Filmajánló: Lust & Sound In West-Berlin 1979-1989 [2015]

Hogyan lett a nyugat-berlini underground kultúrkörök ismert és elismert figurája egy Manchesterből származó, békeidőszakban is katonai egyenruhában masírozó alakból és mi tette a német főváros nyugati részét olyan különleges, művészetileg inspiráló közeggé azt bemutatja nekünk a szóban forgó Mark Reeder.
A 2015-ös 'Lust & Sound In West Berlin' stílusát tekintve egy esszéfilm, ami abban tér el egy szimpla tényközlő és felsoroló dokumentumfilmtől, hogy van benne én-narráció, amit Reeder személyes élményein keresztül vállalt magára, mindezt korabeli filmhíradós bevágásokkal, profi tévés és kézi kamerás magán és koncertvideókkal vegyítve. A videók eszközök, nem az időrendiség elemei, hanem a zene, mint központi motívumhoz társuló, villanásszerű, sokkszerű állapot előidézői. A proli, lepusztult, szürke város képe, ipari képsorokkal, a berlini fal város felé tornyosuló, nyomasztó sziluettje mellé néhány dramatizált/újrajátszott jelenet (melyben a fiatal Reeder-t Marius Webber alakítja) is csatlakozik, és az összképből remekül kirajzolódik a a nyugat-berlini avantgárd, punk, squatter és techno szcéna. A film maga egy rendkívül magával ragadó, informatív, remekül felépített és kivitelezett alkotás.
Olyan előadók és bandák jelennek meg, mint Nick Cave, David Bowie, Nena, Joy Division, Einstürzende Neubauten. Die Toten Hosen vagy a Die Ärzte (és ez még véletlenül sem a teljes lista). A film időrendileg eljut egészen a berlini fal lebontásáig, az első Love Parade-ig, Westbam felemelkedéséig, majd az MFS Records 1990-es megalapításáig.
A Spotify-on elérhető egy teljes lista a 'Lust &Sound'-ban felbukkanó darabokkal, emellett érdemes csekkolni a hivatalos soundtrack-et is, ha mélységében képbe szeretnénk kerülni a nyugat-berlini underground alkotókkal.

Lust & Sound In West-Berlin 1979-1989

Kiadás éve: 2015
Rendező: Jörg A. Hoppe, Klaus Maeck, Heiko Lange, Miriam Dehne
Vágó: Alexander von Sturmfeder
Zene: Mark Reeder, Micha Adam

Official soundtrack release:

Spotify playlist:

Elektronikus zenei produkciók a rekordok könyvéből

A Guinness rekordok könyvébe bekerülni sokaknak igazi megtiszteltetés, noha tényleg nagyon sok, teljesen értelmetlen rekordkategória létezik az emberi képzelőerőt és teljesítőképességét ünneplő kiadványba. Jelen írásunkban öt olyan elektronikus zenei Guinness-rekordert mutatunk be, akik az aranyoldalakra kerültek és rekordjuk nem csillagászati fizetésekről, maratoni hosszúságú DJ szettekről és talpalatnyi méretű klubokról szól. 

I. Fatboy Slim: négy rekorddal az örökkévalóságnak
A derék Norman Cook több kategóriában is legendás státuszig emelkedett. Egyrészt ő söpörte be idáig a legtöbb MTV Video Music Awards díjat, mint DJ: szám szerint kilenc darabot. Emellett az egy videóra vetített legtöbb VMA díj is az övé, ugyanis a Christopher Walken repkedésével megspékelt 'Weapon Of Choice' (lásd a videót lentebb) hat kategóriában is nyert. Ő volt továbbá az első szóló előadó, aki elnyerte a Best British Dance Act címet a BRIT Awards-on még 1999-ben. A hab a tortán pedig, hogy övé a legtöbb (6!), különböző zenei projektekkel (Housemartins 'Caravan Of Love', Beats International 'Dub Be Good to Me', Fatboy Slim 'Praise You', Freak Power 'Turn On, Tune In, Cop Out1, Pizzaman 'Sex On The Streets', Mighty Dub Katz 'Just Another Groove') slágerlista első helyezést elérő produkció is.

II. Future Sound Of London: turné a telefonvonalak szárnyán
Az angol Future Sound Of London duó két Guinness rekordot is tart egyszerre. Egyrészt övék az első világ körüli turné, melyet telefonvezetékeken keresztül prezentáltak élőben, másrészt - ebből kifolyólag - ők voltak az első banda is, akiknek a világkörüli turnéjukhoz nem kellett elhagyniuk a saját stúdiójukat. 1994. május 14-én Garry Cobain és Brian Dougans turnéjukat egy londoni studio session-nel kezdte, amit három nagy sebességű ISDN vonalon keresztül továbbítottak a BBC Radio 1-nak, akik a hangot dekódolva adták azt le élő műsorban. A következő négy hónapban a stúdiójukból további szeánszokat továbbítottak rádióknak és művészeti galériáknak, ezzel promózva megjelenő 'Lifeforms' albumuk anyagát.
A harmadik Guinness rekordként ők jegyzik az első internetről letölthető zenét is, ami a fentebb említett 'Lifeforms' editált változata volt, s amit a SonicNet oldaláról kilenc és fél perc alatt lehetett letölteni.

III. Moby: az ezertizenöt BPM meséi
Richard Melville Hall alias Moby a négy akkordos punktól ('Animal Rights') a technón ('Moby') át a downtempo-ig ('Play') és a gitár pop-ig ('Hotel') végig skálázta a stílusokat eddigi stúdió albumain, néha homlokegyenest más csinálva, mint előzőleg. A korai elektronikus korszakát összefoglaló 'Moby' című 1992-es albumán található a 'Thousand' című ritmusbomba, ami a leggyorsabb pontján 1015 BPM-el kalapál (a Kozmix is tolt egy hasonlót 1996-ban a '100%' című albumán 'Üsd A Ritmust' Sooper Speed Version-jében). A 'Thousand'-del a mindig erős társadalomkritikát megfogalmazó Melville üzent is: a végére egy szimpla kick drum masszává összefolyó kompozíció ironikusan mutatja be a kontrollvesztést: mintha a gépek uralnák az embert, nem fordítva. 

IV. BT: a szétvagdosott vokálok mestere
A stutter effekt (az Izotope-pal közönsen fejlesztett plugin) atyja Brian Transeau aka BT a vokál editálásban rendkívül magasra helyezte a lécet. A vokálok fragmentálására,a folyamatos változásban tartásra fókuszáló effekt a Guinness rekordok könyvébe repítette őt. A 2003-as 'Somnambulist (Simply Being Loved)' című száma csak vokál editből 6178 darabot tartalmazott, ami nem kis teljesítmény tekintve, hogy a technológia akkoriban még gyerekcipőben és a rövid vágások egymás után helyezése manuálisan történt.

V. DJ Shadow: élő hangszer nélkül csak mintákból sakkozva
A kaliforniai San José-ből származó Joshua Paul Davis is tart egy igencsak figyelemre méltó Guinness rekordot. A 60 ezer darabos gyűjteménnyel bíró lemezjunkie debütáló 1996-os LP-je az 'Entroducing' volt az első olyan nagylemez, ami teljesen hangmintákból - élő hangszer használata nélkül - készült. A becslések szerint, több mint ezer kvázi ismeretlen funk, soul, jazz, hip-hop, ambient, pszichedelikus rock, filmzene és spoken word minta lett egy AKAI MPC60 illetve MPC3000-es munkaállomással kimintázva és összerakva.

Jungle kiadással jelentkezik 'Hungarian Grooves' mixsorozatunk

Az előző részhez képest viszonylag hamar érkezik a 'Hungarian Grooves' 19-es epizódja, ami egy speciális kiadás, egészen pontosan két stílusra a hazai jungle és drum 'n' bass megjelenésekre koncentrál.
A sort a Sonic Age duó nyitja, akik már számtalanszor szerepeltek a korábbi szelekciókban. A 'Moon Over Budapest' egy atmoszférikus d'n'b szerzemény, amivel megadjuk az alaphangot. A folytatásban Marcel első 'Viginti et Duo' című lemezéről érkezik a 'Spring Rolls' mely szépen illeszkedik a megkezdett lassabb, dallamosabb vonalhoz. Szintén a Juice Records katalógusából dübörög Alex (Soho Party) és Tommyboy közöse a 'Luv U' 97-es átiratban, zongorával, hipnotikus textúrákkal. Egy gyors pitch állítás után már magasabb tempón zakatolunk Pierrot és OJ Sámson plastic jungle bombájával a füvezésnek szobrot állító 'Ganjaman'-nal. A Soho Party az eklektikusság jegyében  97-es 'Discovery' albumán eldurrantott egy liquid rollert az etnós vokállal operáló 'I Like D'n'b'-t. Dan Von Schulz sok szempontból úttörő volt a hazai elektronikus zenei szcénában, az első hivatalos jungle megjelenés is hozzá köthető. A 'Jungle Cafe'-ban a Dr. Beat billentyűse, zeneszerzője Garam Péter volt segítségére, aki a mixben még felbukkan majd. Kicsit arcledobósan, Goldie 'Inner City Life'-jának farvizén úszik be Császár Előd 'Halott Hűség'-e, aminél az ex-Popular későbbi Neo tagok Milkovics Mátyás és Moldvai Márk segédkeztek. A Kimnowak 'DJ Gelka'-ja Pierrot remixében a lazulós hangulat került előtérbe.
Egészen furcsa jelenség, hogy itthon előszeretettel készültek pop produkciókhoz vagy pop producerek által zúzós, szokatlan ritmusképletű jungle remixek, de mindenképp jó tett a jungle/drum'n'bass népszerűsítésének.
Visszatérve kicsit a mixhez Karányi Dani 'Dallam'-a megkerülhetetlen darab volt itthon, azt hiszem erre a számra se a drum 'n' bass head-ek, sem az egyszerű rádióhallgatók sem mondtak sohasem rosszat. Valami hasonló a szitu Anorganik és Sena közösével az 'Endlessly'-vel, ami majdnem a Hospital Records-szon jött kis és egy hamisítatlan nyári himnusz Még egy nagy lélegzetet veszünk és egy dallamosabb munkával fordulunk rá a zúzósabb etapra. Tunyogi Orsi 'Dzsungel Mélyén'-je amolyan magyar Olive-vá avanzsált Pierrot kezei között, fülledt és egzotikus. Innen már nincs visszaút, Kovács Krisztián aka Chris.su előbb egy Typecell remixszel, majd a Montini Experience 'Astrosyn'-jából adaptált 'Astrosine' szépen megbiccenti a tetőt, hogy a Smokin' Drum üdvöske Bassface Sascha Anima átirata bemásszon alatta. Ha ez még nem lenne elég Soho Party 'Brutális Szex'-sze sem kímél senkit Pierrot gyilkos basszusaival és sziporkázó drum programjával. Egy török imára hívó szeánsz (Anima 'Müezzin In Party' után a hazai néptáncosok porolják le a csizmájukat Aurin 'E-W Dance'-szével, ami az 'Etchno' etnót és elektronikát vegyítő koncept albumának igazi gyöngyszeme volt. Az Anima harmadjára is lecsap a játékos 'East & Bass'-szel, majd újra szigorítunk a 'True Sounds Of Freee' első válogatásának két kiemelkedő drum 'n' bass produkciójával (Anorganik, Random Soundz). A levezetés a Neo 'Japan No.1-jáé és Dr .Beat 'Urban Melody'-jáé, mely darabok lehetőséget adnak kicsit rendezni a sorainkat és szép dallamokkal keretbe foglalni az utazásunkat.

Greyloop - Hungarian Grooves Vol.19 [Jungle Edition]

Katalógusszám: HGV019
Megjelent: 2025. június 20
Stílus: Jungle, Drum & Bass
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. Sonic Age - Moon Over Budapest (Short Version) [Taken from Sonic Age - The Album LP - 1998]
2. Marcel - Spring Rolls [Taken from Marcel - Viginti et Duo LP - 1998]
3. Alex & Tommyboy - Luv U (97 Remix) [Taken from Hot & Wet / Luv U 97 Remix EP - 1997]
4. OJ Sámson - Ganjaman (Yaga Yaga) [Taken from OJ Sámson - Best of...(Plastic Jungle) - 1998]
5. Soho Party - I Like D'n'B [Taken from Soho Party - Discovery LP - 1997]
6. Schulz - Jungle Café [Taken from Schulz - LP - 1996]
7. Császár Előd - Halott Hűség [Taken from Császár Előd - 73.02.16 LP - 1996]
8. Kimnowak - DJ Gelka (Pierrot's Smokin Jungle Mix) [Taken from Kimnowak - DJ Gelka EP - 1997]
9. Karányi - Dallam [Taken from Karányi - Oktogon LP - 2002]
10. Anorganik feat. Sena Dagadu - Endlessly [Taken from Anorganik feat. Sena Dagadu - Endlessly EP - 2003]
11. Orsi - Dzsungel Mélyén (Private Jungle Remix) [Taken from Orsi - Dzsungel Mélyén EP - 1998]
12. Typecell - Echo Domination (Chris.su Remix) [Taken from Typecell - Echo Domination EP - 2004]
13. Chris.su - Astrosine [Taken from Chris.Su – Astro-Sine / Audiophile EP - 2002]
14. Anima Sound System - '68 (Bassface Sasha's Ode To Anima Mix) [Taken from Anima Sound System - '68 Remixes EP - 1998]
15. Soho Party - Brutális Sex (Pierrot's Private Jungle Mix) [Taken from Soho Party - Remix Album 1996]
16. Anima Sound System - Müezzin In Party [Taken from Anima Sound System - Aquanistan LP - 2003]
17. Aurin - E-W Dance [Taken from VA - Etchno - Dub.Bass.Neptanc.hu LP - 2002]
18. Anima Sound System - East & Bass [Taken from Anima Sound System - Anima LP - 1997]
19. Anorganik - Violence [Taken from VA. True Sound Of Freee #01 LP - 2000]
20. Random Soundz - Marvel [Taken from VA. True Sound Of Freee #01 LP - 2000]
21. Neo - Japan No.1. [Taken from Neo - Eklektogram LP - 1999]
22. Dr. Beat - Urban Melody [Taken from VA. Future Sound Of Budapest LP - 1997]

Anthems: zenei rendezvények nagy himnuszai III.

Harmadik részével folytatjuk a zenei himnuszokat bemutató sorozatunkat. Ezúttal olyan rendezvények (I Love Techno, Lake Parade, City Parade, Techno Parade, Dance Parade, Goliath) húzó dalai kerülnek fókuszba, melyek nem voltak annyira az elektronikus zenei közkincs gyakran játszott darabjai.

I. I ♥ Techno [Gent, Belgium; Montpellier, Franciaország; 1995-től napjainkig]
Az 'I Love Techno' első rendezvényét a belgiumi Gentben tartották még 1995-ben. Az erős nemzetközi line up-járól (megfordult itt Richie Hawtin, Carl Cox, Dave Clarke, Jeff Mills, Chris Liebing stb.) és vizuáljáról híres bulira Európa különböző pontjairól érkeztek techno hívők. A bulit a népszerűsége csúcsán 40 ezren is látogatták, viszont a 2010-es évek derekára ez a szám lefeleződött. A helyszínt 2015-ben átköltöztették a francia Montpellier városába, ahol továbbra is minden évben várják a techno hívőket. A himnuszoknál egyértelműen a hazai techno producereket támogatták: Redhead, Tom Hades, Marco Bailey, Ortin Cam, Tomaz vs. Filterheadz is jegyeztek egy-egy hivatalos dalt a 2000-2006 közötti időszakban. Ezek a produkciók szerepeltek a rendezvényhez kapcsolódó hivatalos mix CD-ken is.

I ♥ Techno hímnuszok:
2000 - Sharpside - I ♥ Techno
2001 - Marco Bailey - I ♥ Techno
2001 - Ramses - I ♥ Techno
2002 - Tomaz vs. Filterheadz - I ♥ Techno (United As One)
2003 - Stanny Franssen - I ♥ Techno Anthem 2003
2004 - Redhead - I ♥ Techno
2005 - Tom Hades & T-Quest - I Love Techno Anthem 2005
2006 - Ortin Cam - I ♥ Techno Anthem 2006

II. Lake Parade [Genf, Svájc; 1997 óta napjainkig]
A genfi 'Lake Parade'-t egy 1997 óta minden évben megrendezésre kerülő (csak 2020-2021-ben maradt el a COVID miatt) szabadtéri elektronikus zenei felvonulás, ahol a berlini 'Love Parade' (ma már 'Rave The Planet') mintájára "love mobilok" haladnak a Genfi-tó partján, külön DJ-kel, bika erős hangrendszerrel és látványos vizuállal. A délutáni felvonulást este a 'Lake Sensation' nevű after party követi, ahol a partiarcok kitáncolhatják a maradék energiájukat is.
A himnuszok tekintetében a trance és house stílusokra fókuszáltak, svájci producerek (Ghostrider, Skyline, DJ Chris) közreműködésével a 1999-2002 közötti időszakban.

Lake Parade hímnuszok:
1999 - Ghostrider – Splash (Welcome To The Lake Parade '99)
2000 - Ghostrider - Sound Of Silence (Welcome To The Lake Parade 2000)
2001 - Skyline - Bring Your Attitude
2002 - DJ Chris Feat. Azania – Colors Of The World

III. Goliath [Zürich, Svájc; 1995-2004 között]
A 'Goliath' bulikat a svájci Evolution promóter csapat szervezte, amiket főként Zürich környékén tartottak. Az első 'Goliath' partit 1995-ben tartották több ezer raver részvételével. A rendezvények többféle zenei stílust - trance, hard trance, hardstyle, happy hardcore, techno -  is lefedtek. A 'Goliath'-hoz kapcsolódott egy válogatáslemez-sorozat is, amely tíz részt élt meg (1995-2004 között), rajta az adott buli "főcímdalával".

Goliath hímnuszok:
1998 - R.S.+T. Project Feat. X‑Tran’G - The Spirit Of Goliath
1999 - DJ Cyglas - Goliath Is Back!
1999 - DJ Foxx - Goliath Revenge
2000 - Lepore vs. Angy Dee - The Challenge
2001 - DJ Simple - The Judgement Day
2001 - Phil Green - The Discovery
2002 - Ravers Nature Feat. Angy Dee - Goliath - The Anniversary
2002 - Max B. Grant – Hey DJ!

IV. Heineken Dance Parade [Rotterdam, Hollandia; 1997-2007]
A(z) '(FFWD) Heineken Dance Parade'-t 1997 és 2007 között rendezték meg Rotterdamban. A felvonuláson zömében techno, house, trance, hardcore, gabber stílusú zenék dübörögtek. A parádé programja már délben elindult, a kamionok pedig a város főutcáján haladtak végig, a bulit pedig nagyszabású, eklektikus zenei stílusú after party zárta.
A rendezvény zenei arca/géniusza Michel de Hey volt, aki a hivatalos hímnuszokat is jegyezte, hol Jeroen Verheij aka Grooveyard, hol Gert-Jan Bijl aka Literon, hol Mirko van Dommelen aka M.I.R.K.O. oldalán (és Verheij és Hey saját EC Records-szán adták ki). A 'Dance Parade'-hez összesen egy válogatás lemez készült 1998-ban, ezt követően nem erőltették a formátumot.

Heineken Dance Parade hímnuszok:
1998 - Grooveyard feat. Michel De Hey – Everybody In The Street
1999 - Grooveyard feat. Michel de Hey – Take Me To The Bridge!
2000 - Grooveyard feat. Michel De Hey – Let The Music Be Your Guide
2001 - Michel de Hey pres. Bjørn Svin – Enjoy The Ride (Man Over Bord)
2002 - Michel de Hey pres. FFWD – Pull Up To The Bumper
2003 - Michel De Hey + Literon – Keep On Movin'
2004 - Michel De Hey & M.I.R.K.O. – Be My Guest
2005 - Michel De Hey, M.I.R.K.O. – Another Dimension

V. City Parade [Belgium több városában; 2001-2019]
A 'City Parade'-t először 2001-ben Liege városában rendezték meg. Az évek folyamán vándorolt más városokba is, így Gent, Brüsszel, Charleroi, Mons is otthont adott egy, vagy több 'City Parade'-nek. Felépítésében a 'Love Parade'-t utánozták, kb. 30-40 kamion, külön stílusokkal (techno, trance, electro, house és egyéb marginális műfajokkal) vonult fel, amiket bulizók követtek önfeledten táncolva. Maga a felvonulás ingyenes volt, csak a követő rendezvényekre kellett belépőt váltani.
A hivatalos dalokkal - amik természetesen belga előadók tollából származtak -  kapcsolatban nem voltak konzisztensek, így csak pár alkalomhoz készült külön húzó nóta. Ugyanez vonatkozott a hivatalos CD válogatásra is, amit 2004-ben és 2005-ben adtak csak ki.

City Parade hímnuszok:
2002 - Art Code – Paradise
2005 - Peter Luts - Love Is The Message
2006 - Stereo City – Change The World
2009 - Dave Lambert & Housetrap Feat. Liam South – Music 4 Peace
2012 - Gemini Jack - Back To The Roots

VI. Techno Parade [Párizs, Franciaország; 1998-tól napjainkig]
A 'Techno Parade' a franciák válasza a 'Love Parade'-re. Párizs ikonikus helyszínein végigvonulva dübörög az elektronikus zene, hirdetve a zene közösségszervező és felszabadító erejét. 1998 óta tart a sikersztorijuk, minden év szeptemberében kerítenek alkalmat egy közös táncra, 20-30 kamiont hadrendbe állítva.
A hivatalos válogatások tekintetében 1999-ben és 2001-ben adtak ki egy-egy compilation-t, míg a himnuszokkal is csak az elején próbálkoztak, meghagyták azt a német szomszédok nagyszabású, mintaadó rendezvényeiknek (Mayday, Love Parade).

Techno Parade hímnuszok:
1998 - Freon – Move
1999 - David Chong & Dee Nasty – Music Makes Me Dance

VII. Rave City [CD sorozat, Németország; 1995-1997 között]
A felsorolásunkban a német 'Rave City' az egyetlen kakukktojás, mely csak CD válogatásként létezett és nem tartozott hozzá dedikált zenés rendezvény. A válogatásból összesen hat darab készült 1995-1997 között, s a pattogósabb hard trance, house és techno produkciók közül szemezgettek. Igyekeztek minden válogatásra egy-egy kiemelt produkciót elhelyezni, végül összesen 4 himnuszt találhatunk, olyan neves német producerek nevével fémjelezve, mint Tom Wax (Arpeggiators), Marc Spoon és Pascal F.E.O.S.

Rave City himnuszok:
1995 - Citizens Of Rave City - Rave City - The Anthem (Rave City II)
1996 - Arpeggiators - The Doors Of Perception - The Rave City Hymn (Rave City IV)
1996 - Mark Spoon & Pascal F.E.O.S for Citizens Of Rave City - The City: Bigger And Better (Rave City - Beyond The Mix)
1996 - Tom Wax @ Jan Jacarta - Music Is The Only Key (The Union Move Hymn)

Top 5 sample-hits: hangmintakollázs a slágerlisták élén

Az 1987-es és 1988-as esztendők nagyon fontosak voltak a pár évvel korábban szárba szökkenő, a kezdetben a "minden belefér" elvet követő elektronikus zene egyedfejlődésében. A studió technikai feltételek ugrásszerű javulásával, a samplerek megjelenésével (Akai S900, Ensoniq Mirage) és a kezdeti nyúlfarknyi tárhelykapacitás ellenére is lehetőség nyílt a producerek számár különböző zenei forrásokból táplálkozva rövid mintákat venni és azokból teljesen újat építeni. 

Az alábbi cikkben öt slágerlistás house és hip-house klasszikust idézünk fel, melyekben a szerzők/remixerek bátran szórták teli "máshonnan vett" mintákkal soraikat, emellett másodlagos hatásként ráirányították a figyelmet a hangminták engedély nélküli felhasználására, ami miatt sok produkció később a jogviták kereszttűzébe került.

1. M|A|R|R|S 'Pump Up The Volume' [1987]

A 'Pump Up The Volume' a brit ad-hoc formáció a M|A|R|R|S egyetlen kislemez sikere (a lemez másik oldalán az 'Anitina' című számmal), ami számtalan országban ért el első helyezést a slágerlistákon. A dalt mérföldkőként tartják számon a brit house szcéna fejlődésében illetve a hangmintázásban, mint módszerben. A projektet elkövető két csapat a reggae-ben nyomuló Colourbox és az alternatív rock-ot játszó A.R Kane elég nehezen hangolta össze a közös munkát. Mindketten a 4AD kiadó égisze alatt ténykedtek, s a label feje Ivo Watts-Russel ált elő az ötlettel mi lenne ha a fiúk összedolgoznának. Ez azért sem volt elrugaszkodott gondolat, mivel a két banda külön-külön is kifejezte neki azon szándékát, hogy az amerikai house hullám hatására a kommerszhez húzó dance lemezt készítsenek.

A két csapat közötti együttműködés korántsem volt zökkenőmentes, mivel különböző munkamódszerekkel dolgoztak a stúdióban, illetve a személyiségük közti különbségek is kiütköztek. Ezért kiküszöbölvén a konfliktusokat nem együtt zenéltek, hanem külön, és a végeredményt elküldték a másiknak. A Colourbox készítette el a 'Pump Up The Volume'-ot, ami egy percussion orientált darab volt egy Eric B. & Rakim hangminta köré építve, amiről a szám a címét is kapta, míg az A.R Kane egy másik studióban összehozta a szándékosan giccses 'Anitina'-t. A Colourbox ezután dobgép vezérelte ritmust és effekteket hegesztett az 'Anitina'-ra, míg az A.R Kane némi gitárhangzással dúsította fel a 'Pump Up The Volume'-ot. A végső formát a szkreccsek és hangminták (Public Enemy, Criminal Element Orchestra, Bar-Kays) hozzáadásával Chris C.J. Macintosh és Dave Dorrell követték el.

A két track 1987 júliusában indult hódító körútjára a szigetország klubjaiban, mint white label kiadvány, az előadó megnevezése nélkül. Egyértelműen a 'Pump Up The Volume' bizonyult népszerűbbnek, ami emellett jobb hátszelet is kapott a promóciós oldalról. A 4AD dupla A-oldalas 12 inch-es kiadványaként ugyanezen év augusztusában látott napvilágot. A következő héten az UK Singles Chart 35-ik helyén nyitott. A kommersz hatást egyébként az egy héttel később megjelenő remix kölcsönözte a dalnak, ami az egyik legismertebb. Ebből a remixből készült egy 7 inch-es verzió, amit a rádiókban kezdtek el játszani. Miután a produkció egyre előkelőbb pozíciót bitorolt már a slágerlistákon szembe kellett nézzen a hangminták illegális felhasználásából eredő problémákkal. Emiatt néhány problémás minta kikerült a track-ből.

2. Eric B. & Rakim 'Paid In Full (Seven Minutes of Madness – The Coldcut Remix)' [1987]
Bár nem house produkcióról van szó, viszont nagyon nagy hatást gyakorolt a később szárba szökkenő hip-house mozgalomra ez az átirat, ami egyben Eric és Rakim legsikeresebb zenéje is. Jonathan More és Matt Black zenei zsenije abszolút meghatározó volt a korai elektronika szempontjából. A 'Paid In Full' remixük csak annyira volt előremutató, hogy a lemezt gondozó Island Records félt kiadni őrült hangzása miatt. A klubok népe viszont egyértelműen imádta, s egyben be is röffentette ezzel a hirtelen jött népszerűség a Coldcut karrierjét.
A 15-20 felhasznált minta (a számok azért nem pontosak, mert sok sample eredetével kapcsolatban nincs egyetértés a zenei szakértők között) közül egyértelműen a dal gerincét adó Ofra Haza 'Im Nin Alu' minta ment a legnagyobbat, ugyanis ezáltal az eredeti darab is "sláger" lett. De volt itt James Brown 'Funky Drummer' drum loop, TV-s, filmes beszédfoszlányok, oktatólemezes átemelések ("this is a journey into sound")
Ami tény, hogy vannak sample-beli átfedések az előbb taglalt 'Pump Up The Volume'-mal, de ha csak a szigorú megjelenési dátumot vesszük alapul akkor a M|A|R|R|S track jött ki előbb, egészen pontosan 1987 augusztus elején, míg a 'Paid In Full' Coldcut átiratában egy hónap késéssel, augusztus végén, szeptember elején került a boltok polcaira. Ez azonban vajmi kevésbé segít kideríteni kié volt az alapötlet és ki másolt, de ennyi év távlatában ez teljesen felesleges is. A Coldcut jött látott, győzött, míg a M|A|R|R|S megmaradt egyszámos, egymással ágáló szenzációnak (a legnagyobb karriert CJ Makintosh futotta be, aki DJ-ként és producerként is igen keresett név volt).

3. Hithouse 'Jack To The Sound Of the Underground' [1988]
A tragikusan rövid életű Peter Slaghuis a hollandok válasza volt a brit sample/acid house áradatra. A sample fanatikus Slaghuis remek érzékkel vágott és másolt egymásra különböző hangmintákat és alkotott ezekből új kompozíciókat, jócskán megelőzve ezzel hazai pályatársait.
Csúcsműve kétségtelenül (az 1985-ös Nu Shooz 'I Can't Wait' remixe mellett) a nevéből tükörfordítással angolosított Hithouse projekt égisze alatt elkövetett 'Jack To The Sound Of The Underground' volt, ami 1988 novemberében jelent meg, és az egyik legismertebb korai európai house sláger lett.
Olyan dalokból dobott be mintákat, mint  Fast Eddie 'Yo Yo Get Funky'-ja, Kelly Charles 'You're Not Good For Me'-ja (amit a The Prodigy is eldurrantott 'No Good' címmel), vagy éppen a listánkban szintén szereplő Coldcut 'Doctorin The House'-za. A trackhez készült videóklipet is Slaghuis rendezte, amit egy elhagyott gáztárolóban forgattak, s remekül reprezentálta az adott kor underground, minimalista szellemiségét.
Sajnos Slaghuis történetét a sors írta rövidre, ugyanis 1991-ben, mindössze 30 évesen egy autóbalesetben életét vesztette.

4. Royal House 'Can You Party' [1988]
A brooklyn-i származású Todd Terry vitathatatlanul a '90-es évekre vált nemzetközi house szenzációvá, viszont a '80-as éveket sem békés szuszókálással töltötte, úttörő szerepe volt a hip-hop és house keresztezésében, a hangmintázás, mint módszer tökélyre fejlesztésében. Terry Royal House-ként és a Todd Terry Project-ben is bátran nyúlt vaskos hip-hop hangminta gyűjteményéhez, és ötvözte azt disco és chicago-i house groove-okkal. Zenei zsenije gyakorlatilag olyan későbbi sample gurukat inspirált, mint Armand Van Helden vagy a Daft Punk duó.
A 'Can You Party' szinti témája egyébként visszaköszön az egy évvel később szintén világsláger rangig jutó belga Technotronic 'Pump Up The Jam'-jében is. A szintén 1988-as, a Small-Hall-Burwell trió aka Jungle Brothers által jegyzett 'I'll House You' a 'Can You Party' teljes alapját felhasználta változtatás nélkül és a srácok erre rímelték rá a maguk mondanivalóját. A legendárium szerint az első hip-house produkció, ami tulajdonképpen nem más, mint egy bootleg.

5. Coldcut 'Doctorin' The House' (feat. Yazz & The Plastic Population) [1988]
A 'Doctorin' The House' már az acid house hullám árnyékában fogant és a bugyogó groove-ok hozzák is a savas produkciókra jellemző, az ütemek közt megbúvó felszabadító életérzést. Maga a produkció rengeteg forrásból táplálkozik: az 1988- februárjában megjelent korong nagyban épít a 'Paid In Full' remixben megismert receptre: rengeteg hangminta, sebészi pontossággal, de punk attitűddel egymás után vágva, s az egész megfejelve egy éteri vokállal, amit itt Yazz-nak köszönhetünk (igen az ő hangját hallhatjuk a szintén '88-as 'Only Way Is Up' című ópuszban is, melynek szintén a Coldcut-os srácok voltak a producerei).
Véleményem szerint a nem mintázott vokál rengeteget dob a produkció rádióbarát megszólalásán, illetve a dallamelemek remekül ellenpontozzák a szigorú ütemek és sorban érkező hangminták feszességét.