The Music Sounds Better With You, avagy a french touch aranykora

Az elektronikus zenében a kora '90-es évek bizonyultak rendkívül fontos időszaknak, hiszen a kezdeti (lelkes) stíluskatyvasz ekkorra kezdett kisebb, de jól elkülöníthető/felismerhető ágakra bomlani.
Voltak élen járó, nyitott gondolkodású nemzetek, akik valósággal rákaptak az új zenei és kulturális szenzációra és producereik, DJ-ik révén kezdték el alakítani a saját, egyedi hangzásukat. Erre képzeletbeli listára az Egyesült Királyság, Németország, Ibiza (Spanyolország) és Olaszország mellé felíratkozott Franciaország is, akik a korábbi évtizedekben is élen jártak az új zenei stílusok népszerűsítésében. A gallok eleve az elegancia és stílusosság megtestesítői, így várható volt tőlük, hogy az elektronikus zenei hullámra nekik is lesz egy saját alternatívájuk. És lett is!
A french touch (vagy french house, filter house) kifinomult lazasággal hozta össze a chicago-i jackin' house csattogó, keményebb ritmusképletét, a '70-es, '80-as évek klasszikus és space diszkó hatásait George Clinton és Bootsy Collins P-funk lemezeiről csórt mintákkal, phaser és filter effektekkel valamint vokállal megbolondítva. Ezek a produkciók zömében 4/4-ekre építve a 110-130 BPM közötti régióban zakatoltak, de a lassabb tört ritmusra felhúzott, hip-hop, soul és jazz hagyományokból merítő produkciókat (az angolok ezt trip hop-nak becézték) is ide sorolták lásd pl. a La Funk Mob, The Mighty Bop, St. Germain és I:Cube munkáit.
A „french touch” kifejezést először 1987 júliusában használták Párizsban. Jean-Claude Lagrèze párizsi bulifotós ekkoriban szervezett „French Touch” néven partikat a Palace-ban, hogy segítsen az embereknek felfedezni a house zenét. Ezeken a bulikon Laurent Garnier, Guillaume la Tortue és David Guetta lépett fel lemezlovasként.
A „french touch” kifejezést Martin James zenei újságíró népszerűsítette a Melody Maker nevű zenei hetilapban. A kifejezést 1996-ban említette Étienne de Crécy első, 'Super Discount' című albumának kritikájában. Ez a francia médiában kedvelt szófordulat lett, majd 1998-ra széles körben használták az angol sajtóban is.
A french touch nagyjából 1995-től kezdve egy évtizeden át uralta a zenei világot, hogy a 2000-es közepétől a növekvő népszerűségre szert tevő elektró house-ban (Ed Banger Records) vigyék tovább a gall zeneiséget.

A french touch élmenője: a Daft Punk

Igazából nem lehet egy konkrét személyt megnevezni, aki kitalálta és sikerre vitte a francia elektronikus zenék ezen ágát, viszont ha valakit ki kell emelni, aki a kezdetek kezdetén és később is sokat tett az egész sikeréért az Thomas Bangalter volt. Thomas zenész édesapja (Daniel Bangalter írta az Ottawan 'D.I.S.C.O.' című slágerét, így a régi disco lemezek és minták iránti imádat már tudjuk honnan ered) nyomdokain haladva építette a saját karrierjét. 1995-ben rukkolt elő az ötszámos 'Trax On Da Rocks' című kislemezével, amelyen esszenciájában ragadta meg, amit fentebb a french touch főbb ismertető jegyeiként leírtunk (főleg az 'On The Rocks' és a 'Ventura'). Egyben ez a lemez volt Thomas saját kiadójának a Roulé-nak a debütáló kiadványa is, amit sok hasonlóan minőségi anyag követett. Ezzel párhuzamosan futott Daft Punk projektje, amit 1993-ban pályatársával Guy-Manuel de Homem-Christo-val alapítottak a Darlin' nevű rockbandájukat újrabootlova. Első kislemezüket a 'The New Wave'-t 1994-ben a Soma Quality Records vette gondozásába, az EP sikere folytatásra ösztönözte a srácokat. A 'The New Wave' még a nyersebb house és techno farvizén evezett, de az 1995-ös 'Da Funk' már villantotta, hogy Thomas és Guy-Manuel-nek más is van a tarsolyukban. Itt köszönt be nekik egy Virgin-es lemezszerződés, ami az 1996-os 'Homework'-ben manifesztálódott végül és ami bebetonozta a Daft Punk reputációját a későbbiekre.
Igazából nagy újdonságokat zeneileg nem kaptunk ezen az albumon, viszont a megfelelő dolgok a megfelelő adagban vannak egymásra helyezve egy különleges egyveleget adva funk-ból, acid-ből és chicago-i ritmusokból. Az album zászlóshajója az 'Around The World' volt, amit szinte minden zenecsatorna, lemezlovas és rádió sűrű rotációban játszott, a mai napig a banda legismertebb produkciója.
A Daft Punk ezt követően töretlenül ment előre, a 2001-es follow up nagylemez 'Discovery' a 'One More Time'-mal még nagyobb kereskedelmi siker lett, még több átvett, de jól "megdolgozott" funk hangmintával, még french touch-osabban prezentálva.
Ne feledjük el Bangalter, Benjamin Diamond és Alan Braxe egy számos projektjét, a Chaka Khan 'Fate'-t mintázó Stardust 'Music Sounds Better With You'-t, ami 1998-ban ejtette szerelembe a house zene kedvelőit. Szintén Bangalter érdeme a Jane Fonda aerobic videójáról mintázott szöveggel és egy kevésbé ismert Motown lemezből (Motown Sounds 'Bad Mouthin') vett mintával operáló 'Gym Tonic', amit megmutatott druszájának, a szintén ebben az időszakban induló Bob Sinclar-nek, aki nemes egyszerűséggel lenyúlta a dalt és felrakta 'Paradise' című nagylemezére. Az már csak hab a tortán, hogy 1982-ben megjelent hasonló koncepcióval és címmel Véronique & Davina 'Gym-Tonic'-ja, ami diszkó ritmusokra pakolt aerobik instrukciókat.

A római konzul Cassius a reinkarnációval jól járt

A Cassius duó (Philippe 'Zdar' Cerboneschi, Hubert-Blanc 'Boombass' Francard) a La Funk Mob projektjéből nőtte ki magát, mely hip-hop, downtempo, trip hop irányból volt az előszele a french touch hangzásnak (előszeretettel dolgoztak együtt Dj Cam-mel, a The Mighty Bop-pal). James Lavelle Mo'Wax-én jöttek ki először 1994-ben két kislemezzel, majd 1996-ban már Cassius-ként dobták piacra a 'Dinapoly versus Foxxy Lady' kislemezüket, melyről mindkét tétel - igaz kicsit átdolgozott formában - rákerült első '1999' című LP-jükre. A Cassius a törtes/downtempos hátterük miatt zenéikbe egy relaxáltabb, szofisztikáltabb hangzásvilágot prezentáltak, mint mondjuk a 'Homework', ahol jobban tetten érhető a chicago-i house mesterek hatása.
Az első Cassius nagylemezt tekinthetjük echte french touch matériának, rádióbarát darabokkal ('1999', 'Feeling For You', 'La Mouche').
A második LP, a 2002-es 'Au Réve' is több slágert tartogatott ['Sound Of Violence' (vokál: Steve Edwards), 'I'm a Woman' (vokál: Jocelyn Brown)], de tetten érhetőbb volt egy kimunkáltabb, akusztikusabb megszólalás (gitárok, több élő -és nem mintázott - ének) a szokásos légies dallamok és filterezgetett disco loop-ok mellett.
Egyébként a Cassius house-os vénája nagyban köszönhető a Motorbass-nek, melyben Zdar Etienne Crécy (a 'Superdiscount' válogatások atyja és polgári nevén is aktív producer) mellett zenélt 1993-tól, 1996-os nagylemezük a 'Pansoul' pedig remekül összegezte a korszak zenei hatásait lokális megközelítésben.
A Cassius sok zenei projekttel ellentétben folyamatosan aktív volt, új nagy -és kislemezeik készültek, a Nike-nak is csináltak egy futáshoz optimalizált LP-t. Saját kiadójuk a Cassius Records is prosperált. Sajnos Philippe Zdar 2019-ben váratlanul elhunyt, így Boombass egyedül viszi tovább a zenei örökségüket.

A kommersz sikerkovácsok: Modjo és Bob Sinclar
Bár külön-külön is megérnének egy misét, ezúttal együtt mutatjuk be röviden Modjo és Bob Sinclar ide vonatkozó munkásságát.
A Modjo Romain Tranchart és Yann Destagnol projektje, mely 2000-ben a 'Lady' című számmal (Chic 'Soup For One'-jából mintázva) robbantott. Sokan azt hitték Romain és Yann együttműködése tipikus one hit wonder lesz azok tévedtek, mivel egy egészen figyelemre méltó debütáló albumot pakoltak össze a 'Modjo'-n, változatos hangzásokat és trackeket ('What I Mean', 'No More Tears', 'Chillin') prezentálva. Bár a kiadó (Sound Of Barclays) biztosan igyekezett az aranytojást tojó tyúkot magához láncolni, úgy néz ki a srácok megelégedtek a "15 perc hírnévvel" és külön utakon folytatták.

Bob Sinclar (Christophe Le Friant) sztorija a Yellow Productions-szel és a The Mighty Bop-pal kezdődik, a La Funk Mob-hoz hasonló lassú trip hop-ból Alain Ho-val (Dj Yellow) az oldalán. Idővel ő is reagált a korszellemre 1996-tól ő is funk mintákat kezdett 4/4-es ütemeken pakolgatni, a filtert dolgoztatva a produkción. 'A Space Funk Project'-től pár lépésben eljutottunk a 'The Ghetto'-ig, majd a 'My Only Love'-ig. A fentebb említett lenyúlt 'Gym Tonic' kicsit növelte Sinclar ázsióját, de az igazi áttörést a Cerrone-t mintázó 'I Feel For You' hozta meg a 2000-es 'Champs Elysées' albumáról (amin akadt még figyelemre méltó nóta: 'Save Our Soul', 'Ich Rocke', 'Darlin').
A 2002-es 'III'-ön már a kommersz fénynyalábjai kezdték felütni a fejüket a 'Kiss My Eyes' és a 'The Beat Goes On' is egy populárisabb house sound-ot mutatott a korábbiakhoz képest. Gyakorlatilag ez jellemezte Sinclar tevékenységét a későbbiekben - mert ma is aktív -, hogy néha visszanyúlva a gyökereihez csinált nagyon jó dolgokat (Africanism projekt, a Cerrone tribute album és néha sikerült egészen mélyre merülnie (a fütyülgetős 'Love Generation', 'World Hold On' pl.).
Kicsit megosztó személyiség ő, hasonlóan David Guetta-hoz. Utóbbi egyébként szintén hozzájárult a french touch sikeréhez, hiszen 2002-es 'Just A Little More Love' című albumán vannak kifejezetten idevágó darabok ('You Are The Music', 'Just a Little More Love' Bob Sinclar remixben, 'Give Me Something'), viszont nála már ezen a viszonylag korai ponton lehetett érezni, hogy ő rádióbarát és elektró felé kacsingató dolgokban gondolkodik.
Természetesen nem mutattunk be mindenkit, aki tevékeny részese volt a french touch mozgalomnak, de igyekszünk az alábbi felsorolásban és playlistben még több labelt, alkotót és munkájukat bemutatni. 

Fontosabb french touch kiadók: 20000st, Astralwerks, Barclay, Bromance, Crydamoure, Diamond Traxx, Disques Solid, Dynamic Recordings, Ed Banger Records, F Communications, Fiat Lux, Kitsuné Moveltraxx, Pont Neuf Records, Record Makers ,Roche Musique, Roulé, Smugglers Way, Versatile Records, Vulture Music, We Rock Music, Work It Baby.

Fontosabb előadók: Thomas Bangalter, Daft Punk, Stardust, Alan Braxe, Fred Falke, Crydamoure, Super Discount, Etienne De Crécy, Modjo, I:Cube, Dj Mehdi, Motorbass, Cassius, Bob Sinclar, Moullinex, St Germain, Benjamin Diamond, Knightlife, Buffalo Bunch, Sébasiten Léger, Alex Gopher, Le Funk Mob, Dj Cam, Dimitri From Paris, Air, Kojak, Superfunk, Jelousy, Martin Solveig, David Guetta, Dj Gregory, Mr. Oizo, Kid Loco, The Mighty Bop, DJ Falcon, Le Knight Klub, Bel Amour, Richard Grey, Antoine Clamaran.

Fontosabb trackek (amiket nem találunk meg csak a youtube-on): 
Thomas Bangalter - On The Rocks
Thomas Bangalter - Ventura
Thomas Bangalter -  Club Soda
Alan Braxe & Fred Falke - Rubicon
Martin Solveig feat. Salif Keita - Madan
David Guetta - Just A Little More Love (Bob Sinclar Remix)
The Buffalo Bunch - Take It To The Street
Le Night Club - Chérie D'Amour
Bel Amour - Bel Amour
Richard Grey - Call Me Doctor
Together - So Much Love To Give 
Dj Falcon - Honeymoon
The Buffalo Bunch - Music Box
Dj Falcon - First
Le Knight Club - Mosquito
Dj Falcon & Thomas Bangalter - Together

Spotify playlistünkben több hasonló zenét is összegyűjtöttünk nektek.

Számok, melyekből a remix verzió nagyobb karriert futott be, mint az eredeti III.

Az előző két hasonló témájú bejegyzés sikerén felbuzdulva most érkezik egy újabb 5 trackes gyűjtés, ahol valamelyik remix verzió teljesen túlragyogta, egyben a feledés homályába taszította az eredeti darabot.

CJ Bolland - Sugar Is Sweeter (Original Mix) vs. CJ Bolland - Sugar Is Sweeter (Armand Van Helden Remix)
CJ Bolland harmadik nagylemeze a 'The Analogue Theatre' érdekes egyvelege volt a technónak, nyers elektronikának és rockos miliőbe mártott vaskos törtütemeknek. A 'Sugar Is Sweeter' egy elég agresszív vokálra épül, ami a kiállásra "megszelídül", talán a cukros bácsi itt édesgeti magához az áldozatait? Ne tagadjuk, nem egy slágergyanús ópusz, ráadásul a vokál ritmikája és előadásmódja kísértetiesen hasonlít a The Prodigy 1994-es 'Poision'-jére.
Ahogy megszokhattuk Armand Van Helden magasról tett az eredetire és totálisan szétszedte azt, majd a saját képére alakította. Csak a 'Sugar Daddy'-s rigmust hagyta meg, a többit kukázta, miközben már hangképeivel és effektjeivel megelőlegezte a később hatalmasat menő speed garage műfaját. A mai napig hallani klasszik szettekben, míg az eredeti talán csak a CJ rajongók porolják le alkalomadtán.

Brainbug - Nightmare (Original Mix) vs. Brainbug - Nightmare (Sinister Strings Mix)
Talán sokak számára a 'Nightmare' Sinister Strings mixe számít eredetinek, de Alberto Bertapelle aka Brainbug klasszikusa 1996-os első kiadásában egy romantikus zongorafutammal felvértezett Robert Miles-t koppintó dream house zene volt, mint az a szimfónikus, kicsit pszichó trance, amit a többség ismer.
Tény, hogy a Positiva-nál nagyot menő Sinister Strings mix nem előzmény nélküli, hiszen a nyitó sejtelmes szinti taktus és az azt követő rövid riser is ott lapul az original verzióban. Viszont koherensebb hangzása miatt előbbi utcahosszal nyeri az összehasonlítási versenyt a kicsit esetlennek és rettentően outdated-nek ható eredeti mellett.

Lustral - Everytime (Original Mix) vs. Lustral - Everytime (Nalin & Kane Remix)
Lustral (aka Steve Jones & Rick Simmons - ismertebb projetkjeik még: Chakra, Space Brothers, Ascension) 'Everytime'-ja tipikusan az a szám, amiből képtelenség rossz átiratot készíteni. Köszönte a lehetőséget és vastagon élt is azzal a német Nalin & Kane duó, akik a 'Beachball' sikerét még szinte fel sem dolgozták és egy újabb adag rajongás szakadt a nyakukba az 'Everytime' átiratukkal, melyben hozták a tőlük megismert baleári, kongás, house-os, dallamdús (már-már trances) vonalat, szinte egybe forrva Tracy Akerman éteri vokáljával. Az eredeti track keletkezésének a történetét Rick és Steve elmesélte a Muzikxpress 84-es epizódjában, ami egyébként egy minőségi trance munka, mely alanyi jogon is bejelentkezhetett volna a klasszikusokat jegyző emlékkönyvek lapjaira.
Nos a Nalin & Kane remix megannyi hivatalos DJ mixen megtalálható volt (Techno Club, Global Underground City széria, Mystery Trance stb), köszönhetően Red Jerry-nek és a Hooj Choons csapatának, akik a megfelelő átiratokkal töltötték fel a kiadványt. Ne feledkezzünk el a Mike Koglin és Red Jerry remixekről sem, melyek szintén nagyon magas színvonalat képviselnek.

Liquid - Orlando Dawn (Original Mix) vs. Liquid - Orlando Dawn (Agnelli & Nelson Remix)
Érdekes darab, mivel személy szerint az eredeti verziót sehol sem találtam meg hallgatható formában (a Discogs-on is csak egy helyen, egy promó lemezen bukkantam rá az original mixre), csak az Alex Gold féle Xtravaganza-n kijött Space Brothers és Agnelli & Nelson remixeket dobja fel a kereső. A radio edit a Space Brothers mixből lett lerövidítve.
Az original mix bújtatását azért sem értem, mert Liquid (Eamon Downes, Shane Heneghan) elég nagy névnek számított, hiszen a '90-es évek derekán olyan breakbeat hardcore slágereket jegyzett, mint a Ce Ce Rogers 'Someday' vokál részletét mintázó 'Sweet Harmony', a 'Closer' vagy éppen a 'Liquid Is Liquid'. 
Innen csak a szabadgondolkodók teóriái kapnak szárnyra: mivel 1999-et írtunk vélhetően a Liquid próbált lépést tartani az aktuális trendekkel - nagy trance robbanás közepette -, viszont a szerzők között már csak Eamon Downes nevét találhatjuk meg, aki ezután 8 évre szögre akasztotta a fülest. Én egyfajta útkeresésnek tippelem, s bár mindig is volt szállós része a produkcióiknak, igazán mégsem passzolt a Liquid imidzsbe. Mivel Alex Gold ekkoriban sok-sok demót kapott tuti meghallotta a vokálban a potenciált (a hang vélhetően azé a Luca Santucci-é, aki korábban megannyi Liquid trackben énekelt) és a saját kontaktjain belül megremixeltette, ami mondhatni elég jól sült el. Hihetnénk, hogy ez volt Liquid hattyúdala, de a mai napig aktív, 2017 óta három friss LP-je is megjelent.
Nálunk az Agnelli & Nelson Remix volt frekventáltabb köszönhetően Slam Jr. legendás 'Strictly Trance Symphony'-jának záró tételeként, bár a Space Brothers Remix is sokszor pörgött a Roxy-n, illetve Náksiék 2001-es 'Sunshine' mixe is megőrizte az utókornak.

Zombie Nation - Kernkraft 400 (Original Mix) vs. Zombie Nation - Kernkraft 400 (DJ Gius Remix)
Az utolsó a sorban egy maga módján extravagáns produkció, amit a német Florian Senfter és akkori zenei partnere Emanuel Günther indítottak el Zombie Nation néven. Az első kislemezük rögtön a müncheni Dj Hell International Deejay Gigolo kiadóján jelent meg. Az öt számos EP-ről a 'Kernkraft 400'-ban volt a legtöbb vidámság és energia, nem csoda, hogy más kiadók is felfigyeltek rá, másrészt a részleteiben kicsit experimentál darabba belelátták a potenciált, hogy a disszonáns elemeket levetkőzve, kicsit átrendezve sikerre vihető a track a nemzetközi piacon is.
Hell a Vice youtube oldalának nyilatkozva elmondta, hogy a problémák akkor kezdődtek, amikor az első lincensz kérelem beérkezett Olaszországból és egy bizonyos DJ Gius elkészítette a saját verzióját a dalból, amit máshol is licenszelni kezdtek és egy öngerjesztő folyamat indult el. A remix verzió pedig totálisan elnyomta az eredeti darabot.
Elhangzik az említett videóban továbbá, hogy Florian a 'Kernkraft 400' fő dallamát egy C64-es játékból a Lazy Jones-ból adaptálta, s később a keletkezett jogvitát (naná David Whitakker rájött, hogy ezzel kereshet) elsimították az eredeti szerzővel


Első rész
Második rész

Folytatjuk.