Rest In Peace: Eamon Downes aka Liquid

2025. június 21-én Billy "Daniel' Bunter pályatárs, az angol rave szcéna veteránja osztotta meg X oldalán a szomorú hírt, miszerint barátja Eamon Downes a Liquid egyik alapítója elhunyt. Downes Shane Heneghan-nal aka DJ Model-lel közösen keltette életre az UK breakbeat hardcore egyik legsikeresebb formációját. 1991-ben a kelet-londoni Cambridge Heath Road-on található Pauls 4 Music nevű lemezboltban találkoztak egymással. DJ Model az első két hivatalos ('The Future Music', 'Sweet Harmony') és egy promo kiadványon ('Liquid EP') vállalt szerepet, ezt követően Downes egyszemélyes projektjeként működött a Liquid. Legnagyobb dobásuk a CeCe Rodgers 'Someday'-jét mintázó 'Sweet Harmony' volt, melyre a brit nagyágyú label az XL Records csapott rá, akik az UK breakbeat szcéna számos kiadványát felkarolták. Nem szabad elfejteni a 'Liquid Is Liquid' című ópuszt sem, ami a fent említett 1991-es, csak a szcéna vezető DJ-inek szétküldött 'Liquid' promo EP-n bukkant fel és később Scooter (azonos címmel) és a Serious Danger is feldolgozta ('Deeper').
Downes a korai időszak slágerei után 1995-ben érezte elérkezettnek az időt egy teljes nagylemezre. A 'Culture' remek ötvözete a törtütemeknek, a 4/4-eknek, a melankolikus, fülbemászó dallamoknak és a kellemes vokáloknak (érdemes innen még csekkolni a 'Closer'-t és a 'Rise'-t).
A Liquid legendárium nem lenne teljes, ha nem lenne benne legalább egy nagy misztikum. Ez történetesen az 1999-es 'Orlando Dawn' című szám, amit leginkább a trance rajongók ismerhetnek, de kereskedelmi szempontból a 'Sweet Harmony' után a második legsikeresebb kislemeze. Érdekes darab, mivel az eredeti verzió csak egy helyen, egy promó lemezen található meg, ezen kívül csak az Alex Gold féle Xtravaganza-n kijött Space Brothers és Agnelli & Nelson remixeket dobja fel a kereső. A radio edit a Space Brothers mixből lett lerövidítve.
A teória, ami valószínűsíthető: mivel 1999-et írtunk vélhetően Liquid próbált lépést tartani az aktuális trendekkel, egyfajta útkeresés lehetett, s bár mindig is volt szállós része a produkcióinak, igazán mégsem passzolt a Liquid diszkográfiába. Mivel Alex Gold ekkoriban sok-sok demót kapott tuti meghallotta a vokálban rejlő potenciált (a hang vélhetően azé a Luca Santucci-é, aki korábban megannyi Liquid track-ben énekelt) és a saját kontaktjain belül remixeltette.
Liquid neve kisebb megszakításokkal fel-felbukkant későbbi kiadványokon, de a nagy visszatérésre a 2010-es évek második feléig kellett várni. Ekkoriban költözött át családjával (feleségével Stella-val és lányéval Bea-val) Olaszországba és az új környezetben reaktíválta magát zenészként. Az egy szem '95-ös 'Culture' album után három új nagylemezt ('Energy Flows', 'Spacemonkey', 'Lethal') is kiadott viszonylag gyors egymásutánban (2017, 2019, 2021).
Eamon megmaradt ugyanazon a breakbeat hardcore vonalon, amelyen annó 1991-ben társával DJ Model-lel elindult...Nyugodjon békében!

Voices02: Kirsty Hawkshaw

A 'Voices' rovat második írásában Kirsty Hawkshaw munkásságát vesszük górcső alá. Kirsty 1969. március 29-án látta meg a napvilágot Alan Hawkshaw és (a német származású) Christina Bieberback gyermekeként. Édesapja Alan híres zeneszerző volt, aki olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Olivia Newton John, David Bowie vagy Cliff Richard. Billentyűsként a Love De-Luxe és a Love & Kisses formációkban is ténykedett, viszont a(z angliai) nagyérdemű főleg televíziós főcímzenék kapcsán ismeri a nevét, például ő írta a Channel 4 kvízműsorának a 'Countdown'-nak a zenei aláfestését is.
Ilyen pedigrével a háta mögött megjósolható volt, hogy Kirsty is a zenei porondon találja meg a hivatását, bár édesapja próbálta volna távol tartani ettől a világtól, de pont az atyai ellenállás motiválta, hogy a zenélés felé forduljon. A hivatalos bemutatkozásra énekesként 1988-ig kellett várnia, amikor is a Boney M és megannyi dance/disco act megálmodója Frank Farian karolta fel és írt neki egy dallamos eurodance számot 'Yummy Yummy Yummy' címmel (s amit Kirsty Shaw néven adott elő). Ekkor még csupán 19 éves volt és a mérsékelt siker ellenére komolyabban nem tudta beindítani karrierjét. Aztán 1990-ben egy rave-n futott össze Ian Munri-val, Kevin Dodds-szal és Nigel Walton-nal, akik ekkoriban A.S.K. néven az MCA Records művészei voltak. A 'Dream' című kislemezük megjelenését követően kérték fel Kirsty-t, hogy csatlakozzon hozzájuk színpadi táncosként. Végül ez tekinthető a legendás Opus III formáció megalakulásának is, melyben Kirsty szerencsére nemcsak jól kivitelezett táncmozdulatokkal járult hozzá a végeredményhez. Első kislemezük az 1992-es 'It's a Fine Day' (ami nem mellesleg Jane 1983-as 'It's A Fine Day'-jének bootlegje) volt. A track Kirsty éteri hangjával megtámogatva meg sem állt a slágerlisták éléig, az US Billboard Hot Dance Music/Club Play Chart-ját vezette is. Ugyanebben az évben érkezett a Hartnoll tesók (Phil és Paul), azaz az Orbital 'Halcyon'-ja, melyben Kirsty 'It's A Fine Day'-es vokálja visszafelé játszva csendült fel, plusz a videóklipben ő maga is felbukkant. Az Opus III tagjaként két nagylemezt jegyeztek ('Mind Fruit', 'Guru Mother'), ám 1994-ben arra hivatkozva hogy a hangzásuk túlságosan kommersszé vált illetve mivel kevésbé vette ki a részét zeneírás folyamatából ez folyamatos feszültséget szült a tagok között ezért inkább a szólókarrier mellett döntött. Ezt követően ha nem is fulladozott a felkérések tömkelegétől, de igazán nívós - többféle stíluson átívelő produkcióban tette le a névjegyét és igyekezett lemosni magáról a one-hit wonder jelzőt. Olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Mr. Sam ('Lyeto', 'Insight', 'Split'), Tiesto ('Just Be', 'Walking On Clouds', 'Battleship Grey', 'Urban Train'), Fragma ('Radio Waves'), BT ('Dreaming', 'A Million Stars', 'Running Down The Way Up'), Delerium ('Nature's Kingdom', 'Fleeting Instant'), Hybrid ('Blackout', 'In Good We Trust', 'Just For Today'), Lange ('Sincere For You'), Way Out West ('Stealth'), Swayzak ('State Of Grace'), Seba ('The Light'), Ian Pooley ('Visions') vagy John B ('Connected').
Korai szóló kislemezei ('Sci-Clone', 'Leafy Lane') és debütáló 1998-as LP-je az 'O<U>T' a Global Communication tag Mark Pritchard produceri közreműködésével készültek (Pritchard és Hawkshaw Pulusha projektnéven egy kétszámos ambient EP-t is jegyeztek 'Isolation' címmel). 2002-ben újra leporolta az Opus III-s slágert s 'Fine Day' címmel James Holden és Mike Koglin remixek kíséretében a 10 éves évfordulón ismét naggyá tette a korai projektjét.
Mindenképp meg kell említeni a 2005-ös 'Meta-Message' LP-jét, ami gyakorlatilag egy best of kiadványnak tekinthető, hiszen itt gyűjtötték össze Kirsty külsős projektjeit pár új szám kíséretében.
2008-ban két lemezt is kihozott: a 'Wintermoon'-t nem karolta fel major label, szerzői kiadásként volt elérhető Kirsty weboldalán keresztül, míg a 'The Ice Castle' a Megatune gondozásában jelent meg. Azóta új szerzői albummal nem jelentkezett, viszont kislemezeken/single megjelenéseken továbbra is találkozni a nevével. 2013-ban beröffentette a saját kiadóját a Wellhead Records-ot. Legutóbb 2024-ben lehetett hallani őt a Shadow Child és Adam F által updatelt 'Fine Day XXIV'-ben.
Sokan nem tudják de Kirsty a szintén angol Adam F(enton) drum & bass producer felesége. Közös számuk furcsa mód nem készült, egyedül Adam 'Circles Revisited' albumára, a 'Tree Knows Everything'-ben énekel, ami korábban az Everything ut The Girl-ös Tracey Thorn hangján szólalt meg.

Kirsty Hawkshaw vokálos produkciók Spotify playlist:



Videó az Opus III 'It's A Fine Day' keletkezésével kapcsolatban

Kovács 'Nagyember' László: "Egyetlen mixet sem éltem meg szenvedésként, mert imádtam csinálni"

Kovács 'Nagyember' László a '90-es évek óta része a hazai zenei körforgásnak: rádiós műsorvezető, DJ, zenei producer, a megamix műfajának hazai pionírja, a Juventus mixek atyja a diverz és ízléses zenei repertoárjáról ismert DJ Service műsor társszerkesztője (Suri Imre mellett). Az alábbi interjúban Nagyembernek szegeztünk pár kérdést mixkészítésről, rezidenciáról, producerkedésről és a retró hullámról is.

ELGOER blog: Először is engedd meg, hogy pár személyes élménnyel kezdjem a beszélgetésünket. Az első találkozásom a munkáiddal a Juventus-on leadott Oldies Mix-ed volt. Egészen újszerű volt, ahogy az itt felbukkanó „oldskool” magyar slágereket egymás után fűzted. Csak később tudtam meg, hogy ez a te kezed munkáját dicséri. Ezzel párhuzamosan egy osztálytárs révén a kezembe került a Soho Party ’Remix’ albuma, amin az általad készített megamixben több Soho Party slágert gyúrtál egybe. Később a DJ Service műsorotokon csüngve próbáltam levadászni, kazettára felvenni hétről-hétre az éppen érdekes zenéket, infókat megtudni az előadókról a konferálásokból. Ezért a megannyi szép élményért egy hatalmas köszönömmel tartozom!
Zenei karriered a rádiózás, a DJ-zés és a mixkészítés jegyében telt. A három közül melyiknek tartod inkább magad: rádiósnak, lemezlovasnak, vagy (mega)mixfaragónak?
Nagyember: Hát, nehéz kérdés, mert ez mind én vagyok. Talán annyi a változás a korábbiakhoz képest, hogy kevesebb időm van (re)mixeket faragni, a két főszerepet a rádió, és lemezlovaskodás viszi. Tekintettel napjaink zűrös klub életére, a rádió a fő állásom, a DJ a másodállás.

ELGOER blog: Olvastam, hogy édesapádnak zenekara volt és sokat sündörögtél a próbákon a banda körül, eközben magadba szívtad az ott hallott zenéket. Emellett zongorázni is tanultál. Esetleg édesapád adott-e tippeket, amikor a zenei világban elindultál, mint DJ?
Nagyember: Nem, ebben azért nem tudott segíteni, mert mire kialakult bennem, hogy DJ legyek (először „rádióműsorokat” fabrikáltam otthon), addigra ő külföldre költözött, így helyette a „pót” apám és mentorom, Agócs Tibor „DJ Pópa” irányított és adott lehetőséget.

ELGOER blog: Szakmai önéletrajzodat böngészve látszik, hogy hűséges típus vagy, nem gyakran váltottál csatornát és rezidenciát. Ma már tartható-e egyáltalán egy stabil hídfőállás a szórakoztatóiparban, ami mellett kitarthat az ember (legyen az konkrét hely, vagy brand/klubest), vagy mindig a pillanatnyilag kínálkozó lehetőségre kell lecsapni?
Nagyember: Talán a rádió, bár azokból is kevesebb van. A klubélet már a 2010-es évek második felében elindult lefelé, a COVID még rátett egy lapáttal, úgyhogy hely alig van, oda pedig sok a fiatal trónkövetelő. Akinek nincs rezidenciája, annak meg kell ragadnia minden olyan kínálkozó lehetőséget, amelyet önazonosnak érez.

ELGOER blog: Milyen volt a ’90-es, 2000-es években elvinni egy estét egyedül rezidensként és milyen most zenélni, amikor már zenebeszerzési korlátok nélkül, teljes technikai támogatás mellett kell megszólítanod a hallgatóságot?
Nagyember: Más időszak, más közeg, más… minden. Annó teljesen természetes volt, hogy a rezidens viszi az estét, a vendég DJ-k meghívása egészen a kétezres évek közepéig nem nagyon volt divat, az ún. „VIVA korszak”, amikor a zenetévé domináns volt, sokat segített ebben.
Annó energiát kellett fektetni a zene beszerzésébe (elmenni a lemezboltba, meghallgatni, megvenni…), manapság a bőség zavarával küzdünk. Minden (is) van, de a hatalmas mennyiségből kimazsolázni a minőséget roppant időigényes. Szerintem a fiatalabbaknak sincs ehhez türelmük, hát még nekem…

ELGOER blog: A rádiós karriered 1995-ben indult a Juventus Rádióban. Fogalmazhatunk úgy, hogy az ott töltött 11 év a szakmai életutad egyik legfontosabb állomása volt?
Nagyember: Egyértelműen. Ott rengeteget tanulhattam pont akkor, amikor a klasszikus értelemben vett kereskedelmi rádiózás bejött az országba. A Juventusnak amerikai tulajdonosai voltak, ők hozták a know-how-t a kerrádiózás őshazájából. A Juventus nélkül nem lehetnék ott, ahol vagyok.

ELGOER blog: A DJ Service ajánló műsorát Suri Imrével vittétek a fent említett Juventuson és rendkívül eklektikus skálán mozogva dance-től a pop-ig, house-tól a 2step-en át a trance-ig sok mindent belepréseltetek a rendelkezésre álló idősávba. Mettől-meddig futott a műsor és kellett-e bármilyen konszenzusra jutnotok a bekerülő zenék kapcsán? Azaz volt-e olyan zene, amit az eklektika és újdonság ereje miatt válogattatok be és nem azért, mert lejátszottátok volna buliban magatok is?
Nagyember: Emlékezetem szerint az első pár DJ Service ajánlót még egyedül készítettem tán ’96 táján, aztán Imre szervezte meg, hogy CD-n eljuttassuk vidéki rádiókba is, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy meddig ment. Talán van olyan kolléga/rajongó, aki meg tudná mondani…
Ami a dalok kiválasztását illeti, mindig mi magunk döntöttük el, hogy mi kerül be, soha senki nem szólt bele. Egyetlen kritérium volt: a dal legyen „rádióbarát”, vagyis nem túl hosszú, és nem zavaró. az olyan dalt, ami mondjuk egy 8 perces trance himnusz nagyon lehet élvezni klub közegben, de rádióban teljesen más a hatása. Így szűrtünk.

ELGOER blog: A DJ Service-nél maradva, a jingle-öket is te/ti készítettétek? Ötletes a visszaszámolás az elején, illetve a swing stílusban eldúdolt betét minden műsoregység előtt.
Nagyember: A szignált én készítettem, egy korabeli mix elejéből vettem ki a visszaszámlálást, a zene pedig maga is volt szignál zene: Paul Hardcastle ’The Wizard’ c. dala a legendás brit tévéműsor a Top Of The Pops szignálja volt egy darabig. A vokálos jingle-eket Imre intézte a Cotton Club Singers tagjaival.

ELGOER blog: A megamixek tekintetében a magyar piacon egyedülállónak számítottál, hiszen az 1999-es Juventus mixeddel indult a hivatalos egész lemezes megamix időszámítás itthon (korábban több rövidebb mixet készítettél: pl. Oldies Mix, Soho Party Megamix, Dolly Roll Remix ’98, Animal Cannibal Megamiksz). Ezt követően számos másolód akadt (pl. egy évvel később a Dancissimo sorozat), aki meglovagolta a formátum hirtelen jött népszerűségét. Az elkészült mixes munkáid közül melyik volt az, amivel a leginkább megszenvedtél? Melyik mixedre vagy a legbüszkébb és miért?
Nagyember: Egyetlen mixet sem éltem meg szenvedésként, mert imádtam csinálni. Az, hogy 30 éve a technikai lehetőségek még teljesen mások voltak, megszabta a lehetőségeket is. Azzal dolgoztam, ami volt. Minden mixemet szeretem, nem tudok egyet sem kiemelni.

ELGOER blog: Mennyiben változott az évek során a technikai háttere a mixeknek? Ha jól tudom az első rövidebb mixeidnél még a Juventus stúdióját használtad?
Nagyember: Igen, erről írok a honlapomon. A kilencvenes évek közepén sztereó dalok számítógépes mixelése még nagyon komoly erőforrásokat igényelt (volna), az akkori 486-os gépek 4-8 MEGA RAM-mal ezt nem bírták. Olyan kártya kellett hozzá, amelyen nagy teljesítményű DSP processzor volt, és a Juviban kaptunk ilyet az amerikai tulajoktól.  Amikor már kerestem annyit, vettem egy szintén DSP alapú rendszert, és azzal dolgoztam.

ELGOER blog: Azoknak, akik mostanában adnák a fejüket hasonló formátumú mixek készítésére, milyen tanácsokat adnál, hogyan kezdjenek neki a munkának, melyek a megamixkészítés legfontosabb munkafázisai, mire érdemes figyelni, milyen csapdák jöhetnek szembe?
Nagyember: Hát, ez azért nehéz kérdés, mert ma nincs divatja ennek a stílusnak, szerintem az ifjabb generációnak türelme sincs ilyen időt rabló foglalatossághoz.  A legfontosabbak: mindig a közönségnek kell dolgozni, olyat kell csinálni, amire táncolnak, jól érzik magukat. Ahol megoldható, célszerű a harmonikus mixelést alkalmazni, ez nagyon hálás megoldás, mert ösztön szinten hat, és képes nagyot dobni a hangulaton.

ELGOER blog: Tekintélyes diszkográfiával a hátad mögött azon nem gondolkoztál, hogy saját neved alatt nemcsak remixeket és megamixeket készítesz? Azt hiszem egy produkciódra emlékszem, ami saját neved alatt jött ki, ami egy Camouflage dal a ’The Great Commandment’ 2007-es átdolgozása volt Lányi Lala vokáljával.
Nagyember: Igen, ma egyértelműen ez lenne az irány. A ’Great Commandment’ is azért készült, hogy a Juventus utáni DJ életemnek lökést adjak. Aztán jött a Jazzy, és elvitte az energiámat. Pontosabban visszairányította a rádió világába.

ELGOER blog: Véleményed szerint mennyit ér ma egy dal? A mai felgyorsult világban talán kevésbé figyelünk oda egy-egy zenére és a rengeteg megjelenésből nehéz igazán kiemelkedőt találni, amit tovább ront, hogy a kisebb előadók dollárcenteket keresnek a streaming szolgáltatóknál.
Nagyember: Hogy mennyit ér? Ezt nem tudom megmondani. Ma a mennyiség időszakát éljük. Már pedig a mennyiség-minőség páros az mindig libikóka. Ritka az egyensúly, mindig valamerre billen a szerkezet.

ELGOER blog: A retro mindig nagyot ment/megy itthon, egymást érik a klasszik bulik. Viszont a tracklistán nagyjából 100%-os biztonsággal megmondható, hogy melyik 30-40 track fog lemenni az adott este folyamán. Ennyire szűk palettán mozog az emberek ízlése?
Nagyember: Retró buliban is azt játsszák a kollégák, ami tuti. Mondjuk, a közönség is azért megy retró buliba, hogy a legnagyobb kedvenceire bulizzon, nem azért, hogy népnevelést tartsanak neki. A retró a tutiról szól, abban a rádióknak van meghatározó szerepe, hogy a szórakoztatás mellett mennyire vállalják fel a közízlés formálását. Ha felvállalják egyáltalán…

ELGOER blog: Mivel elég hosszú ideje vagy már aktív dj és sok új stílust láttál szárba szökkeni és eltűnni, melyik volt az amelyikben a legnagyobb potenciált láttad és melyik volt az, ami a biztató kezdet után csalódást okozott számodra?
Nagyember: Olyan stílusokkal foglalkoztam, amelyek eleve tetszettek. Nagy „szerelmem” lett a soulful house, ami él és virul külföldön, de itthon 30 év rádiózással a hátam mögött sem tudtam eljuttatni az emberekhez.

ELGOER blog: Hiánypótló bejegyzéseid olvasva a weboldaladon az ember egy igazi történetmesélős figurát ismerhet meg. Jogos a kérdés nem-e jött már össze egy könyvre való anyag sztorikból, emlékekből, fotókból?
Nagyember: Lehet, hogy le kéne írni egy csomó dolgot, vagy videót készíteni belőle, ez mindig ott van a fejemben, aztán jön valami fontosabb, ami miatt háttérbe szorul.

ELGOER blog: Végére egy elég nehéz feladatot hagytam, kérlek oszd meg velünk all time top 10 kedvenc felvételed, amit bárhol bármikor szívesen meghallgatsz?
Nagyember: Nem tudok ilyet mondani, mindig a hangulatomtól függ, hogy George Duke-ot, Queen-t, Mozart-ot vagy organic house-t hallgatok.

Nagyember kiadványok
DJ Service archívum
Nagyember honlap
Nagyember Vlog
Modulátorok 2.0 Spotify podcast

Képek forrása: Nagyember.hu