Olyan projektekben vett részt, mint az Odysse Of Noise ('Firedance'), a Zyon ('No Fate'), az Astral Pilot ('Electro Acupuncture', The Day After'), a Vernon ('Vernon's Wonderland'), illetve a Schallbau producer csapat tagjaként (Hoffmann és Hildenbeutel oldalán) olyan act-eknek biztosították a zenei alapokat, mint .Simon Collins, Laith Al-Deen, Yvonne Catterfeld vagy Vega.
B-Zet-ként 1993-ban váltott szólóra (azért az örök cimbora Hoffmann, akivel korábban egy bandában is zenéltek sokszor felbukkan AC Boutsen álnéven a kreditek között), rögtön Sven Vath Harthouse-án a 'B-Zet 1' című EP-vel jelezte rátermettségét, a hard trance zabolázatlan lüktetése tükröződik vissza a 'Walk Now' és 'Outerspace Girl' című szerzeményeiben. Nagy meglepetésre még ugyanebben az évben behúzott egy egész estés ambient albumot 'Archaic Modulation' címmel. Kipróbálta magát Sven szofisztikáltabb hangzású játékterén, az EyeQ-nál, ahol az 1994-es 'Blue Illusion' korábbi szóló munkáit hozta közös nevezőre. Az EyeQ-nál hosszabban időzött, mivel három további kislemezét ('Caught Within', 'Everlasting Pictures - Right Through Infinity', 'Hold Me Now') és két albumot, köztük Sven oldalán első filmzenei munkáját az 1996-os német krimi 'Der Kalte Finger' soundtrack-jét adta itt ki. Idő közben remix munkáknak is eleget tett, készített átiratot Sabrina Setlur-nak, Yello-nak, Sven Vath-nek, az Enigma-nak és az Alphaville-nek is.
1998-ban az eklektikus 'Schallbau's Point Zero Vol.1' című Hoffmann-Hildenbeutel-Britzke LP kollabbal kezdődött számára az a 10 éves produktív korszak a Schallbau csapat tagjaként, amikor nem saját, hanem mások karrierjét egyengették, azt követően pedig különváltak és egyenként boldogultak. Steffen filmzenékkel foglalkozott az utóbbi esztendőkben, néhányon Ralf Hildenbeutel-lel közösen dolgozott.
Halálának okairól egyelőre nem tudni semmit.
Nyugodjon békében!