Kovács 'Nagyember' László: "Egyetlen mixet sem éltem meg szenvedésként, mert imádtam csinálni"

Kovács 'Nagyember' László a '90-es évek óta része a hazai zenei körforgásnak: rádiós műsorvezető, DJ, zenei producer, a megamix műfajának hazai pionírja, a Juventus mixek atyja a diverz és ízléses zenei repertoárjáról ismert DJ Service műsor társszerkesztője (Suri Imre mellett). Az alábbi interjúban Nagyembernek szegeztünk pár kérdést mixkészítésről, rezidenciáról, producerkedésről és a retró hullámról is.

ELGOER blog: Először is engedd meg, hogy pár személyes élménnyel kezdjem a beszélgetésünket. Az első találkozásom a munkáiddal a Juventus-on leadott Oldies Mix-ed volt. Egészen újszerű volt, ahogy az itt felbukkanó „oldskool” magyar slágereket egymás után fűzted. Csak később tudtam meg, hogy ez a te kezed munkáját dicséri. Ezzel párhuzamosan egy osztálytárs révén a kezembe került a Soho Party ’Remix’ albuma, amin az általad készített megamixben több Soho Party slágert gyúrtál egybe. Később a DJ Service műsorotokon csüngve próbáltam levadászni, kazettára felvenni hétről-hétre az éppen érdekes zenéket, infókat megtudni az előadókról a konferálásokból. Ezért a megannyi szép élményért egy hatalmas köszönömmel tartozom!
Zenei karriered a rádiózás, a DJ-zés és a mixkészítés jegyében telt. A három közül melyiknek tartod inkább magad: rádiósnak, lemezlovasnak, vagy (mega)mixfaragónak?
Nagyember: Hát, nehéz kérdés, mert ez mind én vagyok. Talán annyi a változás a korábbiakhoz képest, hogy kevesebb időm van (re)mixeket faragni, a két főszerepet a rádió, és lemezlovaskodás viszi. Tekintettel napjaink zűrös klub életére, a rádió a fő állásom, a DJ a másodállás.

ELGOER blog: Olvastam, hogy édesapádnak zenekara volt és sokat sündörögtél a próbákon a banda körül, eközben magadba szívtad az ott hallott zenéket. Emellett zongorázni is tanultál. Esetleg édesapád adott-e tippeket, amikor a zenei világban elindultál, mint DJ?
Nagyember: Nem, ebben azért nem tudott segíteni, mert mire kialakult bennem, hogy DJ legyek (először „rádióműsorokat” fabrikáltam otthon), addigra ő külföldre költözött, így helyette a „pót” apám és mentorom, Agócs Tibor „DJ Pópa” irányított és adott lehetőséget.

ELGOER blog: Szakmai önéletrajzodat böngészve látszik, hogy hűséges típus vagy, nem gyakran váltottál csatornát és rezidenciát. Ma már tartható-e egyáltalán egy stabil hídfőállás a szórakoztatóiparban, ami mellett kitarthat az ember (legyen az konkrét hely, vagy brand/klubest), vagy mindig a pillanatnyilag kínálkozó lehetőségre kell lecsapni?
Nagyember: Talán a rádió, bár azokból is kevesebb van. A klubélet már a 2010-es évek második felében elindult lefelé, a COVID még rátett egy lapáttal, úgyhogy hely alig van, oda pedig sok a fiatal trónkövetelő. Akinek nincs rezidenciája, annak meg kell ragadnia minden olyan kínálkozó lehetőséget, amelyet önazonosnak érez.

ELGOER blog: Milyen volt a ’90-es, 2000-es években elvinni egy estét egyedül rezidensként és milyen most zenélni, amikor már zenebeszerzési korlátok nélkül, teljes technikai támogatás mellett kell megszólítanod a hallgatóságot?
Nagyember: Más időszak, más közeg, más… minden. Annó teljesen természetes volt, hogy a rezidens viszi az estét, a vendég DJ-k meghívása egészen a kétezres évek közepéig nem nagyon volt divat, az ún. „VIVA korszak”, amikor a zenetévé domináns volt, sokat segített ebben.
Annó energiát kellett fektetni a zene beszerzésébe (elmenni a lemezboltba, meghallgatni, megvenni…), manapság a bőség zavarával küzdünk. Minden (is) van, de a hatalmas mennyiségből kimazsolázni a minőséget roppant időigényes. Szerintem a fiatalabbaknak sincs ehhez türelmük, hát még nekem…

ELGOER blog: A rádiós karriered 1995-ben indult a Juventus Rádióban. Fogalmazhatunk úgy, hogy az ott töltött 11 év a szakmai életutad egyik legfontosabb állomása volt?
Nagyember: Egyértelműen. Ott rengeteget tanulhattam pont akkor, amikor a klasszikus értelemben vett kereskedelmi rádiózás bejött az országba. A Juventusnak amerikai tulajdonosai voltak, ők hozták a know-how-t a kerrádiózás őshazájából. A Juventus nélkül nem lehetnék ott, ahol vagyok.

ELGOER blog: A DJ Service ajánló műsorát Suri Imrével vittétek a fent említett Juventuson és rendkívül eklektikus skálán mozogva dance-től a pop-ig, house-tól a 2step-en át a trance-ig sok mindent belepréseltetek a rendelkezésre álló idősávba. Mettől-meddig futott a műsor és kellett-e bármilyen konszenzusra jutnotok a bekerülő zenék kapcsán? Azaz volt-e olyan zene, amit az eklektika és újdonság ereje miatt válogattatok be és nem azért, mert lejátszottátok volna buliban magatok is?
Nagyember: Emlékezetem szerint az első pár DJ Service ajánlót még egyedül készítettem tán ’96 táján, aztán Imre szervezte meg, hogy CD-n eljuttassuk vidéki rádiókba is, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy meddig ment. Talán van olyan kolléga/rajongó, aki meg tudná mondani…
Ami a dalok kiválasztását illeti, mindig mi magunk döntöttük el, hogy mi kerül be, soha senki nem szólt bele. Egyetlen kritérium volt: a dal legyen „rádióbarát”, vagyis nem túl hosszú, és nem zavaró. az olyan dalt, ami mondjuk egy 8 perces trance himnusz nagyon lehet élvezni klub közegben, de rádióban teljesen más a hatása. Így szűrtünk.

ELGOER blog: A DJ Service-nél maradva, a jingle-öket is te/ti készítettétek? Ötletes a visszaszámolás az elején, illetve a swing stílusban eldúdolt betét minden műsoregység előtt.
Nagyember: A szignált én készítettem, egy korabeli mix elejéből vettem ki a visszaszámlálást, a zene pedig maga is volt szignál zene: Paul Hardcastle ’The Wizard’ c. dala a legendás brit tévéműsor a Top Of The Pops szignálja volt egy darabig. A vokálos jingle-eket Imre intézte a Cotton Club Singers tagjaival.

ELGOER blog: A megamixek tekintetében a magyar piacon egyedülállónak számítottál, hiszen az 1999-es Juventus mixeddel indult a hivatalos egész lemezes megamix időszámítás itthon (korábban több rövidebb mixet készítettél: pl. Oldies Mix, Soho Party Megamix, Dolly Roll Remix ’98, Animal Cannibal Megamiksz). Ezt követően számos másolód akadt (pl. egy évvel később a Dancissimo sorozat), aki meglovagolta a formátum hirtelen jött népszerűségét. Az elkészült mixes munkáid közül melyik volt az, amivel a leginkább megszenvedtél? Melyik mixedre vagy a legbüszkébb és miért?
Nagyember: Egyetlen mixet sem éltem meg szenvedésként, mert imádtam csinálni. Az, hogy 30 éve a technikai lehetőségek még teljesen mások voltak, megszabta a lehetőségeket is. Azzal dolgoztam, ami volt. Minden mixemet szeretem, nem tudok egyet sem kiemelni.

ELGOER blog: Mennyiben változott az évek során a technikai háttere a mixeknek? Ha jól tudom az első rövidebb mixeidnél még a Juventus stúdióját használtad?
Nagyember: Igen, erről írok a honlapomon. A kilencvenes évek közepén sztereó dalok számítógépes mixelése még nagyon komoly erőforrásokat igényelt (volna), az akkori 486-os gépek 4-8 MEGA RAM-mal ezt nem bírták. Olyan kártya kellett hozzá, amelyen nagy teljesítményű DSP processzor volt, és a Juviban kaptunk ilyet az amerikai tulajoktól.  Amikor már kerestem annyit, vettem egy szintén DSP alapú rendszert, és azzal dolgoztam.

ELGOER blog: Azoknak, akik mostanában adnák a fejüket hasonló formátumú mixek készítésére, milyen tanácsokat adnál, hogyan kezdjenek neki a munkának, melyek a megamixkészítés legfontosabb munkafázisai, mire érdemes figyelni, milyen csapdák jöhetnek szembe?
Nagyember: Hát, ez azért nehéz kérdés, mert ma nincs divatja ennek a stílusnak, szerintem az ifjabb generációnak türelme sincs ilyen időt rabló foglalatossághoz.  A legfontosabbak: mindig a közönségnek kell dolgozni, olyat kell csinálni, amire táncolnak, jól érzik magukat. Ahol megoldható, célszerű a harmonikus mixelést alkalmazni, ez nagyon hálás megoldás, mert ösztön szinten hat, és képes nagyot dobni a hangulaton.

ELGOER blog: Tekintélyes diszkográfiával a hátad mögött azon nem gondolkoztál, hogy saját neved alatt nemcsak remixeket és megamixeket készítesz? Azt hiszem egy produkciódra emlékszem, ami saját neved alatt jött ki, ami egy Camouflage dal a ’The Great Commandment’ 2007-es átdolgozása volt Lányi Lala vokáljával.
Nagyember: Igen, ma egyértelműen ez lenne az irány. A ’Great Commandment’ is azért készült, hogy a Juventus utáni DJ életemnek lökést adjak. Aztán jött a Jazzy, és elvitte az energiámat. Pontosabban visszairányította a rádió világába.

ELGOER blog: Véleményed szerint mennyit ér ma egy dal? A mai felgyorsult világban talán kevésbé figyelünk oda egy-egy zenére és a rengeteg megjelenésből nehéz igazán kiemelkedőt találni, amit tovább ront, hogy a kisebb előadók dollárcenteket keresnek a streaming szolgáltatóknál.
Nagyember: Hogy mennyit ér? Ezt nem tudom megmondani. Ma a mennyiség időszakát éljük. Már pedig a mennyiség-minőség páros az mindig libikóka. Ritka az egyensúly, mindig valamerre billen a szerkezet.

ELGOER blog: A retro mindig nagyot ment/megy itthon, egymást érik a klasszik bulik. Viszont a tracklistán nagyjából 100%-os biztonsággal megmondható, hogy melyik 30-40 track fog lemenni az adott este folyamán. Ennyire szűk palettán mozog az emberek ízlése?
Nagyember: Retró buliban is azt játsszák a kollégák, ami tuti. Mondjuk, a közönség is azért megy retró buliba, hogy a legnagyobb kedvenceire bulizzon, nem azért, hogy népnevelést tartsanak neki. A retró a tutiról szól, abban a rádióknak van meghatározó szerepe, hogy a szórakoztatás mellett mennyire vállalják fel a közízlés formálását. Ha felvállalják egyáltalán…

ELGOER blog: Mivel elég hosszú ideje vagy már aktív dj és sok új stílust láttál szárba szökkeni és eltűnni, melyik volt az amelyikben a legnagyobb potenciált láttad és melyik volt az, ami a biztató kezdet után csalódást okozott számodra?
Nagyember: Olyan stílusokkal foglalkoztam, amelyek eleve tetszettek. Nagy „szerelmem” lett a soulful house, ami él és virul külföldön, de itthon 30 év rádiózással a hátam mögött sem tudtam eljuttatni az emberekhez.

ELGOER blog: Hiánypótló bejegyzéseid olvasva a weboldaladon az ember egy igazi történetmesélős figurát ismerhet meg. Jogos a kérdés nem-e jött már össze egy könyvre való anyag sztorikból, emlékekből, fotókból?
Nagyember: Lehet, hogy le kéne írni egy csomó dolgot, vagy videót készíteni belőle, ez mindig ott van a fejemben, aztán jön valami fontosabb, ami miatt háttérbe szorul.

ELGOER blog: Végére egy elég nehéz feladatot hagytam, kérlek oszd meg velünk all time top 10 kedvenc felvételed, amit bárhol bármikor szívesen meghallgatsz?
Nagyember: Nem tudok ilyet mondani, mindig a hangulatomtól függ, hogy George Duke-ot, Queen-t, Mozart-ot vagy organic house-t hallgatok.

Nagyember kiadványok
DJ Service archívum
Nagyember honlap
Nagyember Vlog
Modulátorok 2.0 Spotify podcast

Képek forrása: Nagyember.hu

Filmajánló: Lust & Sound In West-Berlin 1979-1989 [2015]

Hogyan lett a nyugat-berlini underground kultúrkörök ismert és elismert figurája egy Manchesterből származó, békeidőszakban is katonai egyenruhában masírozó alakból és mi tette a német főváros nyugati részét olyan különleges, művészetileg inspiráló közeggé azt bemutatja nekünk a szóban forgó Mark Reeder.
A 2015-ös 'Lust & Sound In West Berlin' stílusát tekintve egy esszéfilm, ami abban tér el egy szimpla tényközlő és felsoroló dokumentumfilmtől, hogy van benne én-narráció, amit Reeder személyes élményein keresztül vállalt magára, mindezt korabeli filmhíradós bevágásokkal, profi tévés és kézi kamerás magán és koncertvideókkal vegyítve. A videók eszközök, nem az időrendiség elemei, hanem a zene, mint központi motívumhoz társuló, villanásszerű, sokkszerű állapot előidézői. A proli, lepusztult, szürke város képe, ipari képsorokkal, a berlini fal város felé tornyosuló, nyomasztó sziluettje mellé néhány dramatizált/újrajátszott jelenet (melyben a fiatal Reeder-t Marius Webber alakítja) is csatlakozik, és az összképből remekül kirajzolódik a a nyugat-berlini avantgárd, punk, squatter és techno szcéna. A film maga egy rendkívül magával ragadó, informatív, remekül felépített és kivitelezett alkotás.
Olyan előadók és bandák jelennek meg, mint Nick Cave, David Bowie, Nena, Joy Division, Einstürzende Neubauten. Die Toten Hosen vagy a Die Ärzte (és ez még véletlenül sem a teljes lista). A film időrendileg eljut egészen a berlini fal lebontásáig, az első Love Parade-ig, Westbam felemelkedéséig, majd az MFS Records 1990-es megalapításáig.
A Spotify-on elérhető egy teljes lista a 'Lust &Sound'-ban felbukkanó darabokkal, emellett érdemes csekkolni a hivatalos soundtrack-et is, ha mélységében képbe szeretnénk kerülni a nyugat-berlini underground alkotókkal.

Lust & Sound In West-Berlin 1979-1989

Kiadás éve: 2015
Rendező: Jörg A. Hoppe, Klaus Maeck, Heiko Lange, Miriam Dehne
Vágó: Alexander von Sturmfeder
Zene: Mark Reeder, Micha Adam

Official soundtrack release:

Spotify playlist:

Elektronikus zenei produkciók a rekordok könyvéből

A Guinness rekordok könyvébe bekerülni sokaknak igazi megtiszteltetés, noha tényleg nagyon sok, teljesen értelmetlen rekordkategória létezik az emberi képzelőerőt és teljesítőképességét ünneplő kiadványba. Jelen írásunkban öt olyan elektronikus zenei Guinness-rekordert mutatunk be, akik az aranyoldalakra kerültek és rekordjuk nem csillagászati fizetésekről, maratoni hosszúságú DJ szettekről és talpalatnyi méretű klubokról szól. 

I. Fatboy Slim: négy rekorddal az örökkévalóságnak
A derék Norman Cook több kategóriában is legendás státuszig emelkedett. Egyrészt ő söpörte be idáig a legtöbb MTV Video Music Awards díjat, mint DJ: szám szerint kilenc darabot. Emellett az egy videóra vetített legtöbb VMA díj is az övé, ugyanis a Christopher Walken repkedésével megspékelt 'Weapon Of Choice' (lásd a videót lentebb) hat kategóriában is nyert. Ő volt továbbá az első szóló előadó, aki elnyerte a Best British Dance Act címet a BRIT Awards-on még 1999-ben. A hab a tortán pedig, hogy övé a legtöbb (6!), különböző zenei projektekkel (Housemartins 'Caravan Of Love', Beats International 'Dub Be Good to Me', Fatboy Slim 'Praise You', Freak Power 'Turn On, Tune In, Cop Out1, Pizzaman 'Sex On The Streets', Mighty Dub Katz 'Just Another Groove') slágerlista első helyezést elérő produkció is.

II. Future Sound Of London: turné a telefonvonalak szárnyán
Az angol Future Sound Of London duó két Guinness rekordot is tart egyszerre. Egyrészt övék az első világ körüli turné, melyet telefonvezetékeken keresztül prezentáltak élőben, másrészt - ebből kifolyólag - ők voltak az első banda is, akiknek a világkörüli turnéjukhoz nem kellett elhagyniuk a saját stúdiójukat. 1994. május 14-én Garry Cobain és Brian Dougans turnéjukat egy londoni studio session-nel kezdte, amit három nagy sebességű ISDN vonalon keresztül továbbítottak a BBC Radio 1-nak, akik a hangot dekódolva adták azt le élő műsorban. A következő négy hónapban a stúdiójukból további szeánszokat továbbítottak rádióknak és művészeti galériáknak, ezzel promózva megjelenő 'Lifeforms' albumuk anyagát.
A harmadik Guinness rekordként ők jegyzik az első internetről letölthető zenét is, ami a fentebb említett 'Lifeforms' editált változata volt, s amit a SonicNet oldaláról kilenc és fél perc alatt lehetett letölteni.

III. Moby: az ezertizenöt BPM meséi
Richard Melville Hall alias Moby a négy akkordos punktól ('Animal Rights') a technón ('Moby') át a downtempo-ig ('Play') és a gitár pop-ig ('Hotel') végig skálázta a stílusokat eddigi stúdió albumain, néha homlokegyenest más csinálva, mint előzőleg. A korai elektronikus korszakát összefoglaló 'Moby' című 1992-es albumán található a 'Thousand' című ritmusbomba, ami a leggyorsabb pontján 1015 BPM-el kalapál (a Kozmix is tolt egy hasonlót 1996-ban a '100%' című albumán 'Üsd A Ritmust' Sooper Speed Version-jében). A 'Thousand'-del a mindig erős társadalomkritikát megfogalmazó Melville üzent is: a végére egy szimpla kick drum masszává összefolyó kompozíció ironikusan mutatja be a kontrollvesztést: mintha a gépek uralnák az embert, nem fordítva. 

IV. BT: a szétvagdosott vokálok mestere
A stutter effekt (az Izotope-pal közönsen fejlesztett plugin) atyja Brian Transeau aka BT a vokál editálásban rendkívül magasra helyezte a lécet. A vokálok fragmentálására,a folyamatos változásban tartásra fókuszáló effekt a Guinness rekordok könyvébe repítette őt. A 2003-as 'Somnambulist (Simply Being Loved)' című száma csak vokál editből 6178 darabot tartalmazott, ami nem kis teljesítmény tekintve, hogy a technológia akkoriban még gyerekcipőben és a rövid vágások egymás után helyezése manuálisan történt.

V. DJ Shadow: élő hangszer nélkül csak mintákból sakkozva
A kaliforniai San José-ből származó Joshua Paul Davis is tart egy igencsak figyelemre méltó Guinness rekordot. A 60 ezer darabos gyűjteménnyel bíró lemezjunkie debütáló 1996-os LP-je az 'Entroducing' volt az első olyan nagylemez, ami teljesen hangmintákból - élő hangszer használata nélkül - készült. A becslések szerint, több mint ezer kvázi ismeretlen funk, soul, jazz, hip-hop, ambient, pszichedelikus rock, filmzene és spoken word minta lett egy AKAI MPC60 illetve MPC3000-es munkaállomással kimintázva és összerakva.

Jungle kiadással jelentkezik 'Hungarian Grooves' mixsorozatunk

Az előző részhez képest viszonylag hamar érkezik a 'Hungarian Grooves' 19-es epizódja, ami egy speciális kiadás, egészen pontosan két stílusra a hazai jungle és drum 'n' bass megjelenésekre koncentrál.
A sort a Sonic Age duó nyitja, akik már számtalanszor szerepeltek a korábbi szelekciókban. A 'Moon Over Budapest' egy atmoszférikus d'n'b szerzemény, amivel megadjuk az alaphangot. A folytatásban Marcel első 'Viginti et Duo' című lemezéről érkezik a 'Spring Rolls' mely szépen illeszkedik a megkezdett lassabb, dallamosabb vonalhoz. Szintén a Juice Records katalógusából dübörög Alex (Soho Party) és Tommyboy közöse a 'Luv U' 97-es átiratban, zongorával, hipnotikus textúrákkal. Egy gyors pitch állítás után már magasabb tempón zakatolunk Pierrot és OJ Sámson plastic jungle bombájával a füvezésnek szobrot állító 'Ganjaman'-nal. A Soho Party az eklektikusság jegyében  97-es 'Discovery' albumán eldurrantott egy liquid rollert az etnós vokállal operáló 'I Like D'n'b'-t. Dan Von Schulz sok szempontból úttörő volt a hazai elektronikus zenei szcénában, az első hivatalos jungle megjelenés is hozzá köthető. A 'Jungle Cafe'-ban a Dr. Beat billentyűse, zeneszerzője Garam Péter volt segítségére, aki a mixben még felbukkan majd. Kicsit arcledobósan, Goldie 'Inner City Life'-jának farvizén úszik be Császár Előd 'Halott Hűség'-e, aminél az ex-Popular későbbi Neo tagok Milkovics Mátyás és Moldvai Márk segédkeztek. A Kimnowak 'DJ Gelka'-ja Pierrot remixében a lazulós hangulat került előtérbe.
Egészen furcsa jelenség, hogy itthon előszeretettel készültek pop produkciókhoz vagy pop producerek által zúzós, szokatlan ritmusképletű jungle remixek, de mindenképp jó tett a jungle/drum'n'bass népszerűsítésének.
Visszatérve kicsit a mixhez Karányi Dani 'Dallam'-a megkerülhetetlen darab volt itthon, azt hiszem erre a számra se a drum 'n' bass head-ek, sem az egyszerű rádióhallgatók sem mondtak sohasem rosszat. Valami hasonló a szitu Anorganik és Sena közösével az 'Endlessly'-vel, ami majdnem a Hospital Records-szon jött kis és egy hamisítatlan nyári himnusz Még egy nagy lélegzetet veszünk és egy dallamosabb munkával fordulunk rá a zúzósabb etapra. Tunyogi Orsi 'Dzsungel Mélyén'-je amolyan magyar Olive-vá avanzsált Pierrot kezei között, fülledt és egzotikus. Innen már nincs visszaút, Kovács Krisztián aka Chris.su előbb egy Typecell remixszel, majd a Montini Experience 'Astrosyn'-jából adaptált 'Astrosine' szépen megbiccenti a tetőt, hogy a Smokin' Drum üdvöske Bassface Sascha Anima átirata bemásszon alatta. Ha ez még nem lenne elég Soho Party 'Brutális Szex'-sze sem kímél senkit Pierrot gyilkos basszusaival és sziporkázó drum programjával. Egy török imára hívó szeánsz (Anima 'Müezzin In Party' után a hazai néptáncosok porolják le a csizmájukat Aurin 'E-W Dance'-szével, ami az 'Etchno' etnót és elektronikát vegyítő koncept albumának igazi gyöngyszeme volt. Az Anima harmadjára is lecsap a játékos 'East & Bass'-szel, majd újra szigorítunk a 'True Sounds Of Freee' első válogatásának két kiemelkedő drum 'n' bass produkciójával (Anorganik, Random Soundz). A levezetés a Neo 'Japan No.1-jáé és Dr .Beat 'Urban Melody'-jáé, mely darabok lehetőséget adnak kicsit rendezni a sorainkat és szép dallamokkal keretbe foglalni az utazásunkat.

Greyloop - Hungarian Grooves Vol.19 [Jungle Edition]

Katalógusszám: HGV019
Megjelent: 2025. június 20
Stílus: Jungle, Drum & Bass
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. Sonic Age - Moon Over Budapest (Short Version) [Taken from Sonic Age - The Album LP - 1998]
2. Marcel - Spring Rolls [Taken from Marcel - Viginti et Duo LP - 1998]
3. Alex & Tommyboy - Luv U (97 Remix) [Taken from Hot & Wet / Luv U 97 Remix EP - 1997]
4. OJ Sámson - Ganjaman (Yaga Yaga) [Taken from OJ Sámson - Best of...(Plastic Jungle) - 1998]
5. Soho Party - I Like D'n'B [Taken from Soho Party - Discovery LP - 1997]
6. Schulz - Jungle Café [Taken from Schulz - LP - 1996]
7. Császár Előd - Halott Hűség [Taken from Császár Előd - 73.02.16 LP - 1996]
8. Kimnowak - DJ Gelka (Pierrot's Smokin Jungle Mix) [Taken from Kimnowak - DJ Gelka EP - 1997]
9. Karányi - Dallam [Taken from Karányi - Oktogon LP - 2002]
10. Anorganik feat. Sena Dagadu - Endlessly [Taken from Anorganik feat. Sena Dagadu - Endlessly EP - 2003]
11. Orsi - Dzsungel Mélyén (Private Jungle Remix) [Taken from Orsi - Dzsungel Mélyén EP - 1998]
12. Typecell - Echo Domination (Chris.su Remix) [Taken from Typecell - Echo Domination EP - 2004]
13. Chris.su - Astrosine [Taken from Chris.Su – Astro-Sine / Audiophile EP - 2002]
14. Anima Sound System - '68 (Bassface Sasha's Ode To Anima Mix) [Taken from Anima Sound System - '68 Remixes EP - 1998]
15. Soho Party - Brutális Sex (Pierrot's Private Jungle Mix) [Taken from Soho Party - Remix Album 1996]
16. Anima Sound System - Müezzin In Party [Taken from Anima Sound System - Aquanistan LP - 2003]
17. Aurin - E-W Dance [Taken from VA - Etchno - Dub.Bass.Neptanc.hu LP - 2002]
18. Anima Sound System - East & Bass [Taken from Anima Sound System - Anima LP - 1997]
19. Anorganik - Violence [Taken from VA. True Sound Of Freee #01 LP - 2000]
20. Random Soundz - Marvel [Taken from VA. True Sound Of Freee #01 LP - 2000]
21. Neo - Japan No.1. [Taken from Neo - Eklektogram LP - 1999]
22. Dr. Beat - Urban Melody [Taken from VA. Future Sound Of Budapest LP - 1997]

Anthems: zenei rendezvények nagy himnuszai III.

Harmadik részével folytatjuk a zenei himnuszokat bemutató sorozatunkat. Ezúttal olyan rendezvények (I Love Techno, Lake Parade, City Parade, Techno Parade, Dance Parade, Goliath) húzó dalai kerülnek fókuszba, melyek nem voltak annyira az elektronikus zenei közkincs gyakran játszott darabjai.

I. I ♥ Techno [Gent, Belgium; Montpellier, Franciaország; 1995-től napjainkig]
Az 'I Love Techno' első rendezvényét a belgiumi Gentben tartották még 1995-ben. Az erős nemzetközi line up-járól (megfordult itt Richie Hawtin, Carl Cox, Dave Clarke, Jeff Mills, Chris Liebing stb.) és vizuáljáról híres bulira Európa különböző pontjairól érkeztek techno hívők. A bulit a népszerűsége csúcsán 40 ezren is látogatták, viszont a 2010-es évek derekára ez a szám lefeleződött. A helyszínt 2015-ben átköltöztették a francia Montpellier városába, ahol továbbra is minden évben várják a techno hívőket. A himnuszoknál egyértelműen a hazai techno producereket támogatták: Redhead, Tom Hades, Marco Bailey, Ortin Cam, Tomaz vs. Filterheadz is jegyeztek egy-egy hivatalos dalt a 2000-2006 közötti időszakban. Ezek a produkciók szerepeltek a rendezvényhez kapcsolódó hivatalos mix CD-ken is.

I ♥ Techno hímnuszok:
2000 - Sharpside - I ♥ Techno
2001 - Marco Bailey - I ♥ Techno
2001 - Ramses - I ♥ Techno
2002 - Tomaz vs. Filterheadz - I ♥ Techno (United As One)
2003 - Stanny Franssen - I ♥ Techno Anthem 2003
2004 - Redhead - I ♥ Techno
2005 - Tom Hades & T-Quest - I Love Techno Anthem 2005
2006 - Ortin Cam - I ♥ Techno Anthem 2006

II. Lake Parade [Genf, Svájc; 1997 óta napjainkig]
A genfi 'Lake Parade'-t egy 1997 óta minden évben megrendezésre kerülő (csak 2020-2021-ben maradt el a COVID miatt) szabadtéri elektronikus zenei felvonulás, ahol a berlini 'Love Parade' (ma már 'Rave The Planet') mintájára "love mobilok" haladnak a Genfi-tó partján, külön DJ-kel, bika erős hangrendszerrel és látványos vizuállal. A délutáni felvonulást este a 'Lake Sensation' nevű after party követi, ahol a partiarcok kitáncolhatják a maradék energiájukat is.
A himnuszok tekintetében a trance és house stílusokra fókuszáltak, svájci producerek (Ghostrider, Skyline, DJ Chris) közreműködésével a 1999-2002 közötti időszakban.

Lake Parade hímnuszok:
1999 - Ghostrider – Splash (Welcome To The Lake Parade '99)
2000 - Ghostrider - Sound Of Silence (Welcome To The Lake Parade 2000)
2001 - Skyline - Bring Your Attitude
2002 - DJ Chris Feat. Azania – Colors Of The World

III. Goliath [Zürich, Svájc; 1995-2004 között]
A 'Goliath' bulikat a svájci Evolution promóter csapat szervezte, amiket főként Zürich környékén tartottak. Az első 'Goliath' partit 1995-ben tartották több ezer raver részvételével. A rendezvények többféle zenei stílust - trance, hard trance, hardstyle, happy hardcore, techno -  is lefedtek. A 'Goliath'-hoz kapcsolódott egy válogatáslemez-sorozat is, amely tíz részt élt meg (1995-2004 között), rajta az adott buli "főcímdalával".

Goliath hímnuszok:
1998 - R.S.+T. Project Feat. X‑Tran’G - The Spirit Of Goliath
1999 - DJ Cyglas - Goliath Is Back!
1999 - DJ Foxx - Goliath Revenge
2000 - Lepore vs. Angy Dee - The Challenge
2001 - DJ Simple - The Judgement Day
2001 - Phil Green - The Discovery
2002 - Ravers Nature Feat. Angy Dee - Goliath - The Anniversary
2002 - Max B. Grant – Hey DJ!

IV. Heineken Dance Parade [Rotterdam, Hollandia; 1997-2007]
A(z) '(FFWD) Heineken Dance Parade'-t 1997 és 2007 között rendezték meg Rotterdamban. A felvonuláson zömében techno, house, trance, hardcore, gabber stílusú zenék dübörögtek. A parádé programja már délben elindult, a kamionok pedig a város főutcáján haladtak végig, a bulit pedig nagyszabású, eklektikus zenei stílusú after party zárta.
A rendezvény zenei arca/géniusza Michel de Hey volt, aki a hivatalos hímnuszokat is jegyezte, hol Jeroen Verheij aka Grooveyard, hol Gert-Jan Bijl aka Literon, hol Mirko van Dommelen aka M.I.R.K.O. oldalán (és Verheij és Hey saját EC Records-szán adták ki). A 'Dance Parade'-hez összesen egy válogatás lemez készült 1998-ban, ezt követően nem erőltették a formátumot.

Heineken Dance Parade hímnuszok:
1998 - Grooveyard feat. Michel De Hey – Everybody In The Street
1999 - Grooveyard feat. Michel de Hey – Take Me To The Bridge!
2000 - Grooveyard feat. Michel De Hey – Let The Music Be Your Guide
2001 - Michel de Hey pres. Bjørn Svin – Enjoy The Ride (Man Over Bord)
2002 - Michel de Hey pres. FFWD – Pull Up To The Bumper
2003 - Michel De Hey + Literon – Keep On Movin'
2004 - Michel De Hey & M.I.R.K.O. – Be My Guest
2005 - Michel De Hey, M.I.R.K.O. – Another Dimension

V. City Parade [Belgium több városában; 2001-2019]
A 'City Parade'-t először 2001-ben Liege városában rendezték meg. Az évek folyamán vándorolt más városokba is, így Gent, Brüsszel, Charleroi, Mons is otthont adott egy, vagy több 'City Parade'-nek. Felépítésében a 'Love Parade'-t utánozták, kb. 30-40 kamion, külön stílusokkal (techno, trance, electro, house és egyéb marginális műfajokkal) vonult fel, amiket bulizók követtek önfeledten táncolva. Maga a felvonulás ingyenes volt, csak a követő rendezvényekre kellett belépőt váltani.
A hivatalos dalokkal - amik természetesen belga előadók tollából származtak -  kapcsolatban nem voltak konzisztensek, így csak pár alkalomhoz készült külön húzó nóta. Ugyanez vonatkozott a hivatalos CD válogatásra is, amit 2004-ben és 2005-ben adtak csak ki.

City Parade hímnuszok:
2002 - Art Code – Paradise
2005 - Peter Luts - Love Is The Message
2006 - Stereo City – Change The World
2009 - Dave Lambert & Housetrap Feat. Liam South – Music 4 Peace
2012 - Gemini Jack - Back To The Roots

VI. Techno Parade [Párizs, Franciaország; 1998-tól napjainkig]
A 'Techno Parade' a franciák válasza a 'Love Parade'-re. Párizs ikonikus helyszínein végigvonulva dübörög az elektronikus zene, hirdetve a zene közösségszervező és felszabadító erejét. 1998 óta tart a sikersztorijuk, minden év szeptemberében kerítenek alkalmat egy közös táncra, 20-30 kamiont hadrendbe állítva.
A hivatalos válogatások tekintetében 1999-ben és 2001-ben adtak ki egy-egy compilation-t, míg a himnuszokkal is csak az elején próbálkoztak, meghagyták azt a német szomszédok nagyszabású, mintaadó rendezvényeiknek (Mayday, Love Parade).

Techno Parade hímnuszok:
1998 - Freon – Move
1999 - David Chong & Dee Nasty – Music Makes Me Dance

VII. Rave City [CD sorozat, Németország; 1995-1997 között]
A felsorolásunkban a német 'Rave City' az egyetlen kakukktojás, mely csak CD válogatásként létezett és nem tartozott hozzá dedikált zenés rendezvény. A válogatásból összesen hat darab készült 1995-1997 között, s a pattogósabb hard trance, house és techno produkciók közül szemezgettek. Igyekeztek minden válogatásra egy-egy kiemelt produkciót elhelyezni, végül összesen 4 himnuszt találhatunk, olyan neves német producerek nevével fémjelezve, mint Tom Wax (Arpeggiators), Marc Spoon és Pascal F.E.O.S.

Rave City himnuszok:
1995 - Citizens Of Rave City - Rave City - The Anthem (Rave City II)
1996 - Arpeggiators - The Doors Of Perception - The Rave City Hymn (Rave City IV)
1996 - Mark Spoon & Pascal F.E.O.S for Citizens Of Rave City - The City: Bigger And Better (Rave City - Beyond The Mix)
1996 - Tom Wax @ Jan Jacarta - Music Is The Only Key (The Union Move Hymn)