidal (2004)
NUfrequency Feat Plavka – Love Sick (2006)

Hybrid klasszikusok egy órában

A brit szimfonikus breakbeat ősatyja a Hybrid eredeti felállásban trióként kezdte a zeneszórást 1996-ban. Mike Truman-Chris Healings-Lee Mullin debütáló single-je, a 'Symphony' később ráncfelvarrott verzióban 'Finished Symphony'-ként 1999-ben, s nagyjából innen datálható a formáció berobbanása is, amit jól bizonyít, hogy olyan elismert nevektől kaptak remix felkéréseket, mint Carl Cox, Moby, BT vagy éppen a Future Sound of London. A Hybrid nagy erénye az volt, hogy ügyesen ötvözte a szimfonikus elemeket a tört ütemekkel, vérbő subokkal és trance-s textúrákkal, míg a 2000-es évek derekára dalközpontúvá váltak, a vokál és a gitár sound is stabilan megjelent a munkáikban.
Hiszitek vagy sem, de a több tagcserén átesett formáció (jelenleg Mike és Charlotte Truman) a mai napig aktív és alkot, mostanság a filmzenékre vannak ráállva. Az ő kezük munkáját dicséri például a viszonylag friss Netflix bukta, a 'Deep Fear' soundtrack-je is.
Jelen tribute mixben az volt a fő célunk, hogy minél nagyobb merítéssel mutassuk be a Hybrid munkásságát több nagylemezükről szemezgetve, illetve tekintélyes remix gyűjteményük legjobb elemeiről sem feledkeztünk meg. 

Greyloop - Hybrid Tribute Mix

Tracklist:
1. Hybrid - Disappear Here (Album Mix)
2. Hybrid - Finished Symphony
3. Rob Dougan - Clubbed To Death (Hybrid Remix)
4. Hybrid - Visible Noise
5. Hybrid - If I Survive
6. Future Sound Of London - Papua New Guinea (Hybrid Remix)
7. Carl Cox - Phuture 2000 (Hybrid Remix)
8. Moby - Bodyrock (Hybrid Remix)
9. Kinnie Starr - Alright (Hybrid Remix)
10. Energy 52 - Cafe Del Mar (Hybrid Remix)
11. Hybrid - Kill City
12. Conjure One feat. Sinead O'Connor - Tears From The Moon (Hybrid Remix)
13. Albion - Air (Hybrid Remix)
14. BT - Godspeed (Hybrid Remix)

Track By Track III.: Dj Sylvie - Progessylvie

Hosszabb szünet után visszatér a 'Track by track' rovat melyben hivatalosan megjelent hazai DJ mixek tracklistáján megyünk végig számonként.
Első bejegyzésünkben Slam Jr. 'House Matic Club Hits Vol.1'-ét vettük górcső alá, ezt követően Dj Junior 'Hot Mix 2'-jét szedtük apró darabokra. A harmadik írásunk célpontja ezúttal egy remek ízléssel és ütemérzékkel megáldott djane Sylvie, aki hazai viszonylatban kikövezte az utat mixével az utána érkező hölgy lemezlovasok számára.
Dj Sylvie, polgári nevén Farkas Szilvia üstökösként tűnt fel a magyar elektronikus zenei színtéren, a FREEE Magazinnal több ponton is találkozott a karrierje, igazából különleges ízlése predesztinálta arra, hogy hivatalos mix lehetőséghez jusson.
A 'progressylvie'-vel nem csontig lejáratott slágereket kapunk az arcunkba, hanem a deep - tribalos prog house-ból eljutunk egészen a progressive/psy trancig. Nézzük is ezt a felejthetetlen tizenegy produkciót!

1. Heads Of State - Fall Out [1999 - Advance Records]
Szerző: Chris Lyth.
Chris Lyth neve nem csenghet ismeretlenül a house ritmusok kedvelői számára, ugyanis a Dominica projekt zenei agya is ő volt ('Real Time', 'Flashback'). Igazából a két alterego között nagy különbség nem volt hangzásban, a nyárias, de nem giccses, laza groove-os deep house/progressive house crossoverek nagy értője volt a mi Chris-szünk. A 'Fall Out' ideális kezdőzene, amire indulhat is a mérsékelt csápolás. A külön cím nélküli debüt EP-n ('Visionary/Fallout') a 'Visionary' pumpálósabb, fülledtebb, progressive-be trance-be hajló, a lovakat megfékezve a B-oldalra került a 'Fall Out', ami finomságával veszi le a kevésbé dallamos zenék kedvelőit a lábáról. 
Lyth a Heads Of State néven évi 1-2 kiadvánnyal örvendeztette meg a követőit (összesen 8 EP volt a termése 1999-2003 között), mindenképp érdemes csekkolni az életművét!

2. 201 - Julia (Deep Mix) [1999 - SOG Records]
Szerzők: Harry Mariani, Tobias Wirz, Stefan Leu.
A svájci SOG Records feje Tobias Wirz alias Greed (és Sonic Cube) megszokhattuk, hogy nem szarral gurigázik. A 201 projektben harcostársai Harry Mariani és Stefan Leu voltak. A 'Julia'  Deep Version-je a kiadvány B-oldaláról (That Side) nem viszi túlzásba a virtuózkodást, szög egyszerű, menetelős 4/4-eket kapunk egy elég funky baseline-nal megküldve, amire deep-es hangok és textúrák tapadnak folyamatosan. A hangulat kiegészül még a Greed 'Strange World'-jéből ismert Lesley hangjával, sztorimesélésével. A Bass Version-höz sajnos nem találtam audiót, de feltételezem a baseline-t maxolták ki benne jobban.
Az A oldalt (This Side) kitöltő 'Shaken Beer Version' sokkal inkább a progressive kedvelőknek okoz kellemes pillanatokat, sodró kiállásával.

3. Tarrantella - Substance (Groovetube Mix) [1999 - Whoop!]
Szerző: Christopher Roy Borne.
Chris "Tarrantella" Borne Andy "Redanka" Holt-tal egy igazán működőképest tandemet alkotott a 2000-es évek elején. Gyakorlatilag egy raklap remixet készítettek közösen a prog szcéna színe-javának (Way Out West, Tilt, Andy Ling, Blu Peter, Soul Mekanik), közös formációt alapítottak DATAR néven Danny Tenaglia-val. Hogy Chris alanyi jogon is jó producer azt a szóló munkáival is bebizonyította korábból.
A 'Substance' a 'Karma' és a 'Saturn' mellett a harmadik egészen magas színvonalú produkciója. A végig lüktető tribal-os alapokat sötét hangulat uralja, a hipnotikus, elnyújtott effektek pedig tovább csigázzák a hallgatót.

4. Chris Cargo - Timeless [1999 - Little Fluffy Records]
Szerzők: Chris Cargo.
Az ír Chris Cargo egyike azoknak a listáról, akik a mai napig aktívak és jelentettek meg friss produkciókat. Ez megsüvegelendő annak tükrében, hogy a régi producerek közül egyre többen vonultak vissza a zenei világból. Jelen esetben a 'Timeless' Chris második hivatalos kislemezéről (LFR007 - 'Timeless / Into Deep') érkezik a szintén ír Little Fluffy Clouds gondozásában. A hangmérnöki munkát Graeme L(averty) végezte, aki szintén a szcéna egyik elismert figurája (aka Midtone, Hedonix, Static Rhythm - utóbbi két formációjával felbukkan még Sylvie szelekciójában).
A zene egy 135 BPM-s instrumentális prog house track, percussion-nel, lépegetős basszussal és okosan adagolt, minimalista melódiákkal.  Ideális átkötő a szikárabb darabok után, a dallamosabb szekció felvezetéseként.

5. Schiller - Ruhe (Humate Remix) [1999 - What's Up!?]
Szerzők: Christopher von Deylen, Mirko Von Schlieffen. Remix: Gerret Frerichs.
A Schiller név nemcsak az irodalomórán, hanem a zenében is jól cseng. Az alterego a német Christopher von Deylen és Mirko Von Schlieffen párosát takarta ekkoriban (Mirko nagyjából a második album - a 'Weltreise' - után kilépett a projektből, de a 'Ruhe'-t még vele együtt élte meg a projekt. Mirko és Christopher ekkora már veteránnak számítottak, főleg a VIVA TV szelekciójában felbukkanó kommerszebb projektjeikkel (S.M. Trax, M.A.S. Project, Face 2 Phase, Tank) villogtak.

A mixben itt érünk el a dallamosabb, húzósabb zenékhez. Aki ismeri az eredeti rádióbarát, lassú, mantrázását tutira meglepődött eme remix hallatán. Humate zsenije, hogy az eredetihez képest szépen gyorsított a tempón, finom perkákat pakolt az alapra és jó ütemben pakolta a további kirakós elemeit. A kiállás mindent visz, maga a csúcson pörgő eufória!

6. Static Rhythm - We Exist (Mara Remix) [1999 - Little Fluffy Records]
Szerző: Graeme Laverty, Barry Gilbey, Sara Whittaker.
Ahogy fentebb is elhintettük a Static Rhythm álnév is az ír Graeme Laverty-hez köthető. A Little Fluffy Records-nál semmit sem bíztak a véletlenre, hiszen az EP sikerét garantálandó felkérték a remix munkára Barry Gilbey-t, akik későbbi feleségével Sara Whittaker-rel közösen Mara fedőnéven állt neki a munkának. A sheffieldi Gilbey olyan projekteket vitt mint a Hyperion, a Fingerfest INC, vagy a Pappa & Gilbey. A remix egyből az EP A-oldalára került és tipikus '90-es évek végi progressive house / trance hibrid, nagyívű, de nem giccses dallamokkal, karakteres baseline-nal és csontig hatoló effektekkel.

7. Sandra Collins - Ode To Our [1998 - Fragrant Music]
Szerzők: Sandra Collins, Jason Blum, Jesse Scott Giaquinta.
Az amerikai Sandra Collins első kislemezéről van szó, ami az 'Ode To Our' mellette a 'Red' című számot is tartalmazta. A lemezt a los angelesi Fragrant Music dobta piacra, akik korábban már dolgoztak együtt Collins-szal, az 1997-es 'Lost In Time' című mixlemezénél, mondhatni tudták mire számíthatnak. 
Az 'Ode To Our' különlegessége, hogy bevallottan nem Collins zsenije tükröződik a vissza lemezben, hanem a Deepsky formáció alapítójáé Jason Blum-é. Dramatikai szempontból ez a track a mix csúcspontja: sodró, dallamos, érzelmes, felejthetetlen. Az 'Ode To Our'-ból egyébként 2001-ben összejött egy remix kiadás is a Fragrant-en, amin viszont két felejthető átirat szerénykedett Steve Porter-től és Jolen Essex-től.

8. Mindseye - Vanishing Point [1999 - Zazoo]
Szerző: Simon Kirk.
A skót Zazoo (amelynek a sublabele a Red'n' Raw szintén itt a tracklisten) Records hatodik kiadványa Simon Kirk Mindseye projektjének 'Vanishing Point'-ja. Ahogy a címe is sejteti nagy elszállásról van szó. Finoman ívet húzó stringek, repetitív, memóriába égő főtéma. Hangzásra Christian West, Breeder, Origin és az Evolution jut az ember eszébe, mint tájékozódási pont a felcsendülő elemeket hallva.
Kirk egyébként nem vitte túlzásba az alkotást, 1999 és 2001 között mindössze három kislemeze jelent meg Mindseye néven, mindhárom évre jutott egy-egy EP,  amit minden esetben az említett Zazoo Records hozott ki.

9. Delerium feat. kristy Thirsk - Heaven's Earth (Key South Remix)
Szerzők: Rhys Fulber, Bill Leeb, Kristy Thirsk, Duane Morrison, Andy Van.
A kanadai Delerium formációt a Front Line Assembly két géniusza Bill Leeb és Rhys Fulber alapította a '80-as évek derekán. Eredetileg katonai dobszólókkal megtámogatott vokálmentes indusztriális hangképeket szerettek volna rögzíteni, de a változó korszellem elsodorta őket más irányba, a new age és az etno közbeszólt. Ez nagyjából az Michael Cretu és az Enigma mennybemenetelével egy időre tehető. A srácok kitermelték a maguk slágereit, melyek közül többet is az 1997-es 'Karma' című nagylemezükön találhatunk meg (így a különböző remix verziókban gigahit-té avanzsáló 'Silence'-t is), így a bónusz diszk nyitó tételét a 'Heaven's Earth'-öt is. A Nettwerk bártan nyúlt a remixerekhez és behúzta a korszak aranycsinálóját Matt Darey-t, aki epikus trance eposzt épített Kristy Thirsk mágikus vokálját felhasználva. Az igazi felüdülést a Duane Morrison és Andy Van neve alatt futó Key South remixe jelenti, aki deep trance-ben utazva új értelmet adta az amúgy sem gyenge eredeti produkciónak.

10. Hedonix - Sunstorm [1999 - Red 'n' Raw Records]
Szerzők: Eamon Beagon, Graeme Laverty.
A kétszámos Hedonix alteregó az ír Eamon Beagon-t és a lemezen már duplázó Graeme Laverty-t takarja. Laverty fenti munkájihoz hasonlóan itt sem a langyos elektronika kap szerepet, viszont túlzott vadulásra se kell számítani. A 'Sunstorm' lendületes progressive house/trance crossover, amit Sasha és az angol prog elit DJ-k is gyakran játszottak szettjeikben. Az EP másik momentuma a 'Just A Groove', ami nagyjából hasonló húrokat penget.
Plusz adalék, hogy részletet hallhatunk az 1979-es 'Harcosok' című filmből (Cyrus beszédéből idézett 'Can You Dig It'-es rigmus), amit máshol is előszeretettel kaptak elő, ha hatásfokozó filmidézetre volt szükség (pl. DuMonde 'Can U Dig It?'-je). 

11. Medicine Drum vs. Laughing Buddha - Written In Stone [1999 - Transient Records]
Szerzők: Chris Deckker, Jeremy Van Kempen.
A mix végére a progressive szellemiség átcsap intelligens psy trance-be. A Medicine Drum agya Chris Dekker elektronikus zenei live performance-okban utazott (tribal, trance, techno és dub hatásokat vegyítve) a '90-es évek dereka óta, mellette a csapat gyakorlatilag folyamatos változásban volt. A 'Written In Stone' című produkcióban harcostársa Jeremy Van Kempen aka Laughing Buddha volt, aki dedikáltan psy és goa vonalon mozgott zeneileg (TIP és Transient Records-os megjelenések). A párosítás egész különleges eredményt hozott, ami kicsit törzsi, kicsit psy, kicsit progressive, de semmiből se több, mint, ami kellene, egyben remek levezetése Sylvie különleges zenei szeánszának.